John az ágyon feküdt. Próbálta az éjfél előtti alvás hihetetlenül magasztos elméletét a magáévá tenni, mert hát másnap vizsga, és ha nem tanul megpicsázzák, ellenben ha tanulás előtt (némi olívás tészta és eredeti olasz balzsamecetes chips után) nem alszik egyet, akkor kurva fáradt lesz, és hagyja az egészet a francba. Egyszer csak hangokat hallott a bal fülébe (a másikkal a párnán feküdt):
-Gyula...- gyorsan körbenézett, de sehol senki - Gyula... hallatszott még elhalóan a hang, aztán csönd.

Gyanús zajok hallatszottak a nappaliajtó mögül. Na, ha Spikeyék keltek fel, azt is megbaszta a jóég, pedig csendben voltam, maximum ez a köcsög gyulázott itt- gondolta hősünk, amikor a tárcsahang után a következő üzenet érkezett:
-Ön a krematóriumot hívta!- majd üresség. Szóval, ha nem Marshall faterját temetik, akkor aztán végképp nem tudta Jánosunk, hogy mi ez, amikor a hűtő kezdett el kattogni ezerrel.

Johnny kezdett volna felkelni, amikor a szoba alja kiszakadt a gecibe, és hősünk lehullott a pokol tornácára, ahol ivott egy sört az ott lakozó térdig szaros gumicsizmás redneck-kel, aztán megköszönte szépen, és ugrott tovább, hogy azért egykor még felébredjen, mert akkor ha tanul pár órát, még van esély a vizsgára.

Lassan kezdünk egy kibaszott gasztróbloggá átalakulni, de nem tehetek róla: sok a stressz, enni meg kell, ráadásul itthon is beindult egy csomó kuponos akció, melynek következtében féláron kajálhatunk egyes helyeken, ami a kipróbáláshoz egészen jó deal. Ilyen volt most a két éve már frissen tesztelt Nordsee, csak ez a második megnyílt helyen, a Váci utcában, és most nem a gyorséttermi részt, hanem a melegkajás szekciót teszteltük be - féláron.

Beérkezve rögtön rendeltünk is, egy kis időbe telt elkészíteni egy részét, úgyhogy felajánlották, hogy majd felviszik a felső szintre tálcástul, mindenestül, ez már plusz pont volt. Az étterem, mint ebből kiderült, kétemeletes, alul csak pultos rendszer van, míg felül kényelmesen asztalokhoz tudunk leülni, a dekoráció is nagyon hangulatos, estefelé belátszik a Váci utca is (amit most éppen felbontanak, de ez ne vegye el senki kedvét sem). Olyan öt-nyolc perccel később meg is érkezett a kaja, szépen, italokat is kitöltötték, a kiszolgálás tökéletes egy ilyen gyorskaja jellegű helyhez képest.

Andi egy garnéla wokot kért, én a La Mer-i hallevest, valamint a vegyes haltálat. Kacérkodtam a fél langusztafarokkal is, de az ötfélért kissé burzsuj szórakozásnak tűnt. A halleves kiváló volt, pici garnéla és haldarabkákkal (amik ennek ellenére nem voltak szétfőve), a lé pedig finom kapros ízt adott, mindemellé pedig melegített bagettet adtak.

A wok-tál gyakorlatilag egy házilag is elkészíthető fogás, volt benne ugyanis garnéla, zöldségek, és tészta, egy kicsit édesebb jellegű szósszal összefőzve; meg kell adni, összhatásában nagyon adta ez is. A vegyes haltállal viszont már nem ilyen egyszerű a helyzet. Egyrészt a lazacot, és a tőkehalat a lámpa alól vették ki, ami nem gond, meleg is volt, csak éppen nem friss. Semmivel sem került volna többe, ha ezeket is frissen csinálják, szívesen vártam is volna akár rá pár percet pluszban, de ez így nem volt az igazi, főleg, hogy még járt a tálhoz két garnéla is, és azt pedig akkor sütötték. A lazac amúgy jó volt (igazából ez vagy jó, vagy elbasszák, középút nincs), a tőkehal kicsit talán olajosnak tűnt, és a garnéla is rendben volt. A köretnek adott baconos tepsis krumpli volt talán a legizgalmasabb a fogásból, ízre nagyon bejött. Hozzá kapros citromos szószt kértem, ez is jól ment a halakhoz.

A végén jönnek a mocskos anyagiak: a fentebbi kaják, plusz két kóla volt összesen 7300, ami egyrészt predesztinálja azt, hogy sokszor továbbra sem fogunk ide járni, másrészt az is kiderül, hogy nincs is miért, hiszen az étlap 80%-át már vagy ettük, vagy a fentebbiek részhalmazai. Egyszóval két-három kajálásból ki lehet végezni a Nordsee ajánlatát, és visszatérni pedig az árak miatt lehet kérdéses. Egy biztos: ízleni ízlett.

Gondolom mindannyian emlékeztek a karácsony előtti Árnyasos kalandunkra, mely végül jól végződött, nagyjából kiegyeztünk egy döntetlenben, és senki sem ölte tovább a másikat (ellenben a gasztrókommandó blogot a jelek szerint sikerült kivégeznem, mivel egy írás sem jelent meg azóta rajta). Az étteremben idén indult egy Árnyas Riadó nevű akció, melynek az a lényege, hogy ha beírod magadat az étterem Facebook oldalán az egyik posthoz commentbe, és oda is érsz egy megadott ideig, akkor nyersz egy kétszemélyes, háromfogásos vacsit, csak az italt kell fizetned, azt is a perpill aktuális, húsz százalékos kedvezménnyel (mindezt két személyre, azaz 2*2). Ezt az akció első hetének keddjén meg is játszottuk, így a Havasi Hármas néven közismert trió újra ellátogatott az étterembe.

Mint utólag kiderült, elég izgatott hangulat uralkodott a helyszínen, mivel eléggé kicentiztük az érkezést, és alig öt percet hagytunk a határidőig, DE odaértünk természetesen. Kezdésnek ismét jött az italrendelés (és még mindig honnan tudjam mit fogok inni, ha alig két perce estem be, és ültem le?), jelen esetben a választás a házi bodzaszörpre esett, ami nagyon finom volt, kiváló minőség.

Levesnek a kollégák a Krúdy húslevest választották, immár hússal, de tekintve hogy barátok közt voltunk, ebbe nem ettem bele, a Homi Manók ma otthonmaradtak. Magamnak vargányakrémlevest kértem pirított mandulával, a sűrűsége pont jó volt, a néhány egészben hagyott gombadarab csak emelt rajta, szintúgy a ropogós mandula, szóval kezdésnek kiváló volt. Ehhez ettem egy szelet házi kenyeret is (erről viták folytak, hogy a húsleveshez, az enyémhez, vagy a második fogáshoz érkezett a kenyér, dehát ez van, született proletárok vagyunk), ami szintén nagyon ízletes volt, de nem ettem többet, mert a múltkori tapasztalatok alapján tudtam, hogy kell még minek beférnie.

Másodiknak Marci harcsapaprikást kért, túrós-tejfeles csuszával (ízlett neki, külön kiemelte a kapros ízesítést), Norbi a múltkori szűzérmékre próbált rá, én pedig a bélszín steaket kértem, magyaros burgonyával és sült hagymával. Itt mondanám el, hogy hamburgert, igazi marhából sokat ettem már, és azt hittem ezáltal, tudom milyen a steak is. Kurva nagyon tévedtem. Már amikor megjelent a tányéromon, és beleszúrtam a villámat, akkor éreztem, hogy ez nem mindennapi lesz. Furán ruganyos volt, én még ilyet húsnál nem láttam, és az első falat biztosított arról is, hogy enni sem volt még részem hasonlót. Mediumra sütött, tökéletes ízélmény fogadott, egyszerűen fantasztikus volt minden falatja, semmi idáig tapasztalt ízhez nem volt hasonlítható. Ehhez csak asszisztálni tudott az amúgy szintén remek magyaros (lecsós) burgonya, és a sült hagyma.

Desszertként csak nehezen tudtunk megbírkózni a belga csokitortával, ami szintén meglepetés volt, hiszen nem a szokásos édes csokitorta élményt hozta, hanem kicsit “keserűbb”, markánsabb ízt adott hozzá a vacsora lezárásához. Egy hétköznap estéhez képest durván jó vacsorát ettünk, ezáltal is köszönjük az Árnyasnak, és magának a Főnöknek is, aki bejelentkezett telefonon, ahol még egyszer tisztáztuk a félreértéseket, és beszéltünk még pár szót. Egészségünkre vált.

Az ember a kulturális behatásait a legkülönfélébb helyeken szedheti össze, ezt az ötletet például a Two and a half men-ből lestem el, és csakúgy, mint a csirke enchilladas recept után, most is azt kell mondjam, ezek a mexikóiak nem hülyék.

Az alábbi leírás kétemberes, vagy egyedül is megeheted, de utána aztán számíts az őrült rohanásra a meditálókamra felé. Kezdésnek másfél hagymát kockázunk, és 7/10-en olajon elkezdjük pöffeszteni. Ezalatt két-három paradicsomot felvágunk kisebb kockákra, esetleg mehetünk egy kisebb paprikával is ha van feleslegesen (én a reziduális konyhaművészetet követtem reggel, és nem volt). A zöldséget rányomjuk a hagymára, kicsit feljebb vesszük a csumit, és elkezdjük zúzni rendesen. Ezen a ponton mehet rá chilliszósz (paradicsomszósz), bele chilli, akármilyen formában, valamint só és bors. Összesen tíz percet rotyogtassuk össze, ha megvan, tartsuk melegen.

Nekem a múltkorról még pont két tortillám maradt, ez kiváló is most. Új serpenyőt fogunk, 8/10, és beletesszük a tortillát, oldalanként olyan három percre. Látni fogjuk mikor kell kivenni, mert kicsit felhólyagosodik, és ropogós lesz. Tegyük a tányérba, egy minimális olívaolaj a serpenyőbe, és két két tojást készítsünk el tükörtojásnak. Ha ez megvan, akkor a tortillára rámerjük a fentebbi szószt, meghintjük kis korianderrel, és ráemeljük a tojásokat, végül a tetejét pedig jalapeno-karikákkal díszítjük. Olcsó, egyszerű, laktató, és finom.

A film alapötlete egészen tetszett, bár volt már rá példa, kezdve a Kill Billtől, emlékeim szerint a CSI-ig, szóval nem egyedülálló dolog, de mindig tud ütős lenni, ha valakit élve belevágnak egy koporsóba, aztán leküldik a föld alá, főleg ha még van egy Zippo meg egy mobil is a keze ügyében, fogyó naftával és akksiidővel. Mindemellé még castingolták Ryan Reynolds-ot is, aki ugye nagy kedvenc a Smokin Aces meg a The Nines óta. Sajnos ez sem menti meg a filmet attól, hogy elbaszott szar legyen.

Először is: unalmas. Az első negyed, majd félórában vártam, hogy akkor jön a flashback, izgalom, akció, de semmi. A csávó egy alvállalkozó, aki csak a teherautót vezeti (na hol, na hol? hát persze, hogy) Irakban, aztán jön a jó öreg IED, és megborulnak a sivatagban. Ha ezt elképzeltük az remek, mivel ennél többet a filmben sem fogunk látni, sőt, még ennyit sem. A felénél már ki akartam kapcsolni, de idegesített, hogy hátha ezután lesz jó.

Nem lett. Szerencsétlen felhívja a 911-től kezdve az FBI-t, hogy hátha jön segítség, és már mi érezzük magunkat szarul a tizedik hívásnál, mert annyira szerencsétlen a helyzet, és noha bele tudhatjuk magunkat élni, érezzük, hogy ebből azért nehezen lesz kiút, óriási nagy elbaszott szituáció, ne menjünk Közel-Keletre, mert nem jó. Végül aztán támad egy kis remény, és a film véget is ér. A slusszpoén, hogy annyira beleéljük magunkat a helyzetbe, hogy az egész alkotásban a koporsóban vagyunk, semmi, ismétlem semmi sincs ezen kívül. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy sajnos ez egy nagy büdös nulla, ennél több szót vesztegetni rá sem érdemes, mert félelmetesen szar az egész.

Nemrég láttam a Jamie Amerikában című sorozat első részét, ahol az USA déli részén járt, ahol Mexikóval határos, talán LA-ben, és ott főzte a helyiek segítségével ezt a spanyol/mexikói alap kaját (annyit tesz kb h csirke chillivel). Amint láttam, hogy csinálják, rögtön gondoltam, hogy ezt nekem is ki kell próbálni, mert kellőképp érdekes volt ahhoz, hogy reprodukáljam. Mindemellett a sorozat is jó, hat részes azt hiszem, de nem vágom, hogy itthon, pl a Spektrumon megy-e..

Szóval ami kell hozzá: 20-40 dkg csirkemell (300-500 forint), ezt apróra vágjuk, és megfőzzük. Egy hagymát kockázunk, serpenyőben inkább pirítjuk (hetesen), mint rottyantjuk, aztán bele a csirke is, sózzuk, borsozzuk, római köményezzük. Utána bele egy konzerv csípős-paradicsomos bab (tuskóban találtam ilyet 160-ért), kicsit rottyant, utánafűszerez.

A trükkös rész a kajában annyi, hogy feltételezi otthon maradék tortilla meglétét (persze csinálhatunk is magunknak otthon, ebből nem lesz vita), ebből kell 3-4 (Ázsia boltban 12 db olyan 600 forint, először gyrost csináltam bele, most meg ezt, és még mindig maradt, egyelőre hűtőben eláll), fogjuk, pár másodpercre rádobjuk a serpenyő tetejére, aztán értelemszerűen abba az oldalába töltünk a babos-csirkés témából, összetekerjük úgy, hogy az alja legyen lefelé, egymás mellé bedobjuk a tepsibe. Tetejüket megkenjük tejföllel (egy kis vagy fél nagy doboz, max 100-as), és reszelt sajt (15-20 dkg, 200-ból kijön); ezek után 180 fokra melegített sütőben sül olyan fél órát. Iszonyat finom (komolyan meglepődtem), laktató, és persze olcsó is. Ajánlott.

A rettenetes sorsú Bélapó figurája láttán (akibe egy pezsgőtabletta költözött) elgondolkodtam azon, hogyan lehetne ezt a kissé már unalmas ajándékozási szokást feldobni. Egyszer csak bevillant az isteni szikra: miért ne lehetne alkohollal töltött télapót ajándékozni szeretteinknek. Mennyire frappáns lenne: egy közepes méretű, alkohollal töltött öregúr (hmm, lássuk be ez magában annyira nem fura, sok ilyet láthatunk Budapest utcáin is). Természetesen csokoládéból.

Végiggondolva természetesen a csokoládéfigurában nem lehet csak úgy natúran a pia, hiszen még a végén feloldaná a burkot, így valamiféle tokot kell neki készíteni. Az első megoldás egy műanyag, ám ez eléggé testidegen, bár praktikus. Miki feje leharap, ezt vérmérséklettől függően lenyel, vagy kiköp (idáig ez lehet bármely sci-fi film is), aztán egy határozott mozdulattal kinyitjuk a féldekás tetejét, kiisszuk a szíverősítőt, tömítés ki, majd végül vidáman elropogtatni a csokit. Még inkább ötletes megoldás, ha valamiféle fogyasztható bélésbe rejtjük az alkoholt, amit aztán később megehetünk, összerághatunk (mint anno a nyalóka pálcikája volt, vagy ilyesmi).

Gondoljunk csak bele, mennyivel népszerűbb lenne, ha a munkások a Moszkván nem a Péter Pált, vagy a Tiplit kérik, hanem a barackos, körtés, netán vegyesgyümölcsös Mikulást, de gyermekeknek árulnának természetesen alkoholmentes verzió is. Lehetne mérges Mikulás is, strórummal, valamint bódító Mikulás, különféle kábítószerekkel töltve. A kombinációk végtelenek, várom a befektetőket.

Még nyáron olvastam egy cikket egy ex-Nokia executiveról, aki kellő ideig benn volt a rendszerben, hogy lásson sok mindent, majd aztán offolt, és írt egy könyvet, amiben jópár érdekes dolog van állítólag. A cikkben ti is olvashattok néhányat, de nem ez a lényeg, nekem az egész könyv kéne.

Megindítottuk a keresést, Amazon, eBay, semmi, google, semmi. Na mondom fasza, akkor nézzük meg az egyik kedvenc könyves külföldi beszerzős oldalt, akik elhoznak mindent, amit kell. Semmi. Kezdtem aggódni, hogy lehet, ez a könyv nem is létezik, vagy megették a rénszarvasok, mi van?

Menjünk a forráshoz, jött a következő gondolat, és magára a szerzőre kerestem rá. Halott livejournal, halott twitter. Szerencsére az egyik oldalon megvolt a mostani cégének a neve, annak is meglett a honlapja, és ment is a levél barátunknak, hogy kéne a könyved, merre lehetne beszerezni. Négy órára rá, finn precizitással érkezett a válasz, miszerint sajnos csak finn nyelvű változat van belőle, és talán jövő tavasszal lesz angol. Szóval, aki hozzám hasonlóan kíváncsi a műre, vagy most lett az, az vagy tanuljon meg finnül, vagy várjon, és reménykedjen. Jobb ötletem sajnos ebben a pillanatban nekem sincs.

Fluor munkásságát már régóta figyelemmel kísérem, volt ő már Fluor Filigran, Fluorid, meg ami tetszik, és régen igenis egy nem elhanyagolható fehérvári rap-alak volt. Először kis nosztalgia jelleggel nézzünk meg néhány régebbi alkotását (és ha ez nem lenne elég, akkor ott a gecigránátos, meg hasonló megmozdulások is), és simán mondhatjuk, hogy látszik, hogy előtte Rich Zedék taposták ki az utat.

Az utóbbi, mondjuk két évben viszont amint az mindenki tudja, eléggé feljött mainstreambe, SP-vel nyomja közösen, és ezzel kábé ki is vívta minden ándörgráundríltrú arc utálatát, ellenben azóta erre nedvesednek a 14 éves kislányok országszerte. Tény, hogy eleinte nekem sem jött be (sőt), de most az új EP kapcsán úgy érzem, hogy írnom kell egy keveset, mert talán alakul ezzel valami.

Egyrészt ingyen letölthető, ez már nagyon szimpatikus. A durva az a legtöbb számban, hogy simán elképzelhető a zenetévéken, szóval ebből a szempontból már jók nagyon, simán lehet őket nyomatni szövegileg és zeneileg is. A Mizu-ból készült klip is most jött ki, és akár ciki, akár nem, csúnyán beleragadt a fülembe, szövegileg sem butább, mint a külföldi társai, zeneileg kurva jó, innentől viszont szabad az út. A zenék nagyrészéért Pixa felel, akit szintén ismerhetünk, és ugyanolyan jól hozza ezt az elektros-hip-hop-os stílust.

A közreműködők közt ott van SP, Snow, Pixa, valamint Zselenszky is (tényleg, rá emlékszik még valaki a mai közönségből, hogy eredetileg melyik zenekarban volt?), utóbbi ugye már volt korábban is közösen Fluorral (csak akkor még Nap néven), de itt most ebbe a stílusba nem igazán illik bele, az éneke a szokásosnál is nyávogósabb, de maga az egész szám kilóg, leginkább az az érzésem, hogy akartak egy ilyen stílusú zenét is (mert alapvetően nem rossz), de a lemez egységébe nagyon nem illik bele.

A másik kilógó szám az Off, ez viszont sokkal keményebb hangzású, mint a többi, helyenként már-már dubstepes (gyanítom ebből klip sem lesz sosem), ez kábé egy a lassú részeket kicsit veretősebbé tevő remixben simán lemehetne egy buliban is. Amúgy ez a stílusból fakadólag a lemez néhány más dalára is igaz, és ezért is írtam az elején, hogy ez az irány az előzőekkel szemben nekem is bejön. A továbbiakban is nyilván a fikázók fikázni fogják, a szemellenzősök imádni, én meg azt mondom, hogy ez a kislemez már újra értékelhető.

Még a tavalyi év novemberében találtam egy weboldalt a Nokia berkein belül, miszerint OVI Appwizard & banner creator. Volt hozzá valami nyereményjáték is (azt is meghosszabbították, gondolom nem tolongtak a jelentkezők), de a disclaimer miatt ugye ez rám nem vonatkozik, ellenben sosincs ellenemre szép új és persze jó dolgokat kipróbálni, szóval letsgodisco. Az már más kérdés, hogy a mai napig miért nem láttam én ezt úgy megpromózva, ahogy azt kéne, dehát az itthoni marketing is kifullad abban, hogy egy-egy telefonra megy a nyomatás, a másik tizenötről meg soha nem hallunk.

Egy gyors reg után szépen sablonokból össze tudjuk pakolni mind a designt, mind a belbecst, előbbihez adhatunk képet, logót, amit szeretnénk, utóbbihoz pedig definiálni kell a forrást, tehát félreértés ne essék, nem a random béluska lesz hirtelen QT programozó, hanem csak a saját netes jelenlétét tudja egy letölthető alkalmazásba belesűríteni. Én beletettem a blogot, a Youtubeot (Vimeot valamiért nem kajálta), az Indás képeimet, meg talán még valamit, erre már nem emlékszem. Szépen volt tesztnézet is, a végére kijött, hogy minden fasza, irány a review. Elsőre visszadobták a fentebbi Vimeo-s cucc miatt, oké, újra. Na ekkor kerültem bele a szopórollerbe.

November másodikán érkezik a levél, hogy online az alkalmazásom. Visszaírtam, hogy távolról sem, mifasz van (“Sorry, this item is no longer available”). Erre jött a válasz, hogy a Quality Assurance azt mondta, hogy very fasza, és már kinn is kéne lennie, de sajnos bugos az Ovi Store, úgyhogy dolgoznak gőzerővel, várjunk. Rendben mondom, tegyünk így. November tizenötödikén még mindig semmi, újabb levél. Íme a válasz szó szerint idézve: “We have been in constant contact with both the R&D and QA departments, unfortunately, there is no current estimated time when this bug will be resolved. Please rest assured that this issue is the of the utmost importance and is currently being investigated. We sincerely appreciate your patience and we will notify you once this has been resolved.”

Rendben, balfaszkodás rulez, aztán megy a nagy duma az óriási számokról, így el tudom képzelni, hogy aki mondjuk komoly progit fejlesztene, mennyire lenne kedve még egyszer ezt végigjátszani... várunk. December elején még mindig semmi válasz, gondoltam ránézek a storeban, és csodák csodájára, már néhány napja ott is van a program. Jól sejtitek: se válasz, se semmi nem jött a supporttól, valószínűleg megjavult a bug, aztán ment minden élesben. De akkor minek írnak ilyet?

Problémák persze vannak, hiszen csak itthoni IP címmel érhető el a tartalom (a paraszt ne akarja külföldről ezt nézni, ha meg külföldi VPN-je van, akkor meg végképp ne), az N900-amra sem érhető el a progi, tehát ha nem céges telefon lenne ez, akkor a szitu szerint vettem volna idén év elején egy több, mint 100 000 forintba kerülő telefont, amire ugyan néhány hónapra rá bejelentették, hogy megszűnik a folytatása, programot senki sem fejleszt rá, de ráadásul amit én magam csinálok, még azt sem lehet megnézni? Ez magas fokon a pofátlanság netovábbja a világ első számú mobiltelefongyártójától. (A szöveg se semmi, amit kiír: “Sajnáljuk, ez az elem a(z) Nokia N900 készülékhez nem áll rendelkezésre. Keressen egyéb nagyszerű tartalmakat az alábbi „Hasonló” részben.” Elárulom, ott sincs semmi, és nekem elég nagyszerű lenne az is, amit én csináltam...)

Mindezek után a legnagyobb öntökönszúrás még hátravan: thumbnail képnek pont akkor sikerült egyet menteni, amikor a szifont teszteltem, szóval a Nokia Ovi Storeban kinn vírit a Nagy Iphone Teszt kiskép gyönyörűséggel. Grat. Mindezek mellett sikerült megnéznem egy másik telón, és nem rossz a progi, mondjuk én inkább az RSS-re esküszöm, meg azért vannak a proginak hülyeségei is (levág bizonyos terjedelem után, Youtube sem natívan megy, hanem linkel, stb), de kezdésnek jó lehetett volna. De így nem.

Disclaimer: a szerző a Nokiánál dolgozik, pénzügyes állásban, a telefonokhoz meg a gyártáshoz köze nincs, de azért van néhány jó ötlete, hogy lehetne a totál leégést elkerülni.