A nyeremények hete - Árnyas Étterem

Gondolom mindannyian emlékeztek a karácsony előtti Árnyasos kalandunkra, mely végül jól végződött, nagyjából kiegyeztünk egy döntetlenben, és senki sem ölte tovább a másikat (ellenben a gasztrókommandó blogot a jelek szerint sikerült kivégeznem, mivel egy írás sem jelent meg azóta rajta). Az étteremben idén indult egy Árnyas Riadó nevű akció, melynek az a lényege, hogy ha beírod magadat az étterem Facebook oldalán az egyik posthoz commentbe, és oda is érsz egy megadott ideig, akkor nyersz egy kétszemélyes, háromfogásos vacsit, csak az italt kell fizetned, azt is a perpill aktuális, húsz százalékos kedvezménnyel (mindezt két személyre, azaz 2*2). Ezt az akció első hetének keddjén meg is játszottuk, így a Havasi Hármas néven közismert trió újra ellátogatott az étterembe.

Mint utólag kiderült, elég izgatott hangulat uralkodott a helyszínen, mivel eléggé kicentiztük az érkezést, és alig öt percet hagytunk a határidőig, DE odaértünk természetesen. Kezdésnek ismét jött az italrendelés (és még mindig honnan tudjam mit fogok inni, ha alig két perce estem be, és ültem le?), jelen esetben a választás a házi bodzaszörpre esett, ami nagyon finom volt, kiváló minőség.

Levesnek a kollégák a Krúdy húslevest választották, immár hússal, de tekintve hogy barátok közt voltunk, ebbe nem ettem bele, a Homi Manók ma otthonmaradtak. Magamnak vargányakrémlevest kértem pirított mandulával, a sűrűsége pont jó volt, a néhány egészben hagyott gombadarab csak emelt rajta, szintúgy a ropogós mandula, szóval kezdésnek kiváló volt. Ehhez ettem egy szelet házi kenyeret is (erről viták folytak, hogy a húsleveshez, az enyémhez, vagy a második fogáshoz érkezett a kenyér, dehát ez van, született proletárok vagyunk), ami szintén nagyon ízletes volt, de nem ettem többet, mert a múltkori tapasztalatok alapján tudtam, hogy kell még minek beférnie.

Másodiknak Marci harcsapaprikást kért, túrós-tejfeles csuszával (ízlett neki, külön kiemelte a kapros ízesítést), Norbi a múltkori szűzérmékre próbált rá, én pedig a bélszín steaket kértem, magyaros burgonyával és sült hagymával. Itt mondanám el, hogy hamburgert, igazi marhából sokat ettem már, és azt hittem ezáltal, tudom milyen a steak is. Kurva nagyon tévedtem. Már amikor megjelent a tányéromon, és beleszúrtam a villámat, akkor éreztem, hogy ez nem mindennapi lesz. Furán ruganyos volt, én még ilyet húsnál nem láttam, és az első falat biztosított arról is, hogy enni sem volt még részem hasonlót. Mediumra sütött, tökéletes ízélmény fogadott, egyszerűen fantasztikus volt minden falatja, semmi idáig tapasztalt ízhez nem volt hasonlítható. Ehhez csak asszisztálni tudott az amúgy szintén remek magyaros (lecsós) burgonya, és a sült hagyma.

Desszertként csak nehezen tudtunk megbírkózni a belga csokitortával, ami szintén meglepetés volt, hiszen nem a szokásos édes csokitorta élményt hozta, hanem kicsit “keserűbb”, markánsabb ízt adott hozzá a vacsora lezárásához. Egy hétköznap estéhez képest durván jó vacsorát ettünk, ezáltal is köszönjük az Árnyasnak, és magának a Főnöknek is, aki bejelentkezett telefonon, ahol még egyszer tisztáztuk a félreértéseket, és beszéltünk még pár szót. Egészségünkre vált.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.