Sajnálom, hogy a héten kicsit elgyérültünk, de a házifeladatok (erről még írok), a munka, és az egyéb dolgok elvették minden időmet és erőmet. Ellenben, Filmbuzit nem ismerő olvasóinknak adnék két trailert az elmúlt napokból, (megelőlegezem) mindkettő beszarás jó lesz.

Az első mindenképp a Watchmen új cucca... én egymás után háromszor néztem meg HD-ben, de csak azt értem el vele, hogy méginkább várom...

A második pedig az új Star Trek movie kamerás trailere... eddig őszintén szólva kábé ha fél ST részt láttam összesen, de ez alapján elkezdett érdekelni a dolog, hogy mit miért, főleg, amikor Sylar befenyíti Kirköt... vagy vehetném az elején az autós részt... tetszik!

Ez a buli nem semmi lehet... és igen, filózom az A38-on. Először a videó, majd a clean version, nézzétek meg, mert nagyon odavágós. Amúgy az utóbbinál egy playlist is van, melyet a fent említett úr állított össze, abban is vannak nyalánkságok.

 

The Proxy's playlist

A múlt hétvégén, szombaton igen csak sikerült leamortizálódnunk. Úgy kezdem, hogy én se tudok felidézni mindent, csak a biztos élményekre támaszkodom. A baráti társaságból Huginak volt szülinapja, így jó kisgyermekekhez illően felmentünk hozzá felköszönteni. Kemény, Bazsa, Rita, Niki, Gina, Isti meg én. Gabi meló után ért oda.

Általában az emberek normális ajándékon gondolkoznak (nyugalom kapott azt is!), de nálunk ezt biztos, hogy alkohol hegyek kísérik. Ez most sem történt másként.

Az egy dolog, hogy ő is 4 üveg bort elhelyezett a hűtőben, gondolván érkezésünkre. De amikor megláttam az „ajándékok" között almapálinkát és a Martinit, akkor már tudtam, hogy ez se lesz egy lapos buli. Ezt bemelegítésként elfogyasztottuk (Kemény Tomi tett róla, hogy sokáig ne legyen senki előtt üres a pohár). Már megvolt a hangulat mikor útnak indultunk az éjszakába. Fater hazajött délutános műszakból, vigyáz a kislányra. Anyucit (a szülinapost) pedig vittük magunkkal, nem volt ellenvetés.

Megérkezve a helyre a többiek megszórták a zenegépet, úgyhogy kb. 20-25 számot sikerült kérni. A pultnál összetalálkoztunk a kórházból megismert betegkísérővel. (Most Bazsának el van törve a keze - majd ezt is elmesélem!) Atom jó fej a fószer, ő is betért egy üdítőitalra. Hát akkor rendeljünk!

Itt Hugi elkövetett egy hibát. Azt mondta, hogy csak kólát iszik! Ez igazán nem volt jó döntés, ugyanis ekkor kapta meg az első tequilát egy kóla társaságában. Majd a következő sor vette kezdetét: tequila, kóla, fütyülős barack, fütyülős barack, kóla...

Innentől kezdve nem kellett attól tartani, hogy józanul tér haza a születésnapján. Mi a vörösbor feat. kóla kombó mellé ittunk egy-két felest. Nem is kellett több.

Hugi felvette a Gabi sapkáját, ami azért volt praktikus, mert így nem vették észre, hogy szegény alig tudja nyitva tartani a szemeit. :) Ekkor döntöttem el, hogy én több pálinkát nem iszok, így is lesz elég bajom a sok mindentől.

A csúcspont az volt, amikor felmentünk csocsózni és a 4dik gól után Hugi megkérdezte, hogy „Melyik színű bábuval vagyunk?" akkor tudtam, hogy a másnap mindenkinek kegyetlen lesz!
Hát elindultunk haza megpihenni.

Ez addig oké, hogy vasárnap mindenki csak döglött, de nekem fel kellett kelnem időben.  Mentünk focizni, délben indulás! Már reggel éreztem, hogy a sok pia összerázódott a gyomromban. Ez nem lesz jó...
Háromszor látogattam meg otthon a mellékhelyiséget, és a biztonság kedvéért egy tekercs wc-papírt még bedobtam a táskámba, biztos ami biztos alapon!
Nem hazudok, rettegve léptem pályára! De aztán végül nem volt gond, és még nyertünk is!

U.i: Másnap felhívam a jónépet! Mindenki pihengetett, rajtam kívül. Keménynek én meséltem el, hogy csocsózott, meg hogy Tomekket oktatta a jelképekről. Bazsa félmeztelenül talalta magát a szoba közepén a szőnyegen, amiben nem lenne semmi extra. De rajta egy pulcsi volt, más semmi... :D

Kitaláltam egy újfajta értékelési rendszert, az előzőekben tárgyalt kicsit sekélyes „jó volt vagy nem volt jó" helyett - hátha ez majd jobban beválik. Most megpróbálom úgy, hogy ami meghallgatásra érdemes az kap egy 1-es jelet, ami neutrális, azaz semleges megítélésű, az 0-át, ami pedig rossz, nem tetszett, nem kell vele foglalkozni, ő lesz a -1. Ebből bőven látszik, hogy mi az, ami tetszett, a megmondó-emberkedést pedig meghagyom másnak. 

 

Ska-P - Lagrimas Y Gozos 

Nem tudom miért, de bennem az a kép élt, hogy ez a spanyol ska banda már feloszlott, néhány éve voltak a Szigeten is, de azóta semmi. Erre most találkoztam ezzel a lemezzel, és ugyanaz a lendület folytatódik tovább, ami az előző lemezekre is jellemző volt. Hallgassátok, ha szeretitek ezt a stílust, ez is be fog jönni!

Értékelés: 1 

 

Sizzla - Rastafari 

Mit is írhatnék, nekem ez a cucc is bejött. Nem vagyok zenekritikus, nem tudok okosakat mondani, fasza, aztán kész

Értékelés: 1

 

Isten Háta Mögött - A Kényelmetlen Lemez 

Az IHM-et szokás sokféleképpen aposztrofálni, az előző lemezeire is kábé véletlenül, öcsém ajánlása folyamán akadtam rá, még nagyon régen (2005 környékén), de már akkor is bejöttek az iszonyúan elvont szövegek, és a váratlan zenei megoldások. Idén először, a Szigeten láttam őket fellépni, de ott is meggyőztek, az új lemezről játszott néhány számukkal együtt. Ez elvileg egy dupla lemez, rajta a szokásos stíluskavalkád (van itt hardtól stonerig minden); hosszan felépített számok, végére a kibontakozás - sokszor kell meghallgatni, de úgy sem unjuk meg.

Értékelés: 1

 

AC/DC - Black Ice 

Nem vártunk mást, és nem is jött más: a szokott rock&roll támad. Valójában semmi újdonság nincs az eddigiekhez képest, tökéletes aláfestő zene, kellemes a háttérbe.

Értékelés: 1

 

Kaiser_Chiefs - Off with Their Heads 

Ha emlékeim nem csalnak, az előző anyaguk, amit még kábé 2005-ben hallgattam a BMF óbudai campusa felé menet, jobban bejött. Ez valahogy olyan elhallgatom, de különösebben nem fog meg cuccosnak sikeredett, tény, hogy nem is szenteltem épp emiatt olyan sok időt neki.

Értékelés: 0

Ti ittatok már Kofolát? Én életemben először még a Fővám téri vásárcsarnokban, azt hiszem a szlovák napok keretein belül fogyasztottam két promóciós műanyagpohárral belőle. Érdekes, érdekes- gondoltam, de annyira azért nem hatott meg a dolog, hogy vásároljak is belőle, pedig volt kitéve a pultokra.

Úgy néz ki a Kofo szelleme ilyenkor november tájékán kísért, hiszen a pozsonyi team buildingünk során a beszerzett autentikus dolgok közül ez sem maradhatott ki. Az ottani Tescoban háromféle változatban találhattunk: cukormentes, citromos, és persze a jó öreg klasszikus. Én utóbbiból vételeztem egy kétliteres üveggel, melyet aztán itthon csapra is vertem.

Az első impressziók akkor érnek, amikor kinyitjuk az üveget, néhányan felkiáltanak: bazzeg, ez Jager! Sajnos nem a vadászmester van 35 koronáért a pillepalackban, de az illata mindenképpen arra emlékeztet, mégpedig a hozzáadott gyógyfüvek, vagy mi a jó ég miatt. Láthatjuk az üvegén, hogy van benne minden, még esence pro KOFO is, úgy érzem, sikeres emberek leszünk, ha ezt megisszuk!

Miközben emeljük a szánkhoz, még mindig a Jager fless van meg; tehát egy másnap után én ezt nem innám, mert lehet, hogy nem lenne jó vége. Belekortyolunk, és elsőnek a savanykás-citrusos íz vág meg, hogy aztán áthaladjon, csehszlovák görcsbe rándítsa ízlelőbimbóinkat, majd kirázott szénsavas kólaízként távozzon. Extrém élmény, és mindeközben a vadász szelleme ott lebeg fölöttünk, nem tudjuk elfelejteni, hogy érezzük a jelenlétét.

Nem rossz a cucc, de hogy kóla helyett én ezt igyam (már ha iszok olyat, jellemzően alkoholhoz), az ki van zárva. Nem tudom van-e arrefelé olyan lokálpatrióta/ hazafi/ nacionalista, aki whisky-kofolát, vagy vörösboroskofolát iszik, de annak a fene az ízlését. Mindemellett nekem van egy olyan perverzióm, hogy a Jager szerintem jó 1:1 kólával... namármost ha ezt Kofolával tolnánk, akkor összeadódnának az ízek, vagy kioltanák egymást?

Ha lenne baromi sok pénzem, vagy legalábbis ilyenre félre tudnám tenni, tuti, hogy csinálnék egy Jason Bourne emléktúrát a világ körül. Ez alatt azt értem, hogy szépen menni, és sorrendben, amilyen helyeken a jó öreg Mattie felbukkant a filmben, azokat végigjárni, és ledokumentálni. 

Amennyiben a rendelkezésemre állna egy kicsivel faszább technikai apparátus, mint az FZ8 (bár végül is az is vesz videot 640*480-ba, hejj de messze van a HD), mondjuk a múlt héten használt Sony, akkor lehetne egy kicsit komponálni is, hasonló beállításokkal felvenni a dolgokat, mint a filmben volt, satöbbi. 

A nyelvvel is lehetne játszani, mondjuk, amelyik országban vagyunk, David Webbhez hasonlóan mi is az adott nyelvet beszélnénk, ha mást nem, azon pár szó erejére, amit a kamerába mondunk. Jobb nyelvi képességekkel megáldottak ezt tovább fokozhatják, és köthetik ahhoz a feltételeket, hogy mennyire megy a nyelv. 

A helyszínek, mivel nagyjából Európában vannak, nem lennének problémásak, ellenben Amerika szerintem egy teljesen külön rész lenne, mind pénzügyi, mind minden egyéb okok miatt. Eddig volt három rész a sorozatból, elvileg 2010-re jön a negyedik, szóval addig kellene ezt összerakni, de legalábbis elkezdeni. Valaki beszáll velem a projectbe?

Kis csoportunk tizenhat fővel útnak indult a múlt szerdai napon, hogy tiszteletét tegye Pozsonyban, egy egynapos kiránduláson. Tény, hogy jobb időpontot ha akartunk, sem tudtunk volna választani, hiszen előző hétvégén egy kis szlovák-magyar bunyó volt; mi is vártuk hát Slota pribékjeit a határon. És a mesterlövészeket. Hiába. Nyugalom volt és békesség. 

Bár Dr. D nem a mi csoportunkban van, de hiányt szenvedtünk sofőrben, így ő lett felkérve a megtisztelő feladatra. Előző este itt aludt hát a szerkesztőségben: a nagy zacskó csípős chips és pepperonis pizza kicsit odatett az emésztésünknek, de mindezektől függetlenül kora reggel tudtunk is indulni a bázis felé. Itt kocsiba be, GPS be, első megállónk Tatabánya volt. 

Itt egy kolléganőnket vettük fel, majd irány a bábolnai benzinkút, ahol bevártuk egymást; gyerünk Pozsonyba. Utunk odáig gondtalan volt, de azért a város közepén a közlekedés kissé megtréfált minket, a „jobbra visszafordító a járdába, balra pedig bedarál a villamos" stílusú mókákkal (lesz videó is, ebben ezt azt hiszem pont látni is fogjátok majd). 

 

A képek a jobbra-balra nyílak segítségével mozgathatóak, kattintásra megnőnek!

Miután nagy nehezen ledobtuk a kocsit a Kamenné namestie-től nem messze a Mamut parkolóban (50 korona egy óra, minden megkezdett óra fizet!), indultunk a történelmi belváros felé, hogy azon áthaladva eljussunk a várba. Mindkettő nagyon szépen meg volt csinálva, látszik, hogy a turistákra számítanak itt is igen erősen. A vár őszintén szólva nem tűnt akkorának, mint a mienk, a kilátás viszont nagyon szép volt a városra. 

Sok építkezés zajlik itt is, néhol szabályos darurengeteg volt, illetve hatalmas, még felhúzás alatt álló épületek tátogtak a gyanútlan turistákra. Ebédre mekit ettünk, nem volt kedvünk az előzőleg megkínzott gyomrunkra rátesztelni valami helyi speckó cuccost. Itt a párszázas ajánlat a McDeal nevet viseli, és egy darab 35 korona, ha jól emlékszem (két csirkeszendó, szevasz). Apropó: kibaszott sok jó nő volt úgy overall, esküszöm, több mint Pesten. Durva. 

Ezután még szuvenyírvásárlás a Tescoban (Kofola, csoki, sör), valamint a shopban, ahol megjártuk a szlovák-angol-magyar kört, nyelvileg legalábbis. Mindezek végeztével indulás haza, a parkolóházból a kijutás nem volt egyszerű, tekintve, hogy kijőve az első kereszteződésnél jobbra akartunk fordulni, de ez esélytelenné vált; mivel utunkban két mánkász menetelt. Egyiknél egy gázpalack, a másiknál meg kábé egy lángszóró, amivel nemhogy leszarta, hogy majdnem felgyújtja a másikat, de mindezek tetejébe még a kibaszott aszfaltot is elkezdte égetni (ezt már direkt). Tíz perc kóválygás az egyirányú utcák gyűrűjében, majd a GPS is feltámadt (kétszer eldobálta a műholdakat, majd lefagyott, köszi Nav N Go), és kijutottunk Pozsonyból! 

Hazafelé az út sima volt, leszámítva, hogy reggel még megtaláltam Zoli napszemüvegét, és egész nap abban parádéztam... azonban arra már nem emlékeztem, hogy amikor átcseréltem, a saját szemüvegemet hová raktam. Ennek következményeképp vagy hatszor áttúrtuk a verdát, mindent, csomagokat, de a szemüvegem egyáltalán nincs meg. Szerintem a kocsi ette meg, hazafelé már amúgy is nehezen jött a víz az ablakmosó-folyadéktartóból. A motortér gyanús nekem, bár már nyilván rég megemésztette. 

Ja és az utolsó két kilométert 45 perc alatt tettük meg. Dugó rulez este 17.30-kor.

Videó hamarosan.

Előrebocsátanám: a siker ötven százalékos lett A majonézes krumplisali valami isteni lett, melyet annyira nem tulajdonítanék a saját érdememnek, ellenben a hal szörnyűségesre sikeredett.

A krumplisaláta a következőképp készül el. Egy kiló krumplit meghámozunk, megfőzünk, kábé fél óra elég is lesz neki, öt tojást úgyszintén, forrástól számított nyolc percig. Három fej lilahagymát felvágunk vékony karikákra, a főtt tojást dettó; és egy jó nagy tálba rakjuk őket: krumpli-só-tojás-só-hagyma-só, ameddig bírja.

[caption id="attachment_430" align="aligncenter" width="450" caption="A hal szörnyű lett..."][/caption]

Egy másik edényben egy normál flakon majonézt összekeverünk egy 175ös tejföllel (ne spóroljunk az előbbin, mert meggyőződésem, hogy a siker titka nagyrészt ez), és ízesítjük kis ételecettel, sóval, borssal, és ha az ecet megszaladt volna, akkor pici cukrot is elbír. Ha ésszel csináljuk, nehéz elrontani, mert ki lehet korrigálni simán az összetevőkkel, ízlés szerint. Mihelyst oké, ráöntjük a másik tálban lévő cuccra, jól összekeverjük, és hűtőbe vele. Érdemes lefedni, mivel a hagyma szaga nagyon hamar be tudja járni a frigót.

Most jön a feketeleves. Nem tudom, milyen hülye ötlet hatására vettem pontyot valami jó, fehér húsú hal helyett, de hogy többet ilyet nem teszek, az is hétszentség. Egyrészt már alapból nem volt szimpatikus, hogy a filé is tele van szálkával, és illatra sem volt különösebben megnyerő. Besózás után apró darabokra vágtam, és egyesével bepaníroztam őket. A leges-legalacsonyabb lángon kezdtem el melegíteni a serpenyőben az olajat, de még így sem jött össze. A hal vagy nem volt hajlandó teljesen megsülni (hogy miért, egyszerűen érthetetlen), vagy egyéb devianciákat produkált... tehát nagyon hamar rövidre zártam a történetet, és magamban levontam a szükséges konzekvenciákat.

Egyik az, hogyha kísérletezni akarok, ahhoz elég kevesebb hal is, mint hatvanöt deka, a másik pedig, hogy legközelebb nem szombat esti vacsira fogom hagyni, amikor még ha akarnék sem tudok mást lemenni venni. A saláta mindenesetre nagyon jó lett.

Talán kevesen tudják rólam, de 2002 óta, amikor is Gazsi barátomtól megvettem életem első három (micsoda képzavar!) hardcore válogatás-lemezét, őrülten a rabjává váltam a stílusnak. A tripla lemez természetesen a Thunderdome volt, és valójában ott szembesültem először ezzel a zenei műfajjal. 

Írtam anno az Extreme-ART-ban is róla, de mondjuk az az írás a mai szemmel kicsit vicces, sebaj. Azóta sok-sok ilyen zenét szedtem le, illetve a neten is tökéletes lehetőség nyílik a hardcore kedvelőinek ilyen terű igényeik kielégítésére. Erről is szeretnék most pár szót szólni, a címben említett hard.fm oldalról. 

Először is, ez egy neten keresztül streamelhető online rádio, mely a nap huszonnégy órájában szól, különböző dj-k által. Mindenféle lejátszó megeszi, és ha egyik sem lenne jó, nagyon helyes módon rendelkezik egy beépített webplayerrel is, ami például a munkahelyen jöhet jól, ha le vannak tiltva bizonyos portok. 

A műfaj tehát hardcore, és annak minden változata megtalálható is, kezdve az abszolút elborultaktól, a hihetetlenül dallamosakig, melyek hallatán leginkább táncra perdülne az ember (nyilván értsd: szeletelne egy hatalmasat). Az egyik, amit nagyon szeretek benne, hogy egyáltalán nem az van, hogy este mennek az iszonyat durva zenék, amúgy meg a monotonabb lightosabbak, hanem teljesen változatosan. Sosem tudhatod, mikor futsz bele egy lemezlovasba, aki olyan zenéket pakol fel, hogy egyszerűen nem tudod otthagyni a géped, még akkor sem, ha már menned kéne - lehet ez akár reggel hétkor, vagy délután háromkor is! 

Természetesen most is ezt hallgatom, úgyhogy ennél jobb ajánlólevél nem is kell hozzá szerintem. Tudom, hogy sokan alapból nem szeretik ezt a stílust, mondván ez már igazán sok és durva, és satöbbi. Nos, mindezek ellenére is ajánlom mindenkinek, hátha egyszer bejön, és megszeretik. Aki pedig már bolondja a dolognak, annak mi sem kellhet több: irány a hard.fm!

A múlt pénteki Tiesto's Club Life legelső száma volt ez... mondanom sem kell, hogy egy perc múlva túrtam utána a neten. Fedde Le Grand ezzel odavág.