Ice Cube apó ismét hallat magáról, és ezt nem is akármilyen formában teszi! Check it out now!

Sosem volt még távolabb a reggel... Sokáig így voltunk ezzel a Guns N' Roses már 1999-ben beharangozott albuma, a Chinese Democracy kapcsán is, mely végül sok év vajúdás és fogadkozás után 2008 novemberére boltokba került.

A myspace-es promóción kívül nagy felhajtás nem övezte a megjelenést, nem készült klip, nincs interjú (sem Pesti Est címlap, hehe), a rádiók sem nagyon kaptak rá. Pedig a lemezt nem csak az a generáció várta, amely a kilencvenes években még sikerei csúcsán szerette meg az együttest, hanem azok is, akik jóval az eredeti felállás feloszlása után, a gimis zenekarok Paradise City-feldolgozásaira részegen ugrálva tették le a rockerlét komoly elméleti és gyakorlati alapjait.

Ha az eredeti rajongótábor abba a hibába esik, hogy ifjúkori emlékei újraélését és botoxkezeléssel felérő fiatalodást vár az új lemeztől, csalódni fog. És elsősorban nem azért, mert a zseniális, de kibírhatatlan frontemberen, Axl Rose-on kívül már senki sem tagja a bandának az utolsó saját számokat tartalmazó, 17 évvel ezelőtt megjelent Use Your Illusion lemezek felállásából. Hanem sokkal inkább azért, mert azok az évek mindenki számára elmúltak, a zeneipar is jelentős változásokon ment át, ma már nem képzelhető el, hogy szinte egyetlen rockbanda egyszerre uralja az otthoni cd-lejátszókat, stadionokat, rádióállomásokat, tévéműsorokat és az MTV listáit. Ilyen ma már nincs, és ha ma jelenne meg a GN'R berobbanást jelentő lemeze, az Appetite For Destruction, jó eséllyel csak a zenekar myspace-es barátai ismernék.
Számoljunk le a múlttal, és nézzük meg, mit hozott össze Axl Rose majd' tíz év alatt csaknem ugyanennyi zenésszel, akik az évek során az eredeti tagok kirugdosása után megfordultak a zenekarban!

A lemez első hallgatásra meglepő hangszerelése máris sokakban visszatetszést kelthet: a régi Gunsra emlékeztető témákat samplerek veszik körül, sőt, néha a dominanciát is átveszik, így egy-egy szám erősen indusztriális hangzást kapott, ami önmagában nem baj, de néhány esetben aránytévesztéssel járt. Viszont a dalokkal nincs gond, a szövegek és az énektémák - a mai mezőnyhöz képest különösen - erősek. Axl hangján ugyan érződik, hogy az utómunkák során kapott egy erős mesterséges modulációt, de ne higgyük, hogy ez más zenekaroknál nem fordul elő.

A lendületes címadó szám és az azt követő Korn-utánérzés után a remek Better és az Estranged-re emlékeztető Street Of Dreams következik, majd egy végig programozott dobalapra énekelt chilloutos töltelékszám után (Lenny Kravitz már évekkel ezelőtt kifuttatta ezt az ötletet) jön a lemez egyik csúcspontja, a There Was A Time című dal. Erről is elmondható, hogy nem akarja másolni a dicső múltat, de valamelyest felidézi azt, és ezáltal kellemes emlékeket idézhet az arra érzékenyekben. A folytatás kissé laposabb, de igazán gyengének talán csak egy szám, a Scraped tűnik, majd a lemez vége ismét erősre sikerül: a Skid Row-os Sebastian Bach által háttérvokálozott monumentális Sorry, aztán az utolsó előtti zongorás, erősen személyes This I Love bármelyik régi GN'R lemezen megállná a helyét. A záró Prostitute méltó levezetés, de zeneileg sokat már nem tesz hozzá a lemezhez, a szövege viszont rendben van.

A Chinese Democracy-t értékelve nem szabad elfelejteni, hogy a GN'R eredeti felállásának sem volt két egyforma stílusú és hangzású lemeze. Lehet persze azt mondani, hogy ez már nem az a Guns, ennek ellenére állítom, hogy az új albumon nem érezhető a régi zenészek hiánya. A gitárszólókkal nincs gond, és talán ez a lemez is bizonyítja, hogy Axl volt a GN'R igazi dalszerző géniusza, akit ugyan a kezdetektől remek zenészek és egyéniségek vettek körül, de nem ők tették igazán naggyá a zenekart. Vannak fanyalgók és kritikusok, akik máshogy gondolják, és az egész Chinese Democracyn egy értékelhető számot nem találnak, de ők bekaphatják, és hallgathatják a kirúgott őstagokból alakult Velvet Revolver két sodró lendületű, viszont sok eredeti ötletet nem tartalmazó rocklemezét vagy a jelenleg indie néven terjedő, még a jobbik fajtából való divathullám bármelyik előadóját.

Nemsokára új vendégmunkás fog érkezni, egy régi arc a szakmából, saját szavait idézve munkásságáról:

...az afficial hiphopshit (néhai extra.hu/hiphop), majd az antibulvár szerkesztője és társszerzője voltam éveken át különböző nickek alatt...

Holnap olvashatjátok az első írását - jó lesz, annyit elárulhatok!

Lázas vagyok kicsit, 500+ olvasatlan feed, Pete Tong legfrissebb esszenciális mixe - ez a helyzet most. Kicsit visszatekintenék most az időben, és mindezzel egy gyenge és érdemben sem elfogadható kifogást szeretnék arra adni, hogy miért nem frissültünk már megint egy ideje. 

Szóval szerda este: Főzőiskola IX. Erről érkezik hamarosan a bejegyzés (minden emberi számítás szerint holnap). Durvulás volt, ismét alkoholizmusba borult majdnem az egész, de azért megfőztük a kaját is, ami hatalmas meglepetésemre sokkal jobban sikerült, mint arra számítottam. A fotókat nem rakom mind ki, de azt hiszem a fentlévőkből nagyon jól lehet majd arra következtetni, hogy mi volt ott - kompromittálás ezerrel. 

Érkezett a csütörtök, amikor is este meló után ismét matekházi Marky Markkal. Ez alkalommal hajnali fél háromig tököltünk/baszakodtunk fölötte, majd feloszlattuk magunkat azonnali hatállyal. Nem szopattunk, szoptunk. 

Pénteken iskola, este after accrual party. Sajnálatos módon egy volt osztálytársnőm is erre az estére szervezett félig meddig csak neki megfelelő partyt (nekem is másnap jelenésem volt Békásmegyeren, ahová eljutni amúgy sem olyan gyors móka, nemhogy Hidegkútról); úgyhogy amellett, hogy az előbbit választottam, az elbeszélések alapján az utóbbiról, nem is bántam meg. 

Szombaton ismét suli, amennyi eszem volt, elmentem egy ingben és egy pólóban a kabát alatt, ráadásul az eső is esett, szóval a fentebb említett megfázás valószínűleg ennek, és az előző esti ing + kabát felállásnak köszönhető. Hülye vagyok, na. Ja és a cipőm is beázott, szóval mindezek után mehettem a Mamutba is újat venni - egy Ryan Sheckler signature modellel gazdagodtam, és némi készpénzzel szegényedtem. 

Sorozatok terén is hatalmas az elmaradás: időközben befejeződött a The Shield (na ott mekkora durvaság lesz, alig várom már), megy tovább a Heroes, PB, House (ebben meg valami túszejtéses volt, omg), az Entourage is finálézta magát azzal, hogy a srácok visszamentek Queensbe, valamint ugye ottvan a 24 701 első 17 vagy hány perce. Na, ezeket ma este meg kéne ugrani. 

Itt tartok kábé most, próbálok egyrészt rendet tenni, másrészt tanulni, a feedjeimet lenyomni, meggyógyulni, tetszőleges sorrendben. Jövő héttől kezdődnek a vizsgák, szóval jó lenne legalább a felét (ami négy) lenyomni decemberben. Ja és persze meg is kéne gyógyulni. Hamarosan jönnek ismét a decens postok - holnaptól visszatérünk.

Sokadik tanulás-közti szünetemet ülöm most, egy jófajta (?) Tesco „3-in-1" coffee drink mellett. A hó hol esik, hol nem, hol nagyon, hol nem, én pedig Glitch Mob mixet tolok a füleimbe. A mai napomon hivatalos eltávon voltam, azzal a címszóval, hogy akkor a rám tornyosodott trágyahalmot egy erre rendszeresített szívlapáttal arrébbpakolom. 

Nem mondhatnám, hogy sikerült. Teljes mértékben tuti, hogy nem. 

Tanulás szempontjából a gazdaságmatematikát részesítettem előnyben, tekintve, hogy 1, az első vizsgaidőpont jövő szombaton lesz belőle, 2, péntekre le kell adni valami házi feladatot is. Kábé az egész jegyzetet átvettem (megjegyzem, gyanúsan kevésnek tűnik, szóval valami disznóságot sejtek ám emögött). Amúgy hétvégére kell majd egy statisztika házi is, amire van a holnapom, és a csütörtök (szerdán Főzőiskola event lesz, tehát utána örülök, ha el tudok mosogatni, nemhogy még tanuljak). 

Voltam ma a Villányi felé is, ugyanis az egyik ottani gimi előterében volt jótékonysági árusítás a Kárpátaljai gyerekek részére, és ez pont egybeesett azzal, hogy én pedig melegebb holmikat kerestem a project részire. Gazdagodtam is egy fullos Nike kabáttal, egy North Face bundás mellénnyel, valamint egy nemtudommilyen polárral. Egyedüli gond az, hogy az első ujján valami olyan genya van, ami mosás után sem jött le, ergo vihetem holnap reggel tisztítóba. Igazából ezért a háromért összesen fizettem ötöt, szóval egy büdös szavam sem lehet (meg amúgy sem). (disclaimer: amcsiból katonaságtól síparadicsomokból hozott kabátok, azért voltak ilyen olcsók, de hát amennyit én fogom használni, botorság lett volna kidobni hatszor ennyit) 

Mindenképp kellett a két felső is, hiszen a városi ficsúr ruháimon kívül nemigen vannak olyanok, melyek megállnák a helyüket akár csak egy kiránduláson is (oké, a reppes Timberland bakancs most legalább értelmet nyer). Ha netán nem jönne ki a genya az ujjából (amiben azért bízom, hogy nem így lesz), akkor is leszarom, mert ez úgyis csak túrázós-hideges cucc lesz, a városban marad a jó kis urban öltözék. 

Visszatérve a Villányira, meglátogattam a felsőoktatási intézményében L babyt is, aki ha ezt olvassa igazán lekommentelhetné, hogy így volt, meg hogy örült hogy látott, és feldobtam a napját, sőt - igen, undorító módon szerzem a hozzászólásokat, büntess meg ó blogatyaúristen. Valamint itthon rájöttem arra is, hogy az amúgy szagtalannak mondott pálmaolaj egyrészt füstöl (wtf?), másrészt büdös (Tüsi szavaival élve seggszagú, bár én ezzel nem egészen értek egyet). Egy szóval megfogalmazva: no go. 

Említettem, hogy volt, ami nem sikerült: mik ezek? Először is a Windows újrahúzása (érik nagyon, de sajnos nem tehetem most prioritásba, mert az fullosan egy fél nap, annyim pedig most nincs). Aztán Hópihébe új duplavinyó, attól is félek előre, hogyan fogom átraidelni a doksikat. Ezen felül meg az apró hülyeségek, amiket senki sem fog megcsinálni helyettem.... 

A végére pedig nem tudom mással zárni soraimat, mint amiről Shakespeare is megemlékezett Puck megalkotásakor: „átkozott légyen az fingás". Most pedig vissza tanulás, majd 24: Redemption.

A 2008/2009-es tél első hóesését köszönthettünk Budapesten szombaton, a szerkesztőségből pedig úgy gondoltam, hogy nézzük már meg, mi maradt ebből a Normafánál. A buszból kiszállva rögtön belecsöppentünk egy olyan hóvihar-förgetegbe, hogy a sarkvidéki (haha, hol van ez még attól) időjárástól elszokott puhány főszerkesztő egyik gyenge percében arra gondolt, hogy ő most azonnal visszaszáll a buszra, az bizony kurvaélet. 

Szerencsére nem így történt, és nem is bántuk meg, mivel egy tíz perc múlva csendesett a hóesés, és máris szebbnek nézett ki a táj. A hó itt sokkal jobban megmaradt mint odalent, és a kezdődő naplemente gyönyörű színeket festett az égboltra. A János-hegy aljába érve egészen elképesztő gyorsasággal kezdett el sötétedni, itt már-már karácsonyi hangulatom is támadt, nem tudom miért. 

Egy dologra viszont teljes bizonyossággal fény derült: a jövő januárban végrehajtandó „project geneve" fedőnevű akcióhoz ez a mostani ruházat kábé a felében elegendő csak, szóval valami iszonyatos gyorsasággal kell upgradelni az állományt. Hogy miről is szól a tervezet, illetve miket kell beszerezni, arról majd egy későbbi postban írok, addig is fentebb van néhány kép, nézegessétek!

Entourage az isten. Egyszerűen mindig megállapítom, de a mostani utolsó előtti részben úgyszintén ezt kell mondanom. Nem elég, hogy úgy ahogy volt, levágták a Smokejumperst, a német idegbeteg rendező arc is odabaszott rendesen. Ari meg csak egyszerűen hatalmas, "a jew has arrived and he doesn't like germans", ez mekkora már? 

A hivatalos oldalon még mindig baromi sok infó és érdekes anyag van, egyszerűen hihetelenül jól meg van ez is csinálva. Ahogy ők is mondják: a lifestyle is a terrible thing to waste, és klikkelve már itt is van a webshop; ha jobb lesz a dollár, esküszöm beszerzek innen valamit. A végére pedig a legutóbbi rész egyik emlékezetes zenéje. Ha a tegnapi Tiga-ra az volt a feladat, hogy hallgassátok, akkor ezt pedig nézzétek!

Ez a zene szétszed. Tiga egy ideje nem adott ki új cuccot, de ez valami kegyetlen. Klubban, nagy hangrendszeren iszonyat mód széjjelcsap. Hát hogy lehet ilyet csinálni? A már-már betegesen ismételt két sor, a primitív darálós alapdallam, a hi-hat-ek, a hirtelen bejövő töredékhangok... na ezt hallani kell!

Kezd esteledni, és a fájdalom pedig visszatérni. Mindig este, nyolc óra körül van ez, hiába próbálom kitolni azzal, hogy később veszem be a gyógyszert, nem. A következő lövés csak este tízkor lesz, úgyhogy addig valahogy ki kellene bírni. Szobatársam, a külföldi már megint elaludt, mondjuk ez is jó, nem dumál itt valami idegen elbaszott nyelven. Egy újabb éjszaka a kórházban. 

Tudom, ha az ablakhoz lépnék, a hatodikról már jó kilátásom lenne. Tavaszodik, de azért a sötétedés mostanra már előtör, és beteríti a lenyugvó nap vörös sugarai által határolt eget. Az üvegfolyosó a szobák előtt kivilágosodik, mit sem segít a függöny ezen. Metsző, langyos neonfény önti el az amúgy sötét szobákat is; az automatizált kapcsolás gyönyöre. Nem kell kinéznem, anélkül is tudom, tőlünk jobbra kettővel a rendőr ott ül, fülhallgató, pisztolytáska, 16 óra ébrenlét. Nem rám vigyáz, és mégis. 

A külföldi felébred. Szokásos esti rituálénk következik, a filmnézés. Tévére nem futja az épületben, így az autóból kiszerelt dupla dvd-lejátszót osztjuk el, és betesszük az aktuális darabolós horror legújabb részét. A külföldi készlete olyan, mintha felvásárolta volna a Boráros tér összes illegális dvd-t tartalmazó bőröndjeit. Morálisan megkérdőjelezhető, Hollywood zokog, de jelen esetben priceless. 

A film véget ér, fájdalomcsillapító megérkezik. A nővér nem túl kedves, mondjuk ennyi pénzért én sem lennék az egy huszonnégy órázás után. Bogyó le, láz fel, a külföldi pedig rövid pravoszláv drótnélküli diskurzusa után elfogyasztja ötödik infúzióját, és nyugovóra tér. Az éjszaka tagadhatatlanul beköszöntött. 

Amikor még hajnali egykor sem tudtam aludni, gondoltam bepróbálok egy kis altatót. Amikor kiléptem a szoba másik oldalán lévő nagyfolyosóra, a világítás majdhogynem visszalökött. A folyosó üres volt, a lobbi szintén. A pulthoz fáradtam, és próbáltam valami leejtőt kérni, de elhajtottak, csak láz és pokoli fájdalmak kezelésében tudtak volna hathatós tanácsot nyújtani. Visszasomfordáltam a szobába, ez az éjszaka sem az enyém. Semelyik sem volt az. 

Úgy éreztem egyedül vagyok, mindig is úgy voltam. A nappalok még kibírhatóak, ott az ember elszundít, újságot olvas, ki tudja zárni a külvilágot a napsütés segítségével. Az éjszaka más. Ott rádtör mindaz, amit nappal magadba fojtottál, és elég nagy kibaszás, de kétszeresen tör rád. A neon balról pedig örökké erre emlékeztetett. Talán csak a könyörgés segít...? 

Arra riadtam, hogy a hajnali osztag megérkezett. Fél hat van, és a narancs golyó kezdi áttörni a sötétség birodalmát. Ez a kedvenc részem. Láz le, bogyó most nincs, de a folyosóra megyek. A neon ugyanúgy világít, de mindketten tudjuk, hogy az ideje hamarosan lejár. A hatodikról már jó kilátás van, az ablakhoz lépek. A rendőr még mindig ott (ugyanaz? vagy egy másik?), fülhallgató, pisztolytáska, Isten tudja hány óra ébrenlét. Biccentek neki, ő fáradtan vissza. Rám vigyáz, és mégsem. 

A Nap felbukkan, én pedig riddicki örömmel fogadom. Nincs is szebb látvány ennél, amikor a múzeumok, és a Kert fénybe borul. Nem sok idő, észnél kell lenni, ha valaki el akarja kapni, de ahogy mondtam korábban: megfizethetetlen. Negyed óra elteltével Nap fel, neon le. Jönnek reggel, ismét jönnek, én pedig megpróbálom palástolni az elkeseredettséget, és a magányt. Hiszen nemsokára hazamehetek. Ugye...?

Helyesen látjátok, hogy az utóbbi hétben kicsit meggyengült a postok száma és minősége. Sajnos ennek az az oka, hogy sokakkal együtt én is felszálltam a csőrös szopókamionra, és ahogy kinéz most, karácsonyig le sem szállok róla. Gondoltam, leírom kicsit, hogy mik és miért történnek, erősítve ezzel kicsit az oldal egoblog jellegét. 

Az első ilyen a tanulás. Utolsó két sulialkalom jön a jövő héten, aztán pedig keményen vizsgaidőszak, nyolc tárggyal, amiből le kell vizsgázni, valamint ez alkalomra három beadandó is van. Múlt csütörtökön is összegyűltünk este Márkkal, hogy sör+pizza=számvitel házi egyenletünket beteljesítsük, de sajnos csúnyán elszámoltuk magunkat. Az egy dolog, hogy már sajnálom, hogy nem csináltam fényképet a konyhaasztalról (sör, kávé, energiaital, noti, ötmillió papír, jegyzet, füzet, könvy); nade, hogy már elkeseredésünkben a googleön kerestünk gazdasági eseményeket...

Kábé hajnali négyre fejeztük be a dolgot (meglett végül), de mindeközben azért belefutottunk a spiropent-jatt50-kubai lóhormon kérdéskörébe is, ajánlom mindenkinek hajnali háromkor a körfolyosón. 

A másik szopás a szerverem. Lassan ott tart, hogy már be sem kapcsol, szóval mindenképp meg kell rendelnem a két új vinyót, aztán hatalmasakat imádkozni, hogy megegye, átraidelje, és végre normálisan menjen. Egy éve sincs, hogy vettem ezt a szart, úgyhogy ha megint befingik, akkor baromi mérges leszek, az is tuti. 

Azt már meg sem jegyzem, hogy megint elmaradásban vagyok az összes saját infós dolgommal, tehát a torrentek feldolgozása, postok írása, videóvágás, magazin újrahúzás mind-mind ott van a várólistán. Apropó, ha már a vágásnál tartunk, tököm kivan azzal, hogy ez nem egy szar gép (2500+, 1200, FX5600), és mégis, az architektúra és egyéb baromságok miatt számít az, hogy négy-öt éves, és egyszerűen bizonyos programok el sem indulnak rajta. Szerintem nemsokára (egészen pontosan a szerver rendberakása után) újrahúzom, és megnézzük, mit bír még ki. 

Az egészségemről is pár szót: voltam nemrég fogorvosnál, be is tömte egy fogamat jobb felül, csak azt nem értem, hogy mindennek ellenére miért fájdogál néha máshol. Még bírom egy-két hétig, de ha visszatérő, akkor bizony felkeresek egy másik helyet is, és csináltatok egy panoráma-röntgent, mert ez így kurvára nem pálya. 

Másrészről a kondizós teljesítményemről még nem vezetek naptárat, mivel néha olyan szánalmas edzéseket sikerül produkálni, hogy azt inkább nem rakom ki. Valószínűleg tartom magam ahhoz, hogy jövő januárban kezdjük, addig meg csak ilyen szintentartás jelleggel van a dolog. 

Ruhák terén sem állok valami jól, bár most hétvégéi beszerzőkörutamon sikerült gazdagodnom egy gatyával, pulcsival, két pólóval, és egy inggel. Emellé kell mindenképp még egy új cipő, még egy pulóver minimum, valamint néhány új póló sem ártana, mert a régiek már... hát, régiek. És ez látszik is rajtuk néha.  

Szóval ennyi, mindemellett napi jó sok munka, és hasonlók. Sanszos, hogy hamarosan kiveszek egy nap szabit, hogy az összes szaromat rendberakjam, mivel igen erősen kezd elborítani engem...