Kis csoportunk tizenhat fővel útnak indult a múlt szerdai napon, hogy tiszteletét tegye Pozsonyban, egy egynapos kiránduláson. Tény, hogy jobb időpontot ha akartunk, sem tudtunk volna választani, hiszen előző hétvégén egy kis szlovák-magyar bunyó volt; mi is vártuk hát Slota pribékjeit a határon. És a mesterlövészeket. Hiába. Nyugalom volt és békesség. 

Bár Dr. D nem a mi csoportunkban van, de hiányt szenvedtünk sofőrben, így ő lett felkérve a megtisztelő feladatra. Előző este itt aludt hát a szerkesztőségben: a nagy zacskó csípős chips és pepperonis pizza kicsit odatett az emésztésünknek, de mindezektől függetlenül kora reggel tudtunk is indulni a bázis felé. Itt kocsiba be, GPS be, első megállónk Tatabánya volt. 

Itt egy kolléganőnket vettük fel, majd irány a bábolnai benzinkút, ahol bevártuk egymást; gyerünk Pozsonyba. Utunk odáig gondtalan volt, de azért a város közepén a közlekedés kissé megtréfált minket, a „jobbra visszafordító a járdába, balra pedig bedarál a villamos" stílusú mókákkal (lesz videó is, ebben ezt azt hiszem pont látni is fogjátok majd). 

 

A képek a jobbra-balra nyílak segítségével mozgathatóak, kattintásra megnőnek!

Miután nagy nehezen ledobtuk a kocsit a Kamenné namestie-től nem messze a Mamut parkolóban (50 korona egy óra, minden megkezdett óra fizet!), indultunk a történelmi belváros felé, hogy azon áthaladva eljussunk a várba. Mindkettő nagyon szépen meg volt csinálva, látszik, hogy a turistákra számítanak itt is igen erősen. A vár őszintén szólva nem tűnt akkorának, mint a mienk, a kilátás viszont nagyon szép volt a városra. 

Sok építkezés zajlik itt is, néhol szabályos darurengeteg volt, illetve hatalmas, még felhúzás alatt álló épületek tátogtak a gyanútlan turistákra. Ebédre mekit ettünk, nem volt kedvünk az előzőleg megkínzott gyomrunkra rátesztelni valami helyi speckó cuccost. Itt a párszázas ajánlat a McDeal nevet viseli, és egy darab 35 korona, ha jól emlékszem (két csirkeszendó, szevasz). Apropó: kibaszott sok jó nő volt úgy overall, esküszöm, több mint Pesten. Durva. 

Ezután még szuvenyírvásárlás a Tescoban (Kofola, csoki, sör), valamint a shopban, ahol megjártuk a szlovák-angol-magyar kört, nyelvileg legalábbis. Mindezek végeztével indulás haza, a parkolóházból a kijutás nem volt egyszerű, tekintve, hogy kijőve az első kereszteződésnél jobbra akartunk fordulni, de ez esélytelenné vált; mivel utunkban két mánkász menetelt. Egyiknél egy gázpalack, a másiknál meg kábé egy lángszóró, amivel nemhogy leszarta, hogy majdnem felgyújtja a másikat, de mindezek tetejébe még a kibaszott aszfaltot is elkezdte égetni (ezt már direkt). Tíz perc kóválygás az egyirányú utcák gyűrűjében, majd a GPS is feltámadt (kétszer eldobálta a műholdakat, majd lefagyott, köszi Nav N Go), és kijutottunk Pozsonyból! 

Hazafelé az út sima volt, leszámítva, hogy reggel még megtaláltam Zoli napszemüvegét, és egész nap abban parádéztam... azonban arra már nem emlékeztem, hogy amikor átcseréltem, a saját szemüvegemet hová raktam. Ennek következményeképp vagy hatszor áttúrtuk a verdát, mindent, csomagokat, de a szemüvegem egyáltalán nincs meg. Szerintem a kocsi ette meg, hazafelé már amúgy is nehezen jött a víz az ablakmosó-folyadéktartóból. A motortér gyanús nekem, bár már nyilván rég megemésztette. 

Ja és az utolsó két kilométert 45 perc alatt tettük meg. Dugó rulez este 17.30-kor.

Videó hamarosan.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.