The Idoru búcsúkoncert @ Dürer kert, 2014. szeptember 27.

A 2000-es évek hazai rockszínterének megkerülhetetlen bandája szombaton a Dürer Kertben elbúcsúzott a közönségétől, és ez alkalomból még egyszer utoljára igazán odatette magát, az aktuális felállás mellett a régi tagok is fő szerephez jutottak. Röviden ennyi volna a hír, de Magyarország többet érdemel. Egy banda utolsó koncertje az Utolsó éjjelen.

Számtalan Idoru koncerten voltam az elmúlt években, néhányról ezen a blogon is beszámoltam. Láttam őket az eredeti felállással sikereik csúcsán, aztán az énekes, a dobos és a basszusgitáros kiválása előtti utolsó koncerten, a Face The Light lemezbemutatón a Dürerben, majd az újjáalakulást követően az A38-on és Veszprémben, ahol 5-10 embernek játszottak. És tavaly is ott voltam, amikor a 10 éves felállásukat ünnepelték ugyanitt, a Dürerben. Ez a mostani búcsúkoncert pont olyasmi volt, mint a 2013-as jubileumi show: az új felállás kezdett, majd az eredeti lineup folytatta - kicsit hosszabban, mint ami indokolt lett volna, de ezt egy búcsúbulin senki sem fogja felróni nekik. A hangzás ezúttal sem volt tökéletes, túl volt vezérelve a hangszeres cucc, Szolga Józsi énekét képtelenek voltak normálisan hangosítani. A hangulat végig remek volt, a banda rendesen odatette magát, és az akusztikus blokk is jól sikerült. Egyebekben a tavalyi posztban írtak a mostani koncertre is érvényesek, és a setlist is hasonlóan alakult.

Elvonatkoztatva magától a koncertélménytől, néhány dolog azért mindenképp tanulságos ebben a történetben. Az Idoru a 2003-as debütálásakor nagyon gyorsan futott be külföldön, és bár itthon sem voltak sikertelenek ebben az időszakban (teltházas Pecsa koncert, sok rotáció az akkoriban indult magyar MTV-n), valahogy végig a meg nem értettséggel küzdöttek. Pedig ismertek voltak, nem lehetett őket megkerülni a hazai rockéletben, de azt a fajta komplexitást, ami a zenéjüket jellemezte, sem a vegytiszta hardcore-szcéna, sem a metálosok, sem a punkrockerek nem érezték teljesen magukénak. Okosabb zene volt az annál, mint hogy egy stílust rá lehessen húzni, a metalcore elemek mellett lemezeik instrumentális intrója akár egy Megadeth albumon is elfért volna. Bár a 2009-es tagcseréket követő új felállás már erőteljesebben célozta meg manírjaiban is a hardcore/metalcore irányt, azért hatalmas váltás nem történt a zene összetettségében és a dallamközpontúságban.

Már az bravúr volt, hogy 2009-ben Szalkai Tibor gitáros tovább tudta vinni a bandát az új tagokkal, és az új énekessel kissé irányt váltó formáció a nulláról építkezve is meg tudott maradni gyakran koncertező aktív bandának. Az elmúlt években viszont láthatóvá vált, hogy az együtt összehozott újabb Fonogram-díjas lemezzel sem tudták a régi szintre növelni hazai támogatóik számát. Játszottak a Dürer kistermében hc-buli előzenekaraként, voltak ürességtől kongó nagytermes koncertjeik is, miközben a fiatal metalcore csapatok már kitermelték a tizenévesekbõl álló saját közönségüket. (Az, hogy az egyébként továbbra is népszerű hardcore/metalcore szcéna a fesztiválokon és a hazai zenei szaksajtóban is teljesen mellőzve van, más lapra tartozik, de önmagában is megérne egy posztot.)

Az Idorunak végül igazából csak a tavalyi reunion bulira és most a búcsúkoncertre verődött össze rendesen a tábora. Így alapvetően érthetõ volt a döntés, hogy a részükről ez már egy meg nem nyerhető küzdelem a hazai zeneipar és zenei kultúra jelenlegi állapotában. Persze lehetett volna más út is: több rádióslágert írni, menedzserszemlélettel tudatosan építkezni, álságosan behaverkodni magukat a belterjes online hipsztermédiába, de ezeket úgysem tudták volna hitelesen hozni, akkor pedig minek.

Mindenesetre tanulságos, hogy a csupa szponzorált tartalommal lassan önmaga paródiájává váló Recorder blog a hétvégi ajánlójában meg sem említette az Idoru búcsúkoncertjét, ahogy kb. egyetlen düreres underground eseményt sem szokott megtámogatni, ellenben nagyban tolta haverilag támogatott tartalomként az egyelőre legfeljebb néhány tíz ember érdeklődésére számot tartó Terrible Ted szintén aznapi lemezbemutatóját. És hát máshol sem nagyon lehetett olvasni arról, hogy az Idoru, a 2000-es évek hazai rockszínterének korszakos bandája feloszlott, és egy kitűnően sikerült, sokakat megmozgató koncerttel búcsúzott közönségétől a Dürer kert nagytermében. Ezért is kellett újabb posztot írnom az Idoruról, minden bizonnyal az utolsót.

A koncertfotókat a szerző készítette.

A banda utolsó albuma teljes egészében meghallgatható itt:

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.