Újonnan induló rovatunkban olyasmivel próbálkozom, melyet még az előző oldalon kezdeményeztem: heti bontásban az éppen akkor meghallgatott zenéket festeném le pár szóban. Az első rész az október első hetében hozzám eljutott lemezeket tartalmazza!

Az értékelési rendszeren még gondolkodom, hogy a későbbiekben is sikerüljön következetesnek maradnom, szóval ez alkalommal csak szóbeli osztályzatot fognak kapni a muzsikák. 

The Rasmus - Black Roses 

Bár volt korábban néhány jó pillanatuk, mondjuk úgy öt éve, mostanra már visszasüllyedtek abba a lagymatag plöm-plömbe, amiből én még reméltem, hogy kiszakadnak. Nem sikerült, ezért a lemezt nem is ajánlom. 

Thievery Corporation - Radio Retaliation 

Ez már döfi! Miképpen a főzős videómnak is ezt választottam aláfestő zenéül, talán kitalálható, hogy bejött a lemez. A többi része is mondhatni hozza a szokott sémát, trip-hop, meg ami kell: egyértelműen többszöri meghallgatásra ajánlott. 

The Streets - Everything is Borrowed 

Ismét visszatér az angol mester, és lerak valamit nekünk a szokásos elbeszélős stílusában. Ezen a lemezen a kettő-hárommal korábbiakhoz képest talán kevesebb az annyira karizmatikus zene, de azért akad mindenképp, kedvencem az I Love You More lett. Meghallgatásra ajánlott, akár többször is. 

Tom Morello/The Nightwatchman - The Fabled City 

Na, ezt nem tudtam elsőre hová tenni, tekintve, hogy egyáltalán nem ilyenre számítottam. Lassú countryzene, kellemes énekhang, jó dallamtémák - nem igazán ehhez szoktam, de tetszett, szóval akár többször is meg lehet hallgatni; mondjuk leginkább hangulat kell hozzá. 

Rise Against - Appeal To Reason 

Az egyik kedvenc hardcore bandám, az előző lemezen a The good left undone a mai napig a személyes favoritok közé tartozik. Ez a lemez sem okoz csalódást, ugyanolyan lendületes, dallamos, szóval mindenképp többszöri meghallgatásra ajánlott. 

T.I. - Paper Trail 

Ezt a lemezt meghallgattam, de őszintén szólva túl sok nem maradt meg belőle. A már korábban említett Swagger Like Us pedig felülmúlhatatlan. Egyszer hallgassátok meg, aztán meglátjátok. 

FIFA '09 Soundtrack 

A korábbiakhoz hasonlóan vegyes felvágott, egy-két számot találtam rajta, amit nem ismertem, és tényleg kiemelkedő, de negyven számból ez annyira nem jó arány. Szerintem a néhány évvel korábbi válogatások ütősebbek voltak - egyszer fussátok végig, de aki komolyabban zenét hallgat, nem fog sokat időzni rajta.

Ez a játék az egyik kedvencem volt mind a két részével, és abban az időben, illetve még most is hihetetlen módon magával tud ragadni. Fotórealisztikus textúráival, film noiros sötét, depressziós hangulatával az örök kedvencek között van. Kevés olyan játék van, melyben ennyire együtt tudunk érezni a főhőssel, annak emócióit átélni, és ez még nem is minden. Annak idején ez volt az első olyan gamma, amelyben alkalmazták az úgynevezett időlassítást (bullet-time), melynek következményeként akciófilmeket megszégyenítő szituációk következhettek be akár egy szimpla lövöldözés során is. Mindez ráadásul nem értelem nélkül volt jelen, hiszen az ellenség olyan hullámokban tört ránk, melyet másképp nem is lehetett túlélni. 

Érthető volt mindezek után, amikor felcsillant a szemem a mozifilm láttán. Talán nem Mark Wahlberg volt az a szereplő, akit tökéletesnek el tudtam volna rá képzelni, de a trailerek alapján minden okunk megvolt arra, hogy várjuk a legjobb játékfeldolgozást ever. A végeredmény egy szóval, ismét: csalódás. 

Talán nem élek akkora spoilerrel, ha elárulom, hogy a sztori röviden egy zsaruról szól, akinek a nulladik pillanatban megölik a feleségét és a  kisbabáját. A tettesek egy újfajta drog hatása alatt álló junkiek, de a történet hamarosan elmélyül, és a kormányszintű összeesküvés, sátánizmus, északi mítoszok csak a dísz a főhős vendetta-tortáján. 

Ezek után tegnap délután sikerült megtekinteni a filmet, és ezt az egészet, ahogy volt, vághattam a sutba, mivel kaptunk egy közepes akciófilmet, mely főként azért volt Max Payne, mert ezt a címet adták neki. Kezdjük ott, hogy a játékhoz kábé annyi köze volt, hogy a sztorivonalat nagy vonalakban vitte ugyan, de azok az apróságok, nüanszok, melyek zseniálissá tették, ki lettek belőle herélve. A játék nagyon jól megírt forgatókönyvvel rendelkezett, melyet kábé elég lett volna filmbe átültetni, és tökéletes lett volna. Ehelyett minden bizonnyal azt tartották szem előtt, hogy egy jól eladható mozifilm legyen, de ez sem sikerült, mivel annyira fogalom nélküli volt helyenként. Megidéz jeleneteket, helyszíneket, szereplőket, de minek? Vinnie Gognitti, a kisstílű olasz, Lem, az orosz maffia fullosan hiányzik; de beszélhetnénk akár a Prison Breakes Sucre alakította Jack Lupinoról is, aki bár benn van, de le lett butítva egy nevetséges őrült gyilkossá. 

Szóval ott tartunk, hogy a történet nyomokban mogyorót tartalmaz, és emlékeztet az eredetire, helyszínek megvannak nagyjából, és a hangulatból pedig a NY+sötétség+hóesés oké, de ezen felül semmi. Ugye a játékban a legtöbbször Max belső monológjai ütöttek nagyon oda, illetve a dialógusok, a visszatérő mondatok (Jack Lupino was crazy, all right, You are a real angel, Max, The flesh of fallen angels, és hasonlók). Na, ezekből semmi sem volt meg, csakúgy, mint a bullet-time is csak kétszer tűnt fel, ebből az egyikre mondom azt, hogy teljesen oké. A Valkyr drog is teljesen átalakulva jelenik meg, hiszen sem az alkalmazása nem volt annyira oké, másrészt pedig ez a köré kreált szárnyas angyal szitu is túl volt spilázva. 

Mindent összevetve tudnám még mesélni, hogy mit és hogyan basztak el, de a lényeg az, hogy a megváltó ismét nem jött el, mi pedig egy csalódással gazdagabban mentünk haza. Sebaj, türelmesen várunk arra, hogy a Half-life filmet mikor veszik elő, de ha azt is elrontják, én fogom a pajszeromat, és Hollywoodig meg sem állok...

A La Corte pizzéria, bár jó pizzákat csinál, lehet egy kis kavar odabenn, mivel egy héten belül már két hibát is elkövettek. Az első múlt pénteken volt, amikor is rendeltünk korporét pizzát, és kértünk róla számlát. Nem is volt ezzel semmi baj, csak éppen a futár elfeledte kihozni, így este ötre lett utánunk küldve - ellenben legalább ők hívtak, miután én jeleztem a problémát a futárnak, ez mindenképp pozitívum. 

A tegnapi malőrt, mint már a címben is jeleztem, viszont nem bírtam szó nélkül hagyni. Azt hiszem száz szónál is többet mond egy kép, úgyhogy parancsoljatok!

Biztos vagyok benne, hogy mindenki emlékszik még a legendás kép első részére, annak ellenére is, hogy az még a másik blogomon volt. Annak, akinek nincs meg ez a házi gyártású mém, íme:

[caption id="" align="aligncenter" width="400" caption="How beautiful the corporate life is - 2007 edition"][/caption]

És ezek után az Úr 2008-as évének októberében megszületett a folytatás, melyre annyian vártunk. Nem is fokozom tovább a feszültséget... tessék!

Avagy még a világválság idején is jár egy kis kényeztetés...

Természetesen a Főzőiskola is átköltözött, hiszen nem veszhet el ez a kiváló kezdeményezés egy egyszerű blogcsere miatt! Receptünk Jamie Olivertől lett ellesve, egy klasszikus penne carbonara, aránylag kevesebb munkával, de annál nagyszerűbb végeredménnyel! 

Viszont mielőtt még! A régi epizódok ha minden igaz itt találhatóak meg: 

• Főzőiskola I.
• Főzőiskola II.
• Főzőiskola III.
• Főzőiskola IV. 

Az ötödik, hatodik, és hetedik epizódról nincs írásos beszámoló, viszont a fotókat be tudjuk mutatni, és aki ügyes, megtalálja a korábbiakat is! 

• Főzőiskola V.
• Főzőiskola VI.
• Főzőiskola VII. 

A nosztalgia után pedig irány a mostani recept! Kezdésképp vettünk egy jó darab (20-30 dkg) húsos szalonnát (jelen esetben kolozsvári), és azt apró kockákra vágtuk, miközben a pennét feltettük főni, al dente. A szalonnát kisütöttük saját zsírján, eközben hat tojás sárgáját, két deci tejszínt, és 8-10 deka parmezánt összekevertünk és felvertünk. 

A képek a jobbra-balra nyílak segítségével mozgathatóak, kattintásra megnőnek!

A tészta időközben elkészült, leszűrtük, áttettük egy nagyobb edénybe. Belekevertük először a szalonnát, majd a tejszínes szószt. Még sóztuk, borsoztuk, és tálaláskor a tetejét a maradék parmezánnal szórtuk meg.

Nagy örömömre egyre nagyobb teret kap kis hazánkban is a sztendáppolás ! Eddig is oda voltam a humoros dolgokért, de ez most számomra mindent visz! És szerintem nem vagyok ezzel egyedül. :)

Az egyik csatorna felkarolta a tehetséges srácokat, akik így már a TV képernyőn keresztül is szórakoztatják a nagyérdeműt. Pont tegnap indult útjára egy hosszabb nyári szünet után a második évad. Az emberek már éppen eléggé ki voltak éhezve az új történetekre és az önfeledt röhögésre. :D

Nekem nagyon bejött a tegnapi adás is! Mindenki hoz valami újat, mindenki más miatt jó. És ami jó azt nem lehet nem szeretni!

2 nagy kedvencem van: Kiss Ádám és Bödőcs Tibi. Előbbi a lazaságával, utóbbi pedig a falubeli történeteivel - karaktereivel győzött meg. Hihetetlen jól adják elő a dolgot!

De ne hagyjuk ki a többieket sem! Az állandó fellépők névsora: Kovács András Péter, Hadházi László, Beliczai Balázs, Bödőcs Tibor, Kiss Ádám, Dombóvári István, Kőhalmi Zoltán, Aranyosi Péter, Szupkay Viktor, Benk Dénes, Lorán Barnabás (Trabarna) és Csenki Attila.

Egyszer alkalmam volt élőben is részt venni egy ilyen műsoron. A jegyárba beleszámított a bőséges vacsora, az italfogyasztást kellett fizetnünk asztalonként. Szerintem korrekt volt. Közben meghallgattuk a 3 fellépőt, akik egy garantáltan felejthetetlen és rekeszizom-karbantartó estét varázsoltak. Még sok ilyet!

Sajnos Talmácsi Gábor nem ért célba a gyorsaságimotoros-világbajnokság 2008-as utolsó futamán, a Valenciai Nagydíjon. A magyar versenyző a futam elején kénytelen volt feladni a versenyt egy törött váltókar miatt.

Az utolsó futamot Simone Corsi nyerte, így ő lett a második a világbajnoki pontversenyben. Talma az összetett harmadik helyen végzett a 125 cc kategóriában. Gratulálunk hozzá!

Gábor a futamot követően átvette a bronzérmét, részt vett az Aspar Team hagyományos évadzáró vacsoráján, majd hétfőn reggel már a jövő évi, 250 cc-s motorját próbálgatta.

Nekem elsőre kicsit furcsa volt nagyobb motoron látni kedvencünket, de elmondása szerint nagyon élvezte az edzést az új versenygéppel. Kíváncsian várjuk az új évadot, és ha minden igaz 2009-től már Magyarországon is száguldhatnak a motorosok. :)

Terjed a szó az utcákon, hogy nyílt egy hely a hatodik kerületben, ami eléggé durván szívja el más, jól bejáratott helyek közönségét; pedig a berendezés egy jó része más, jól bejáratott helyek felújításából került oda. Word - szólott a bölcs, és egy Instant megoldást nyújtott át mindenkinek. 

Nagymező utca 38. a cím, ennyit tudtam én is, amikor odamentünk. Egy kapualjban van a bejárat, beljebb haladva pedig kitárul a világ, túl a műanyagfüggönyön. Elsőre egy kis hangulatos zárt helynek néz ki, de továbbmenve máris látjuk, hogy korántsem csak erről van szó. Egy belső udvar van kiképezve, a klasszikus romkocsmák hangulatában, lampionok, fények, miegymás, lehet ezt még fokozni? 

Igen a válasz a kérdésre, mivel szintben is mehetünk felfelé, egy egész házat alakítottak itt át szinte nekünk. Ez még csak a kezdet, hiszen ha túlhaladunk a konstrukcióhibás férfi WC-n, valamit a hatalmas hősugárzón, akkor egészen elképesztő látványban lehet részünk Kismillió szoba, parkettázva, csempézve, ezernyi kis beugró, átjáró, a hangulat magával ragadó. Mindegyik más stílusban üzemel, ugyanúgy van egy fogkefékkel díszített csillár alatti fogorvosi szék, mint a tripes-UV-s szobában elhelyezett, időgép flesses komplett fürdőszoba, mely partitúrákkal és zeneszerzők fotóival van díszítve. Ki ne szeretne Chopin és Palestrina társaságában fürödni, úgy, hogy Sztálin néz le rá? 

Az árak barátiak, van néhányfajta kaja is, és őszintén szólva nehezen tudom elképzelni, hogy valaki ne találna helyet magának, annyi eldugott kis zug van. Hétfő este volt, ennek ellenére sokan voltak lenn (én is futottam ismerősbe), zene is szólt (hip-hop, majd dárenbéssz, mindenféle akadt), szóval a hangulat garantált. Bevizsgálásra még minden bizonnyal visszatérünk, addig is pedig a klasszikus szavaival élve: egy öröm volt.

A wiwes keresés-kutatás margójára... bármi előfordulhat.

mOxOmNiAc üzenete:

Te, nem az a csaj vagy, akivel tegnapelőtt találkoztam, Niki a neve, és egy kellemes filozófiai eszmecsere után egy üveg vörösborral Nietzsche és a szex témakört jártuk végig, és egy hatalmas 4 órásat szekszeltünk a kádban, és reggelre ágyba hozta a rántottát?

mOxOmNiAc üzenete:

Nemnem, én az a csaj vagyok, aki összejött egy Lajos nevű emberrel, 50 éve házas vele, van 4 gyereke, 5 onokája, kedvence a muskátli, és a reumagyógyszer.

Múlt hétvégén Tüsi azzal fogadott, hogy van hét szem almája. Mivel ez nem éppen az első népmese, hanem az utolsó éjjel, így arra jutott a tanács, hogy bólénak túl kevés ez, meg amúgy is, csináljunk valami süteményt belőle. Elkezdtem receptek után kutatni a titkos online linkgyűjteményemben, és ez tűnt a legszimpatikusabbnak/kivitelezhetőbbnek. 

Mielőtt bármihez is nyúlnánk: az ötletet Lilahangyától vettem, az ő receptje volt a zsinórmérték, annak függvényében hagytunk ki, vagy változtattunk meg dolgokat, hogy épp mi volt otthon, vagy mennyivel növeltük az adagot. 

Mi egy 37*28-as tepsiben dolgoztunk, a kellő mélységgel ellátva. Ehhez a mérethez a lentebb leírt mennyiségek pont tökéletesek. Szerintünk. Kezdésnek veszünk 40 deka lisztet, egy zacskó sütőport, két tojást, húsz deka cukrot, és összekevertük. Kábé húsz deka margarint ráküldtünk, és elkezdtem összegyúrni, robotgép és hasonlók nem lévén. Eközben a project másik résztvevője meghámozta az almákat, negyedelte, és kis szeletekre vágta őket. 

A tészta iszonyat ragadós lett, és mivel kis tálban kezdtük el, néha elszökdösött. A konyha kezdte egy C-kategóriás katasztrófaövezet kinézetét felvenni, szóval további lisztért kellett folyamodnunk ez kábé 6-8 evőkanálnyi volt. Ez összerakta annyira, hogy nagyjából ki lehessen nyújtani a kellő formára. A forma hozta magával a vastagságot is, tehát kivajaztuk (margarinnal) a tepsit, bele zsemlemorzsa, és egy úrias borítással belevágtuk a tésztát. Villával kilyuggattuk, part one complete. 

Felhasználva a sűrűségi eloszlás jól bevált képletét a tepsiben lévő tésztára rászórtuk az összes almát, és mazsolát is egy jó adaggal. A tetejére valónak összekevertünk 20-25 deka margarint 20 deka cukorral, három tojással, 2 deci tejszínnel (valójában négy kéne), és 20 deka lisztet. Amikor már szép, csomómentes, ráöntjük a tetejére (varázslatos módon ez is tökéletesen pont elég lett), beröffentjük a sütőt, és kábé 180 fokon sütjük 45-60 percig. 

Ha elkészül, szeleteljük kockákra, és porcukorral hintve tálaljuk. Jó étvágyat!