A tököm kivan már a hangzatos ajánló szövegekkel, amik aztán úgy vernek át nagyrészt, ahogy azt csak lehet. Nem elég, hogy az első egy-két mondatban lévő dolog nemhogy irreleváns, ez így ki sem derül, Ed Hoffmann sem mondja meg, hogy honnan jön a golyó. A hazugságokról, és az átverésről szólva, az sem teljesen úgy van... szóval hagyjátok az ilyen marhaságokat, és inkább a józan eszetekre hagyatkozzatok a filmválasztáskor. 

DiCaprionak én sok fimjét nem láttam (sajnos még a Tégla sem került be a playlistbe, ellenben tegye fel a kezét, aki látta az origi Szigorúan piszkos ügyeket... na, ők dobálhatnak köveket!), épp ezért nem is volt bennem semmi pro vagy kontra érzés vele kapcsolatban. Jelen esetben Roger Ferris szerepében teljesen hihető az alakítása, egyedül talán az a fura, hogy egy echte fehér csávó hogy tud befurakodni a muszlimok közé... nem gyanús ez nekik? Whatever, ezen felül semmi probléma. 

Russell Crowetól szintén azt kapjuk, amit vártunk, itt folyamatosan a szemüvege fölött néz, kavar, és hazudik. Kábé ennyi a dolga, a terepre egészen ritkán mozdul ki, és valahogy annyira a súlyát sem éreztem a szerepének, úgy értve, hogy oké, ő adja a missziókat, de érzésem szerint Roger simán átléphet fölötte amikor akar. Kivéve persze, ha személyesen nyomja, mint például egyszer Háninál. 

Háni (Mark Strong, eljövendő RockNRolla nálunk is egyszer) a jordán titkosszolgálat fejét alakítja, és az ő játéka is nagyon tetszett, mint az ellentmondást, és átverést nem tűrő, pozíciója biztos tudatában lévő főnök. Apropó, nem tudom, csak nekem tűnt-e ez fel, de egyrészt a neve angolul kimondva, másrészt pedig a folyamatosan Leora használt „My dear" tök jól összecsengenek. Persze lehet, hogy csak én kombinálom túl. 

A sztori a Közel-Keleten játszódik, és ugye Ridley Scottól már láttunk ilyet (Black Hawk Down, alap nagykedvenc); most sincs ez másképp. Nagy pozitívuma a filmnek, hogy nem világmegváltásról van szó benne, hanem egyik kis sejt a másik után, hogy nyernek, hol vesztenek, de egy folyamatos: a köznép hullik. Robbantások, gyilkosságok, árulások, és ennek igazából sosincs vége. A filmnek ezzel szemben van, és ekkor pedig egy olyan jelenet történik, amiből ki lehetett volna hozni valami igazán tragikusat is; bár nem tudom, hogy ez illett volna-e a előző száz perchez. Az biztos, hogy az ott egy iszonyat jó blokk (hasonlítanám a végső meneküléshez a BHD-ból), de aztán jön a feloldozás, és a végjáték. 

Ami még jó volt, hogy a film sok helyszínt érintett (a lá Bourne), csak épp a Közel-Keleten: nekem pl a Dubai-os rész tetszett a legjobban (sokszor elcsodálkozom amúgy is annak a városnak a monumentalitásán), de amúgy is jót tesz a változatosság. A zenék is teljesen illőek, a fent említett résznél durvul be leginkább, de mondjuk szintén nagyon kedvelem az ilyen témához illő zenei aláfestést. 

Mindent összevetve a filmet ajánlom, ha nem is túl feszes, de kissé nyomasztó, és jó thriller... rápihenésképp a karácsonyi töltöttségre mindenképp nézendő.

…a kocsiban Pest felé már kb. 5-6 ember hívott, hogy hol vagyok már??? De nem feltétlenül ezt a kérdés hangzott el a telefonban! :D

De a lényeg, hogy megérkeztem a fővárosba. A délinél szereztem egy taxit, ami felvitt a várba, ott volt a céges buli. Végre odaértem, kb. háromnegyed 1et mutatott az óra.

Többen a nyakamba ugrottak, vagy az alkoholos befolyáltság vagy csak szimplán a személyemnek örültek. Speed, alias Johnny - a főszerkesztő - fogadott, ledobtam a kabátot vettünk magunkhoz némi alkoholt majd beljebb léptem felmérni, hogy áll a buli.

Jól nézett ki a hely! Kaja mindenfelé kirakva, pia az emelet 2 végén. A zenekar éjfélig játszott, utána DJ pörgette a lemezeket, ott sokan táncoltak. Külön terem a beszélgetőknek, ücsörgőknek, vagy csak szimplán nyugalomra vágyóknak.

Én elindultam a táncparkett irányába. Ahol a szokott arcokat kicsit vidámabbá vagy fáradtabbá varázsolta az elfogyasztott alkoholmennyiség. A többiek már buli előtt hivatalosak voltak pálinka-kóstolásra, amit nagy bánatomra ki kellett hagynom. Kilenc kör után valaki már 8 órakor jól nézett ki, most képzelhetitek, hogy én éjjel 1kor találkoztam velük. Volt aki már járni sem tudott…

Betettem a fejem a tánctérre, abban a pillanatban berántottak a lányok, úgy megörültek nekem. Majd mire észbe kaptam már egy sört is nyomtak a kezembe! Mondom ez igen, így ki lehet bírni! :) Táncoltunk, beszélgettünk, sodródtunk az árral! Jó volt a hangulat!

Mindenki nagy bánatára 3kor véget ért a buli. Tervezgettük, hogy hova menjünk tovább, de olyan fél 4 felé jobbnak láttuk hazafelé venni az irányt! Gézával megkerestük a buszt, majd indulás Komárom felé! Kb. 5re értem haza, és nem kicsit fáradtan! Ami érthető, hiszen nagyon izgalmas és élménnyel teli napon voltam túl… de megérte!

Nem szokásom teasereket meg trailereket dobálni kifelé, a TeCsős zenés videókat is csak azért rakom, hogy Ti, akik 98 százalékban csak egysíkú zenét hallgattok, kicsit tanuljatok. Szóval nem szokásom, de most kivételt kell tennem, mivel eljutottam a Dexter harmadik évadának a végéhez, és az end creditnél olyan zene volt (és egyben negyedik évad teaser is), amit hallanotok kell. Ha visszatérek a hip-hop bizniszbe, akkor a minimál zenén túl valami ilyet szeretnék. Mert odabasz.

...ott hagytuk abba, hogy go back home! Ekkor olyan 5 óra, fél 6 lehetett. Két lehetőség állt előttem: 6kor indult a busz Pestre a Karácsonyi partira vagy ugyanekkor megyek Bábolnára a többiekkel. Itt kezdtem el telefonálgatni, és nem kis szerencsével és kitartással sikerült leszerveznem, hogy mindkettőn ott legyek.

Busz elindult a kollégáimmal Pestre, szóltam hogy rám ne várjanak, majd érkezem! Én bedobtam az öltönyt meg a cipőt a kocsiba, majd összeszedtem a többieket. Irány Bábolna! Barátaim léptek fel akik Brigetio Fiai néven élik mindennapjukat, 2004 óta próbálnak rap/hiphop zenét összehozni és eltérni az átlagtól!

Olyan 8 óra körül már szép számmal érkeztek az emberek, ha a hely nem is volt olyan nagy. A kezdésre természetesen már mindenki bemelegített, ami az italokat illeti! 3 fellépő volt prezentálva estére.

Independence kezdte a sort, az emberek kezdtek ráérezni a dologra, hogy mit várhatnak. Kezdett beindulni a buli! Őt a R3aperz nevű trió követte, akik tovább fokozták a hangulatot és jól bemelegítették a terepet a harmadik produkció előtt. Majd jöttek Brigetio Fiai és felrobbant Bábolna! Az utolsó két számot duplán kellett előadni a Bazsa-Kemény duónak, majd közös énekléssel lett vége a fellépésnek nem sokkal éjfél előtt.

Jól sikerült a buli, a többiek még maradtak hajnalig illetve ott is aludtak Bábolnán Lackónál (Bazsa bátyjánál), de nekem mennem kellett! Az öltönyt magamhoz vettem, a kocsimat pedig Niki és Ákos hazavitte. Tovább álltam Pestre, irány a Karácsonyi buli! Gina és Isti volt olyan kedves és elvitt a déli pályaudvarig. Átöltözés a kocsiban, az autópályán... ez volt a nap fénypontja! :)

to be continued...

A napokban megjelent Metallica maxi, az All Nightmare Long apropóján közlünk írást a Metallica szeptember óta kapható, Death Magnetic című albumáról, mivel ősszel ellógtuk a dolgot. De most - egy kis visszatekintéssel körítve - bepótoljuk elmaradásunkat!

A Metallica a 80-as években alapozta meg a hírnevét. Elkészített három klasszikus és már akkoriban kedvezően fogadott thrashmetál albumot, majd 1988-ban letette a műfaj alapkövét: a komplex, fifikás, a korábbi lemezekre jellemző ősdühöt agyafúrt riffkompozíciókba és 7-10 perces számokba átmentő ...And Justice For All albumot.

A thrashriffek közé beszűkült régi rajongók számára ezzel az albummal lezárult a Metallica története, a zenekar ezt követő, újabb útjait ők már nem tudták megérteni és megbocsátani.

Azért az 1991-es, grandiózus metálslágereket és a Nothing Else Matters című, a Sláger rádióban is fel-feltűnő balladát tartalmazó, cím nélüli ún. Fekete Albumot még kitörő lelkesedéssel fogadta a metálhívők nagy része. A Metallica ekkor vált megkérdőjelezhetetlen szupersztárrá, és a mainstream piacon is a Guns N' Roseshoz hasonló sikereket könyvelhetett el. A minden szempontból sikeres lemez után a banda végigkoncertezte a világot, és az ezt megörökítő kiadványok arról tanúskodnak, hogy a Metallica ekkor volt karrierje csúcsán mind alkotói, mind előadói szempontból.

Új album viszont csak 1996-ban jelent meg tőlük, amikor is a thrashez való visszatérést illetve a Fekete Album folytatását váró, kiéhezett közönséget nagy meglepetés érte: a hihetetlenül igényes, letisztult rockzenét tartalmazó Load mindennek volt nevezhető, csak metállemeznek nem. A Nick Cave-es témák, countrys beütések, elszállós szólók alatt ugyan ott zakatoltak James Hetfield mással össze nem téveszthető riffjei és Lars Ulrich megbízhatóan erős középtempói, a Metallica régi rajongói közül csak keveseknek volt fülük hozzá. (E sorok írója az első sokkon túlesve, némileg szélesebb zenei ízlés birtokában hamar szívébe zárta a Load-ot is. És akarta továbbra is a régi Kill 'Em All hangjaira megölni tanárait...)

A következő években a Metallica kiadványai ugyan szép kereskedelmi sikereket hoztak, de már nem hozták igazán lázba a világot: a Load idején született, de inkább maxik b-oldalára kívánkozó számokból álló Reload (1997), a feldolgozásalbum Garage Inc. (1998), az Apocalyptica ötletét lenyúló szimfonikus rockkoncert-felvétel S&M (1999) és a Mission impossible 2 filmzenéjéhez írt I Dissappear (2000) után a banda fennállása második nagy válságát élte át (az első 1986-ra, a banda egyik géniusza, a basszusgitáros-dalszerző Cliff Burton buszbaleset okozta halálát követő időszakra tehető).

A zenekar a Napster ellen indított pere kapcsán összeveszett a zeneletöltőkkel (gyakorlatilag minden potenciális fiatal hallgatójával), a frontember James Hetfield alkololbeteg lett, a basszista Jason Newsted (Burton utódja) kilépett a zenekarból, és a folytatás is erősen kérdésessé vált. 2003-ra végül Hetfield és a Metallica legyőzte önmagát és basszusgitáros nélkül felvette a gyötrelmeiket megörökítő, a mélyponton kérelhetetlen keménységgel felülemelkedő gyűlöletalbumot, a St. Angert. A címadó dalt szanaszét játszották a zenetévék, de a zúzáshoz való visszatérés tényén kívül nem sok mindennek örülhettek a zenakar kedvelői: a riffekből és mantrázott szövegekből összeloopolt, garázshangzású, ráadásul gitárszólók nélküli lemez kevesek tetszését nyerte el. De mindenki máig egyetért abban, hogy a St. Angerre szükség volt ahhoz, hogy a zenekar ismét rátaláljon önmagára, és feltöltődve folytathassa tevékenységét. (Egyébként a St. Anger bizonyos élethelyzetekben remekül hallgatható, tökéletes gyűlöletlemez, nekem semmi bajom vele.)

Ezután A Metallica a fiatalabb generációhoz tartozó új bőgőssel, Robert Trujillóval felállva ismét kezdett hasonlítani korábbi önmagához, Hetfield is egyre kevésbé festett úgy a színpadon, mint egy rossz bőrben lévő alkesz, 2006-ban pedig már újra tisztességes koncerteket adtak a klaszikus lemez, Master Of Puppets 20 éves évfordulójára.

Idén aztán elkészült a Death Magnetic, melynek munkálatait a missionmetallica.com oldalon lehetett követni, és a zenekar a Justice és a fekete album közti "missing link" megtalálását és egy újabb kemény metálmű megalkotását ígérte. Mint az ilyen vállalkozások többsége, természetesen ez sem sikerülhetett maradéktalanul.

A múltba való visszatérés szándéka ugyanis kockázatos: még remekül sikerült dolgokat is mesterkéltté tehet. Ez történt a Death Magnetic esetében is, az embernek mégsincs rossz érzése a lemezzel kapcsolatban.

A Justice albumhoz hasonlóan hosszú, 7 perc fölötti thrashszámok nem lettek rosszak, viszont mégsem az igaziak - de csak ahhoz képest nem azok, ami a Metallica szempontjából a saját maguk által felépített etalonnak számít a műfajban. A számok újra kemények és kidolgozottak, sok a fogós, jól eltalált téma, de gyakran hiányzik a hosszúra nyújtott tételekből az egymást követő riffek organikus építkezése, ami korábban az igazi erősségük volt. Egy-egy szám esetében tényleg úgy érzi az ember, hogy csak azért lett olyan hosszú, mert ilyen hosszúra kellett csinálni, így a perceken át tartó, öncélúnak tűnő riffelgetés bizony néha unalomba fullad. Néha. Mert azért vannak remek számok is a lemezen: az első három rögtön odaver, a maxira is másolt All Nightmare Long egész hosszában kiváló, a záró My Apocalipse pedig újra erölködés nélkül zúz őrült tempóban, igazi speed metál.

A többi 5 dal is tisztességes munka: a szövegek megfelelően erősek, a riffek továbbra is hirdetik Hetfield dalszerzői zsenialitását, a tekerős szólók sem rosszak. Mégis túl hosszúnak tűnik az album játékideje. Kritikusi közhely, de a kevesebb több lett volna, a végére még a Sepulturán és Panterán edződött hallgatónak is belefájdulhat a feje ennyi tömény és ütemváltogatós keménységbe.

Mindezzel együtt a lemeznek ott van a helye 2008 legjobb albumai között, és a Metallica életművén belül is egy újabb fontos állomás - legfőképp azért, mert a banda és közönsége újra egymásra talált általa. Ennek igazolására elég megnézni a hivatalos honlapról letölthető koncertfelvételeket a World Magnetic Tourról, mely talán majd hazánkat is érinti valamikor. Ha már egyszer Bécs nem a miénk.

Ahogy már beszámoltam róla kicsit összesűrűsödtek az események mostanság, így a következő 3 post egy pénteki napomat fogja bemutatni. Előre bocsátom, nem volt egyszerű!

Röpke két hete vizsgáznom kellett Győrben, barátaim felléptek Bábolnán és a céges karácsonyi partit is ekkor rendezték. Semelyikről nem hiányozhattam illetve nem akartam hiányozni!

Úgy kezdődött a nap, hogy elaludtam...

Két vizsgám volt aznap, egy reggel 10-kor, másik délután 3-kor. Ehhez képest felébredtem 9:17-kor itthon, Komáromban. Győr kb. 30-40 perc. Rohangálás, kapkodás majd autóba pattantam. Még be kellett mennem pályamatricát venni, mert csak így volt esélyem odaérni.

Fél tíz múlt 4 perccel, mikor a kútra értem. Onnan ami a csövön kifér. 9:59kor értem az egyetem parkolójába, majd rohantam vizsgázni. Végül odaértem.

Másik vizsga délután, addig van idő... Felhívtam Ákos-t, menjünk be a Decathlon-ba körülnézni így karácsony előtt. A focicipője megadta magát, így azt mindenképp venni akartunk! Hihetetlen áron kaptunk egy Nike Mercurial Vaport, 18000 Ft-ról 5900re volt leárazva! Jó vétel volt!

Átmentünk kajálni a plázába, majd kenyérsütőt akartam nézni anyunak karácsonyra. Na, azt nem sikerült venni, de egy plazma TV-t találtunk marha jó áron. (azt tudni kell, hogy a szülinapom és a karácsony egy hét különbséggel követi egymást és már egy ideje gondolkodtam TV vásárláson) Éppen kapóra jött, 107 cm-es Samsung. Hurrá! De közben vissza kellett mennem a délutáni vizsgára, addig az eladó srác félre tett egyet nekem. Kifelé Ákos talált egy Sony Ericson telefont a parkolóban az autók között. Mondom ilyen nincs! :) De most húzás van, mert megint elkések!

Bementem az egyetemre ismét, de csúsztak a vizsgával valami előző időpont miatt. Mindegy!

Meglett ez is, visszamentem a TV-ért, bepakoltuk aztán irány haza... eddig jól állunk!

Folytatás holnap!

Ott kezdeném, hogy az évvégi hajtásban idő híjján elmaradtak postjaim, de most már megérdemelt pihenőmet töltöm és csak január 5-én állok újra munkába. Így gondoltam megfogalmazom a közelmúlt eseményeit.

Már szinte hagyomány a baráti körömben, hogy december 23-án elindulunk egy úgynevezett Krisztmesz -túrára. De nevezhetjük sorompótól sorompóig akciónak is! Azt hiszem negyedik éve, hogy kitaláltuk ez a karacsony előtti utolsó közös bulit.

Ez annyit takar, hogy egy éjszaka alatt meglátogatjuk azokat a vendéglátóipari egységeket, (amelyeket amúgy egész évben folyamatosan) és boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek miközben szomjunkat oltjuk többféle itallal.

A kezdet - középen Kemény, pirosban öcsém, feketében én vagyok

Idén Kemény Tomitól indultunk Puskin vodkával, felszedtük Bazsát majd hozzánk érve előmelegítettük a gyomrunkat egy ízletes Fütyülős barackpálinkával. Még töltöttünk a laposüvegbe is, hogy ne fázzunk meg út közben. Gabi már várt minket az első találkozási ponton, majd pár vörösboros kóla elfogyasztása után közösen továbbálltunk.

Elértük a célt. Zenegép megszór, poharak töltve. Buli megindult 1000rel. Norbi később ért oda, de igyekezett behozni lemaradását.

Én 2kor döntöttem úgy, hogy elég volt a jóból 3 körül értem haza. A többiek még tovább mentek a harmadik helyre is, így valamikor hajnalban ért véget a túra.

Balról: Gabi, Bazsa, Kemény és jómagam - már az este bennünk van rendesen

Másnap ugye karácsonyra ébredvén díszítés, ajándékozás... stb. Kemény még délután se volt képben, ezt egy Bazsának címzett írásból bizonyítani tudom, aki közben éppen a fát cipelte hazafelé. Gabinál pedig szinte már megszokott, hogy másnaposan várja a szentestét. Szinte látom, hogy idén is intenzíven kivette mindenki a részét a fa feldíszítéséből! :D

De mi baj lehet?! Jövőre se szakítjuk meg a hagyományokat!

A redőny háromnegyedére húzva, no nem mintha a nap szeretne nagyon besütni, de pont úgy van belőve a monitor, hogy amikor néztem a Nip/Tuck-Heroes-Dexter szentháromságot, pont beletükröződött a kint fény. Kályha begyújtva, biztosítva ezáltal a meleget, én pedig a gép előtt olvasom a 300+-os feedjeimet, és közben echte bulihangulat kerekedik Gabriel Miller mixére. 

Az az igazság, hogy karácsony van, de egyáltalán nem érzem a hangulatát. Még egy kicsit sem. Egyáltalán. Taszi azt tanácsolta, hogy hallgassak Slayert, és bűnbánóan bevallom, ezt még nem próbáltam, de hátha... Mindemellett már előrelépés ez az elmúlt három évhez képest, hiszen akkor még inkább a pokolba kívántam az egész hóbelevancot, szóval ez is arra utal, hogy fejlődőképes is lehet akár a dolog. 

Ajándékok terén idén amiket kaptam, nem sorrendben: Mr. Poo Pöff, a jelly beans-t kakkantó rénszarvas, csoki, Earl Grey teafű + ízesítő whisky, kápé, sál, könyv, 4 gigás pendrive. Mindegyik teljesen fasza, és használható, szóval egy szavam sem lehet. 

Az elkövetkező három napban valahogy kéne intéznem párat a dolgaim közül, és még tanulni is, mert az elkövetkező öt vizsga januárban három nap alatt fog végbemenni, szóval mókának helye nincs sajnos, oda kell tenni magamat. 

Holnap pedig karácsonyi ajándékként egy újabb vendégírás következik, egy kicsit régebbi, ámde annál fontosabb lemez kapcsán. Én pedig a következő tevékenységeket fogom végezni addig is: evés vagy alvás vagy sorozat vagy filmnézés. És persze tanulás.

Hétfőn este Tüsivel az az ötletünk támadt, hogy jó konyhamester módjára főzünk valamit. No, nem kell valami hatalmas dologra gondolni, a forralt borra esett a választásunk, mivel otthon már alapból volt két bontott üveg, és ehhez még vettünk is néhányat. A hozzávalók listája ezen felül nem túl nagy, hiszen kell hozzá forralt bor fűszer, szegfűszeg, illetve cukor. A neten is lehet receptet találni, de amúgy ízlésre bőven jól eltalálható. 

Az eseményről videó is készült, melyet mintegy karácsonyi ajándékként szeretnénk Nektek prezentálni. A történethez hozzátartozik, hogy mindezek után még Putyival kimentünk a Tuskóba, ahonnan hazaérve hajnali fél négyig vágtam ezt a szart a videót, és a renderelés közben aludtam be... Reggel égő villany, kész videó fogadott, és miután ki tudtam nyitni a szememet, rögtön küldtem is fel a netre... szóval íme!

Hétfő esti forraltborozás from Jason Bourne on Vimeo.

A helyzet mostanra durvult el igazán, hiszen a mai szombat is munkanap, illetve jómagam holnap is tiszteletemet teszem a gyárban, hogy mindenféle apró-cseprő adminisztratív kisfaszomat elintézzek. Ha ennyi nem lenne elég, akkor ma három óra múlva indulok vizsgázni többek közt Mr Poisson-nal, és Mr. Z-táblázattal, úgyhogy külön izgalomra ad okot, hogy meglesz-e, mert különben baszom feleslegesen mentem ki B-cash-megy-arramegyerre. 

Amikor mindez meglesz, és tartok hazafelé, a következő programpont az ajándékok vásárlása lesz. Bár a szerkesztőségből nekem az a véleményem, hogy vááááá, mégis meg kell ejteni, hiszen ma adódik az elérhető legjobb lehetőség arra, hogy menjek, és ennél már csak rosszabb lesz. 

Mai vizsgám befejeztével év végéig szabaddá válok, ám a felelősségteljes blogger feladatai közül ez csak az egyik, hiszen van még egy valagnyi kultúra utalványom is, melyeket boom-boom-boom el kellene szórnom, mégpedig az év végéig, különben csúnyán a nyakamon marad. A tervezet szerint megnézem a Pride & Glory-t, a Body of Liest, a Burn after readinget, a Valami Amerika 2-t, valamint a Madagaszkár 2-t. Ha még belecsúszik, akkor a Righteous Kill is befigyel majd, illetve ha igazán nagy Spíler leszek, akkor RockNRolla. Míg el nem felejtem, ebből terv szerint az egyik event az Aréna extra very important madafaka részlegében lesz, hogy oda is eljussunk ebben a burzsuj évben. 

Ha már itt tartunk, majdnem elfelejtettem megemlíteni is, hogy kedd este is itt voltunk, a Sphinx étteremben, Magyarország vezető bloggerével, Kianek Tamással (aki állta a szavát), Bódy Sanyival, és rajtam kívül négy meghívott vendégolvasóval. A sztoriról majd később, mert nem akarom Józsinál előbb kipostolni (nála videó is lesz!): annyi elég, hogy a végére fergeteges hangulat támadt, mely egy jó ideig nem is hagyott alább. Szóval részletek hamarosan, ha végre lesz egy kibaszott cseppnyi szabadidőm. 

Azt hiszem, most csapok egy kört a konyhában, megcsinálom a hét világbajnok baconos tojásrántottáját, a végére pedig egy remek zenével zárom le a dolgokat.

Update: az egyszeri tanuló legjobb barátja a Trancetream.FM, mivel olyan jó kis muzsikák mennek rajta, amivel egyszerre megy a koncentrált matektanulás és a bólogatás is közben - hallgassátok!!! Most reggel is olyan zenéket adnak, hogy öröm erre készülődni.