Hírt adtunk a karácsony előtti forraltborozásról, ugye? Nos, utána kimentünk a Tescoba, amiről a videó még mindig itt pihen a nyersanyagok közt... de a visszafelé utat valamiért előrevettem (talán azért, mert kevesebb munka volt vele), és egy remek zene alávágásával megmutatnám, hogy milyen volt akkor az út hazafelé. 

Indultunk a BAH csomóponttól, lejöttünk a Hegyalján, Erzsébet-híd, Kossuth Lajos utca, Dohány utca. Gyors videó, gyors zene, genuine speed. Talán hamarosan az eleje is meglesz, ahol a Kosztoson gyönyörködünk a fényekben, felmegyünk Közép-Európa legnagyobb körfelüljárójára (melyet tudjuk, ki épített...), és a Tuskó parkolójában beszélgetünk a karácsony szelleméről. Addig is, kicsit megkésve bár, de átnyújtanám ezt.

Nightrun (BAH 2 Tobacco str.) from Jason Bourne on Vimeo.

A Valami Amerika második része egy jól sikerült, lendületes, valóban szórakoztató magyar vígjáték. Röviden: jó magyar vígjáték. Ilyet pedig nemigen írhattunk volna le új filmről az elmúlt tíz év során.

A Valami Amerikát, azaz az "első részt" sosem szerettem. Ennek legfőbb oka, hogy mindig is utáltam Pindroch Csaba irritáló pofáját és a sztori sem volt valami lenyűgöző. Innentől kezdve a poénokon sem voltam hajlandó nevetni - csakazértse. A film folytatása viszont jobban sikerült. Pindroch Csaba ugyan továbbra is irritáló, de ezúttal a film le tudott kötni annyira, hogy kevesebb időm maradjon elmerengeni azon, hogyan trancsíroznám szét kedvencem arcát egy másik dimenzióban...

A Valami Amerika 2. azért lett jobb az elsőnél, mert erősebb a történet, jók az új szereplők (az egyszem kivételről majd kicsit bővebben) és ezúttal a poénok is tényleg a helyükön vannak, végre lehet nevetni is. Hozzá kell persze tenni, hogy a fordulatok és vicces jelenetek jó része bőven kiszámítható, de szerencsére így is annyi van belőlük a filmben, hogy ez sem ejt csorbát az élvezhetőségén.

A keretsztori hasonló az első részéhez, csak most nem filmet, hanem színpadi musicalt rendez a csapat. Meglepő, de az East című fantáziamusical zenés, táncos jelenetei alatt annak ellenére nem érezzük magunkat kellemetlenül, hogy igazán szeretnénk, hiszen ez mégiscsak egy ciki színpadi musical. Ami aztán mégsem ciki, még számunkra sem. Jópont jár érte.

Ahogy a szereplőgárda bővítéséért is. Az eredeti karakterek nem változtak, kapunk viszont melléjük egy nagymellű tánctanárnőt, néhány alvilági figurát, az egész Tankcsapdát és plusz főszereplőként a maffiavezér lányát. Utóbbi azért érdemel külön említést, mert a legtöbb internetes portál kritikája bekezdéseken keresztül ajnározza a gimiskorú csajt alakító Tompos Kátyát. Nos, ennek legfőbb oka az lehet, hogy az írott sajtóban (online média ide vagy oda) zömmel még mindig olyan, tornából felmentett aberrált szerencsétlenek dolgoznak, akik azonnal buzgó gerjedelemre ébrednek, amint egy Lendvai Ildikónál valamivel csinosabb és helyesebb (és nem utolsósorban fiatalabb) nő tűnik fel monitoruk képernyőjén. Így Tompos Kátyába is gyorsan szerelmesek lettek, bocsássuk meg nekik.

Tompos Kátya egyébként helyes lány, de annyira azért nem, és egy jobb gimis manapság minimum így néz ki. Úgyhogy ezzel olyan embert nem vesz le a lábáról, aki naponta közlekedik a városban - és akár egy nőt is látott már közelről életében. Maradna tehát a színészi játék, de ebben értékelhetetlent nyújt a Kátya lány. A gimis szűzkislány szerepében teljesen hiteltelen, talán csak a musicalrészekben (ami ugye szerep a szerepben) mondható dögösnek az alakítása, ez viszont csak néhány perc a filmben. Mentségére legyen mondva, hogy a köré írt sztori (MAJOR SPOILER AHEAD: szűzessége elvesztése) önmagában is a film legbénább vonulatát és jelenetét adja.

Egyébként előfordulhat az is, hogy Tompos Kátya sztárolásának oka a színésznő nevében keresendő, ami véletlenül sem Katalin, hanem Kátya. Néha az az érzésem, hogy minél lehetetlenebb és idegenebb hangzású karaktersor szerepel a stáblistán, annál nagyobb sztár lehet valakiből Magyarországon. Jelen esetben ráadásul művésznévről van csak szó, Tompos Kátyának ugyanis Katalin a keresztneve, úgyhogy ez még rosszabb verzió. Úgy gondolta őkelme, hogy ha Oroszlán Szonjának bejött a különleges név, majd neki is sikerül. Lehet, hogy bejött neki, bár Pikali Gerda az örök kivétel, neki csak a TV2 reggeli műsorába sikerült betörnie annak idején.

Na de ezzel már én is megírtam a magam három bekezdését Tompos Kátyáról, jöhet az index címlap! Viszont mivel maradok az utolsóéjjelen, leírom még, hogy a tánctanárt alakító Lucia Brawley ezúttal nem igazán játszik, csak domborít, de azt ügyesen. Neki igazi szerepe a méltatlanul megbukott, egészen kiváló filmdrámában, a szintén Herendi Gábor által rendezett Lorában volt. Ez most csak jutalomjáték számára, amivel legalább kis hazánkban híres lehet, ha már a Lorával nem sikerült. Hiába, az igazi értéket hordozó igényes filmek vetítésére nem ülnek be kopaszra borotvált, napszemüveges, agyonszolizott élőlények a nőikkel. A Valami Amerika 2.-re viszont igen, és kivételesen én is azt tanácsolom olvasóinknak, hogy ebben az egyben kövessék őket, mert nem fognak csalódni.

Erről a videóról már tettem említést korábban is, akár IRL, akár csak közvetett utalás formájában. Konkrétan arról van szó, hogy a készenlét (haha, nemúgy) előtt kábé két munkafázissal kiexportáltam a lakásban lakók örömére, hogy egy kis premier előtti feelinget csempésszek az amúgy igen hideg időjárásba. 

Ez tökéletesen sikerült is, projektoron demóztuk le, hogy mi is a konyhaművészet vicces köntösben. Két nappal később feliratoztam a cuccot, és csak az újrarenderelés után (ami amúgy elég lassú) vettem észre, hogy a rohadék PowerDirector kissé elbaszta a dolgot, konkrétabban valamiért a gyorsításokat nem kezelte le, sőt kihagyta. Nekem ez eszembe sem jutott, hogy ilyenre is képes lenne, szóval sokáig, hangos, illetlen szavakkal illettem a programot. Sajnos ez nem segített, de én ebben a szent pillanatban döntöttem úgy, hogy ebből elég. 

  Görög saláta from Jason Bourne on Vimeo.

A videót azért közzéteszem, hogy ez lett volna az újévi meglepi, úgyhogy kénytelenek lesztek megelégedni vele így, feliratok nélkül, majdnem készen. A receptet nem is írom ide le, egyrészt mert benne van a movieban, másik részről pedig azóta tanultam egy-két dolgot, mint például, hogy a sajtot csak a végén rakjuk bele, különben elfolyósodik. A film kilenc perc hosszú, de én azt mondom, érdemes végignézni. A salihoz karajt rántottam, amit azonfelül, hogy aranyárban mérnek majdnem, nem lett rossz, ettől függetlenül nem lesz mindennap az asztalon (és nem feltétlenül pénzügyi okok miatt). A végére csak egy dolog maradt: lesz ez még jobb is, és ezt mindenki értse úgy, ahogy akarja. Karajra!

Egy hirtelen felindulásból elkövetett receptet mutatnék most be, mely Jamie Oliver ...és egyszerűen csak főzz könyvéből van. A címben szereplő édesség-kiegészítő remekül mutat csokoládés-öntetes dolgokhoz, de akár magában fogyasztva is kitűnő - minek is mennénk Marokkóba, ha itthon is ki tudjuk vitelezni a dolgot?

Vegyünk egy serpenyőt, tegyünk bele 5 egység kristálycukrot, 2 egység szezámmagot és ehhez mérten nyolc evőkanál (egy-másfél deci) vizet. Kezdjük el főzni, és ne csodálkozzunk, ha az elején csak valami ronda, szürkés színű szmötyi lesz. Szép lassan kezd majd kibarnulni (10-15 perc alatt kb), és ekkor szórjuk bele a szezámmagot. Fakanállal kevergessük, míg egészen sötétbarna nem lesz, ezt a tűzről lehúzva tudjuk ellenőrizni, mert akkor mutatja meg inkább a valódi színét. 

Miután kész van, a tűzről levéve, terítsünk valami olvadásbiztos helyre alufóliát, és öntsük ki rá, majd simítsuk el kábé fél centi vastagra. Vigyázzunk, mert nagyon forró a cucc, csak óvatosan piszkáljuk mind fölülről, mind alulról. Ha ez megvan, várjunk negyedórát, majd tördeljük szét, és ímé, a homemade szezámmagos lapocska! 

Amire felhívnám még a figyelmet, hogy a serpenyőnkben is ugyanolyan hamar megszilárdul (ha nem hamarabb) a cucc, mint amúgy, tehát érdemes iszonyú gyorsan utána elmosni. Erre még nincs jó módszerem, mivel ha lehűtöm egy picit, akkor is megszilárdul, és máris indul a küzdelem. Konkrétan a fakanálról alig jött le, és a serpenyővel is megküzdöttem rendesen; szóval ha nem vagytok biztosak magatokban, lehet, hogy érdemes nem a legüberebb edényt használni ehhez az akcióhoz.

V mint Valkyr, V mint újjéV. Valójában az elseje egy kis Bacardis utóérzéssel kezdődött, megéreztem a három nap esti piálást, na. Ennek örömére aznap kábé semmit sem csináltam, este megnéztük a RockNRolla-t, ami kellően jó volt, de majd írok is róla (egyre csak gyűlnek draftban a postok, de egyszer biztos utolérem magam). 

Újévi céloknak semmit sem fogalmaztam meg, maximum irányvonalakat, útmutatásokat fektettem le magamnak. Egyrészt a rekreációs időszak, amely negyedéves időtartamú lesz, fog kemény megpróbáltatások elé állítani (emlékeztetésképp: full jó kaja, no cigi, minimum alkohol). Ezzel kapcsolatban még annyi, hogy először arra gondoltam, hogy havi egy doboz cigi is jó, de aztán arra gondoltam, mi a fene, most egy doboz vagy semennyi, az már annyira mindegy. Amúgy is mondták az indexes videó-okosságban (már ha nem lenne egyértelmű), hogy az okos használó egyszerre egy károsító dolgot használ, és hát akkor, marad a booze. Végtére is Christian Troy sem folyton bebaszva mászkált esténként... 

Amire úgy néz ki mindenképp szükségem lesz, az egy új számítógép. Ez a mostani is tökéletesen üzemel, tény, de sajnos technikailag már annyira elavult az öt év alatt, hogy egy szimpla HD videóval is keményen megküzd, nem is beszélve a videóvágásról (ezt pl. tegnap este ötperces üvöltve káromkodással köszöntem meg neki). Ez egyrészt nem két fillér, másrészt pedig a pénzt, amit beleinvesztálok, szeretném valamilyen formában viszontlátni, szóval mindenképp nem csak az élvezeti faktor a cél, hanem az értelmes dolgok kivitelezése is. 

Ma délelőtt először is szembesültem a Kaiser's-ben az ezévi áremelésekkel, majd átnyálaztam az elmúlt egy hónap torrent termését (egy óra), és főképp a zenéket turbóztam be rá. Sajnos ezzel is elmaradtam, hogy mikor mit hallgattam, de már rajta vagyok, mert ismét annyi jófajta cucc került be a playlistbe. 

Pénzügyileg zártam a múlt évet, és a rendszer úgy néz ki egészen jól működik. Hamarosan elkészítem az ezévi tervezetet, és az mindennél tisztábban fogja mutatni, hogy mire számíthatok az év egészét illetően. Jó ez, mert már most láthatom mire lesz / nem lesz keretem akár nyáron, illetve, hogy mennyi összeget kellene valahonnan (??) szerezni ahhoz, hogy a terveim kivitelezhetőek legyenek. Ide fel is rakom a cuccot, akinek tetszik, húzza le, kezdje el kitölteni. Most. 

Tanulás: jövő héten öt vizsga, ma kezdtem el rájuk tanulni, és... kemény lesz. Első olvasgatásokra nagy részét nem is értem, úgyhogy remélem, ez hamarosan meg fog változni, és a tavalyi egészen jó eredményt idén is tudom prezentálni. 

Sorozatfronton az idei év eleje nem lesz egyszerű: kámbekkel a Lost és a 24, a Nip/Tuck-ról nem is beszélve, szóval össze kell kapjam magam, mert azért ezek erősen mustsee dolgok. 

A végére pedig egy kis videó, egy filmből, amiről szintén írok majd, mert szintén az év egyik legjobb magyar filmjéről beszélhetünk. Ez a zene pedig jó.

Eljött az év végi zárópost ideje, és egy olyan eseményt választottam rá témának, amivel mindenképp érdemes zárni az esztendőt. Amint a címben is láthatjuk, már másodszor került megrendezésre az úgynevezett Bivalypróba, és pár szóban azon kedves olvasóinkat is szeretném felvilágosítani, akiknek halvány lila fogalmuk sincs arról, hogy a kifejezés mit takar. 

Szóval a Bivalypróba nem saját találmány, és alapvetően arról szól, hogy egy ültő helyünkben meg kell inni az előre megszabott Borsodi Bivaly (6,5%) mennyiséget. Az első próba március tizennegyedikén volt (erre azért emlékszem ilyen pontosan, mert másnap hajnalban sikerült beletörnöm a kulcsot a bejárati ajtóba). Ott a normatíva négy sör volt, amit jószerivel mindenkinek sikerült abszolválnia. 

Előkerült az igény, hogy ismételjük meg a próbát, de emeljük a tétet. Így történhetett, hogy most hétfőn újra összegyűltünk a Sellőben, és eggyel magasabb szinten, öt Bivallyal néztünk szembe. Pontosan öt próbázó is volt a nézőkön kívül, mivel sajnos néhányan papírkutyák és kínai poliészter-fürdőkacsák voltak, és az utolsó pillanatban lemondták a megmérettetést - sorry for them. 

A Sellő nem rossz hely, a Bivi is csak három kiló, és a tulaj is megjelent, mindenkivel lekezelt, akár ismeretlenül is, szimpatikus dolog. Van csocsó (százassal sajnos), darts, a WC is egész jó állapotban van, pultos lányok jófejek, szóval maradunk. 

A próbát mindenki teljesítette, sőt, volt aki még túl is szárnyalta, szóval még nem tudom, hogy a következő hatos lesz-e, vagy mi fog történni, de annyi tuti, hogy márciusban lesz, az elsőnek az emlékére. Álmom amúgy, egyrészt, hogy a Borsodi Sörgyár Zrt. marketing és PR osztályával kontaktolva ha mást nem is, pár jó szót kapunk ezért, hogy az amúgy nem annyira slágerterméküket így ünnepeljük. Másrészt pedig országszerte kis Bivalypróbás kommunákat kellene létrehozni, egy honlap keretein belül összefogni az egészet, időpont, helymegadás, ilyesmi... szerintem működne, és ezzel viszont tuti el lehetne érni a fent említett figyelmet. Más kérdés, hogy 2009, melyet az egészség és a fejlődés évének szánok, milyen hatással lenne erre egy ennyire mocskosul alkohol-alapú project... szóval szerintem minimum a második félévre lesz tolva a dolog. Mondjuk ennek kapcsán felmerül az a dolog is, hogy az ügyosztály fejének kellene akkor a legnagyobb alkoholistának lennie... az meg mit jelentene, tíz Bivalyt? Fuck me running, azt hiszem leállok a gondolkodással... 

Ennyi volt erre az évre Az Utolsó Éjjel, reméljük jól szórakoztatok, a szerkesztők és jómagam nevében kívánok Mindenkinek jobb új évet, mint ez volt... szerintem nem lesz nehéz.

Így az év utolsó napján megvolt a szokásos nagybevásárlás kajából, piából. Most tereprendezés, éjféli tüzijáték bekészít, majd kicsit rápihenünk az estére. Még pár óra és indulhat a karnevál!

Mindenkinek azt üzenném, hogy jók legyetek jövőre is! Tartsátok meg jó szokásotokat és látogassátok sokat az oldalt! Ne igyatok kevesebbet, mint tavaly! Illetve érjétek el azt 2009-ben, amit 2008-ban elterveztetek!

Boldog új évet kívánok!

December 27, nevem napja. Elindultunk este hát Tüsivel, hogy valamerre méltó módon megünnepeljük azt. Tudni kell hozzá, hogy előtte otthon főztünk néhány löketet a frissen otthonról hozott házi(alma)pálinkájukból, ami meglepő módon iszonyat erős volt, még mézesen is, szóval néhány sörrel kombinálva ütős kezdést biztosított éjfél körül, amikor is útrakeltünk első úticélunk felé.

Az említett klub a Mono volt, aholis eddig csak Metha bulikban fordultam meg, de most Naga + Beta volt, a Midbeats este keretein belül. Nos, azt kell, hogy mondjam, nagyon nem jött be a dolog. Nem is voltak valami veszett sokan (itt már egyhez közelített az óra mutatója), így egy sör legurítása után úgy döntöttünk, hogy továbbállunk, mégpedig a Diesel Clubba (ex-E-klub illetve a K2 utódja is azt hiszem).

Taxival közelítettük meg a helyszínt, így egészen hamar odaértünk. Amúgy a Dieselben hardcore és techno buli volt, DJ Lunaval, akit a Sensation Black-ről ismerhet a nagyérdemű. Én itt egyszer voltam annak előtte, mégpedig még BMF-es koromban: itt volt a gólyabálunk (OMG)... mit ne mondjak, azóta kicsit átalakították a dolgot.

Beértünk, és azt hiszem mondhatjuk, hogy egy álmom vált valóra. Ugye emlékszünk, hogy anno voltam már hard techno buliban, de itt ami volt... maga a tökély! Lézer, zene és tánc, hard muzsikák, a DJ-pultban négyen is ugráltak, volt közbedumálós MC is (mondjuk Tüsinek ez nem tetszett, de hát ő erre a zenére is azt mondta, hogy beteg), volt egy két táncos; valamint ment ezerrel a jumpstyle, a melbourne shuffle, párbaj, minden, amit eddig csak videón láttam. Már itt éreztem, hogy névnapom tökéletesen van ünnepelve, hiszen a zenéket, amiket eddig csak a hard.fm -en hallottam, itt élőben mentek, egyik a másik után, öröm!!!

A kisteremben kemény techno ment, volt lufispult is az egyik kis beugróban, a WC egész jól tartotta magát, és ennyi. A nagyteremben az elrendezés sem volt rossz, mert a középső tánctér lejjebb volt, mint a két oldalán lévő magasított rész, így fentről le lehetett tekinteni. Körülbelül hajnali háromig húztuk, én maradtam volna még (nanáhogy), de T azt mondta, hogy menjünk inkább haza, szóval taxirendelés, és gohome.

A kocsiban én ültem az anyóson, de amikor Tüsi a sofőr mögül eleresztette a közismert „valaki leszopott egy lovat..." kezdetű mondását, azért vártam, hogy fogja a taxis lereagálni. A legjobban tette: sehogy. Hazaértünk, kidőltünk, és boldogan konstatáltuk, hogy ez is egy fasza buli volt. Az évvégi ivászat pedig ezzel elkezdődött...

Ha nem vettétek volna észre, elárulom hogy olyan hideg van odakint, mint a háborús filmekben. Ez egyrészt jó, mert már fel akarnám húzni a korcsolyát a lábamra, másrészt pedig még mindig nincs tél feelingem a hó hiánya miatt. Csak szimplán fázom!

Úgyhogy ha valaki tud valami jó helyet, vagy van szabad pár órája, akkor egy koripálya látogatást szívesen beiktatnék a napirendembe!

A másik dolog, amiről írni akartam, hogy kaptam egy puzzle-t karácsonyra, ami rögtön 2 az 1ben! A régi világtérképet ábrázolja 1665ből. Valahogy így néz ki:

Szóval most idebent ezt rakosgatom össze és nagyon elvagyok vele! Nem szoktam ennyit szórakozni dolgokkal, de ez nagyon tetszik! 2 x 500db, még csak az elsőnél járok. Jelenleg nincs meg a keret 2 darabja, de alakul a forma és még hiányoznak részek. Ha kész lesz, szépen bekereteztetjük és kitesszük a falra. Jól fog mutatni! Ha meg hiányzik egy darab is, beperelem a gyártót! :D

Kábé három hónap alatt elértük a századik postot, mely, ha minden igaz, az előző volt. Szép teljesítmény ez, és ezen a ponton szeretnék köszönetet mondani Dr. D-nek, és mtominak, hogy részt vettek benne - remélem az ezrediknél is találkozunk még. :) Továbbkattintva pedig a fent említett urak írásait olvashatjátok a linken - avagy mit értünk el ennyi idő alatt. Ja és persze jómagaméi is itt.