„Mindenki úgy nyel, ahogy nyalat" 

Mielőtt bárki rosszra gondolna: az idézet a „Szenes" című szám refrénjében van. Idézhetném még azokat a sorokat is, melyek szintén nagyon megfogtak, de valamiért a legelső perctől erre esett a választásom. (Na jó, talán még a „ha az egyik megfog, a másik elhagy", valamint „altatók csak altatók, kávéval veszem be" pályázhatott volna a címre.) 

Szóval itt az új lemez, kábé egy-másfél évvel az előző után, nem rossz tempó. Amúgy azt hiszem ez az egyik olyan lemezkritikám, amihez még nem olvastam el mások írását - az már külön pozitívum, hogy az egyik kedvenc magyar együttesemnél teszem ezt. Már kinyitottam külön fülre a kapcsolódó oldalt, kíváncsi vagyok, mennyire találom el a dolgot. Szóval. Elnézzük a minioldalt, szépen meg van csinálva, igazából minden új lemez érdemelne ilyet; a borító szintén tetszik. 

A lemez közel háromnegyed óra, az előző hosszabb volt, az azelőtti meg rövidebb. A még azelőttibb pedig megint hosszabb. Apropó, az Egy perccel tovább az az album, ami összességét tekintve nekem talán a legjobban tetszik. Lehet, hogy azért, mert nagyrészt még azzal ismertem meg az együttest (2006 őszén Pécsen, feledhetetlen élmény); de még a mai napig úgy gondolom, hogy a zenei pályájuk egészét nézve az a leginkább egyben lévő. 

Ellenben azt is tudomásul kell vennünk, hogy jó eséllyel ilyen lemez nem lesz többet. A leginkább a Semmi szédítő magasságon elindult vonal tökéletesen megy tovább ezen a lemezen is, vegyülve a régebbi stílusjegyekkel: magasabb tónusú ének (ez Zoli sajátja, erről később), a többrétegű szövegek, a dallamos zongorák vegyülve a lassabb témákkal, és az üvöltésekkel, néha váratlanul fűszerezve hirtelen váltásokkal. 

A sajtóanyag szerint a lemezt a Pannon Filharmonikusok Koncerttermében rögzítették, ennek köszönhetően hallható jó néhány olyan hangszer is benne, amivel eddig még nem találkozhattunk Y lemezen. Amúgy így első néhányszori hallgatásra a zenei teljesítmény nem romlott, mindenki teszi a dolgát, csakúgy, mint eddig. Most pedig kukkantsuk bele egy kicsit részletesebben is! 

 

 

Kezdjük az „Azt hittem érdemes"-sel, melyet az együttes a „legrégebbi legújabb" szám elnevezéssel jellemez, megalapozza a hangulatot, és a Muse-i utolsó háromnegyed percével durván odavág. Ha már az áthallásoknál tartunk: a „Gyújtósnak jó" és a „Karambol" számokban viszont a Nirvana olyan erősen ott van, ahogy az előzőekben talán sohasem.A „Kerticsap" és az „Olyan csak olyan"-ban térnék vissza arra, amit fentebb írtam, miszerint Zoli ha nem a megszokott hangszintjén énekel, akkor az sajnos egyáltalán nem hangzik jól. Ezzel szerintem semmi probléma nincs, csak egyszerűen annyira hallható a különbség, hogy mindenképp le kellett írnom, mint észrevételt. 

Körülbelül ugyanolyan arányban vannak a gyors és lassú számok, mint előzőleg, valamint a hangzás is felismerhetően 30Y-os, szóval mindenképp viszik tovább ezt a fajta kialakult stílust. A már kezdésnek is idézett „Szenes" (mely meglepő módon ismét egy pécsi hely) pedig a legjobbak között foglal helyet. 

A lemezbemutató november hetedikén lesz, a Pecsában, ahol ismét találkozhatunk a fiúkkal, és abban is biztos vagyok, hogy durva koncertet fognak adni. Ott végre élőben is meghallgathatjuk, hogy szólnak az új számok, de addig is érjük be a lemez sokszori újrahallgatásával, és a szövegek memorizálásával. 

És ami semmiképpen sem maradhat el, korántsem ilyen vidám. Egy idézet a fiúk honlapjáról, Bóra Dávid hangmérnökről, mindent elmond: „dávid, vagy ahogy a legtöbben hívtátok, bálna - a 30Y hatodik tagja - tegnap éjjel a 400 ágyasban meghalt. lejátszottuk vele az utolsó közös koncertet. elkészült vele az utolsó közös lemez. innentől már nem vele, hanem neki játszunk."

Update: Két helyen elrontottam tárgyilag a cikket, ezt javítottam. Ronda dolog, de ez van, legközelebb megtanulok odafigyelni. Sorry srácok!

Ismét Tongie mixből, egészen elszállós, de keményebb fajta zene.

A RiverLoft hatalmas lengőajtaja kinyílt, és T-Moo lépett ki rajta, az idő negyed tizenkettő felé járhatott. A kocsihoz jött, lekezeltek, majd miután átvette folyékony meglepetését, rágyújtottak egy blázra. Az ajándék egyik fele egy Vén Jamaica gyömbérsör volt, ami nem nyerte el a tetszését, így rövid úton hősünknél landolt. A cucc erősen importtermék volt, csípős gyömbérgyökér-kivonattal, mely a felkészületlen gyomrot hamar elkezdte marni. Alkohol amúgy nem volt benne. A szemben lévő telepen egy kutya hirtelen ugatni kezdett, mikor a mélykék égen előbukkant a telihold a felhők mögül. A kémények füstöt ontottak magukból, az irodaház narancs fényei magányosan világították meg az utcát. A cigi elfogyott. 

Beljebb haladva meg kellett állapítaniuk, hogy Pápai Gáborék nagyon faszán megcsináltatták a helyet. Teljesen új padlózás, pultok, székek - minden. A mellékhelység is egyszerűen kiváló volt, hősünknek csak egy problémája volt csak vele, mégpedig az, hogy k'manó támadásánál védtelennek érezheti az ember, mivel az ajtó western stílusban alul és felül nem teli, így bárki be tud lesni. A földön egy csíkban átlátszó plexilap mögött ezernyi kis kövecske volt. Megtudta, hogy a kis köveket egyesével festették be UV-reagens anyaggal, csakhogy a lap, ami mögé rejtették gyönyörűen megszűri azt, így gyakorlatilag felesleges volt a háromnapi munka vele. 

Hősünk hétfő este hívást kapott. Épp otthon ült, vacsora után, negyed tizenegyre járt az idő, amikor megszólalt a telefon. Ennek következtében húsz perc múlva már Beke Putyi kocsijában ült, és robogtak a tizenharmadik kerület felé. Az utcák már kihaltak voltak, csak a telihold fénye ragyogott, amikor megálltak egy éjjelnappali előtt. A mitfárer a sofőr égő cigijével kinn maradt a bolt szomszédságában, míg az strict 32/400-as energiaitalt, illetve itókát vásárolt. A boltból kijövő fiatal szőke lány mosolygott, egy-egy autó elhúzott, illetve megállt. 

A körútra kanyarodtak a Váciról, amikor felmerült az ötlet, hogy nézzenek le a megújult Szilvupléba, hiszen ott mindig van valami. Leérve hősünk oldzseméjkadzsindzsörbír által kimart gyomrát az a kép fogadta, hogy eszetlen sok jó nő van lenn. Nagyon jók. Buzis (mozgású) pasikkal. WTF? Ja, csak a default salsa est. Hősünk nem hitt a szemének, hogy ez a sok szép leány itt táncol, ahelyett, hogy valami mást csinálna. Persze nem a táncpartnerükkel, mert azok nagy része... Emberünk gondosan feljegyezte magának az eseményt, jól jöhet még.

Vasárnap este, fürdőlepedő, Armin van Buuren, A State Of Trance. Erről a hétről kábé négy olyan témám maradt, amit most fogok megírni, és kirakni. Egyszerűen nem volt időm, ha meg volt, akkor erőm nem. Vagy olyan volt, mint az elmúlt egy óra, amikor is Hópihével szoptam, már megint. Nagyon úgy néz ki, hogy nem tudom megúszni a dupla 500-as vinyóvásárlást, no kiddin. 

Ha mindez túl kevés lenne, akkor a postírás után, melyet úgy fél tízre szándékozok befejezni, még a mostani hét sorozatrészeit is valahogy be kéne tűzni a napirendbe. Heroes, House PB tuti, azonfelül bónusz. Ja és persze Dexter is, poor Freebo. 

A legvégére pedig, hogy ne maradjatok néznivaló nélkül, itt van Tom Cruise hatalmas tánca, az amúgy kurva jó Tropic Thunderből.

Ezt egy Pete Tong mixben találtam, remek kis electro-house nóta.

Már tényleg lefekvéshez készülődtem, amikor rájöttem, hogy épp ez a lényeg: nem szabad információ nélkül hagyni senkit. Szóval röviden, mi történt ma. Reggel egy rövid idegbaj kerülgetett, mivel a KSH-n sehol sem találtam, nekem tetsző osztályközös értékeket tartalmazó táblázatot a statisztika házihoz. Felhívtam Márkot (jó hallgatóbarát cimbora ő is), megnyugtatott, no para, este megoldjuk. Amúgy mindez szombatra kell. 

Iskola lefutott, este a fent említett úr megjelent nálam, sör, pizza, és excel, a modern gazdasági emberek eszköztára. Csekély faszkodással eltöltött négy-öt óra alatt meg is oldottuk a dolog nagy részét, esett szó kvartilisekről, F-mutatóról, és japán gyertyákról. Végül éjfél felé elkészült a nagy mű, alapul az OTP illetve a BUX állását vettük elemzésre az év elejétől számított kétszáz napon keresztül. 

Most pedig betoltam egy Neocitrant, mert úgy érzem, valami bújkál bennem. Hat és fél múlva irány Békásmegyer, újabb tíz óra az edukációnak szentelve.

Komáromban, a termálfürdő közelében eddig ehettünk pizzát illetve bemehettünk a cukrászdába egy fagyira vagy süteményre, de eddig nem volt egy valamirevaló hamburgeres sem.

Most ez szerencsére megváltozott a Gibson's XXL megnyitásával, ahol óriás hamburgerekkel várják az éhes szájakat.

Mi is gyakran betérünk egy üdítőre és valami finomságra. (Nem mellesleg azért mert, az egyik barátosném itt dolgozik :) )

Itt mindenki megtalálja a neki való ételt a többféle hamburgertől elkezdve, a hotdogokon át a sültekig.

Én a sajtos-kukoricás hambira esküszöm, nekem ez jött be eddig a legjobban. De egyszerre legalább kettő csússzon le a gyomorba!

A nagy étvágyúaknak ajánlanám a névadó hamburgert, a Gibson's XXL-t. Mikoris a 20 cm magas és félkilós zsömlébe belepakolnak apait-anyait: dupla marhahúspogácsát, dupla füstölt sajtot, ropogós bacon szalonnát, zöldségeket, ropogós jalapeno paprikát és ínycsiklandozó dijoni mustárt is.

Aki nem barátja a hamburgernek, az sem marad éhen. Melegszendvicset vagy roppanós virslit és debrecenit is választhat a kínálatból. Ettem akkora sonkás melegszendvicset a minap, hogy nem fért rá a tálcára. Atom volt!

Ha valaki főételt szeretne, a lányok szívesen sütnek ki csirkemellet és/vagy -szárnyat. Rántva kínálják a sajtot, a hagymakarikákat és a mozzarellarudakat. A rántott camamberthez pedig elengedhetetlen az áfonyalekvár. De görögsalátát és paradicsomsalátát is kaphatsz semmi perc alatt.

Többféle hotdog színesíti a kínálatot, amik között Kemény Tomi barátom megtalálta a favoritot a Yankees extrában (Hotdog pirított hagymával a tetején - nice).

Az ínyencek vadlazacot és a rántott tőkehalat is választhatnak, a no.1 pikáns ízt pedig a sajtos-chilis sajtgolyók biztosítják.

Az ételek után érdemes megkóstolni a valamelyik kávé-költeményt, de csak akkor, ha még van egy kis szabad kapacitás a gyomrunkban.

A legjobb, hogy a hely közvetlenül a strand mellett helyezkedik el, így betevőnkhöz a medence és az utca felől is hozzájuthatunk.

Elsősorban azoknak ajánlom a helyet, akik szeretik a jó nagy falatokat, és az éhségüket hamburger halommal szeretnék csillapítani!

Sok-sok oldalt követek figyelemmel a világhálón, és 2006 őszén fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy fel kellene hagyni a fogalom nélküli költekezéssel, és új alapokra helyezni a „házi” pénzügyeimet. Nem tagadom, a szememet először Angelday Józsi nyitotta fel a hasonló témájú bejegyzésein keresztül, és a mostani rendszeremet is valamennyire az ő alapjainak köszönhetem.

A bejegyzés további részéhez kattintsatok ide!

LacKac írta éppen Twitteren, hogy megújult a Netpincér, gyorsan rá is ugrottam a témára. Ami elsőre feltűnik, hogy az eddigi fehér alapszínt felváltotta egy pirosas-bordós, ami bár nem annyira minimalista, mégis egészen jól néz ki.

Nem tudtam, hogy a Netpincernek van saját blogja is, ami félig gépházként, félig pedig érdekes-hasznos infók tárházaként működik, szerencsére tényleg reális gondolatokkal foglalkozva, tehát nem csak ilyen „senkit-sem-érdekel-de-kell-hogy-legyen" dolog. Itt olvashatjuk a szerényen csak hét mesterlövésznek nevezett újításokat.

• Az első a csoportos rendelés, mely szerint egy személy el tud indítani egy körfolyamatot, és így nem kell körbevisítozni az egész irodát (köszi, tényleg jó lenne ezt elfelejteni). Ilyenkor kiválasztjuk a címet, küldünk egy e-mailt az érintetteknek, ők az adott linken odalépnek, választanak, majd a legvégén hozzánk fut vissza az egész, és mi adjuk fel a rendelést. Kényelmes lehet, egyszer talán mi is kipróbáljuk élesben.

• A következő a szűrés, ahol is a szeretem/utálom szempont alapján tudsz megadni kulcsszavakat, és az ilyennel rendelkező kajákat a rendszer automatikusan nem jeleníti meg. Én mivel nem vagyok finnyás, ezt szerintem nem fogom használni, hiszen szeretek látni mindent, aztán majd válogatok - ellenben aki nem szereti pl. a zöldségeket, vagy hasonló, annak ez praktikus lehet.

• Közvetlenül a rendelésnél van egy olyan is, hogy kedvelt ételek, itt azt dobálja ki a szűrő, hogy melyekre szavaztak a legtöbben - gyakorlatilag egy top rated funkcióról van szó, a közízlés manifesztálódik itten.
• Ugyanitt tudunk filterezni arra, hogy ha kajautalvánnyal fizetnénk, azt fajtától függően hol tudjuk megtenni - úgyszintén hasznos funkció.

• CTRL+görgő hatására megnagyul az oldal - nekem most Firefoxban ugyanezt csinálja CTRL++-ra is... persze praktikusabb, hogy ugyanezt bongészőfüggetlenül teszi, szóval ez is egy jó pont a fejlesztőknek.

• Az utolsó rendelés értékét annyira nem értem, hiszen emlékeim szerint eddig is volt hasonló, ha még nem értékelted; talán annyiban más, hogy itt az ára is ott van. Rákattintva lelistázza az eddigi rendeléseket, és azok értékeléseit, érdekes nézegetni és nosztalgiázni.

• Következik az úgynevezett hírmondó, mely kiemeli az új rendelőhelyeket - végül is nem rossz, hogy nem csak a villógó kis ikonból látod, hanem egyben ott van ugyanez.

Amiről még nem szóltam, az az online asztalfoglalás, ami szintén egy hiánypótló megoldás lehet. Ez már az asztalom.hu asztala (éééérted?!), ahol is böngészhetünk térkép, szabadkereső, vagy városrész szerint, valamint, hogy milyen fajta éttermet szeretnénk. Ezután listázza az elérhető lehetőségeket, be kell lépni (a netpincéres account természetesen jó ide is); és megadhatjuk, hogy hány főre, mikor szeretnénk, dohányzó legyen-e, valamint láthatjuk a chef aktuális ajánlatát is, és egy rövid bemutatkozót is.

Átgondoltnak tűnik a megújítás, hasznos featureökkel, kíváncsi vagyok, hogy a mindennapokban melyeket fogom közülük huzamosabban használni.

Preface: a receptet a Főzés tudományán láttam, és mivel tegnap sikerült a Csarnokban beszereznem egy nokedliszaggatót is, semmi sem állhatott annak az útjába, hogy elkészítsem a címben szereplő kaját. Még az sem, hogy este nyolcra értem haza.
Szóval röviden. Húsos szalonnával kibélelünk egy tepsit (20 dkg kolozsvári, de legközelebb baconnel sanszosabb), rá a csirkemell (50-60 deka volt nálam), filézve, vékony szeletekben. Borsoztam, rá egy csomag kapor felaprítva, majd tejföllel bekentem, és jött rá a túró, lehetőleg úgy, hogy mindenhol befedje. Ha ez megvan, irány a sütő, és érzésre addig sütni, míg a teteje faszán meg nem barnul.

A nokedlihez kimértem 300 g lisztet, rá három tojás, 18 ml víz, sóztam, majd összekevertem. Az állaga nagyjából jó lett, víz forral, szaggató fölé, és hadd szóljon. Ha kész leszűrni, hideg víz, olaj, hogy ne ragadjon össze. Az eredménnyel nem voltam annyira elégedett, de teljes mértékben ehető volt, valamint tegyük hozzá, hogy most csináltam először, tehát szégyenkeznivalóm egyáltalán nincs.

A kaja kábé másfél óra alatt meglett mosogatással, nem is koszolt nagyon, és finom is lett, szóval csak ajánlani tudom mindenkinek, és persze csekkoljátok a videót is, mint első ilyen próbálkozásomat.