Nem tudom, van-e olvasóink közt olyan, akinek mond valamit Tay Zonday neve. Bevallom, nekem kábé egy héttel ezelőttig semmit sem, amikor is rátaláltam a neten hallatlan népszerűségnek örvendő Chocolate rain című számára. 

A fiatalember '82-es születésű, és ő is az egyike a Youtube kitermelte netes „sztároknak", nagy részben minden bizonnyal az orgánuma miatt. Sok-sok díjat is nyert ezzel, és mára már néhány sorozatban is megjelent, és egyéb műsorokban is visszatérő vendég. 

Ennyit róla, most pedig nézzünk meg két videót - a többit vadásszátok le ti.

Az elmúlt egy hétben egyáltalán nem írtam, rajtam volt az általános after-genf szindróma, szín dráma. Azonban most ismét aktivizálom magamat, mint két résszel ezelőtt Kolonics a KMCS-t, szóval ennek örömére a nyitás után 5-6 évvel én is eljutottam a Nyolcszög téri Subwaybe. 

Tudvalevő, hogy itt nem a hamburgeres téma megy, hanem a friss szendvics, különböző feltétekkel. Amit már korábban kinéztem az a steakes- Philadelphia sajtos szendvics, amihez először is választhattam, hogy milyen kenyérben kérem, én maradtam a fehérnél. Amúgy vajon mindenki volt már a Subwayben, és kurva unalmas ez a leírás...? 

Utána jött steakhús, majd, hogy pirítva, vagy melegítve kérem, majd irány bele a sajt, és a friss zöldségek (saláta, finom savanyú uborka, olajbogyó, paradicsom, uborka, hagyma, csípős), majd öntet, abból is volt vagy hatfajta. 

Szendvicsből van 15 illetve 30 centis, előbbi kábé 800-900 körül mozog, és ha jól láttam, dupla ennyihez csak 450-nel többet kell pengetnünk. Ha menüben kérjük, kapunk hozzá egy négydecis poharat, amit mtomi kolléga szerint korlátlanszor lehet reloadolni, illetve még jár hozzá egy lapos süti, vagy egy chips. Előbbi elég light kategória, semmi különös, cookie-szerű. A chipsből két vagy háromféle is van, angol termék, de igazából karaktere az nulla volt, azt sem vettem volna észre, hogy nincs. Nyilván a sült krumpli jobban menne hozzá, de viszont ez az ára annak, hogy nincsen penetráns olajszag a helyen. 

Összességében egy menü 1200-ra jött ki, amit ha összehasonlítunk egy franchise-gyorsétterem áraival, egyáltalán nem rossz, főként, hogy ez azért relatíve friss, és egészségesebb kaja (legalábbis fogjuk rá). Nekem bejött.

A floridai Tampában kerül sor ma éjszaka a profi amerikaifutball-bajnokság (NFL) nagydöntőjére, a negyvenharmadik Super Bowlra, amelyen a Pittsburgh Steelers és az Arizona Cardinals találkozik. Az esélyek a Pittsburgh mellett szólnak, de a veterán Kurt Warner és az Arizona ugyanúgy meglepheti a Steelerst, mint ahogy a New York Giants meglepte tavaly (nagy bánatomra) a toronymagas favorit New Englandet.

A Super Bowl az egyik legnézettebb műsorrá vált az évek során az Egyesült Államokban. Általában 80-90 millió ember nézi végig. Európában a hajnali időpont miatt az érdeklődés elmarad az USA-tól, de a fanatikusokat ez sem zavarja!

A meccs nagy kérdése, hogy az eddig szenzációs támadójátékot bemutató Arizona mire lesz képes a liga legjobb védelme ellen. A Pittsburgh védelme még a 70-es évek négy Super Bowl-győzelemmel fémjelzett sikerkorszakában kapta a Steel Curtain (Acélfüggöny) becenevet, de a mostani defense is méltó a korábbi hagyományokhoz.

És hogy ki szerzi meg idén a Vince Lombardi-trófeát? Rövidesen kiderül!

Kb. karácsony óta készültem írni ezt a postot, először egy lemezről, de idő közben kezembe illetve fülembe akadt más is. Így arra gondoltam egy kalap alá vesszük a dolgokat. Főleg rap/hiphop albumokról lesz szó, tőlem nem meglepő módon!

Az első ami már átrepített az újévebe, az az új Suhancos album. Kőházy 'Fankadeli' Ferenc és Szabó Balázs közös munkásságát rejti eme név. Második lemezük jelent meg tavaly decemberben Jól tévedni emberi dolog címmel. Nekem már az első is nagyon bejött a különlegességével, ugyanis ez a zene leginkább a folk és rap nagyon eltalált keveréke. Ilyet még senkitől nem hallottunk itthon korábban. Ami különleges benne, hogy Balázs játszik tizennemtudomhány hangszeren, és így lészült az egész lemez élő hangszerekkel. Feri pedig alákeverte a beat-eket és odatette a reppjét rendesen. Sztem ez kortól, nemtől és zenei beállítottságtól függően hallgatható és mindenkinek be fog jönni! Nagy kedvenc a Bájoló, ami eredetileg Radnóti Miklós verse.

A második az új Ludacris cucc. Erre akkor figyeltem fel, amikor az albumról kijött első videoklippet megláttam a TVben. A dallam egyből a fülembe mászott. Utánanéztem hát, hogy Luda bácsi mit tett az asztalra?! Theatre of the Mind címmel találjátok meg az albumot. Nem tipikusan dirty south alapok fognak szembe jönni velünk, de azért persze kapunk abból is! A lemezen sok a közreműködő, lightosabbak a számok, mint amit eddig megszokhattunk. Luda pedig odateszi magát, ahogy szokta! Nálam ez is nyert!

A harmadiknak hagytam egy magyar vérbeli gengszter-rap albumot. Ezt Mr. Busta követte el, és a Pitbull nevet viseli. Mindegyik trekk kivétel nelkül 18as karika. Nem olyan rég látott napvilágot és talán múlt héten sikerült meghallgatnom, már nagyon kíváncsi voltam rá. Egyrészt mert korábban a Kamikaze számok is előszeretettel dübörögtek a kocsiban, másrészt pedig Game is szerepet kap jó pár számban, akinek a szövegét még Mohaman óta nem tudom megunni. Aki szerette az eddigieket, annak ez is be fog jönni a jó kis west coast-os alapokkal, az odamondós szövegekkel és az egész feelingjével együtt! Nekem abszolút favorit a Dobd a W-t fel az égbe!, de mondjuk a Csajozós nótával ne menjetek el udvarolni! :) Vannak a számok között átfedések, de összességében ez is nagyon bejön!

Ennyit szántam mára! Válogassatok kedvetekre!

Bár nagyon sok esetben nem értek egyet vele, sok-sok más oldal mellett Rékuc egyik blogját is szoktam olvasgatni, ahol nemrég volt egy írás a GJC-ről, és nem éppen pozitív színben tüntette fel. Ezt amúgy ahogy volt, el is felejtettem,  egyoldalú beszámoló is lehet, whatever. A minap betértem a Teréz körúti kávézóba, teljesen más okból kifolyólag, de csak utólag kezdett leesni, hogy bakker. 

A hely elég fancy: kényelmes fotelek, nagy tér, önkiszolgáló, ez már a belépéskor is fel van tüntetve: ne várjon senki az asztalához kifáradó pincért, okézsoké. Kértünk egy normál és egy fehér forrócsokit, kis méretben, a két pultos csaj el is kezdte csinálni. Eközben megnéztem a sütiket, kis izék 6-700-ért, biztos megéri, csak nem nekem most. Néhány perc múlva a lányok öt méterrel arrébbról integettek, hogy kész a kávé, csak kár, hogy a fizetéskor nem mondták, hogy az alvégen lehet átvenni a cuccot. Mi ez, valami kibaszott „hajtson a következő ablakhoz" indoor McDrive? 

Lehetett volna hozzá venni mindenféle kiskanalat, cukrot, anyámkínját, hát rendben, foglaljunk helyet, és dőzsöljünk. És ebben a percben mondtam azt, hogy hát ez meg mi a fasz? Mind a sima, mind a fehér forró csoki felért egy viccel, ráadásul egy 1300 forintos viccel. Önkiszolgáló üzemmódban. Itt vetném közben, hogy Mammut II. alja, bemész, és első alkalommal jobbra. Promenád. Just try. 

A sima forró csokinál én jobbat csinálok otthon (igen, fogok is legközelebb, és nem ebbe a foschba térek be), a fehér meg szimplán ilyen tejhabos ital volt... én szinte zokogtam az elfogyasztása közben. Miközben ittam, azon gondolkodtam, hogy jó, hogy jó helyen van az üzlet, meg minden, de amíg a színvonal ilyen szinten a béka segge alatt van, addig mit ér az egész. Konkrétan a pozícionálás van elbaszva: ilyen külsőhöz nem ilyen belső illik. Egészen biztos, hogy ezek után én többet oda vissza nem megyek, inkább a két sarokkal lejjebb lévő McCafé, mert ott legalább tudom, hogy normális cuccot kapok. 

Kifelé menet a papírpoharat nem éreztem helyénvalónak visszavinni a pulthoz, úgyhogy ott is hagytuk őket az asztalon. Hozzá sem teszem, hogyha lett volna valami kuka, vagy szemetes az ajtó mellett, simán kidobtam volna, de természetesen az sem volt. Ennyit a helyről, több szót nem is érdemel. Ne menjetek oda.

Még karácsony környékén jártunk a Cinema City, korábban már teljesen agyonhirdetett VIP részlegén, betesztelendő, a magyar valóságban mit kapunk very important emberként 3 ropiért. Hozzátartozik a tényhez, hogy ez az akció is az évvégi „rajtunk marad a kultúra utalvány bazzeg, szórjuk el izomból!" megmozdulás része volt. 

A VIP részleg teljesen külön van, és maximum félórával a kezdés előtt juthatunk be. Az már kintről is látszott, hogy az ülőhelyek száma elég erősen korlátozott, és nincs összhangban az eladott jegyek számával. Számításunk be is igazolódott odabenn: hely az már nem jutott nekünk. Sebaj, elvégre majd ülünk a moziban, vessük rá magunkat a kajára. 

Két rész volt, ahonnan önkiszolgáló módon tudtunk kaját vételezni, és ezeket viszont folyamatosan töltötték is újra. Az egyiknél volt az ún. hidegkonyha, amely a következőkből állt. Háromfajta (madártápos) szendvicskenyér, sonka, és szalámi, trikolór kaliforniai paprika, valamint szeletelt sajt, paradicsom, és még talán egyfajta zöldség. A másik részen pedig volt Pilóta keksz, még egy-két fajta hasonló kaliberű édesség, illetve kétfajta chips, amit én a szendvicsekbe integráltam bele. 

Odabenn nagy volt a nyüzsgés, mindenki pakolta meg a tányérjait ezerrel, tömték a majmot. A szendvics hozzávalói amúgy nem voltak olyanok, melyeket ne lehetne megkapni bármelyik közepes boltban, nem képviseltek különösebben VIP-ságot. A negyedik szendvicset falva (nanáhogy, ha már csóróként helyet kaptam a halhatatlanság kereteit jelentő fontosember részen, legalább bezabálok, mint hülye - azért Kis Jánosi magasságokba nem emelkedtünk) körbenéztem, és magam előtt is realizáltam a helyzet komikumát. Idejön az ember, megveszi a VIP-jegyet, és tömi befelé izomból ugyanazt, amit jó esetben otthon is eszik. A fontos emberek jellemzője mostantól a sonkás-szalámis-paprikás-chipses-sonkás-sajtos szendvics, amit ráadásul állva zabálnak befele. Módfelett vicces volt. 

A pultban lehetett még kapni pezsgőt, bort, kávét, ezeket nem kóstoltuk, majd talán legközelebb (ha lesz ilyen valaha). A büfékínálat le van egyszerűsítve az üdítő, popcorn, nachos háromszögre, és ezekből is csak egyfajta (legkisebb) méretet lehet kapni. Nyilván azért lett ez így kitalálva, hogy a paraszt ki ne egye őket a vagyonukból, csakhogy a magyar ötletes ember, tudja ám a csíziót. Egyáltalán nem ritka az a a látvány, hogy emberek két üdítővel és szekérderéknyi rágcsálnivalóval megpakolva egyensúlyoznak be a terembe. Egy bukás, mint tudjuk, végzetes lehet; és itt ez hatványozottan igaz. 

Odabenn 6*4 bőrfotel fogadja a belátogatót, melyek elég kényelmesek, szépen lehet bennük terpeszkedni. A reklámszöveg szerint akár vízszintesig is dönthetőek: ez nem teljesen igaz, azért egy bizonyos szög után megáll mind a lábtartó, mind a háttámla, ami az előbbi esetében a magam 192 centijéhez néha elég kényelmetlen volt. Az emelőgombokkal viszont jól lehetett film közben is játszadozni, a mechanikus motorhang vidáman zümmögött a film csendesebb jelenetei alatt, idegesítve ezzel a nyugodtabb látogatókat. A székek között elől kettesével kis asztalok voltak, de sajnos a nagyobb zaba-adagokra nem volt elég, így ott is tornyozni kellett őket, és imádkozni, hogy a film alatt kavarászva ne verjünk le semmit. 

Jómagam annak a felfogásnak vagyok a híve, hogy ott lett elbaszva az egész, amióta pénzért lehet VIP-t venni. Ez vezethet ilyen helyzetekhez, ami fentebb is előállt.

Mivel a szerkesztőség tagjai is az országon belül élnek, így természetes, hogy megfertőződtünk már az itthonra oly jellemző filléreskedéssel, és számítgatással. Alapvetően egy normál, felnőtt mozijegy 1350, tehát cirka 1600 forint itt a bónusz. Végtére is beszendózva, egy-két nachos-kuki kombóval üdcsivel simán visszajön a dolog ára - az életérzés viszont egyáltalán nem. 

A kevesebb jelen esetben több lenne így ha kicsit elitebb kaja lett volna, akár jegyre is, nem számolatlanul, az jóval kellemesebb érzést keltett volna. Egy pohár pezsgő vagy másmilyen ital érkezéskor, előre gyártott minőségibb kajával, több ülőhellyel, na az lett volna az igazi. Így ezek után azt mondtuk, hogy kipróbáltuk, ez is megvolt, de többet nem valószínű, hogy ezt a lehetőséget ki fogjuk használni. Talán akkor, ha ismét rajtunk marad egy vagonnyi utalvány...

Az egész ott kezdődött, hogy kábé fél éve a fogam elkezdett érzékenyebb lenni. Persze mindemellett lehet, hogy az ínyem, vagy akármi más fáj, de mivel olyanban annyira még nem volt élményem, hát erre szavaztam. November elején el is jutottam egy fogorvoshoz, aki szedett fogkövet, illetve betömött egy minimális lyukat jobb felül. 

Utána vártam, hogy hú, fasza lesz ez, mert előtte főleg az édesség evésekor (pontosítsunk: ami tartalmazott cukrot) iszonyatosan elkezdett fájni, pontosabban sajogni, és ez kitartott sokszor öt tíz percig is. Utána mindig megfogadtam, hogy akkor soha többé édességet nem fogyasztok, mert ez valami hatalmas szívás. 

Szóval a fogdokker után vártam néhány napot, és akkor hajrá. Hajrá volt, de nem úgy ahogy én vártam: ez az érzékenység kicsit lejjebb jött, de ugyanúgy szar volt néha, sőt, ami még jobb, úgy néz, ki mostanra, hogyha mondjuk bevágok egy erősen töltött nutellás palacsintát, akkor random módon az egész fogsoromban elkezd egy baromi erős fájdalom terjedni, és sejtésem szerint ott is marad amíg az alkotórészei el nem távoznak onnan. 

Mostam szépen Sensodyne-vel, öblögettem egy palack Corsodyllal, mindent csináltam, de semmi. Mostanra már ott vagyok, hogy inkább nagyon kevés édességet eszem, és ha igen, azt is óvatosan, de ez akárhogy is nézzük, nem állapot. Kaptam már tippeket az ínyemet illetőleg, de akár 3D röntgent is... igazából tényleg nem tudom, hogy mi lehetne a megoldás, így szeretném a segítségeteket kérni: Ti találkoztatok-e már ilyennel, hasonlóval, akárhol, és mit lehetne vele vajon tenni, ami hatásos is? 

Amúgy meg ha már fogas: az Ikeából kábé egy éve vonták ki azt a fogasfajtát, ami tökéletes lett volna nekem: fejjel lefelé elnyújtott U betűt formáz két lábbal, amire remekül lehetne tenni pólókat, pulcsikat... de nem. Szóval azt is benéztem.

Alant bemutatjuk elszánt olvasótáborunknak 2008. egyik legjobb magyar klipjét, melyben a Blind Myself az Ignite frontemberével, Téglás Zolival kiegészülve zombivá változtatja a Slipknot és a Metallica teljes legénységét. A csattanót nem áruljuk el, érdemes végignézni a Pesti Estből is ismert Gróf Balázs szűk három perces alkotását.

Tudvalevő dolog, hogy a kilencedik kerület Bakáts tér közeli része elég jól el van eresztve gyrososokat tekintve, hiszen egységsugarú körön belül találunk bőven büféket, ahol jól tudunk lakni. Mi testületileg eddig az Ördögöt támogattuk. Ez a kódneve annak a helynek, ami abban az utcában van, ami kifelé vezet a körútra a Mester utcához, onnan is az előbbit (mivel kettő van közvetlenül szinte egymás mellett). 

Ott elég sok gyros-készítővel találkoztunk, ezek között volt a már megboldogult Sehere(se)zádé arab csávója, de volt ott egy öregebb ember is... és persze az Ördög. Az Ördögöt onnan lehetett felismerni, hogy olyan szinten csípősre csinálta a cuccot, hogy az embernek a szeme is keresztbe állt (és ez még csak az a scenárió volt, amikor nem kértél bele csípőset). Ezt leginkább akkor tapasztaltuk, amikor hajnali egykor visítozva ugráltunk a Bakáts téri templomkertben, lévén megzuttyantotta kicsit a kanalat. 

Sajnos a hely az utóbbi hónapokban annyira megromlott, hogy már egyáltalán nem is megyünk oda: mócsingos lett a hús, hozzávalók elsilányodtak, tehát mi is leépítettük az odajárást. Ez egyben azzal is járt, hogy a gyárhoz közeli gyroslehetőségek így kifújtak. Ezidáig. 

Próba szerencse alapon tértem be a címben említett helyre, a Lónyay utca 62 alá, ez már majdnem a Boráros felőli részen van. Belépve elsőként ami mellbevág az a hatalmas hőség, és a magyar szó szinte teljes hiánya. Egy hatalmas gyrosnyárs fogad, mely mögött lobog a tűz, mellette egy hatalmas, óriásoknak való kontaktgrill, és a háttérben pedig egy pizzakemence. A pultban amikor ott jártam, ketten voltak. Egy testesebb és egy másik arab vagy török nyelven beszélő ember intézte a dolgokat, mellette pedig szintén hasonló nemzetiségűek faltak az állópultnál. 

Már itt megragadott az egész autentikussága, ami csak akkor fokozódott, amikor az egyikük folyamatosan zöldségfasírtokat sütött, és azokat osztogatta grátiszként a sorban állóknak - egyrészt a vendégszeretet ilyen megnyilvánulása tök jól esett, másrészt meg azért hasonlóban nem sok helyen van részünk, lássuk be. Amit pedig még nem is említettem, az a háttérben szóló keleti zene, ami szintén olyan feelinget nyújt, mint ami a filmekben szokott lenni. 

Azért ejtsünk szót a gyrosról is, amiből a sima 550 volt, normális pita, a hús hibátlan, háromfajta öntet, a csípős sem olyan, ami kiveri a szemed, ízletes az egész, egy kis remek füstös felhanggal - egyáltalán nem csalódtam. Lehet kérni extra gyrost is 750-ért, legközelebb szerintem majd ezt fogom kipróbálni, hogy mit is takar. Pizzát is lehet kapni olyan ezres környékén, és elnézve az eddigieket, arról sem hiszem, hogy különösebben rossz lenne. 

Végül le kellett vonnom a konklúziót: ha mostanában gyrost fogok fogyasztani, azt minden bizonnyal itt fogom tenni, mert mind kiszolgálásban, mint minőségben, ár/érték arányban ez tökéletes hely. Az Ördög meg le van sajnálva, ha csak ennyit tud.

Az elmúlt két hét csodálatos volt abból a szempontból, hogy annak ellenére, hogy a fele vizsgaidőszakot kivégeztem (négy vizsgát lenyomtam, mint bélyeget), szinte naponta voltak fasza postok, sőt, még Dr. D is kámbekkelt - kellhet ennél több? Ma reggel pedig betáraztam a tegnapi Tieso és Pete Tong mixeket, és lássuk, mi várható még! 

Elsőként a Project Geneve névvel illetett kaland fog következni jövő péntekről vasárnapig, amikor is meghódítjuk Genfet. Ehhez a kellékeket már elkezdtem beszerezni, de még hiányzik néhány cucc. Tegnap vettem át az állványt a kamerához, illetve két darab 4 gigás SDHC memkarit, amivel már közel 100 percet tudok majd rögzíteni 640*480-ban. A mostani előrejelzések szerint nulla fok fölötti hőmérséklet lesz, havas esővel, szóval azért én még bizakodom, mert egy kis hóesésnek örülnék, már csak a látvány miatt is. 

Suli tekintve: még van egy makró vizsgám, pont miután hazajövök, szóval a jövő hetem is tanulósan fog eltelni, de hát ez a jussa annak, aki iskolába jár. Mindezek után a februári tervek a következők. 

Az Essential Selectionban meg pont most megy le az új Prodigy, kurva jó szám lett. Muhaha. 

Visszatérünk az edzőterembe, zabálunk mint atom, tömeget növelünk. Ezen a területen már olvasgatok egy jó ideje, de most, hogy lemegy az idegbaj suli, cshapatjuk. 

A másik az eXtreme-ART reboot lesz, mert nem azért építettük fel három év alatt oda, ahol most vagyunk, hogy egy hullámvölgy hatására hagyjuk elveszni. Teljesen új motort fog kapni az oldal, és jobban ráfekszünk a művészeti részére a dolognak. A terveim megvannak hozzá bőven, szóval reszkessetek, mert építjük a médiabirodalmat kifelé. 

Tegnap Edit hívta fel rá a figyelmemet, hogy február 26-án ismét torkos csütörtök lesz, tehát a csatlakozott éttermek közül minden mindent féláron ad. Nos, én ezt meglehetősen szkeptikusan kezelem, mivel amiket anno olvastam, azok csak azt támasztották alá, hogy erre a napra igencsak lehúzóssá váltak az éttermek: külön menü, szűkített kínálat, megemelt árak. Kíváncsian várom, hogy a tapasztalataim megerősítik vagy lerombolják ezeket a véleményeket. 

A korábban említett témák közül az egyiket kiszerveztem, és úgy döntöttem, hogy egy pályázatra fogom beadni (természetesen annak az elbírálása után itt is megjelentetem majd), de viszont a jövő héten akár azt is megtudhatjátok, hogyan lett a Bakáts téri Ördög lenyomva.