Egy héttel ezelőttig még nem is tudtam, hogy itthon van ilyen rendezvény, de a véletlen, mint oly sokszor máskor, ezúttal is a segítségünkre sietett egy jófajta akciós kupon formájában. Több program is volt, ami tetszett, de végül az este 5-8-ig tartó korlátlan borkóstolóra mentünk, a Grand Corinthia Hotelbe, melyet már jól ismertünk a néhány évvel korábbi, többé-kevésbé kultúráltan lezajlódó karácsonyi ünnepségünkről.

A kétnapos rendezvény második estjén sajnos már nem volt a jegyhez járó ajándék Decanteres póló (miért is lett volna, Magyarországon vagyunk...), de kaptunk helyette egy parafadugót formáló másfél gigás pendriveot (legalább lesz hol hordoznom a dupla CD-s filmripeket). A kabátok lerakása utána felmentünk az első emeletre, és belevetettük magunkat a forgatagba. Rengeteg stand volt U-alakban kanyarítva, és nem csak egy teremben, szóval bőven tudtunk válogatni a kínálatból. Sajnos nem jegyzeteltünk komolyabban, pedig kaptunk is programfüzetet is, benne az összes kiállítóval, így csak az elhozott szórólapok alapján tudok visszaemlékezni. Szinte minden pultnál nagyon jót tudtunk beszélgetni, egy csomó infót megtudtunk, szóval az esetek nagy többségében nagyon pozitív élmény volt a kóstolás.

Borok: Prince Stirbey (Romániából), Sidewayz üzlet - Jackfall borok (ide hamarosan újból megyünk kóstolni), Janus, Tokaji Kereskedőház (na itt volt az, hogy a két hölgy a pult mögött inkább társalgott egymással, mint velünk, dehát ez van, nekik volt ez negatívum), Dolce Vida, Bezerics borház, Pálffy pincészet, Zwack Izabella borkereskedés (két nagyon szimpatikus hölggyel, és kézműves borokkal), valamint a végére még jutott egy kis Lustau sherry is.

Whisky: a whiskynet.hu standjánál is meg kellett állnunk természetesen, hiszen egy nappal előtte értem csak haza Skóciából, így itt is kóstoltunk egyet.

Olaj: megismerkedtünk Ibéria Szüzeivel, és egy baromi jó portugál és spanyol olívaolaj forgalmazónak tűnik, a kóstolás alapján iszonyat finom, és olcsó olajokkal, ráadásul olyan éttermeknek szállít, hogy kérdés nélkül tőlük fogok vásárolni legközelebb.

Volt néhány tanulság is, melyet levontam:

• szinte mindenki öltönyben meg kisestélyiben volt, szóval én kissé alulöltözöttnek mondhattam magam, mondjuk ennek ellenére nyilván nem néztek ki, nem az Operában voltunk
• ha sokat kóstolsz, és nem öntözgeted ki (márpedig nem fogod), akkor bebaszol
• jó lenne többet is tudni a borokról, mert az esetek 90%-ában eléggé fogalmatlanul álltam a dolgokhoz. Ezt még nem tudom, hogyan, mely úton kéne megvalósítani, de mindenképp egy olyan terület ez, melyet fejlesztenem kell. Whisky dettó.

A kaland után gondoltam ne hagyjuk abba a rongyrázást, együnk valami jót, úgyhogy továbbhaladva egy szintén régi vágyam felé, az István utca felé vettük az irányt, és a Buffalo's-ban rendeltünk egy-egy burgert (sima+dupla svájci).

Hasábot külön kellett kérni, de sajnos a hambi nagyon nem volt jó, kábé semmi íze nem volt, és ezt a méretével akarták kompenzálni. Ez így, meg két kóla volt háromfél, de egyáltalán nem ajánlom senkinek, mert nem éri meg szerintem - így nem túl nehéz nem megenni a Jeti burgert sem. Mindenesetre ez sem tudta elrontani a jó élményünket, és így félrészegen hazafelé a Dózsán örömmel konstatáltunk a gyönyörű tavaszias idő. Vágás.

Lassan már olyan leszek, mint egy disznó - mondják néhányan, és lehet, hogy nem is tévednek olyan nagyot. Mindenesetre ezt még egy ideig húzzuk, bár reményeim szerint nem addig, míg olyan nem leszek, mint Peter a Family Guyból. Erre rímelve a mostani írásunkban szereplő hely akár az USA-ból is jöhetett volna.

A Sunny (korábbi nevén Speedy, a honlap fejlécében a név még erről tanúskodik) Diner ugyanis valódi amerikai élményt ígér, különleges hamburgerekkel, óriási shakekkel, miegyébbel. Nemzeti ünnepünk előtt egy nappal, a szombatosított hétfőn este hét felé érkeztünk meg a helyre a Hűvösvölgyi Shop-Stop melletti Mol kút mögé, mely relatíve üres volt, így gyorsan kértünk is, baconos-sajtos hamburgert, és meggyes csokis, valamint kókuszos csokis shaket.

Utóbbi érkezett előbb, valami iszonyatos töménységgel, de nagyon finoman, mintha egy turmixot sűrítettek volna be jégkrémmel. Ezzel már elkezdtünk betelni, de rá pár percre megjött a hamburger is, kis kosárban, mellé sült krumpli, amerikai zászló, ketchup. Először a krumpliba kóstoltam bele, és itt kezdtem aggódni, mivel echte mirelit termék volt, ilyet csinálok otthon én is, egészen simán. Szerencsére a hamburger gyorsan mentett: a húspogácsa valódi marha (sok helyen sajnos ez sem egyértelmű), a zöldségek benne frissek, és a sajt is ízletes volt, a baconről nem is beszélve, szóval az ízvilággal minden rendben volt.

Bár már kezdtem offon lenni, azért a desszertről nem tudtam lemondani, és a kedvencemet, sajttortát rendeltem, amit lehet baromi jól, és kevésbé autentikusan is elkészíteni. Ez esetben duplán is jól jártam, egyrészt az íze tökéletes volt, se nem túl édes, se nem túl semleges, másrészt pedig egy hatalmas adag érkezett (máshol ez két desszertet jelent). Ez után jutottam el oda, hogyha még egy falatot is kell enni, akkor rosszul leszek, meghalok és felrobbanok. Szerencsére aznap elég tavaszias idő volt, így a séta hazafelé a Hűvösvölgyin kifejezetten jót tett.

A hely maga nagyon hangulatosan volt berendezve, a vörös bőr boxok, a dekoráció, a festés mind az amerikai miliőt hozta. A vécé másfél szinttel lejjebb található, na ez már kissé puritánabb, elsőre meg is ijedtem, de a funkcióra megfelelt. Az árak kissé borsosak, két shake, két hamburger egy desszert a tíz százalék szervízdíjjal 6500 volt, de az élményt ki kellett próbálni, és azt kell mondjam: megérte.

Találd meg a különbségeket!

Már megint ebédelni kell, hová menjünk? A gyrost unjuk, Sörcsareszben sokan vannak, lángost meg kolbászt most ettünk, amúgy is az ára meg a minősége pont ellenkező irányban változik, és a kínait meg Csabi nem szereti. Egy kis mexikói? Kiváló gondolat!

A Dos Gringos egy kis utcából nyílik a Kálvinnál, szóval nekünk tökéletes helyen található. Maga a belső tér egész kicsi: van egy hat, egy négy, és két kétfős asztal, szóval az, hogy lesz-e helyed inkább a szerencsén múlik, nekünk is csak másodszorra sikerült. Egy táblára van felírva az aktuális kínálat, és bár a kéksajtos quesadillaval is szemeztem, végül mégis inkább sima burrito lett. Kicsit várni kell a kajára, de olyan tíz perccel később be is futott. Köretnek lehet hozzá választani tetszőlegesen chipset, babot, és salátát. Salsa szósz jár még mellé, a burritoban pedig a szokásos összetétel található, szóval túl sok meglepetés nem éri az embert. Az adag közepes, én még bírtam volna enni (eredetileg grande burritot kértem volna, de az sajnos nem volt). 1100 forint volt ez így, de tekintve, hogy friss, és nem előregyártott az egész, mindenképp megérdemli az ajánlott korporét ebéd matricát.

Adva van egy kémcső. Egyik végét begyújtjuk az Iphone "lighter" alkalmazásával, majd a cső felső végén megjelenik pár buborék, természetesen ez is Iphoneon, a "bubbles" alkalmazás segítségével. A cső folytatódik balra lefelé, majd felfelé fordul, és vízgőz gomolyog ki, ugye már kitaláltátok, a "smoke" alkalmazásból. Az ilyenek vajon honnan jönnek? (nem fogyasztottam semmi olyat, ami ezt indokolná)

Túl nagy tempót diktáltam,
az ablakon kihánytam,
beakadt a rotor most
elkapta a főorvost.

Refrén:
Helikopter, helikopter
zuhan most a mélybe
elfogyott a koccintósom
beszarok a gépbe.

Hármashatár-hegyre
szakadt le ez a szar
itt van most az erdész
nem tudom, mit akar.

Refrén:
Helikopter, helikopter
lezuhant a mélybe
elfogyott a koccintósom
beszartam a gépbe.

Duplacsövű sörétes
kerül a pofámba
hősünket nem érdekli
és gyorsan lehányja

Bridge 1:
Veszélyes üzem
ez az erdészkedés
nem tudok kijönni
megy a tetvészkedés

Bridge 2:
Begyulladt a nafta
lesz majd itt egy "azta"
ha az erdész rájön
hogy ezt jól elbaszta

BUMM

Ha minden rendben megy, talán május környékére eljutok odáig, hogy tudok bankot váltani (ehhez ugye annyi szükséges, hogy nagyjából alulról, neadjisten felülről nullához konvergáljak, hiszen ez lenne az optimális állapot, folyószámlahitelt pedig, mint a múltkor kiderült, bármely bank tud nyújtani egy bizonyos határig, már a kezdéstől). A nagy kérdés az, hogy melyik pénzintézet legyen ez. Fontos opció, hogy a készpénzfelvétel lehetőleg ne kerüljön pénzbe, a legjobb ha egyik automatából sem, de ha már ezen múlik, tőlem lehet a bank automatája is kizárólagos. Papíron ne küldözgessenek semmilyen számlakivonatot, tökéletes pdf-ben, ami online elérhető. Másik, ami számít, hogy az online bankingra a lehető legjobb opciót kapjam, ne kelljen azzal szenvedni, az átutalás is ingyenes legyen, már amennyire lehet, ja és persze tudjak a bankkártyámmal a neten fizetni.

Idáig amit néztem az az Unicredit és a Citibank, mindkettőnél van lehetőség jószerivel ingyenes számlavezetésre, és a fentebbiek alapján meghatározott igényekre. Ezzel szemben az OTP-nél, ahol most vagyok, első blikkre egyáltalán nincs semmi hasonló, maximum annyi, hogy olcsóbban tudok dolgokat csinálni. Végülis csak több, mint öt éve vezetem ott a számlámat, minek is bármi kedvezmény....

Ti mit tennétek a helyemben, melyik bankot választanátok, és miért?

A játék elkövetője a Crytek nekem több szempontból is szimpatikus, egyrészt mivel van erős magyar kötődése is, másrészt pedig két-három éve láttam a főfőnököt Cevat Yerli-t beszélni egy rendezvényen a MOM Parkban, ami nagyon tetszett (ez talán 2008 elején volt). Sajnos már nem emlékszem, hogy ott éppen melyik CryEngine-t demózták, de impresszív volt - sajnos akkor még a gépem olyan szinten sem állt, hogy a sima Crysis-t minimálon elvigye. Most azonban fordult a kocka.

Pár napja láttam, hogy fél évre a konzolos verzió után megjelent a PC-s multi is, és noha az összes online játékos tapasztalatom kimerült pár, néhány évvel ezelőtti Q3 deszmecsezésben, arra gondoltam, kipróbálom. Amúgy fantasztikus, hogy pl. a CoD: MW 1-2 simán elment az orrom előtt, és kicsit sem hozott lázba a multis része - ennyire nem érdekelt a dolog. Idáig.

Miután lehúztam a másfél gigát, fel is ment, majd irány az account generálás, és játék. Túl sok lövésem nem volt, szóval úgy indultam neki, ahogy az elején az egyperces bemutató után bárki tenné az én helyemben: fogalom nélkül. Hamar kiderült, hogy négy defa kaszt van, plusz egy, amit a saját cuccok upgradelévésel tudsz összerakni. Pályákból a demó kettőt tartalmaz, a már ismert NY-i helipad-konditerem-üvegház kombót tartalmazó épület tetejét, valamint egy vízparti bevásárlóközpont-kisház keverékét. Az előbbi nagyon adta, utóbbi viszont egyáltalán nem jött be, próbálom is kerülni.

És, hogy milyen az élmény? Egy szóval: behúzott. Engem, aki idáig magasból tett a játékok multi részére, csak a single kampány, mostanra már szerintem beletettem jónéhány órát, és állati jó. Nem tudom mi vonz benne, de az nagyon, és ha ki is kapcsolom 4-5 kör után, mert iszonyatosan felcseszem az agyam a saját inkompetenciámon, pár órára rá megint jön, hogy "na, nyomjuk már egy kicsit" - persze ebben az állapotban sokat segít a négynapos hétvége nevezetű fantasztikus találmány, amikor az ember ráér, mint disznó.

Kétfajta játékmód van, a team vs. team, illetve amikor alien podokat kell elfoglalni és megtartani bizonyos ideig. Először az utóbbitól idegenkedtem, de aztán ennek is ráéreztem az ízére, szóval ilyen szempontból egy rossz szavam nem lehet. Gondolom csak a demóban, de 10-es szintnél feljebb a karakter nem tud menni, illetve a nanosuit tulajdonságok is csak 3-ig maxolhatók. Apropó, nanosuit. VÉGRE megcsinálták azt, ami miatt az első részt otthagytam egy óra után (ez amúgy fájdalmas döntés volt, de annyira nem ment, hogy kénytelen voltam meghozni): a ruha kezelését. Lehet, hogy én vagyok csak kurvára béna, de amikor a koreai tűz alatt kellett az egeremmel egy kör alakú választópanelről kiszedni (gyk. kört rajzolni), hogy akkor armor, vagy láthatatlanság, vagy kisfaszom, az nekem frankón az esetek 95%-ában kudarccal végződött. A jelek szerint ezt a gyakorlatot (hála a jó égnek) megszűntették, így az armor, a cloak, a nanovision és a jump négy külön gombon van, nagyságrendekkel élvezhetőbbé téve az élményt.

Viszont frusztráció az akad. Az egy dolog, hogy elméletben tudjuk, hogy fél tár alatt reload, ha lőnek, akkor armor, támadáskor fejre megyünk, figyelünk a nanosuit kijelzőre meg ilyenek, de gyakorlatban ezt rendre elfelejti az ember, így aztán jön a szükségszerű kivégzés, mert általában a játszópartnereknek nem ezek az első online órái. Így van az, hogy sokszor majdnem szétpofoztam a monitort idegességemben, de most már a néhányadik óra után kezdek direkt a fentebbiekre ügyelni, és valamivel javul is a dolog. A motiváció pedig megvan, egyrészt a térképet megismerni, utána pedig a csomópontokat belőni, ilyesmi. Persze csapatjátékra lenne szükség, de vadidegenekkel eddig még ezt nem sikerült összehozni, és ez is a kudarcélmény okozoja, mivel nem free for all-ban vagyunk.

A csütörtöki második epizódra ismét fogytunk, és elvesztettük az egyetlen női résztvevőnket is, így csak Milán, Peti, és jómagam maradtunk. Este hatra érkeztünk meg a Lánchíd pesti hídfőjénél található hajóra, és bár kissé alacsony volt a plafon, szerencsére megúsztam alaposabb fejbeverés nélkül, így ezen izgalmak után a helyünkre lettünk vezetve. Note: érdemes lehet szólni foglaláskor, hogy a budai oldal felé szeretnénk nézni, mivel a rakpartot és a kettes villamost bámulni ugyan nagyon izgalmas, de kevéssé szívderítő látvány.

Nem is húztuk az időt sokáig, rögtön rendeltünk is, én elsőnek egy gombás ragulevest cipóban kértem. Maga a cipó is nagyon jól nézett ki, még két kis füle is volt; benne a leves is adta nagyon, persze majdnem Mátyás király módjára a tányért is elfogyasztottam.

Másodiknak erősen beleválasztottam, így Petivel együtt bélszín-steaket ettünk, tepsis jellegű sült krumplival, mennyei zöldbors-mártással, és salátával. Na, ez a fogás beütött rendesen, a tökéletes jelző csak egy finom megközelítése a dolgoknak. A hús mediumra sütve, a borsmártás pont annyira csípős, amennyire kell (nálam ez a része vitte a prímet), a krumpli friss, ropogós - fantasztikus volt. Milán is ezzel szemezett, de mivel gasztrobuzik vagyunk, még véletlenül sem rendelhettünk három ugyanolyat, így ő a másik, általam is kinézett kajára szavazott (paradicsomos-bazsalikomos tagliatelle, tonhalsteakkel), de nem bánta meg a dolgot.

Desszerként Vénhajó válogatást kértem, melyben volt gesztenyés somlói, fehérboros körte krémmel, és barackragus palacsinta. Mindhárom iszonyat jó volt, és az előző alkalomhoz hasonlóan ehhez is kijárt egy deci tokaji (az ebéd többi fogásához pedig Dúzsi rozét ittunk). A végösszeg így, szintén vízzel kicsivel több volt, mint hétfőn, fejenként egy hatost fizettünk.

Az egész vacsi olyan másfél óra alatt lement, a szervíz nagyon gyors és udvarias volt, a hely szépen lassan megtelt, szóval az összbenyomás mindenképp átlagon felüli élményt nyújtott. Hazafelé kellett egy kicsit sétálni is, mert már majdnem gurultunk - az ilyen élmények teszik kerekebbé (szó szerint) az életet. Nagyméretű képeket pedig ide kattintva találtok.