Egy-két jó klip a közelmúltból. 

Dr. D visszatérése - extra kiadás!
Hősünk a háromrészes post (1.rész, 2.rész, 3.rész) összefoglalásaként most meglepett minket egy bónusz videóval a négynapos őrületről!  -speed-

Az utóbbi időben erősen elgondolkodtam azon, hogy nekem is kéne egy saját műsor, mondjuk a TV Paprikán, kiindulva ugyanis abból, hogy ott néha mik mennek, egy Hungarian Meal Time igenis jól jönne a népnek.

Vegyük például a Huszárkonyha nevű borzalmat. A hagyományőrzéssel semmi problémám, de a szar, igénytelen műsorokkal annál inkább. Arról senki sem tehet, hogy nő létére úgy néz ki, mint egy férfi (vagy fordítva), de az, hogy nem megfelelően behangosított, minimalista, rossz minőségű műsor megy, manapság már frankón gáz. Ilyen hogy kerülhet a képernyőre?

Béres "hoppá" Alexandra, valamint a magyar Gordon Ramsey-ként öltözködő Semjén Zsolt Fittérítőset játszanak, és akaratgyenge, többnyire dagadt emberekhez mennek ki, kicsit megmozgatni őket, meg főzni valami jót. Az persze megint egy más kérdés, hogy ettől azok miért is változnának meg, ha maguktól nem képesek rá, de ezt már ne firtassuk.

Van egy olyan műsor, ahol szintén Zsoltunk főz mindig valami dietetikus, vagy gasztroenterológus társaságában, na itt a hivatásos okos emberek kivétel nélkül úgy néznek ki, mint akiknek nincs ki mind a négy kerekük, és a tekintetükkel éppen ölni készülnének - nem egyszerű az élet, no.

Újabb kedvenc a Ketten nyakkendőben című műsor, ami mindig úgy kezdődik, hogy Jan Rosak, egy idősebb forma ül, mint egy prágai pizzafutár diszpécsere, és szerencsétlen rendelőkre akar egészségesebb kaját rásózni. Ez ötből négyszer nem megy, a csávó iszik, a betanult sablonszöveget nyomja, én már unom, agyfasz, de nem tudok elkapcsolni. Végre, ha valakit sikerül rábeszélni, akkor átadja a stafétabotot a másiknak, és megfőznek valami remek kaját (mint például a Cézár saláta, lefosom a bokámat).

A tévé másik sztárséfje, Bede Robi az Arénában csinált főzős vetélkedőt, ahol többnyire a főzéshez segghülye emberek oldanak meg feladatokat, majd csinálnak kaját, közben meg Robi snittekben osztja őket (most épp Szabó Zsófit láttam, na belé például meg szerelmes is lettem).

Bandi a hegyen, Lovasi után majdnem szabadon: arról szól, hogy a csávó fele időben túrázik, majd az idő másik felében meg főz valamit, az erdőben, elképzelhető, mennyire komoly apparáttal. Nála jobb már csak a múltkor Csiszár Jenő volt, akit Olaszországba vittek el, de hogy minek, azt a jóég se tudja...

Zárásként van a Kozi nevű raszta csaj, meg egy másik csávó (lehet, hogy a Döme), akik egy lakókocsiban főznek, de anyám. Márk a kanapét rágta, és közben azt üvöltözte, hogy a csaj életében nem látott még konyhát, a srác nyomta a gyenge poénokat, és az egész úgy nézett ki, mint egy, a hatvanas évekből ittragadt krisnás/hippifesztivál kihelyezett főzőtagozata. Itt kapcsoltam én is ki a tévét, és mentem ki az erkélyre, ahol aztán... de ez már egy másik történet.

(a képek a csatorna honlapjáról vannak, és meg kell jegyezzem, maga az adó léte nagyon jó, én bírom is, de a fentebbi kritikák ettől még sajnos valósak)

Munkatársaimmal (T-vel, és A-val) a konyhában ültünk, és dinnyét zabáltunk két pofára, amikor is T bebüfizett egyet, majd miután eszébe jutott, hogy ez annyira nem volt közép-européer megmozdulás, és a kolléganőink mit fognak szólni; eszébe jutott, hogy separa, úgyis azt fogják majd hinni, hogy én (a paraszt) voltam az. Erre, lássuk be, minden esély meg is volt, el is gondolkodtam kissé, hogy mekkora üzleti lehetőség van ebben...

"Szeret ön böfögni? Este a hitvesi ágyba egy jó hagymás bab után boldogan eregetne galambokat? Ciki, ha egy gyros után két büfi között jön egy hányi is? Mostantól erre is van megoldás, hiszen itt van Speed, aki megmenti önt a kínos pillanatoktól! Hol van már a múlt, ahol rapverzékben küldtük el a kurva anyját a jó büdös picsába? Szintet léptünk srácok, szintet léptünk!

Különböző tarifáinkkal lehetővé tesszük önnek is, hogy nyugodtan legyen olyan alpári, amennyire csak a pénztárcája megengedi. Sávos díjszabásunkkal ön már az első pillanattól kezdve biztos lehet abban, hogy nem ronthatja el a dolgot! Összetűzésbe keveredett a közteresekkel a parkban, mert odaszart a bokorba? Szerintünk Speed tette, és erre bizonyítékunk is van! Nézze csak a fényképet! Kellően vastag buksza esetén még videófelvétel is a rendelkezésünkre állhat, melyben akár a bíróságon is elfogadható bizonyíték van arra, hogy ön nem csinált semmi rosszat. Ejj-ejj te rossz fiú, hát szabad ilyet?

Vegyünk egy fiktív esetet: ön a villamoson utazik, és hogy-hogy nem, elkezd valakit lehúgyozni. A normális reakciók ebben az esetben is kiszámíthatatlanok lennének, de nem a mi zseniális ötletünkkel! A "Csóró" csomagban Speed fél órán belül az inkriminált helyszín közelében terem, és fényképpel bizonyítja, hogy ő volt a bűnös. A "Telivagyok" pakkban már csak negyedóra kell ahhoz, hogy két, különböző szögből felvett képpel bizonyíthassa az asszonynak: nem ön éjszakázott összehányt ruhában a Margitszigeten, hanem Speed. Ennél is többet kínál a "Szaromapénzt" szolgáltatás, ahol már nem bohóckodunk holmi ósdi fotókkal: HD videófelvétel, valamint Magyarország összes erőszakszervezete által elfogadott, két helyen szignózott vallomás mutatja azt, hogy ön ott sem volt.

Ha mindez még mindig kevés, a "Bazmeg" csomag végképp minden igényét kielégíti! Öt perc alatt Speed kiér a helyszínre, dual DVD-n a kezében 15-15 fotó, valamint két videó az esetről - melyben ön természetesen még háttérszereplőként sem jelenik meg. Nála van egy dedikált mappában a fentebb említett vallomás, két matrica, egy logós toll, valamint egy oklevél az esetről. Innentől kezdve akár a Parlamentben is okádhat visítva: a bilincs Speed kezén fog csattanni, csakúgy, mint a nemrég elfogyaszott garnélás-spenótos tagliatelle tette azt a Szent Korona üvegfedelén. Mire vár még?!"

Dr. D visszatér! Háromrészes postban mesél a nemrég lezajlott négynapos őrületről! -speed- 1.rész, 2.rész

4. nap – Bsound: Guetta, Armin  @Zamárdi

Elérkeztünk az utolsó naphoz és ezzel együtt a befejező posthoz.
Este kb. 7-8ig süttettük és áztattuk magunkat a Balaton parton, közben iszogattunk és baromkodtunk. Majd a nagydorogi brigád hazafelé vette az irányt, én pedig a vasárnapi jegyemmel a pénztár felé indultam.

Már előre megbeszéltük a pesti kolleginákkal, hogy Guetta előtt találkozunk, majd együtt csapatunk be a tömegbe. Ez így is történt.
A hőmérő 33 fokot mutatott este 10 óra előtt, szóval mondhatom, hogy nem fáztunk. Ezt a hőmérsékletet még szorozzuk fel, olyan 1,2es tömegpárologtatási szorzóval és máris egy fasza ingyen szauna szakkör hangulatát kapjuk. Ennyit a körülményekről..

A lányok hoztak be 2 üveg kólát - amiben semmi nyoma nem volt jägernek - átment a security ponton, úgyhogy részünkről minden készen állt a koncert kezdésre.


Pár perc után a dobhártyák megremegtek, Guetta bácsi elkezdte a műsort. A tömeg vele együtt kezdett életre kelni. Jól keverte az ismertebb számait és a pörgős-ugrálós track-eket, a közönség végig vele volt, bármit csinált az ember. Egy volt a jelszó: One love!

Ahhoz képest, hogy 2008-ban azt se tudtam, hogy ki az a David Guetta?!, azt kell mondjam, hogy egy rohadt jó koncertet hallgattam és ugráltam végig! Tudhat valamit a csávó, hogyha az összes nagy név a szakmában vele akar közös számot csinálni, ami úgyis rövid időn belül a slágerlisták tetején fog ücsörögni és rongyosra játssza az összes rádió!

A koncert után valami ital után kellett néznünk, és itt kell megemlítenem a fesztiválkártya szerepét, ami a fesztiválok hivatalos fizetőeszköze volt. Tavaly tesztelték már, de idén ment élesben a dolog. Nem kell magaddal hurcolásznod több tonna készpénzt, ami vizes lesz, elhagyod vagy bármi. Nem húzza az apró a zsebed, és még arra se kell figyelned, hogy jól adnak-e vissza a pultnál! Egyszer (vagy többször) feltöltöd a kihelyezett feltöltőpontok valamelyikén, kp-val vagy bankkártyáról, majd fizetsz vele. Ennyi!
Ha marad rajta összeg a buli végén, akkor visszakapod! Szerintem tök jól működött, pirospont!

Szóval, miután oltottuk szomjunkat, átmentünk a Rádio 1 sátorhoz, ahonnan jóféle zenék szűrödtek. Itt töltöttük az időt, amíg a Burn arénában nem következett a másik nagy durranásnak ígérkező Armin Van Buuren.

Namost, azt tudni kell, hogy én kb. 2 számot ha ismerek az embertől, de sokan félistenként kezelik a holland DJ óriást. Bejutni esélytelen volt az arénába, annyian várakoztak a sátor előtt, de egy fél óra elteltével mikor visszamentünk, elég tűrhetően haladt a sor.


Bent, szerintem az ott levő emberek 2/3a nem tudta hogy aznap eljött otthonról, annyira szét voltak esve. Így amíg Armin tolta a zenét, én java részt fürkésztem a tömeget, egyszer-egyszer elkaptam ismerős dallamot és videóztam.

Reggel már a pirkadatra jöttünk ki az aréna kapuján, de hihetetlen volt, hogy még egyes emberek negyedik nap is megállás nélkül nyomják a zenére, reggel fél 6kor a színpadok/sátrak előtt.. durva.

Úgy döntöttem, hogy utolsó nap hű maradok a hagyományhoz és nem fekszek már le aludni, így kicuccoltam a partra, majd elmentem kajáért. A bolt előtt már mindenki készülődött a haza induló vonatra.
A parton megkajáltam, körbejártam a terepet, megnéztem mi maradt a helyszínből majd végszóra megszólalt a telefonom, ami a hazautamat jelentette. A kocsiban konstatáltam, hogy nem egyszerű hétvégét sikerült összehozni, de egy biztos: minden percért megérte!

Jövőre ugyanitt!

 Dr. D visszatér! Háromrészes postban mesél a nemrég lezajlott négynapos őrületről! -speed- 1. rész

2. nap – Brigetio Fiai  @Velence Cafe, Komárom

Pár óra alvás és egy kiadós zuhany után új erővel vetettem bele magam a komáromi éjszakába és máris elérkeztünk a péntek estéhez.
A Velence Kávézó felé vettem az irányt. Hiphop buli volt készülőben ahol az Utcakultúra és más helyi rap arcok mellett, többek között fellépett a Brigetio Fiai nevű csapat is, ami konkrétan 2 barátomat takarja.

Az elején adódtak technikai nehézségek, a mikrofon-erősítő-keverő-laptop vonalon, de amíg ezt megoldották, addig mindenki fogyasztott jó kedvvel, bőséggel. A mézpálinkát már az ajtóban a kezembe nyomták, az volt a welcome drink. Nem volt apelláta!

Technikai gondok megoldódtak, így belecsaptak a srácok, és percek alatt meglett a jó hangulat! Mentek a fellépések, közben a pia fogyott, emberek jól érezték magukat. Ennyi! Én aránylag időben távoztam a helyszínről, mert másnap reggel 7 órás indulás volt megbeszélve Siófokra, ami fél 6os keléssel párosult. Hurrá..

Utólag hallottam, hogy akkora party kerekedett, hogy sikerült összetörni egy billiárdasztalt. Szegény nem bírta a gyűrődést, amikor rajta táncoltak. Konkrétan kitört a lába a súly alatt..

3. nap – Siófok, Nagydorog

Szombat reggel 07:00.
Három és fél óra alvás után felszálltam a Siófokra tartó buszra. Minden évben a focicsapatnál, ahol játszom kijelölünk egy hétvégét, pontosabban egy szombatot, amikor mindenki felpakol asszonyt, barátnőt, hetero élettársat, kutyát, macskát, gyereket és lemegyünk a Balatonra. Ez most július 9-re esett.

Piszkosul kifogtuk, nagyon jó idő volt! Legalább lett egy kis színem is, mert az irodában maximum a neontól tudnék barnulni, ha elég közel ülök hozzá..
Nagyon jól elvoltunk, ment a baromkodás és a vizifoci, a büfésoron pedig a kukorica és a hekk.

Estére viszont már új program volt betervezve a naptáramba. Haverjaim jöttek értem Bábolnáról és Nagydorog felé vettük az irányt. Az egyik srác innen származik, és a mostani hazalátogatásakor megbeszéltük, hogy vele tartunk, mert pont valamilyen fesztivál lesz a településen. Hűtőtáskában minden lényeges ital be volt hűtve, hogy út közben se haljunk szomjan (plusz Dórika, a hátam mögött a képen). Kocsiban zene felteker, irány Nagydorog!

Dzsozi apu volt a mindenes a helyszínen, úgyhogy mondhatni habzsi-dőzsi partyba csöppentünk. Már a köszönés 2 kör házipálinkával történt, majd szarvaspörköltet tálaltak fel nekünk, ami nagyon finomra sikerült. Ezt Góré apu újabb kör pálinkával konstatálta, hogy jót főzött.

Ilyenkor kezdtem gondolkodni, ha ezt ilyen ütemben folytatjuk, egyrészt végünk lesz mint a botnak, másrészt meg tolatva megyünk hazáig egy tök idegen helyen.. De aztán okosan ráálltunk a pálinka+VBK kombóra, ami teljesen jó párosításnak bizonyult!

Kialakítottunk magunknak egy kis külön backstage részt, ami kb 2 sörpadból állt. De azért volt nagyon praktikus, mert mellettünk volt a büfé, de simán ráláttunk a színpadra is. Ott elvoltunk, mint hülyegyerek a legóval.

Három rockzenekar lépett fel az este folyamán, az ismertebb magyar számoknál mi is bementünk tombolni a színpad elé, de az idő nagyobb részében inkább a háttérből megfigyelőként szórakoztunk és fogyasztottunk.
Majd a koncertek végeztével habparty következett. A tűzoltók nem sajnálták a Baba tusfürdőt, mert habzott minden rendesen. A hülyébbek futkároztak, akik pedig művész lélekre itták magukat, megkezdték a különböző állatok, járművek, tárgyak megformálását habból. Kb. hajnali 3 lehetett amikor megindultunk hazafelé.
Reggel jó vidéki szokás szerint, nem sokáig heverésztünk.

Délelőtt visszamentünk segíteni elpakolni a helyszínen, majd amikor a sörpadokkal megrakott teherautó odébbállt, a nagyszülők felé vettük az irányt.

Nagyon rendesek voltak, megvendégeltek ebéddel, kóstoltuk házibort és felpakoltak minket pálinkával és minden földi jóval. Így jó hangulatban indultunk vissza a Balaton felé, hogy a srácok strandoljanak még egyet hazatérés előtt, én pedig belevessem magam a Sound utolsó napjába.

Mai versünk egy hölgy szemszögéből örökíti meg a dolgokat, a szerző kilétét sajnos nem fedhetem fel...

Minden reggel nyolckor beindul a meló
beérkezek én is, hisz dolgozni jajj de jó
aztán az egyik kis fasz rákapcsol a gépre
beindul a légkondi, az Isten szerelmére.

Kapcsold azt a szart ki, mert már nagyon fázom
egész nap így megy, én folyton anyázom.
Hisz modern nő vagyok, csak a szoknya játszik
Ha nadrág van, akkor néha tevepata látszik.

Átvillan a bimbó, melltartóm is vékony
a többieknek munkája ilyenkor nem hatékony
De ó jajj, ha hideg van, arcüreggyulladás
ilyenkor az egész fejem, torkom kulás

Odakint harminchat, idebenn alig húsz
a hőmérőnek higanyszála igen lefelé kúsz
kapcsold ki azt a szart, vagy én kapcsolom ki
letöröm a kezedet, hogy ne csavargasd baszki.

Pont, amikor úgy gondoltuk, hogy a T&T vacsora lényegében felülmúlhatatlan mostanában, valamint úgy is, hogy akkor a nyári szezonra lenyugszunk kajálás terén, érkezett a Lucullusos ajánlat, hogy akkor június 30-án is lesz francia-belga vacsi. Hoppá, akkor mi is ráérünk, megyünk hát? Nem is kérdés...

Sajnos pont aznap döntött úgy a finn nemzetbiztonság, hogy koholt vádak alapján össztűz alá vesznek, de szerencsésen kiszabadultam, és ezt négy gintonic-kal meg is ünnepeltem, így eleve emelkedett hangulatban érkeztem a vacsorára. Asztaltársaságunkat ezúttal is üdvözlöm, és egy lájkot kérnék is tőlük a bejegyzésre.

Kezdésnek rendeltünk pár belga sört, majd érkezett az előétel, különböző falatkák bagettel. Már itt lehetett érezni, hogy nem szarral gurigázás lesz, de sajnos perpill nem emlékszem, hogy pontosan mik is voltak. Az tuti, hogy volt lazac, endívia, meg tojás, a többit találjátok ki a képről.

Ezután jöttek a terrinek: almás és véres hurkapástétom, disznósajt, és kacsamáj. A hurka tökéletes volt, a disznósajtot még mindig nem szeretem, de megettem, viszont a kacsamáj egyszerűen olyan felséges és tökéletes volt, amilyen jót én még soha nem ettem (ebben úgy nagyjából a többiek is egyetértettek). A fűszerezés miatt volt egy olyan pikáns, kicsit kesernyés mellékíze, ami fel is tette a koronát ennek a fogásnak ezen részére.

Következett a homárleves (hoppá) friss házi tejföllel. Ilyet még soha nem ettem, de annyira benne volt a tenger, az óceán hangulata, amennyire csak lehet, szintén fantasztikus fogás volt.

Ha még ez nem lett volna elég, ágyúgolyókkal ment tovább a bombázás: csirke, sajt, és koktélrák krokettek képében. Nem mondom, hogy egyszerű volt őket megkülönböztetni egymástól, az Ardenne-i sajt mindenkinek simán ment, a csirke (pirosas) és a rák (szürkés) viszont nem volt annyira agyeldobó.

Ezen a ponton éreztük azt, hogy szét fogunk durranni. Mindeközben egy kis fehér kutya rohangászott össze vissza, akire néha a pincérek ráléptek (szevasz ÁNTSZ), viszont én meg úgy le tudtam kenyerezni egy kis marhapofával, hogy alig akart arrébbmenni. A szervíz, ha már említettem, 100%-os volt, egyrészt minden fogáshoz fűztek pár szó magyarázatot, hogy mit is eszünk, hogyan, és miért, valamint a tányérokat is egy általunk ismeretlen sorrend alapján hozták ki minden éteknél, még ha ehhez háromszor keresztül is kellett mászni a szűkebb részeken.

A kikészülés felé haladó úton a következő fogás a Kriek málnás sörből készült sorbet volt, kicsit jégkásás jellegű, ennek állítólag le kellett volna hűteni a gyomrot, rendberakva azt, de nálam ez nem jött be, ami abból is látszik, hogy hozattam a ház legerősebb söréből is egyet, ami emlékeim szerint 11,3%-os volt; ezúton is gratulálok magamnak a bölcs ötlethez.

Utolsó előtti fogásunk a sült marhapofa volt petrezselymes burgonyával, a hús fantasztikusan ízes és omlós volt, a krumpli nemkülönben, kicsit lepirított, ahogyan azt kell, de, mint már említettem, Buksi is megkóstolta a falatot, és igen ízlett neki (az eb amúgy már nem is éri be a szimpla kutyakajával, bélszínt, meg hasonlókat fogyaszt csak).

Záróakkordként jött a desszert-trió: apátsági trappista sörsodó, dohányfagyi, és csokis finomlepény. Mindhárom különleges volt a maga nemében, én legalábbis még egy hozzá hasonlóval sem találkoztam. A csokis lepény a töménységével tűnt ki a sorból, a dohányfagyi vicces volt, mert tényleg mire elért a falat hátra a torokba, ugyanúgy kapart, mint egy pipadohány; a sörsodó pedig lágy állagával és iszonyat édes, mézes ízével taglózott le mindenkit.

Ezen a ponton már úgy éreztem, hogy akkor eljött a dicső vég, leszálltak az angyalok, nekem meg végem. Még a meditálókamrába tett látogatás sem segített, noha itt már nem is a kézszárító és a kéztörlő papír volt jelen, hanem az egyszer használatos, eldobható törülköző - valóban elit. Dugig tömve távoztunk a helyről, és van egy olyan megérzésem, hogy ezt aztán iszonyat nehéz lesz überelni valaha is. Köszönjük Philippe!