Óda a beépített ventillációs rendszerhez

Mai versünk egy hölgy szemszögéből örökíti meg a dolgokat, a szerző kilétét sajnos nem fedhetem fel...

Minden reggel nyolckor beindul a meló
beérkezek én is, hisz dolgozni jajj de jó
aztán az egyik kis fasz rákapcsol a gépre
beindul a légkondi, az Isten szerelmére.

Kapcsold azt a szart ki, mert már nagyon fázom
egész nap így megy, én folyton anyázom.
Hisz modern nő vagyok, csak a szoknya játszik
Ha nadrág van, akkor néha tevepata látszik.

Átvillan a bimbó, melltartóm is vékony
a többieknek munkája ilyenkor nem hatékony
De ó jajj, ha hideg van, arcüreggyulladás
ilyenkor az egész fejem, torkom kulás

Odakint harminchat, idebenn alig húsz
a hőmérőnek higanyszála igen lefelé kúsz
kapcsold ki azt a szart, vagy én kapcsolom ki
letöröm a kezedet, hogy ne csavargasd baszki.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.