Idáig még nem buktunk el. Talán ez az a legfontosabb tényező abban a küzdelemben, melyet The Situationként vívok a kockahas elérése érdekében. Ahogyan vártam, nemi hovatartozásomra máris érkeztek megjegyzések, az étrend is problémás sokak szemében, de ezzel intek be a hedonista életmód ezen részének, erre a két hónapra. A mai nagy csúcspontja az volt, amikor az ország tortájába akartak belebeszélni, mondván, hogy az még belefér, mire én mondtam, hogy oké, de akkor toljunk hozzá egy kis sült krumplit is.

Tegnap a kajám példaértékű volt, reggel kis abonett, vagy mi az anyám sonkával és tojással, tízórai protein, ebéd fél zacskó barna rizs 20 deka csirkemell grillezve, és egy kis brokkoli. Remek volt. Megejgyzések: a rizst kurvaélet, hogy nem szabad zacskóban főzni, mert ott rettenetesen szar lesz, simán a defa rizsfőző módszerrel kell csinálni, semmivel sem több idő. Uzsonna az abi másik fele, meg sajt, itthon meg verettem egy kis körözöttet (túró, fűszer, kefír, mustár, munkahelybarát kivitelben, hagyma nélkül) újhagymával, majd másfél óra múlva lementem futni. Egyrészt elbasztam, mert a hagyma miatt égett kicsit a gyomrom, másrészt meg olyan gyilkos meleg volt, hogy egy szánalmas három klikkig bírtam. Este az Entourage-t még megnéztem, de a Breaking Bad alatt olyan halálosan álmos lettem, hogy le kellett feküdnöm.

Következő kép, hogy nyolc óra alvás után óra csörög, kelés. Kiderült, hogy DagadtKöcsög Gergő mégsem tud indulni a Fuss Trio-n, úgyhogy lesz egy úgy csapattársnőnk (mindketten ifjú anyukák), elvileg csütörtökön találkozunk egy ismerkedő futás erejéig. Elkezdtem igencsak parázni ezen a nyolcason, úgyhogy mindezek fényében holnap reggel nyomatok egy ötöst, mert nincs az a kurvaélet, hogy ezt bebukjam. A jobb vállam elkezdett valamiért fájni, az még plusz remek dolog. Amúgy amit nem írtam, hogy vitaminnak Multi Pro-t szedek, reméljük ez megkímél a megfikkanástól.

Mai kajám reggel pufirizs, körözött, tízórai shake, ebéd a tegnapi második fele. Itt jegyezném, hogy lehet, hogy szarabb naponta főzni, de mára a broki-csirke kombó kissé penetráns szagú lett. Nem romlott, csak nem épp a gasztronómia csúcsa. Az új Guetta albumon meg három számból kettőben van Nicki Minaj, ilyen jól összehaverkodtak volna (bónuszpontért melyik az a Kanye West szám, amiben szintén szerepel a csaj)?

Uzsonna a maradék köri, főtt tojás fehérje, pufirizs (pufi vagy te köcsög- a rizs). Este összedobtam egy kis salátát (uborka, paradicsom, sonka, répa, paprika, minimális olívaolaj), dehát arra volt jó, hogy ne legyen jó semmire. Főztem teát, ezzel próbálom olyan este tízig kihúzni. Holnap este Főzősuli, de grillezünk, szóval a husi oké, aztán Edit csodakütyüjében csinálunk egy kanál olajjal sült krumplit, az is izgalmas lesz. Ma este meg vagy EÜ-t tanulok, vagy a forex alapjaival ismerkedem (a Bastion mára kiesett, mert az előbb a kis nyomorék squirt-ök vagy mik felbaszták az agyam).

Mi is ez? Egész egyszerű a kérdés: egy diéta, sporttal megtámogatva. Próbáltam már néhányszor, el is buktam mindannyiszor. Balfasz voltam, teszteltem magam, de egy-két héttel után buffer overflow volt, és én is magamba flowoltam valami jó kis sült krumplit meg ilyesmit. Most ilyen nem lesz. Éppen eleget zabáltam idáig, szóval mostantól összeszedem magam. Nem is kell sokáig, két hónapnál kevesebb idő.

Hogy miért pont ennyi? Nos, először is az 55. napon lesz egy kisebb ünnepség Bónusz néven, ahol én már nem fogom magamat azzal szivatni, hogy diéta, és elvileg rákövetkező héten meg elutazom (sőt, bízom benne, hogy gyakorlatilag is). Utána november elején Ibériába megyünk, ahol szintén várhatóak kulináris kalandok, szóval ott átlépünk egy tömegnövelésbe, csak először lebontjuk az omladékokat, csakúgy, mint a Hegyvidék Center építésekor.

Most várom a kajámat, amolyan utolsó vacsora jelleggel, persze nem úgy ismertek, mint aki szarral pirít, érkezik hamarosan (bízom benne, hogy a futár is így gondolja) a kijevi jérce petrezselye bürgonyával, téfölös uborkasalátával, és desszertnek pedig túrógombóc. Ennyi lesz. És, hogy utána mi nem lesz? Nem lesz csoki, chips, pizza, kenyérke, szalonnácska, meg semmi ilyesmi, ami kapcsán csak egy kis gyanú is felmerül, hogy megbaszhat. A szervezetem persze úgy fog ez ellen tiltakozni mint a svájci kormány az euró ellen, dehát mit lehet tenni. Kemény lesz ez minden szerdán, amikor Amerikába látogatunk el, én pedig csak grill csirkét meg salátát tolhatok, azt is öntet nélkül, és a gyrososnál sem kellenek a szószok, úgy bizony.

És alkohol sem lesz. Sokan ezen a ponton mondják, hogy akkor szevasz az egésznek, Janikám, rábasztál, alkoholista vagy, nem bírod ki. Nos, nekik köszönöm, mivel ezzel is csak nekem segítenek, hogy még inkább kibírjam, és megmutassam, hogy csak azért is, és velük ellentétben nem vagyok puhapöcs. Nyilván szar lesz, mivel két hét múlva szülinap, utána azért Sven Wittekind is befigyel, a hétközbeni random piázásról nem is beszélve, de ez olyan mint a cigi, előtte fostam, hogy mi lesz, hogy lesz, és mégis simán teljesítettem a kritériumokat, arról nem is beszélve, hogy ez a csoda csak 55 napig tart. Aztan vár az Ikarus meg a Hangar-7 az 50 eurós üzleti ebédjével. Vagy nem.

Oldalt mindjárt megjelenik egy számláló, ami azt mutatja, hogy éppen mizu van, amúgy még azért a móka kedvéért tegnap berendeltem az Arriba Taqueria-tól egy quesadilla menüt, és ugyan 1700 pénzbe fájt, de a csomagolás teljesen példaértékű (még a Sprite-ot is bepapírozták külön), a kaja meg nagyon jó.

Noha Milán és Zoli kávézója már kinyitott pár hete (Facebook oldal erre) tegnap este volt a félhivatalos megnyitó ünnepség, ahol összejöttek a jóbarátok beba inni egyet, majd jórészük ment is tovább a Margot - Ricardo Tobar zenélésre a hajóra, de én mivel bicóval jöttem, meg amúgy sem volt tervben, így hazagurultam hűséges paripámmal (más kérdés, hogy arra például frankón nem emlékszem, hogy melyik hídon jöttem át, dehát több is veszett Mohácsnál, ugyebár).

Ugyan megfogadtam, hogy piásan többet nem bicózom haza, de ez megint két nap alatt kétszer megdőlt, még ha nem is csőrészegen, de most már a Mártonhegyin való legurulást gyakoroltam a felfelé toljuk a biciklit és káromkodunk mint egy kocsis formula helyett. Tegnap ennek tökéletesítésében odáig jutottam, hogy már elég merészen hajtottam bele a kanyarokba, szerencsére kocsi sem jött, így a "hogyan repül a fiú a házi bortól?" című kínzó kérdésre sem kapta meg a kerület a választ, hála a jó égnek.

Van egy baszott nagy csípés-holdudvar a kezemen, nem tudom, hogy a tarantula volt-e, amelyik a lakásban kószál, esetleg még Szolnokon szedtem össze Fateréknál, de időnként fáj, és elég csúnya.

Tegnap este négy sörre verettem egy kávét tejjel, kis müzlit, sok vizet, és egy pici fogkrém is lecsúszott minek következtében egész éjjel alig tudtam aludni, és hányingerem is volt, a hideg rázott, etc. Vajon melyik komponens volt a ludas?

Mindemellett ma kiderült, hogy a Nike Trioban a félmaratonon a 8-ast fogom futni, hallelujah. Gyönyörű szülinapi ajándék lesz, ha sikerül, márpedig sikerülni fog, hiszen a feladás szót két nap múlva töröljük a szótárból.

Kb. egy hónapja biciklivel járok, Edittől kaptam, neonzöld Magellan jószág. Attól a pillanattól kezdve úgy gondoltam, hogy akkor most fasza biker boy leszek, és pokolba a BKV bérlettel. Nos, ez a gondolat tegnapig tartott.

Lefelé még vidáman legurulok, reggel annyira nem para, bár ha már hétkor 25 fok van, úgy mire beérek, már meg is izzadtam, de az egész hazafelé mókásodik meg, amikor az Erzsébet hídtól egyrészt végig emelkedik hazáig, másrészt meg a szél is szembefúj. A Déliig még bírom, aztán onnan felszopni a Böszörményin már rohadt szar (és a Kékgolyó-Németvölgyi kombó sem jobb, sőt), aztán mire eljutok az Aporra ott szokott elfogyni minden, és simán feltolom a picsába. Igen, gyenge vagyok Uram.

Szóval arra jutottam, tekintettel arra, hogy ezzel az időpontban egyetemben (bár igazából csak főiskolában) futni is elkezdtem, meg mint a minap kiderült, lesz egy Iberian Trip is novemberben, és azt hallottam, hogy a spanyolok szeretnének Vin-nel találkozni; szóval a büszkeségem félreteszem, és jöhet újra a bérlet, egyrészt bármikor jó az, másrészt meg a Fogason szépen fel tudok vele menni, aztán a Mártonhegyin meg legurulok, fönt még egy bolt is van, ha vásárolni szeretnék, szóval teljes a Kánaán. Az, meg hogy a hegy leggyőzött, különösebben nem presztizskérdés perpillanat, majd a következő, tavasszal kezdődő évadban visszatérünk rá.

A hétvégén azt hiszem megvilágosodtam. Ennek több lépése volt, az egyik az, hogy leittam magam, de ebbe most ne menjünk bele. Fontosabb része az, hogy nézegettem a statisztikát, és finoman szólva is siralmas. Tavaly novemberben kezdtem el azt, hogy napi egy postot tolok, és egész jól is ment egy ideig, csakúgy, mint a Facebook, ahol majdnem 100 like van. Ezen a ponton viszont a szekér valamiért megállt. Az átlag napi 45-50 látogatót jelent. Ez jó, ahhoz képest, hogy előtte 5-10 volt. Ez rossz, ahhoz képest, hogy Facebookon 700 ismerősöm van lassan.

Egy biztos, be kell látnom, hogy nem vagyok egy Plastik Józsi, és abban sem vagyok biztos, jó-e az, ha minden kontentot egy kalap alá betolok (noha tény, hogy tolni kell!). Egyrészt simán lehet valami minőségi post alatt valami szar/pina/hányás tartalmú dolog, ami nem feltétlen odavaló, másrészt pedig akárhányszor visszaolvasom korábbi, 2006-2007-es írásaimat, arra döbbenek rá, hogy akkor még sokkal ötletesebb voltam, és nem darált be a korporét lét, a folyamatos zabálás, meg ilyenek (tényleg mtomi, mikor megyünk a Mandragórába? elbicikliztem mostanában néhányszor előtte).

Nincs más lehetőség, mint levenni a terhet a vállamról, és kicsit felszabadulni, mert sokszor érzem, hogy nincs kedvem írni, és ez pedig nem jó. Van két tematikus blog-ötletem, meglátjuk mi lesz belőlük. Addig is próbálom az öt évvel ezelőtti bejegyzéseket nézegetni, és elkapni, hogy bohó fiatalként miért ment még jobban a dolog. Más kérdés, hogy nemsokára negyedévszázados leszek (Tüsi örökérvényű szavaival már csak kétszer ennyit fogok élni, mint idáig), arra pedig tartogatok pár meglepetés a blog olvasóinak is.

Péntekre egy lazább kis téma, cserkészet és miegyéb. Nem tudom, közületek hányan tudták, de kedvenc túlélőnk, Bear Grylls bizony az angol főcserkész (mégpedig a legifatalabb a posztot betöltők között ever). Mindemellett mostanában zajlik a 22. világcserkész Jamboree Svédországban - bővebb infót itt találhattok róla, egy fantasztikus rendezvény lehet, én is szívesen kimennék, akár csak látogatóként is. Ez amúgy teljes mértékben lehetséges, 4500 forint a napijegy, és Norb.es szavaival élve, egy megfelelő fapados jeggyel olcsóbban kihozható az egész, mint a Sziget egy napja (és mennyivel jobb is lehet...). Természetesen magyar kontingens is van kinn, az ő webes megjelenésüket pedig itt lelitek meg.

Szóval a rendezvénynek a napokban volt a megnyitója, és most mutatnék egy kis videót, ami átadja mind a hangulatot, mind Beart (a nyakkendőgyűrűjét csekkoljátok, na az mekkora egy batár cucc már!). A pápuaiak meg fáznak, érthető módon.

Mi is kell ahhoz, hogy a meleg nagypapák (másnéven a GG - gay grandpas, a gyengébbek kedvéért) megfelelő kényelemben tudják élvezni az otthoni filmvetítés előnyeit. Először is, hogy minimum ketten legyenek, és lehetőség szerint együtt is lakjanak. Legyen mondjuk péntek este, amikor minden rendes sznob geci rider a 4Bro-ban nyomja az "ájdzsásztkémtószéjhelló"t, mi maximum a The Sko-ig megyünk fel pár sörért (ahol szerintem szintén búzának néznek minket, de ez megint egy más kérdés).

Hazatérve egy decens kis vacsorát készítünk, és bár kedvencünk a homár, most beérjük egy ham and eggs-szel is. Ehhez természetesen egy jó earl grey tea is dukál, majd betelepülve a nappaliba a TV Paprikát lőjük be (de csak azért, mert nálam van a távkapcsoló). Herbert sajnos még rabja a rossz szokásoknak, így kaja után cigike, majd visszatérve a filmet átmásoljuk egy pendrivera, és elkészítjük a már-már kötelezőnek mondható popcornt is. A megfelelő állagú kukorica titka annyi, hogy félidőben meg kell fordítani a zacsit.

Wall Street - Money never sleeps

Dögunalmas volt a 90%-a, hiába Gordon Gekko, Shia Labieaoueuaef mérsékelten idegesítő, a nője viszont olyan szinten egy baszatlan picsa, akit már öt perc után fejberúgtam volna, nemhogy el akarjam venni feleségül. Herbertnek bejött amúgy (a csaj, nem a film). Az utolsó öt percről már le is léptem, mert nem akart véget érni a nyomor. Kár érte, az egyedüli értékelhető a Charlie Sheen cameo volt.

Yes Man

Jim Carrey hozta a formáját, a film egészen fasza, röhögni is lehetett rajta, csak sajnos ez megint a túl szép, hogy igaz legyen kategória volt, habár nyilván bele kellett férni a játékidőbe. A csaj itt már kurvajó (Zooey Deschanell), teljesen normális a szereposztás is, és ha ez nem elég, itt van nekünk Phil a Másnaposokból. Mindenképp ajánlatos, habár annyira pozitív szemléletet nem hozott, mint amekkorát vártam.

Inception

Újranézés volt, még mindig fantasztikus alkotásnak tartom, egyszerűen zseniálisan vannak egymásba szőve a szintek, és lehet utólag boncolgatni, hogy mit, és hogyan basztak el, nekem akkor is bejön, mind a képi világ, mind a tartalom. Leo, Cilian, nem véletlenül kedvenc színészeim, és amit ebben a filmben leművel Cobb és Mal, na az a tökéletes példája a szerelemnek, nem valami elbaszott lányregény.

Batman Begins

Ugyanaz a rendező, mint fentebb, Cilian Murphy is megvan, Christian Bale meg gecire kigyúrt. Kissé a jövőbe vitték el Gotham Cityt, erre már nem is emlékeztem, de ezenfelül még mindig teljesen lekötött a film. Hamarosan iktatni kell a második részt is újra.

Azt hiszem per pillanat a legnagyobb kérdés az, hogy Sloan baszik-e jobban ki E-vel, vagy Miss Ari Arival. Egyelőre fej fej mellett haladnak.