A mai napon hivatalosan is betöltöttem a 25-öt, és beléptem a 26. életévembe. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy összeszedek pár olyan célt (majdnem 25-öt), amit erre az évre, szeptembertől szeptemberig tűztem ki. Ezek nagy részét, most úgy gondolom, hogy meg fogom tudni valósítani, aztán érdekes lesz visszanézni egy év múlva, hogy mire jutottam belőle. Régóta nagy problémám, hogy nem tudok priorizálni a magánéletben, és az idő csak úgy kifolyik a kezeim közül, szóval egy erős napirend felállítása is lehetne egy pont akár.

Hogy milyen 25 évesnek lenni? Hát, őszintén bevallom, fingom nincs, mivel ezt még két nappal előtte írom, full betegen, parázva a Fuss Budapest Triótól. Annyi tuti, hogy nekem a szülinapok mióta felnőttem (értsd, elköltöztem otthonról) túl sok jóval nem kecsegtettek. Főleg idén, hogy se torta, se pia. +n

Update! Futás megvolt, túléltem, erről holnap jön post! Tortát is kaptam drága munkatársaimtól, mégpedig egészségeset, finomat, bulguros-mákos-baracklekváros kivitelben (ez, úgy határoztam, belefér a pokolba), ráadásul még egy futós stopperórát is, amit ezúton is köszönök, nagyon jólesett.

Apropó, csajok. Az elmúlt években úgyszintén beárnyékolta a dolgokat az, hogy a szeptember eleje számomra mindig valami karmikus rácseszést hordozott, és vagy engem basztak ki, vagy én basztam ki valakit. Szar ügy.

Szóval ilyen vidám bevezető után lássuk hát a célokat. Mivel semmi sincs ingyen, így mindegyik ponthoz próbáltam rendelni vagy egy pénzértéket, vagy egy időmennyiséget, amibe kerülni fog a dolog.

1) kontaktlencse (évi 30-50 ezer)

Ez egy izgalmas kérdés. Kb. tízéves korom óta szemüveges vagyok, de például nyáron, amikor napszemüveget hordok, az természetesen nem dioptriás, így a látásom is lightosabb (nem vészes, egyik szemem -0,5, másik -2,5 körül van, szóval összeadva még bőven jó, csak a részleteket a távolban nem látom). Nehezíti a dolgot, hogy elképzelni nem tudom, hogy a szememben nyúlkáljak, viszont a szemüveggel való baszakodást néha már nagyon unom.

2) jogsi (40-60 ezer)

Hamarosan meglesz az EÜ vizsga, és utána tudok kezdeni vezetni, ez annak az ára. Mivel a kocsiban legtöbbször idáig az anyóson ültem, túl sok tapasztalatom nincs a dolgokban, és a kezek valamint a lábak függetlenítése lesz az egyik legnagyobb feladat, de megoldjuk. Előbb, vagy utóbb.

3) félmaraton (heti 2-3 futás)

Annyi biztos, hogy a félmaratoni felkészítő program több idő lesz, mint a fentebb megadottak, de az első félévben örülni fogok ha eljutok 5-10 kilométerig, amit belesétálás nélkül le tudok futni (és nem, nem boldogít, hogy még sétával is gyorsabb vagyok, mint mások, mert fejben baszom el). Ja, és ehhez persze dukál egy jó futócipő is.

Folyt. köv.!

A Pántlikát a Városligeten keresztül tudjuk megközelíteni, a Pecsától ha indulunk a Hermina felé ki kell menni, majd balra lesz (a Közlekmúzeumtól ha megyünk, akkor jobb kéz felé, ami azért fura, mert mi valamiért mindenáron balról kerestük). Oldskul fémszékek-asztalok, kockás viaszkosvászon, retró feeling megvan, mi pedig kérünk egy London Burgert, ami a cheddaros verziót takarja 1490-ért. Ehhez valami lónyálat ittunk, de a deal a literes kancsó limonádé egy ezresért, aminek az ízét nem tudom, de kinézetre jónak tűnt.

Olyan negyedórát kellett várni, mire megjött a kaja, hozzá sült krumpli ketchuppel, és saláta joghurtos szósszal, közepes mennyiségben. A hamburger már kinézetre is tetszetős, a zsömle ciabatta (micsoda képzavar) és nagyon finom, a szószókat, és a hússzaftot beszívva pont tökéletes az állaga, se nem túl kemény, se nem túl puha. Elsőnek egybe harapok bele, és a hús, hát az valami egészen fantasztikus. Annyira omlós és puha, amilyet én még nem igazán kóstoltam, annak ellenére, hogy well-done, tehát a közepe meg nem rózsaszínes.

Ízében, fűszerezésében simán hozza a felső szintet, de nem ez a titok nyitja, hanem az állaga. Zseniális a maga nemében. Ezen felül volt még benne uborka és paradicsom az egyik oldalon, valamint hagyma és cheddar a másikon, ez utóbbi szintén átlagon felülien ízes. Egy light kólával és egy hasonló almalével, borravalóval összesen négyet hagytunk ott, és egy remek vacsorát kaptunk érte cserébe. Ajánlom mindenképp.

Élek, vidám vagyok, de futni nem bírok sajnos. Valószínűleg a vasárnapi adag során jött elő két komoly probléma: 1) aszfalt, 2) szar cipő. Az elsőn segíteni nem tudunk, miután büdös városlakó parasztok vagyunk, viszont a másodikon igen, úgyhogy ha szeptemberben lesz még Nike cipőteszt a szigeten, akkor mindenképpen bepróbálok valamit, mert ez rettenetes. Idáig az Inno Rheuma Fortéval gyilkoltam magam, ami olyan, hogy reggel bekened a lábadat, és egész nap olyan kibaszottul ég, hogy néha már azt hiszed, hogy para van, pedig nem. Nos, ez úgy néz ki annyira nem hatékony, úgyhogy átváltunk egy még inkább erre dezignált cuccra, és a Flector EP-t próbáljuk be ma este (mostantól szólítsatok csak Mr. Diclofenac Epolamin Dél-Afrikai diktátornak).

A kaját faszán bírom, egyrészt reggelire betolok egy fél közepes perecet, másik fele tízórai, aztán ebédre valami, uzsinak meg vagy gyümölcs (barack, szőlő, banán jár a korporéten), este meg igyekszem semmit sem enni, jó, tegnap becsúszott uzsira a szelet pizza az Avantiban, ez van, ellenben ezt betudtuk vacsinak is, egy kis húslevessel. Ami még érdekes, hogy a Burger King sem hülye, és tudatosan a jónép hízlalására megy rá, mi más indok lenne arra, hogy egy kibaszott tál saláta meg egy közepesnél kisebb grill csirkemell is ugyanannyiba kerül, mint egy jó nagy Whopper közepes krumplival (akcióban meg jár mindemellé egy sajtburger meg egy fagyi is). Bár igen erős a kísértés, de úgy döntöttem, bármennyire is lightosodott a program, a gyorskajás hamburger meg a sült krumpli nem fog beférni (amúgy fasza kis kalóriatáblázat van a neten az étterem részéről, mindenkinek ajánlom).

Érdekes, hogy az emberek eszméletlenül fogalom nélkül vannak sok téren, sokan például azon vannak megveszve, hogy A) hány kilót tűztem ki célnak B) hány kilót fogytam már. Nos, anyádnyit. Amúgy perpill 88,7 vagyok, öröm és boldogság, ki nem szarja telibe. Hogy miért? Mert nem kilóra megyünk. Le tudok én fogyni még öt kilót, úgy, hogy kibaszottul semmi értelme (vízből barátaim), innentől miről beszélünk? Amúgy is, sokaknak még mindig meglepő, hogy a fogyás leghamarabb izomból történik, és nem zsírból. Tada pont wav. Szóval, a lényeg annyi, hogy a tükörre megyünk, mivel nem hülye csajok vagyok, hogy huhúú, akkor most lefogyok öt kilót, és aztán kurva jó lesz. Mert nem. Láttam én már kilóra fogyást munkatársnőknél, nem is keveset, aztán nézhetjük, hogy lóg a narancsbőr, meg a poci azért megvan, és a felkarón is libeg a bőr, mert nincs izom, ami tartsa. Kellemetlen. Szóval, az ideális testsúly amőgy férfiaknál magasság egy méter fölötti része centiben, annyi kilóban, mínusz ennek a tíz százaléka. Nekem tehát az ideális, tökéletes, elérendő súlyom 83 kiló. Elvileg. Gyakorlatilag meg kiderül, saccra olyan 84-85 körül várom a program végére, de mivel beindul a turbó, ha végre túlleszünk a vasárnapon (edzés, igen!), így valószínűleg az izomfejlődés is elkezdődhet, és létrejöhet az a szitu, amit senki sem hinne: zsír lemegy, izom feljön, súly marad változatlan. Erről egyelőre ennyit, aki ébren van, minek álmodik.

Csodaszép napsütés volt, gondoltuk elütjük valamivel az időt, úgyhogy fel is fogasoztunk a Széchenyi-hegyre, hogy gyermekvasútazzunk egy jót. Jómagam minimum tíz éve nem ültem rajta, szóval úgy sejtettem jó móka lesz. A szakaszjegy 500 forint egy útra, a feeling pedig még mindig a régi, egyenruhás gyerkőcök, nyitott kocsi, jó hangulat.

Ez a jó hangulat egészen az indulás utáni öt percig tartott, mivel Normafa és Csillebérc között egy egyterű úgy gondolta, hogy szarik ő a vonatra, meg az András-keresztre, átgurul még szépen előtte. Nos ennek az lett a vége, hogy a vonat elkapta a seggét, és belebaszta az árokba (a kocsiban két felnőtt, meg pár gyerek ült, ezúton is gratulálok a kibaszott szülőknek), valamint a vonaton is leszakadt valami, így továbbmenni ő sem tudott. A mozdonyvezető, a technikus, meg a felnőtt kalauz nekiálltak brainstormolni, minek következtében igazi közösségi élménnyel gazdagodtunk: szépen mindenkinek segítettek leszállni, majd egy amúgy a vonaton, de nem szolgálatban utazó vasutas hölgy vezetésével a közönség szépen átsétált a Csillebérci megállóba, ahol már várt az újabb szerelvény, és mehettünk is tovább.

A következő móka a Vadaspark megállóhelynél volt, ugyanis egy fia tábla sem jelezte merre kell menni. Érzésre elindultunk a sárga kereszten, azon is lefelé, és szerencsére bejött, majd egy tábla is biztosított róla, hogy majd két kilométer múlva el fogunk érni a Vadasparkhoz. Ez így is történt, a beugró most egy ezres, majd benn körbenéztünk.

Pechünkre a nagy melegben az állatoknak sem volt túl sok kedve kinn flesselni, így a fele árnyékba húzódva várta a hűsebb időt, illetve aludtak, és a mosómedvék is kidőltek a kifitó szélén, egyedül a mókusok rohangásztak és mászkáltak fáradhatatlanul fel és alá. Volt egy medve is, aki úgy döntött, hogy megmutatja magát, de a feje felemelésén, és némi morgáson ő sem tett hozzá túl sokat a dologhoz.

Végül felmásztunk a kilátóba is, ahol a lentebbi kép tárult a szemünk el, majd séta a Korányi Intézetnél lévő buszmegállóhoz, és irány vissza a városba.

Már a pokol sem a régi. Két nap kőkemény, 100%-os diéta után szerda reggel arra ébredtem, hogy hajnali három óra, én lázas/szarul vagyok, alig tudtam aludni, aztán reggel még jött fel a sárga is. Remek, gondoltam, ismét sikerült úgy lesokkolni a szervezetem, hogy annak az immunrendszerre már nem maradt ereje, és rotty lett. Ez sem lesz jó, főleg úgy nem, hogy másfél héten belül futnom kell egy nyolcast, ha belepusztulok is, valamint súlyzósan edzeni még el sem kezdtem. Szóval, ahogy Brian Molko is megmondta, I need a change.

Kaja tekintetében a kibaszottul tiszta kajálást elfelejthetjük, mert abba csak én nyomorodok bele, és ez bizonyíthatóan hamarabb el fog jönni, minthogy kockahasam lenne, szóval ha idáig nem is volt B-terv, most lesz. Először is a lényeg az, hogy amikor csak lehet, megmarad a napi 4-5 étkezés. Reggeli lehet bármi, de ha olyan, hogy péksütemény meg hasonló is van benne, csak feleannyi lehet, mint idáig (például kettő helyett egy), és ha lehet, az is elfelezve reggeli-tízórai arányban. Utóbbi, és az uzsi pedig lehet gyümölcs, protein, sonka, puffasztott bűza, zöldség kombóból a tetszés szerint választott elemek. Ebéd szintén bármi, de ha lehet, a csirkés-rizses vonal preferált, illetve szintén féladag. Vacsoránál marad a light, saláta, protein, nincs negyed kiló kenyér kolbásszal. Elméletileg ezzel is fogynom kéne, mivel az eddigieknél kevesebb, és remélhetőleg minőségibb kaja marad. Ami nem lesz továbbra sem: üdítők (bár tegnap belefutottam egy cukrozott limonádéba, bassza meg), desszert, és a pia. Utóbbiról pár szót.

Ugye volt a héten főzőiskola, erről majd írok is. Nos, ennek kapcsán is, meg amúgy: fura, hogy milyen reakciók jönnek, ha bármi kapcsán is, de az ember úgy dönt, hogy abbahagyja az ivást. A jelek szerint Magyarországon minden 5-10. embernek komoly alkoholproblémái vannak, és ennek projekciója az, hogyha te nem iszol, az egyenértékű lesz azzal, mintha fiúkkal bújnál ágyba (sőt, talán még rosszabb is). Mindenki elkezd ideológiát gyártani, hogy miért nem baj, ha iszol, miért kéne innod, miért vagy hülye, mert nem iszol, csak mértékletesen. Érted, mintha kötelező lenne, beszarok ezen. Ha azt mondod, hogy holnaptól nem eszel gyümölcsöt, vagy zöldséget, mit tudom én, azt le se szarják, ha nem iszol két hónapig, rögtön mindenki meg akarja váltani a világot általad, és a saját nézeteit átültetni rád. Már csak ezért se fogok inni (pedig így, hogy lightosabb lett a diéta, beleférne), hogy a sok (én csak napi/heti párszor/egy két sört iszom) alkoholrögeszmés embernek megmutassam, így is lehet élni. Nem mondom, hogy próbáljátok ki, mert mindenki kurva nagyra van azzal, hogy minek próbáljam, ha nem akarom (nem is tudnád), te vagy a hülye, hogy ilyet csinálsz, stb. Aki megérti, örülök, aki meg nem, az igyon, én is fogok, de csak október 15 után, és előtte is, és utána is őszintén leszarom, hogy más iszik-e, vagy sem.

Szóval így állunk most, a súlyom olyan 88,7-en áll, de ez ebben a 35-40 fokos időben annyira nem releváns, megyünk előre a kijelölt úton.

Először, amikor felriadtam, olyan hajnali kettő lehetett. Az ablak alól hallatszott, nem volt kétséges. Sikoltozásában benne volt minden, a szülők traumája, az oda nem figyelés, és a gyilkos düh, mellyel próbálta magára felhívni a figyelmet. Egyszer csak a párkányomon termett. Nem tudtam, mit tegyek, inkább összehúztam magam a paplan alatt és vártam. Tudtam, a halott kisgyerek ha megtalál, nem kímél senkit. Szerencsére azon az éjjelen nem történt semmi, a nyávogásszerű sírás abbamaradt egy idő után. Azóta is sokszor halljuk a hangját esténként, éjjelente. Olyankor senki sem mer kimenni. Lehet ő az? Egy macskába költözött bele?

Itt egy videó, ahol az elején hallani a hangját.

Azt már a Terminator óta tudjuk, hogy a kutyák és a robotok annyira nincsenek jóban (no nem mintha az előbbiek bármit is tudnának tenni az utóbbiakkal); pontosabban a kutyák érzik meg először a robotokat. Mindezek fényében igencsak aggasztó, hogy már hosszú hetek óta egy bizonyos sugárban folyamatos kutyaugatás hallható esténként. Nem közelebb, nem távolabb. Vagy arról lehet szó, hogy a lágymányosi luministák terjeszkednek a legújabb Cyberdyne fejlesztésükkel, és csak idáig ér el az akciórádiuszuk, vagy pedig a robotok saját hatáskörükben próbálnak infiltrálódni. Még elkeserítőbb volt az egyik éjjel (és nem telihold éjjelén) arra ébredni, hogy a kutyák negyed óráig őrülten vonyítanak, majd egyik másodpercről a másikra mintha elvágták volna őket, halotti csend következett be.

Egy másik éjjel a szokásos erkélyes szeánszaink egyikén a megszokott légifolyosótól eltérően Délről Nyugat felé keresztbe elhaladó repülőket (UFÓkat?) láttunk, ámde a szokásostól eltérően nem voltak megrefizve, csak a helyzetjelzőjük világított, és olyan magasan mehettek, hogy semmi hangjuk nem hallatszott. Halálpontosan egy sorban mentek, először kettő egymás után, majd pár másodperccel később egy harmadik is, nyílegyenesen az előző kettő után. Vadászrepülő-kötelék volt, netán a Bakonyi Csapásmérő Egység hetedik légi divíziója - soha nem tudjuk meg. Ilyen rejtélyek között élek, mióta ideköltöztem. Tough life.

A The Smash Márk (volt?) bandája. Egyszer voltam a koncertjükön a Dürer kertben valami tehetségkutatón, mi jól bebasztunk, a koncert jó volt, bár a fele banda utána a hangosítást fikázta (ismerős momentum, a !hfhg!-val nekünk is hasonlóképpen teltek a gigek utáni ivások), utána jött a Subi, aki kurvajó bulit csinált, Smashék közönségdíjat kaptak, mi meg hazafelé Ágival egy jót veszekedtünk egymással, aztán persze aznap is kibékültünk (by the way azóta sem mentem haza gyalog a Dürerből a Stadionokig a Dózsa György úton). Függöny.

Július 12-én mentünk le először futni Marcival és Norbival az első 5 kilométeres edzőterv alapján. Ebbe vágott közbe a Fuss Csepel, mert az utána következő két hétben már egyedül mentem csak futni, azt is heti egyszer, és jó szarul. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha DK Gergő nem kérdezett volna rá, hogy nincs-e kedvem beszállni a Fuss Budapest Trioba, és én nem mondtam volna igent rá.

Ezek után a héten ugye volt az előző futás, majd ma lementem a Nike futóklubba két leendő futótársnőmmel Mariannal és Livivel. Ők valamiért azt hitték, hogy fixen futom a hetet (hét tíznél darál be a követő autó), de aztán elmondtam nekik, és ki is derült, hogy fingom nincs, hogy futom, sőt, az újkori futótörténetemben most mentem először szigetkört. Negyven fok volt, kibaszott meleg, bele is kellett sétálnom, így lett az időm 6.30. Megkaptuk a nevezőcsomagot is, van benne fasza póló, szép rajtszám, minden. Gergő is befutott a végére, tőle pedig a Dagadt Köcsögös póló érkezett, amibe gyorsan le is fotózkodtunk, majd ha meglesz, felrakom a képet. Ennek örömére hazafelé is abban mentem, azért megnézegették páran, azt kell mondjam.

Ez pedig az idáig futottak, 15 darabszámra, majdnem 53 klikk, szánalmas időarány, és két whopper menünyi kalória elégetve. Kíváncsi leszek mit fogunk produkálni a jövő hétvégén, de annak az előzetes leírása egy másik post lesz, csakúgy, mint az, miért hányta le a molylepke az ablakon száradó Köcsögös pólómat...

Ismerjük a svédeket, ismerjük a kanadaiakat, de nekünk miért nincs még egy sem? Nos, ha nincs, akkor én megcsinálom - gondoltam. Ezt követte egy tett, egy E6-os a HD érdekében, majd megszületett ez a videó: 

Tény, hogy erős másolása a káromkodásokban és a szövegekben az eredetinek, valamint az agresszióban a svédnek. Pilot a neve is, egyáltalán nem ez a követendő cél, ez gyakorlatilag csak a próbája annak, mit is lehet kihozni ebből. Amit nem vettem észre, az az, hogy mások már elkészítették a magyar verziót. Írtam is nekik, csak csesztek válaszolni, és ahogy elnézem, le is álltak két rész után. 

Szerintem az enyém jobb, de ezt ti döntsétek el. Kis keresgélés után még találtam egy pár ismeretlen videót is a témában.