Paranormal Activity XII. - Hillside stories

Először, amikor felriadtam, olyan hajnali kettő lehetett. Az ablak alól hallatszott, nem volt kétséges. Sikoltozásában benne volt minden, a szülők traumája, az oda nem figyelés, és a gyilkos düh, mellyel próbálta magára felhívni a figyelmet. Egyszer csak a párkányomon termett. Nem tudtam, mit tegyek, inkább összehúztam magam a paplan alatt és vártam. Tudtam, a halott kisgyerek ha megtalál, nem kímél senkit. Szerencsére azon az éjjelen nem történt semmi, a nyávogásszerű sírás abbamaradt egy idő után. Azóta is sokszor halljuk a hangját esténként, éjjelente. Olyankor senki sem mer kimenni. Lehet ő az? Egy macskába költözött bele?

Itt egy videó, ahol az elején hallani a hangját.

Azt már a Terminator óta tudjuk, hogy a kutyák és a robotok annyira nincsenek jóban (no nem mintha az előbbiek bármit is tudnának tenni az utóbbiakkal); pontosabban a kutyák érzik meg először a robotokat. Mindezek fényében igencsak aggasztó, hogy már hosszú hetek óta egy bizonyos sugárban folyamatos kutyaugatás hallható esténként. Nem közelebb, nem távolabb. Vagy arról lehet szó, hogy a lágymányosi luministák terjeszkednek a legújabb Cyberdyne fejlesztésükkel, és csak idáig ér el az akciórádiuszuk, vagy pedig a robotok saját hatáskörükben próbálnak infiltrálódni. Még elkeserítőbb volt az egyik éjjel (és nem telihold éjjelén) arra ébredni, hogy a kutyák negyed óráig őrülten vonyítanak, majd egyik másodpercről a másikra mintha elvágták volna őket, halotti csend következett be.

Egy másik éjjel a szokásos erkélyes szeánszaink egyikén a megszokott légifolyosótól eltérően Délről Nyugat felé keresztbe elhaladó repülőket (UFÓkat?) láttunk, ámde a szokásostól eltérően nem voltak megrefizve, csak a helyzetjelzőjük világított, és olyan magasan mehettek, hogy semmi hangjuk nem hallatszott. Halálpontosan egy sorban mentek, először kettő egymás után, majd pár másodperccel később egy harmadik is, nyílegyenesen az előző kettő után. Vadászrepülő-kötelék volt, netán a Bakonyi Csapásmérő Egység hetedik légi divíziója - soha nem tudjuk meg. Ilyen rejtélyek között élek, mióta ideköltöztem. Tough life.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.