A zene az Entourage ötödik évad második részének end creditje. Hatalmas zene, mint általában szokás.

Mióta Talmácsi Gábor bekerült a 125 cc motorosok mezőnyébe, figyelemmel kísérem pályafutását. Először mindenki akkor kapta fel a fejét az országban, amikor kezdte a jó eredményeket szállítani még a KTM csapatában. Azután történt egy, s más...

A lényeg, hogy kikötött egy jó csapatban, Aspar Martinez istállójában. Kapott egy kitűnő motrot a tavalyi évben, ő pedig hozta a legjobb formáját. Így Talma világbajnok lett a 125 cc géposztályban. Ezzel történelmet írt kis hazánknak, hiszen eddig magyar motorosnak ilyet nem sikerült elérnie. Egy ország ismerte meg a nevét és ma már szorít neki hétről-hétre (illetve kéthetente, vagy ahogy a futamok következnek a versenynaptárban) velem együtt.

Sajnos az újév nem úgy indult, ahogy azt mindenki várta, nem jöttek az eredmények. De idő közben helyre állt a technika, megindult a pontszerzés. Sikerült felküzdeni magát az összetett dobogóra. Amikor már minden rendben ment, két hete sajnálatos csuklótörést szenvedett Indianapolisban az egyik időmérőn, de csodák-csodájára egy nap múlva pontszerző helyen hozta be a gépet egy idő előtt leintett esős versenyen.

Az orvosok megoperálták, és legutóbb Japánban nagy kínok közepette, fájdalomcsillapítókkal telenyomva a harmadik helyen végzett, ami óriási teljesítmény. (Törött csuklóval és pár hete műtött kézzel, amikor a verseny előtt még az is kérdéses volt, hogy rajtoz tud-e állni!!!)

Jelenleg negyedik összetettben, de még mindig sikerülhet a címvédés, hiszen csak pár pont választja el egymástól az élmezőnyt. Továbbra is bizakodhatunk!

A VB-pontverseny állása: 1. Mike DI MEGLIO               FRA     Ajo Motorsport                             212 pont
2. Simone CORSI                 ITA      Jack & Jones WRB                     176 pont
3. Stefan BRADL                  GER     Grizzly Gas Kiefer Racing         167 pont
4. Talmácsi Gábor               HUN    Bancaja Aspar Team                 165 pont

Következik 2008.október 5-én az Ausztrál nagydíj, ahol reméljük, hogy a sérülése engedi rajthoz állni Talmát, illetve szurkolhatunk egy újabb dobogós helyezésért!

P.s: Közben Rossi múlt hétvégén oktatott a Moto GP-ben, és már akkora a pontelőnye a legnagyobbak mezőnyében, hogy megnyerte élete 8. világbajnoki címét! Gratula neki!

A bevezetőben már említettem, hogy komáromi vagyok. Így most történelem és földrajz óra következik szabad stílusban.
A város a Budapest - Győr vonalon helyezkedik el, kb. féltávon. Északról a Duna választja el Szlovákiától. Korábban kétszer akkora város volt, mint manapság. A II. Világháború után az északi részt elválasztották Magyarországtól, amit Csurka Pista bácsi még ma is a miénknek vall. Ezután indult meg a déli városrész fejlődése.

Elég jó helyen vagyunk, így a szárazföldi és a vízi közlekedés is ki van használva rendesen. Látnivalóként főleg az erődöket tudnám előtérbe helyezni, hiszen Komárom stratégiai szempontból mindig fontos szerepet töltött be a történelemben. Manapság pedig kiválóan lehet bújócskázni, télen szánkózni a domboldalon és építészetileg se utolsó látvány! Most koncerteket vagy rendezvényeket bonyolítanak bennük (főleg a Monostori erődben).

Minden évben nyáron beköltöznek a motorosok pár napra, majd felvonulnak Komárom utcáin, az itt lakók legnagyobb örömére. Augusztusban pedig az amerikai autóké a terep. www.usacar.hu (Erről írok majd külön!) Van még pár templomunk, múzeumunk, Erzsébet-hídunk, ami a 2 Komáromot köti össze.

Legnagyobb kincs a termálvíz, amiért főleg a németek (de magyarok is) szívesen jönnek a városba. Így a környékre több hotel is települt, amik nyáron szépen megtelnek. Plusz van még egy WF szabadidőparkunk, ahol nagy strand és horgásztó várja a jónépet.
Hírességként Jókai Mór jut elsőnek eszembe, aki a város szülötte. Róla iskolát is neveztek el. Második gondolatként Czibor Zoli bácsi neve ugrott be, aki az Aranycsapat legendás bal szélsője volt. Komáromból indult, majd később sokat tett a város labdarúgásáért.
Sok a fejlesztés, figyelnek a jó városkép kialakítására. Szép is a belváros! (Ezen eddig még nem is gondolkoztam...)

Komárom mellett működik az ipari park, ahova sok multicég települt. Ez egyrészt jó, mert van munkalehetőség. De az ezzel járó busz- és autóáradat műszakváltáskor undorító... Nem lehet kikanyarodni a főútra egy mellékutcából, ha kifogod a csúcsforgalmat! (csak infó: elkerülő út építése folyamatban, ami elvileg 2009re van tervezve - szerintem még 2012-ben se lesz kész...)

Ami úgy igazán hiányzik, az a szórakozási lehetőség! Nincs egy normális hely, ahova a magam fajta elmehet péntek vagy szombat este. Jó pár szórakozóhely bezárt, vagy csak a 15 éves korosztály található meg a porondon. Sok fiatal a közeli városokba megy át (Tata, Tatabánya, Komárno, Kisbér, Győr) ha szórakozni akar. Kocsmák tartják el a szomjukat oltani vágyó embereket. Ha éppen nem valamelyik vendéglátó ipari egységet látogatjuk, mi általában házibulival vagy jobb időben kerti party-val adunk az érzésnek!
Több dolog most nem jut eszembe, ha mégis majd később pótolom!
Mindent összevetve én szeretek itt lakni, és csak azt mondhatom: Komárom, te vagy az én otthonom!

Reggel munkába indultam volna, mint minden valamiből élni próbáló ember. Már előző este elhatároztam, hogy 8 előtt elmegyek tankolni, mert már majdnem porzott a tank a verdában.
Így is tettem. Ötven valahány liter, 16 rongy... Hurrá!
Azt tudni kell, hogy az esetek 90%-ában nincs nálam csak pár ezer forint kápé, most sem volt több. AMEX hitelkártyával szoktam fizetni mindenhol, ahol csak lehet, mert ezt elég később visszafizetni. Most is így tettem.

Adom a kártyát a kutasnak, lehúzza, nem jó...
Lehúzza még egyszer, megint nem fogadja el... Mondom mipöcs?? Eddig minden OK volt! Megnézi a kártyát: „AMEX-et nem fogadunk el október 1-től! "Nebhassz!! Másodika van... Ilyenkor, alap esetben sincs az embernél ennyi lóvé, nálam meg főleg nincs fizu előtt (amit 5dike és 10dike között szoktunk kapni).

Utána sikeresen felfedeztem, hogy ki volt írva egy plakátra, így nem szívattak. Ezt én alapból nem vettem észre, másrészt meg kurvára nem a hirdetményeket szoktam figyelni egy kúton, hanem, hogy 95öst tankoljak, ne gázolajat!

Szóval mit tegyünk? Haza kéne jutni, de ha beülök a kocsiba és elhajtok lelőnek...

Megoldás kell! A másik kutas, aki éppen kint segített az emberkéknek szerencsére az egyik cimborám volt. Szóltam neki, hogy mi a helyzet! Mondta, hogy hagyjam ott a kocsit a kút mellett, addig úgy se ütik ki a gépből az összeget, amíg nincs fizetve. Odaadta az ő verdáját, hogy ugorjak haza kápéért. Rendes volt! Hamar megjártam. Visszajöttem, fizettem és már mehettem is dolgozni... Óriási volt!

Így tartozom mamámnak 20 ronggyal fizetéskor, Pufi barátomnak pedig egy nagy köszönettel, hogy odaadta autóját és menthettem a helyzetet!

De nem tudom mi lett volna, ha pl. egy kamionos tankol 100 ezerért és csak AMEX van nála, mert a cége azzal van leszerződve... Akkor már jöttek volna a kommandósok! :S

Szóval a mai tanulság: Ezentúl NE akarjatok AMEX-szel fizetni az OMV kúton!

Üdvözlet a szájber júzereknek!
Gondoltam köszönésképpen bemutatkozom, hogy azért legyen fogalmatok honnan jön a sok hülyeség a sorok közé! :)

Dr. D a név, amit most bevéshettek a kis jegyzetfüzetbe! Én leszek az egyik bloghuszár, akitől kapjátok majd az áldást!

Komárom városában éldegélek immáron 23. éve, de Győr és Budapest között rendszeresen (más városokban rendszertelenül) előfordulhatok.
Annyit elég, ha tudtok, hogy itt az Arany út nem 8 mérföld hosszú,
A szomszédom meg nem egy fehérseggű Ice Cube...
De majd később még írok városkámról!

Többi embertársammal ellentétben én nem szeretem az alkoholt... sokáig a pohárban látni!
Általában hip-hop zenét hallhatsz, ha az autóm elgurul előtted, de nem zárkózom el semmilyen más műfajtól sem!

Igyekszem majd sorokba önteni, ha történik valami érdekes a környezetemben! Megkapjátok!!! Mostantól senki sincs biztonságban...

Szóval lassan összeáll a kép, beindul a gépezet és figyelemmel kísérhetitek hogyan alakulnak a nappalok és az éjjelek!

Nem tudom hol bújkált eddig ez a zene, de valami hatalmas!

A történet ott veszi kezdetét, hogy este tízkor kocsiba vágtuk magunkat Beke Putyi barátommal, a HR zenekar oszlopos tagjával, és észak felé vettük az irányt. Nem tettük ezt másért, mint hogy szemügyre vegyük legújabb, egy nappal azelőtt átadott hídunkat. 

Amint az talán átjön a videón is, egészen impozáns látvány, és baromi távolról, konkrétan a Svábhegyről is remekül látszik hatalmas pilonjaival. A híd Káposztásmegyer felől jön (tegnapi post, szevasz), érinti a Szentendrei-szigetet, és a budai oldalon pedig Budakalásznál, a hipermarketeknél jön le kábé. 

Közel három perc a Megyeri hídon from Jason Bourne on Vimeo.

Miután rögzítettem utunkat, a következő konzekvenciákat tudtam levonni a történtekből:

• Valamiért a fényképezőgépemen (nem, még nem kamera, Pana FZ8) a felbontás VGA/30fps helyett (640*480) csak QVGA/30fps-ben volt (320/240). Eme hibát sajnos csak utána vettem észre, úgyhogy shit.
• Vágással nem sokat törődtem már hajnali fél kettőkor: PowerDirectorba be, egy két effekt fogalom nélkül, export, és Vimeo. Szerintem Youtube-al nem fogok foglalkozni, oda is feltöltöm majd lehet, de kinek kell, hogy minden töröljenek, mert valami agyas megtalált valahol egy jogvédett zenét benne. A mostaniban amúgy az aláfestő hanganyag az Alkaline Trio - Calling all skeletons című száma. 

Most szombat reggel (melyen megjegyzem mocsok másnapos voltam, de ez nem tartozik szorosan a témához) a géphez menve észleltem, hogy nem látszik a hálón Hópihe a NAS. Sőt mi több, ki sem tudom kapcsolni, nemhogy új címet adni neki. Remek, mikor is történjen ez, ha nem szombat reggel, messze még a hétfő, és végül is csak az összes doksim van rajta. Kétségbeesés, bánatomban visszaalvás. 

Következőnek dél körül keltem, amikor is bedobtam a fent említett oldal fórumán a dolgot, remélve, hogy érkezik rá válasz hétfő előtt. Ez így is történt, hála Zsoltnak és Norbertnek, akik a szabadidejükben is előszeretettel foglalkoznak a vásárlóikkal, átlagon felüli supportot nyújtva nekik (ez itthon kibaszott ritka dolog, nagyon tisztelendő és becsülendő hozzáállás). 

Vasárnap délutánra ilyen módon kisakkoztuk, hogy minden bizonnyal a táp a ludas (az adapter már korábban is gyanúsan zúgott, de azt akkor nem vettem figyelembe túlságosan); így kedden máris úton voltam kifelé Kápmegyerre, ahol várt a jó táp. Nem mellesleg az út a 14-essel Újpest-Központtól kifelé mindig csodálkozással tölt el. Egyrészt külvárosiasan szűk utcák, köztük kanyarog a villamos, idillinek is mondhatnám - utána pedig éles váltással jobbra mezőség, plusz vonatsín, balra négysávos út, a villamos drótkerítéssel körbehatárolva... jópofa, na. 

A történet befejezését még nem is mondtam el, pedig happy end lett: táp cserélve, a Taurus feltámadt, én pedig a következő fizumból veszek még egy 500-as vinyót, és Darth Vader keretében azon nyomban lebackupolom Hópihét. Kell a fenének még egyszer ekkora stressz.

Nemrégiben elhatároztam, hogy elkezdek fiatal, kortárs íróktól olvasni, hogy legyen valami képem a mai, magyar irodalomról is. Az első könyv, amit a listáról kihúzhatok a címben említett kötet, melyet már nem is tudom mi alapján választottam. 

A könyv két főszereplője Valdemars és Sveto, akik egy képzelt Kelet-Európai kisvárosban tengetik nyomorultnak mondható életüket. Hogy melyikben, az lényegtelen, és szemmel láthatólag az író sem érezte fontosnak ezt nevesíteni, hiszen bár néhol konkrétan megnevez földrajzi helyeket, popkulturális dolgokat; mindezek ellenére semmi olyan nincs benne, ami komolyabb támpontot adhat. Egyedül az időbeni elhelyezést segíti mindez - habár a történetnek a lényegi mondanivalója igazából nincs is időhöz kötve. 

A két főszereplőnél tartottunk. Valdemars újságíró, megélhetés, lakás kipipálva, betevő falat úgyszintén. Ami nem, az a lelki béke, tekintve hogy nagyapja igen erősen haldoklik; sőt, mi több, első számú főszereplőnk még kötődik is hozzá, méghozzá nem is kicsit.

Másik főszereplőnk, Sveto, egy nyomorult kis könyvesboltban eladó, ingázó, és körülbelül ugyanúgy viseli a maga keresztjét, mint barátja. Mindez legfőképp kettejük diskurzusaiból derül ki, hiszen ez teszi ki a könyv nagy részét is. Általában a kocsmában jönnek össze, ami kábé hasonló távolságban -közelségben- van mindkettőjüknek. Ezeket, és az amúgy igen destruktív jeleneteket annyira áthatja a cigi és a pia, és aki megfordult már kettőnél többször kocsmában, annak szinte maga előtt lebegnek a jelenetek: megjelenítésből jeles. 

Szinte kézzelfogható az a kilátástalanság is, ami kettejüket övezi, és noha próbálnának belőle kitörni, ez egyiküknek sem sikerül. Hiába van egyik oldalról egy barátnő (csak minek?), másik részről vágy a disszidálásra; valójában tudjuk, hogy ameddig nem történik velük valami drasztikus, addig semmi változás sem lesz. Kérdés, hogy ez eljön-e valaha. 

A könyv végére megtudjuk a választ: eljön. Nem akarok semmit sem elárulni a sztoriból, de valójában itt fordult át a kötet megítélése is pozitívba, mégpedig Valdemars mondhatjuk „negatív katarzisával". Az utolsó oldalakon egy akkora mértékű önpusztítás és ámokfutás veszi tragikus véggel kecsegtető kezdetét, amitől minden jobb érzésű embernek elmegy a kedve az egész élettől. Nem tudom, hogy az írónak ebből mennyi (az amúgy borítón jelzett, és elég erősen érezhető) önéletrajzi élménye, de annyi bizonyos, hogy hihetetlenül intenzíven megrajzolt események ezek.  

Amint említettem is, a könyv egészében pozitív élményként maradt meg bennem, amúgy pedig nem egy hosszú olvasmány, a maga  160 oldalával egy lazább vasárnapi délután alatt ki is végezhető mű. Annyi biztos, hogy az író másik két művét is igyekszem majd mihamarabb beszerezni, de ezzel a könyvvel a kortárs magyar irodalommal való kapcsolatom igen jól indult.

Közhelyes dolog bár, de azt mondják minden újonnan induló oldalnak kell valami beköszönő rész, egy manifesto, ahol mindenki megtudhatja, hogy miről is fog szólni valójában a dolog. Mindezek után ugyanilyen közhelyesnek tűnne, ha én most azt írnám, hogy itt ilyen nem lesz, és igazából lassan kezdünk afelé haladni, hogy az egész első bekezdés egy hatalmas közhely legyen. Se. 

Szóval mi is Az utolsó éjjel? Sokat gondolkodtam azon, milyen nevet is lehetne adni ennek a megújult blognak. Legvégül maradt ez a variáció, hiszen mi is foglalhatná a legjobban össze a lényegét annak, amit sokszor érzünk - vagy pont nem érzünk. Az utolsó éjjel az, ami eldönt mindent, amikor minden kiderül. Spike Lee remek filmjében is Monty Brogannek is csak ez áll rendelkezésére - az élete múlik rajta. Az utolsó nap elmúlt, és csak ez maradt. 

Mondhatnék nagy szavakat, hogy eszméletlen bejegyzéskavalkád a legmodernebb technikai eszközökkel live streamek, feedek, online tudósítás, hihetetlen tesztek és kritikák, formabontó megjelenés, és a többi. Mégsem teszem, hiszen annyi minden megtörténhet még. Lehet, hogy eljutunk egyszer a LHC közepébe, és onnan fogunk postolni, miközben élőben jön létre egy fekete lyuk tőlünk néhány méterre. Ki tudja? Annyi bizonyos, hogy az előző blogom több mint három évet élt meg; ennek minimum kétszer ennyi időt szeretnék. Tehát szevasztok 2014 őszén, amikor is belinkelem ezt a bejegyzést, most pedig eljött a naplemente: indul az utolsó éjjel! 

Ps.: amit elfelejtettem: lesznek vendégmunkások is, róluk majd később. De lesznek, és jó lesz ez nekünk.