Az éjszaka lezajlott Szingapúrban a Nokia Connection, nézzük mi is történt:

• 10 új Symbianos készülék jön a következő 12 hónap folyamán.
• Symbian Anna augusztusban elérhető lesz N8, E7, C7, C6 készülékekre (most ugye csak E6 és X7 a támogatott)
• Lesz Nokia Maps (ez inkább háromszögelésen és cellainformációkon fog alapulni, mint GPS-en) és Qt S40-re.
• N9

Erről az utolsó bejelentésről kicsit bővebben, itt elérhető a készülék oldala, itt pedig a specifikációk részletesen.

• Egy darab menüvezérlő gomb sincs, dupla tap-ra unlockol a screen, amúgy minden swipe gesture-ökkel megy
• Unibodys ház polikarbonátból, 3,9"-os AMOLED kijelző, Gorilla Glass, 854 x 480-as felbontással, egy giga RAM, GPU és CPU még nem ismert PowerVR SGX530 és ARM Cortex-A8 OMAP3630 1 Ghz
• Micro SIM
• Iránytű és gyorsulásmérő van benne, giroszkópról nem esik szó
• Három színben fog érkezni 16 vagy 64 gigás kiszerelésben
• Különböző home-nézetek van, egyik a hagyományos, gombos, a második az értesítési terület a social alkalmazásoknak, SMS-eknek, üzeneteknek, a harmadik pedig az aktuális alkalmazásokat jeleníti meg
• 8 megapixeles Carl Zeiss optika, valódi 16:9-es képarány, 720p videó 30 FPS-sel
• 720p-s videólejátszás
• Webkites böngésző teljes HTML5 támogatással
• Teljes Nokia Maps
• NFC
• Meego 1.2-es operációs rendszer
• Qt kompatibilitás
• Vimeo, Twitter, Skype alapból rajta lesz

Nektek hogy tetszik?

Update: hands-on videó

Disclaimer: a szerző a Nokiánál dolgozik, pénzügyön, rálátása a telefongyártásra a munkájából kifolyólag nincsen, ellenben az internet örök és hű barát.

A céges levelezésre kaptam egy mailt, miszerint nyílt a Vámház körúton egy Currywurstozó, csupa autentikus cucc, sőt, mi még kapunk egy kód bemondásával 10% kedvezményt is. Itt esett le, hogy pont ennek a helynek láttam előző nap a matricáját a Café IF-ben a vécétartályon.

Pár napra rá le is mentünk megnézni, mit tud a hely. Belépve egy igazán kicsi helységbe érkezünk, odabenn van két pult, max 3-3 főre, az utcafronton pedig emlékeim szerint max 8-10 ülőhely van, szóval ezek betelte után az elvitel játszik csak, én erre is állnék rá az üzlet helyében. Kikértem egy curry és egy bratwurstot, sült krumplival, ami olyan 1200 körül mozog. A kedvezményről a pultos hölgy, illetve szemmel láthatólag betanulós fiatal (ámde annál csinosabb) kolléganője nem tudott, de szerencsére volt ott még valaki a hely részéről, aki (megjegyzem, kőparaszt módon) felvilágosította őket annak mibenlétéről. Látszott, hogy most nyitottak pár napja, de azért ilyeneket nem kéne elkövetni, főleg nem a vendégek előtt.

A krumpli mirelit volt, akkor sütötték ki, ellenben friss, és nem rossz, valamint a kolbászok is előttünk készültek el. A curryshez egy elmés kis szerkezet ügyesen felvágta a kolbászokat, és erre ment a szósz, míg a bratwurst pedig alapesetben házi bagettben érkezik (Bogi ilyenben ette, de szerintem még sülhetett volna egy kicsit), itt most anélkül volt, valamint lehet kérni a ketchup/mustár/majonéz trióból is hozzájuk. A kolbászról szólva, nekem kicsit puha volt az állaga, de mivel nem ettem még eredeti frankfurti kolbászt, nem tudom mihez hasonlítani (ezzel nem azt mondom, hogy nem volt finom, de az én ízlésemnek lehetett volna egy kicsit keményebb is). A curryszósz jó volt, és zusammen az egész talán egy kicsit túl sós/fűszeres is. Az adag nagyságával sem volt gond, nem centivel méregették a dolgot, bár félő, hogy más helyeken szerzett tapasztalatok alapján később ez is össze fog menni.

Bár nehézkes leülni, és lehet pár percet várni kell a kajára ha nem egyedül mész, mindenképp megkapja a Korporét ebéd matricát a hely, szóval ha a Fővám környékén dolgozol, és szereted a változatosságot, mindenképp próbáld ki!

Ma este, miután befejeztük az X-Men 3-at, arra jutottunk, hogy kéne egy kisebb atomreaktor ide nekünk a kertbe. Nem gondoltunk olyan nagyra, csak annyi, hogy a ház, meg netán a fél kerület áramellátását átvegyük, az ELMŰ meg ELMehet a francba. A kert nincs túlzottan kihasználva, szóval az egyik felébe haszonnövények, ilyesmi, szerintem simán megférne a betonszarkofággal.

Kicsivel lejjebb az Apor Vilmos fölött úgyis épül a Hegyvidék új ékköve, a valamilyen center, na onnan egy éjszakára kibérelnénk a darut, hogy a nehezebb elemeket hozza át, kibasznánk a túlméretes jármű táblát, aztán szépen feldöcögne a Nárciszon. Uránium-235-öt kissé nehezebb lenne szerezni, de biztos vagyok benne, hogy megoldanánk, elvégre ki szeretni megalázni magát a 238-assal. A nagy fát innen a kertből sajnos ki kéne vágni, mivel ennek a helyére menne a hűtőtorony, hogyha beüt a gebasz, legalább ne arcmagasságban jöjjön ki a germó. Mellé kéne egy nagy medence is, a látottak alapján, mivel a hűtés a legfontosabb. Persze mindemellett azért felhívnánk a tűzoltóságot is, hogy adott esetben használni fogjuk a tűzcsapokat. Bár most jut eszembe, hogy a háznak a közös költségében benne van a korlátlan vízfogyasztás, szóval ha túlmelegszik a cájg, akkor slagolni is simán lehet naphosszat - más kérdés, hogy a lakók éjszaka be fognak hugyozni a folyamatos csobogó hangtól.

A megnyitóra mindenképp elhívnánk Pokorni Zoltánt is, sőt, azt is felajánlanánk, hogy dobunk egy turult is a tetejére az építménynek, így ha bármi para lenne, simán mondhatnánk, hogy csak megröptettük a madarat. Más kérdés, hogy kicsit para lenne a fél hegyet leomlasztani, úgyhogy reméljük ilyen opció nem lesz. Építésre fel!

Pár héttel ezelőtt volt egy durva tripem Zegre, ahol először is Jandó meg Dave zenélt egy buliban, majd iszonyat kemény after jött, annyi vodkával, ami a világon nincs, végül még elmentünk egy másik kocsmába is, itt már azt se tudtam, melyik városban vagyunk (néha más sem), este BL-döntő, majd ismét vodka, és alvás. Másnap lightolás, és volt még ezernyi sztori, de azokat nem tudom leírni, mivel annyi jóváhagyás kéne hozzá, amit most nincs kedvem begyűjteni. Egy kép Lizikéről viszont talán belefér.

Egy a lényeg, vasárnap este, közvetlenül hazaút előtt felmentünk a helyenként meglepően dombos város (amúgy ezeket a részeket nagyon bírtam) tetejére, és ott a Gyuri csárdában fogyasztottunk egy jó kaját, melyről egy képet szeretnék most közzétenni.

Fantasztikus, hogy az alapanyagok helyi beszerzésének, és feltehetően a vidéki pozíciónak köszönhetően mennyire alacsonyak voltak az árak. Egy jó Högit és egy kólát ittam, valamint hagymás rostélyost ettem sült krumplival és uborkasalátával. Az adag hatalmas volt, két szelet hússal ráadásul, és finom is; így összesen fizettem 2700-at. Mi ez, ha nem egy remek ajánlat?

Véletlenül találtam Facebookon a felhívást egy ex-BMF-es, amúgy techno DJ (bazirégi interjú) cimborám profilján, melynek következtében egy hete a hétfőt az Aréna Hotel halljában kezdtem reggel fél nyolckor, ugyanis innen indultak a hostok és a hostessek a Európai Civil Találkozóra önkénteskedni. Először a regisztrációs pultban hostoltam Nórival, majd felmentünk pár tíz kiló könyvet felpakolni egy londínerkocsira, aztán azt áthordtuk a Symába, ahol kipakolás után laza ebéd a helyi üzemi étkezdében, majd a szekcióüléseken való hostolás következett. Itt a legfőbb feladat (a mindenkori kérdések megválaszolgatása mellett) a fordítógépek kiosztása, majd összegyűjtése volt (darabja egy hetvenes, szóval ez azért nem olyan egyszerű, hogy eltűnik egy, kit érdekel), valamint a Q&A-nál a mikrofonnal való rohangálás volt. Mindezek után vissza Aréna, egy jó vacsora, és este fél kilenc körül gohome.

Kedden reggel szintén nyolcas kezdés, és a feladat ugyanez, mikrofon, fordítógép, közben kicsiny pakolászás, molinók, meg ilyesmi. Ez eltartott délután kettőig, ebéd most már a hotelben, majd vissza a záróülésre, ahol mindenki a nagyterembe tódult be, és vicces volt a rohangászás: amikor valaki magyarul kezdett el beszélni, mindenki külföldi rohant hátra a fordítógépért. Ezek után jött a kb. 200 masina szétszedése, elpakolása, egy eltűnt matekkönyv keresése, majd máris fél nyolc lett, de a gálavacsit már nem vártam meg, kissé már lefáradtam ekkorra.

Az én szekcióm a Nyugat-Balkánról szólt, az előadások nagy része annyira nem érintett meg, volt egy-két rész, amiben arról beszéltek, hogy milyen nehézségekkel jár majd a leendő EU-csatlakozás, vagy épp az adott kormányok a korrupcióval miért lehetetlenítik el gyakorlatilag a saját helyzetüket, na az ilyenek, és az erre adott kommentek nagyon érdekesek, és tanulságosak voltak. Mindemellett nekem durva volt, hogy egyes felszólalók a közönségből gyakorlatilag tíz perceket voltak képesek arról beszélni, hogy az ő szervezetük milyen jó, és mennyi fasza dolgot csinált, de úgy kábé kérdés nélkül - lehet erre is volt ez a fórum, nem tudom, de beszélni azt tudott mindenki, meg kell hagyni. A végső plenárison számomra a legérdekesebb Jávor Benedek, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának az elnöke volt, aki sok okosat mondott, kérdés, ebből mennyi megvalósítható a valóságban.

Összesen olyan 15-en voltunk önkéntesek, és azt kell mondjam, iszonyat jó fej volt mindenki, kb. a nulladik pillanattól sikerült összehaverkodni (noha sokan már ismerték egymást korábban is), szóval egy olyan jó társaságba kerültem, amibe ritkán van esélye az embernek, ezúton is köszi mindenkinek a dolgot, valamint Évinek is. Az biztos, hogyha lesz még ilyen lehetőség, szívesen megyek, de az is tuti, hogy ezek után, mind a személyes tapasztalatok, mind a konferencián hallottak fényében más szemmel nézek az önkénteskedésre.

Amint tegnap írtam, Szentendrén jártunk, és ebédidő lévén, úgy gondoltuk teszünk pár finom falatot a szánkba étek gyanánt. Márk két helyet ismert, az egyik kicsit kintebb a turistacsapda központtól (amit amúgy ocsmány módon felbontottak, ergo tiszta kosz, por, és lezárás az egész, így majd lehet sírni, hogy ejj, csökken az idegenforgalom); de odaérve láttuk, hogy ez még nincs nyitva (fél tizenkettőt írtunk, szombaton). Rendben, menjünk egy kört, az nyilvánvaló, hogy az olyan lehúzásokba, ahol ezer fölött van egy gulyás, esély nélkül, sem a helyi "autentikus" görög vendéglők és egyéb éttermek, ahol már délben a részeg német turisták Zorbát táncolnak, így maradt a Dixie Csirke. Azaz csak maradt volna, mert benézve láttuk, hogy konkrétan semmi sincs a zárt ajtók mögött, mindent széthordtak, fantasztikus. Így történt meg az, hogy inkább a Kaiser's-t választottuk, ahol a legnagyobb gond csak annyi volt, hogy a sör nem volt behűtve.

A másik negatív élmény öt perccel ezelőtt ért. Lefelé gurulva a Mártonhegyi utcán, láttam egy pofás kisvendéglőt, Szent Márton néven. Rákeresek neten, erre a fentebbi képet dobja ki a honlap. Ezek után gratulálok mindenkinek, akit érint, de nem fogok elmenni habira, egy olyan vendéglőbe, ahol 2011-ben ilyet engednek meg maguknak. Minek a honlap? A webmester egy étlapot ideiglenesen nem tud feldobni? Hihetetlen. A panaszkodás persze folyamatos, hogy nincs elég vendég, de így, csodálkozunk bármin is?

Talán még nem írtam róla, de Edittől (aki amúgy két hét múlva már nem eljegyzett leány, hanem férjes nő lesz) kaptam egy remek Magellan bicót hosszútávra, amivel egyrészt tervezek munkába járni is, ehhez már meg is rendeltem az equipmentet; de addig is marad az alkalomszerű-bringázás. Azt már egy nappal előtte megtanultam, hogy részegen bizony nem szabad, amikor is egy pálinka és egy liter bor után majdnem úgy fejreálltam, hogy emlékeim szerint az első féket nem is húztam, ráadásul lejtőn felfelé. A nagy ijedtségre mindenesetre utána megittam még négy sört, meg egy pálinkát, majd kidőltem a nappaliban.

Másnap reggel fél ötkor keltem, kevés tanulás, majd háromnegyed nyolckor bringára pattantunk a másik Fiúval a Hegyvidékről, majd egy óra leforgása alatt kitekertünk Békásra a Campusra, ahol is remek vizsgát tettem (FB-re valamiért azt írtam ki, hogy ötös lett, pedig annál hárommal kevesebb, de az a lényeg, hogy megvan). Mindezek után, immár felszabadultan mentünk tovább Szentendrére, ahol is ellightoltunk negyed tizenkettőig, majd nekiálltunk némi kaját keresni. Erről részletesebben a holnapi postban írok, annyi elég, hogy végül párizsis zsömlét fogyasztottunk, kommersz trappistával, és sörrel.

Szerény étkünket először egy játszótéren fogyasztottuk el, ami bár üres volt, két apró gyermek (annál nagyobb pofával) mégis úgy döntött, hogy azon a fán kezd el játszadozni, amiről alkalomszerűen pont a fejünkre tudna esni, idióta nagyanyja pedig asszisztált is ehhez. Sebaj, lassan leléptek, erre megjelenik három tizenéves, egy dagadt, zselés hajú köcsög, egy langalétább köcsög, meg egy szőke plazacica-jellegű csaj. Ők szerencsére nem mellénk ültek le, hanem két paddal távolabb, és rögtön neki is álltak szakérteni (kiről másról, mint Dzsudzsiról), de mi ekkor szerencsére már távoztunk, mivel úgy gondoltuk, hogy a sörikét inkább valami kellemesebb helyen fogyasztanánk el.

Le is mentünk a Duna-partra. Itt több család grillezgetett, több generációval, de az idióták itt is megvoltak, az egyik pl. ötpercenként üvöltve és kalimpálva ugrált fel, hogy "jajj a kurva bogarak", de ezt úgy képzeljétek el, hogy mint a négy végtagja másfelé ment ilyenkor. Kicsit beljebb menve találtunk egy nyugodtabb helyett, kiskacsákkal, mindennel, rá is gyújtottunk a sörre, amikor is a fentebbi trió újra megérkezett. Mi egy hosszabb, kidőlt fatörzsön ültünk, erre mit csinálnak? egy méterrel arrébb ők is ugyanott foglaltak helyet. Itt már kitört belőlem egy "ezt most komolyan?" kérdés, mire kicsit arrébb mentek. Itt mát látszott, hogyan kallódik a fiatalság manapság (mennének haza internetezni, vagy valami), először is proli-hifi módban léptették végig napjaink főbb slágereinek első tíz másodpercét, majd aztán a két hím mintha párzási harcot vívott volna, különböző vélt, vagy valós harcművészeti rúgással próbálták egymást eltalálni, több-kevesebb sikerrel. Végül a jelek szerint a magasabb köcsög nyert, és eltávoztak mindhárman. Ezen a ponton már biztos voltam abban, hogy A) ebből blogpost lesz B) az összes hülye ezen a napon ezt a helyet választotta.

Hazafelé az út eseménytelen volt ilyen szempontból, azt leszámítva, hogy volt egy ajtónálló a Fogason, aki a bicósokat rendezgette, mi persze azt hittük, hogy ellenőr, ezért a cájglinak is lyukasztottunk jegyet. Azután kiderült, hogy nem az, itt megbántuk a dolgot, a Szent Jánosnál a hátsó kocsiba felszállt egy ellenőr, itt megint örültünk, majd nem jött át az első kocsiba, itt megint megbántuk, majd a Svábhegynél leszállva legurultunk az amúgy félelmetesen meredek Mártonhegyin (és a féken is kell majd állítanom, mert a hátsó nagyon harap, és ha csutkára ráhúzom, akkor már blokkol, és nem egyszer majdnem elszálltam emiatt), konstatáltuk, hogy a nép megint megbolondult a kétnapos ünnep előtt, és teljesen felvásárolta a Tesco Express-t, majd hazatértünk, és én személy szerint egy órán belül már aludtam is. Happy days.

A múlt heti elég negatív hangvételű Avocado-s vacsora után már nem tudtam, mire számítsunk, bár az nyújtott egy kis reménysugarat, hogy itt legalább a foglalásunkra válaszolt Ivan Cowboy (sic), és megerősítette, hogy jöhetünk (meg persze a Városban-os cikkek is arra utaltak, hogy itt azért nem lesz pofáraesés). Apropó, sok étterem ugye panaszkodik, hogy a válság, jajj, alig bírják, és mégis, annyira nem figyelnek oda az őket eltartó vendégekre, hogy internetes foglaláskor utána küldjenek valami visszaigazoló emailt. Nem egy esetben voltunk úgy, hogy foglalás, a böngészőben kiírta, hogy rendben, de levél semmi, és a pincér a helyszínen is tanácstalanul tárta szét a kezét (asztal persze volt, hiszen sokszor szinte pangott a hely).

Visszatérve Cowboyékhoz, a napközbeni természetes élőhelyem, a kilencedik kerület dinamikusan fejlődő része közelében, a Ráday utcán található meg az étterem, ahová vasárnap délelőtt megérkezve két vidám villámlás és dörgés közt Judit fel is vette a rendelésünket. Már itt is tanulhatott volna sok más hely, hiszen amikor megemlítettem, hogy kuponnal vagyok, rögtön érkezett a két mimóza-koktél (annak, aki nem ismerné: narancslé és pezsgő, nagyobb mennyiségben fogyasztva kiválóan alkalmas egy vidám vasárnapi becsűréshez). Mindemellé kértem egy félliteres limonádét (tele naranccsal, citrommal, szóval nem az ipari citromlés cukros szutykot kaptuk), valamint kezdésnek egy Mitzo-Ka levest. Ez egy thai cucc elvileg, már a tányér is iszonyat designos, amiben kihozzák, és ezek után szerencsére az íze is megfelel az elvárásoknak. Pont annyira csípős, ami még nem fáj, de azért megizzaszt, tele ropogós zöldségekkel, gombával, korianderrel, és semmi sem volt túlfőzve, pont tökéletes állaggal érkezett.

Ezután jött a főfogás, amiért mentünk, a hamburger, melyet már annyian megénekeltek. Én a kéksajtos-ananászos változatot kértem, amiből a fentebbiekért cserébe nem volt sem uborka, sem hagyma, ellenben saláta és szósz igen. Süt krumplival, és coleslaw-val érkezett, előbbi nagyon finom, ropogós, házi, az utóbbi pedig kicsit "jellegtelenebb" volt, pontosabban nem volt agyonszószozva, inkább hagyták a zöldség természetes ízét érvényesülni. Rátérve a burgerre pedig: tökéletes volt. Igazából a mai napig filózom, hogy ez, vagy a hűvösvölgyi Sunny volt-e a jobb, de még mostanáig sem sikerült rájönnöm. A hambi már az első pillanatban szétcsúszott, de ez nem is volt baj, hiszen így tudtam alkalmazni a híres Jancsa-féle "szintenkénti szisztematikus szelést", és mindent együtt, és külön-külön is ízlelni. A hús remek volt, kérdés nélkül pont a megfelelő átsültséggel, ízre pedig szintén 5*, a buci enyhén pirított, és még állás közben is alig vesztett az állagából, az anaszász és a kéksajt együtt pedig egy olyan párosítást hozott, amit nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól mennek egymáshoz. Hozzátartozik még a dologhoz, hogy kérés nélkül kaptunk még mellé ötfajta szószt is, szóval a kiszolgálás úgyszintén csillagos ötös.

Miután ezt befejeztük, annyira meghatódtunk az ízek ilyen kavalkádján, hogy nem mi, hanem az ég kezdett zokogni (jöhetnek az egyforintosok), és bár a látásom már kezdett elhomályosodni, annyira jóllaktam, a sajttortát, mint minden étterem kiváló skálázóját, még kénytelen voltam berendelni. Hamarosan meg is érkezett, és az első falatnál már azt mondtam, hogy akkor ennyi, hibátlanul teljesített a Cowboy. Lágy, állagra szinte habszerű krém, de mégis ott volt minden íz, ami kellett, az alap sem csak valami szimpla összetákolt kekszes réteg volt - ez a tökéletes sajttorta számomra, és itt meg is kaptam, a tányéron díszítésként megtalálható aszalt/szárított gyümölcsökről nem is beszélve.

Már csak egy tesztelés maradt hátra: a mellékhelység. Belépve kétoldalra mehetünk, európai standard szerint nem volt megkülönböztetve női és férfi, odabenn pedig itthon igen ritka módon még az ülőkén magától mozgó fóliaréteg is volt. A végére az eső is elállt, mi pedig úgy távoztunk, hogy valóban megtaláltuk az egyik legjobb burgerezőt a városban, ami nem mellesleg étteremként is tökéletesen megállja a helyét.

A szatyor közösség weblapja

Én átnézve az egészet arra jutottam, hogy maradok a szomszédban lévő Vásárcsarnoknál, ott is elég jó termékek vannak, nagy valószínűséggel természetesek is, és ha már itt tartunk nekem ne multizzon senki, amig időnként a Tescoban jobb minőségű zöldséget kapok, mint némely kistermelőnél. Ja, hogy azért rohad meg, mert annyira természetes? Ez fantasztikus, de talán azért veszem meg őket, hogy megegyem, ne azért, hogy másnap reggelre azon örüljek, hogy "nézd már anyjuk, organikus volt a pari, hogy megrohadt!"

Ide már régóta volt kuponunk, méghozzá hatalmas értékben, 16000-ért, szóval gondoltam, most már toljuk le az összeset, ne szarakodjunk itt, mert a nyakunkon marad, aztán nézhetünk (igen, kissé már kezdek megcsömörleni ettől a kaja témától, lassan új hobbi után kell néznem). A hely a Váci utcáról nyílik, a Ferenciek tere közelében, a teraszra ültettek le minket, ez jó is volt, viszont valami növényt berakhattak voltak elválasztónak, mert így két méterre tűlünk mászkált a jónép, ami ugyan kibírható, de a komfortérzetet nem növelte.

Elvileg a Bónusz Brigád ajánlata alapján járt volna pálinka is az elején, de az persze elmaradt, a papíron meg nem volt rajta, csak a weben, fasza, erről ennyit. Kezdésnek rendeltünk levest, A. kókusztejes thai csirkelevest, én meg őzragulevest akartam, de az nem volt, remek, hogy rajta van az étlapon. Oké, akkor legyen szürkemarha gulyás, italnak passion fruitos és bodzás limonádé. Megjöttek az italok, a pincér itt már full automatába ment át, mert közölte, hogy bodzás nem volt, de hozott helyette zöldalmásat. Kösz, de ki kérte? Mindegy, szeretem azért azt is. Időközben a Váci utcáról vadásztak be kisebb csoportokat, és nem volt túl korrekt azt hallani, ahogy fennhangon közölte a behozóember a pincérrel, hogy akkor húsz százalék mindenkinek a kajájából mínusz a külföldi csoportra. Ha mondjuk nem kuponnal mentem volna, akkor biztos nem esne jól, hogy csak azért mert külföldi, és nagyobb hasznot hoz, kevesebbet fizet, mint én, csak azért, mert mert másképp nem jöttek volna be.

A levesek rendben voltak, a csirkeragu finom, a gulyás meg... gulyás, a hús finom volt benne, a többi meg a szokásos. Másodiknak gondoltam bekérem a kemencében sült marha bélszínt fűszeres ropogós burgonya tallérral, fokhagymás snidlinges cheddar mártással, A. pedig csípős dijoni mustáros bundában sült szűzérméket rendelt, bazsalikomos grillezett zöldségekkel. Nos, neki volt igaza, az a nagyon finom volt, míg az enyémmel nem tudom mit csináltak, de egy jó része olyan rágós volt, hogy alig bírtam megenni. Mediumra kértem, mint mindig, és most visszaellenőriztem: nem egyszer ettem már bélszínt, szóval tudom milyen a jónak az íze, állaga, és a színe - és ez nem volt az.

Ezen a ponton jogosan merülhet fel a kérdés, hogy ennyi problémánál miért nem reklamáltunk. Nos, egyrészt itt a kuponos vásárlás rákfenéje, hogy az egész már ki van fizetve. Még ha ingyen is lenne a rossz fogás, akkor is mit csináljak vele, még egyszer ezek után túl sok kedvem nem lenne jönni, még a végén kapok pár olyan dolgot megint, amit nem is kértem. A krumpli meg a sajtmártás mindenesetre finom volt.

Desszertnek csokifelfújt, és sajttorta, utóbbit ettem én, a nagy átlagot hozta, szokásos íz, lekvárral, százból egy.

A fizetés is érdekes volt, a pincér lefelezte a számlát (de hogy miért? a kupon 16000-ről szólt...), így lett hétezerkilencszáz-valamennyi, majd közölte, hogy ennyi akkor, szervíz nélkül. Mivan??? Most ha van szervíz, a szokásos +10%, akkor számlázzák rá, ha meg nincs, akkor ez mi? Az ziher, hogy az utóbbi időben ez volt a legkellemetlenebb étterem-élményem, és bár kívánom, hogy rosszabb sose legyen, azért mégis fura, hogy, ha jól rendelsz, akkor kurvajó a kaja, de ha belenyúlsz olyanba, ami nincs, vagy rosszul csinálják, akkor szevasz.