Európai Civil Találkozó 2011

Véletlenül találtam Facebookon a felhívást egy ex-BMF-es, amúgy techno DJ (bazirégi interjú) cimborám profilján, melynek következtében egy hete a hétfőt az Aréna Hotel halljában kezdtem reggel fél nyolckor, ugyanis innen indultak a hostok és a hostessek a Európai Civil Találkozóra önkénteskedni. Először a regisztrációs pultban hostoltam Nórival, majd felmentünk pár tíz kiló könyvet felpakolni egy londínerkocsira, aztán azt áthordtuk a Symába, ahol kipakolás után laza ebéd a helyi üzemi étkezdében, majd a szekcióüléseken való hostolás következett. Itt a legfőbb feladat (a mindenkori kérdések megválaszolgatása mellett) a fordítógépek kiosztása, majd összegyűjtése volt (darabja egy hetvenes, szóval ez azért nem olyan egyszerű, hogy eltűnik egy, kit érdekel), valamint a Q&A-nál a mikrofonnal való rohangálás volt. Mindezek után vissza Aréna, egy jó vacsora, és este fél kilenc körül gohome.

Kedden reggel szintén nyolcas kezdés, és a feladat ugyanez, mikrofon, fordítógép, közben kicsiny pakolászás, molinók, meg ilyesmi. Ez eltartott délután kettőig, ebéd most már a hotelben, majd vissza a záróülésre, ahol mindenki a nagyterembe tódult be, és vicces volt a rohangászás: amikor valaki magyarul kezdett el beszélni, mindenki külföldi rohant hátra a fordítógépért. Ezek után jött a kb. 200 masina szétszedése, elpakolása, egy eltűnt matekkönyv keresése, majd máris fél nyolc lett, de a gálavacsit már nem vártam meg, kissé már lefáradtam ekkorra.

Az én szekcióm a Nyugat-Balkánról szólt, az előadások nagy része annyira nem érintett meg, volt egy-két rész, amiben arról beszéltek, hogy milyen nehézségekkel jár majd a leendő EU-csatlakozás, vagy épp az adott kormányok a korrupcióval miért lehetetlenítik el gyakorlatilag a saját helyzetüket, na az ilyenek, és az erre adott kommentek nagyon érdekesek, és tanulságosak voltak. Mindemellett nekem durva volt, hogy egyes felszólalók a közönségből gyakorlatilag tíz perceket voltak képesek arról beszélni, hogy az ő szervezetük milyen jó, és mennyi fasza dolgot csinált, de úgy kábé kérdés nélkül - lehet erre is volt ez a fórum, nem tudom, de beszélni azt tudott mindenki, meg kell hagyni. A végső plenárison számomra a legérdekesebb Jávor Benedek, az Országgyűlés Fenntartható Fejlődés Bizottságának az elnöke volt, aki sok okosat mondott, kérdés, ebből mennyi megvalósítható a valóságban.

Összesen olyan 15-en voltunk önkéntesek, és azt kell mondjam, iszonyat jó fej volt mindenki, kb. a nulladik pillanattól sikerült összehaverkodni (noha sokan már ismerték egymást korábban is), szóval egy olyan jó társaságba kerültem, amibe ritkán van esélye az embernek, ezúton is köszi mindenkinek a dolgot, valamint Évinek is. Az biztos, hogyha lesz még ilyen lehetőség, szívesen megyek, de az is tuti, hogy ezek után, mind a személyes tapasztalatok, mind a konferencián hallottak fényében más szemmel nézek az önkénteskedésre.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.