Vizsga, bicikli, bolondok Szentendrén

Talán még nem írtam róla, de Edittől (aki amúgy két hét múlva már nem eljegyzett leány, hanem férjes nő lesz) kaptam egy remek Magellan bicót hosszútávra, amivel egyrészt tervezek munkába járni is, ehhez már meg is rendeltem az equipmentet; de addig is marad az alkalomszerű-bringázás. Azt már egy nappal előtte megtanultam, hogy részegen bizony nem szabad, amikor is egy pálinka és egy liter bor után majdnem úgy fejreálltam, hogy emlékeim szerint az első féket nem is húztam, ráadásul lejtőn felfelé. A nagy ijedtségre mindenesetre utána megittam még négy sört, meg egy pálinkát, majd kidőltem a nappaliban.

Másnap reggel fél ötkor keltem, kevés tanulás, majd háromnegyed nyolckor bringára pattantunk a másik Fiúval a Hegyvidékről, majd egy óra leforgása alatt kitekertünk Békásra a Campusra, ahol is remek vizsgát tettem (FB-re valamiért azt írtam ki, hogy ötös lett, pedig annál hárommal kevesebb, de az a lényeg, hogy megvan). Mindezek után, immár felszabadultan mentünk tovább Szentendrére, ahol is ellightoltunk negyed tizenkettőig, majd nekiálltunk némi kaját keresni. Erről részletesebben a holnapi postban írok, annyi elég, hogy végül párizsis zsömlét fogyasztottunk, kommersz trappistával, és sörrel.

Szerény étkünket először egy játszótéren fogyasztottuk el, ami bár üres volt, két apró gyermek (annál nagyobb pofával) mégis úgy döntött, hogy azon a fán kezd el játszadozni, amiről alkalomszerűen pont a fejünkre tudna esni, idióta nagyanyja pedig asszisztált is ehhez. Sebaj, lassan leléptek, erre megjelenik három tizenéves, egy dagadt, zselés hajú köcsög, egy langalétább köcsög, meg egy szőke plazacica-jellegű csaj. Ők szerencsére nem mellénk ültek le, hanem két paddal távolabb, és rögtön neki is álltak szakérteni (kiről másról, mint Dzsudzsiról), de mi ekkor szerencsére már távoztunk, mivel úgy gondoltuk, hogy a sörikét inkább valami kellemesebb helyen fogyasztanánk el.

Le is mentünk a Duna-partra. Itt több család grillezgetett, több generációval, de az idióták itt is megvoltak, az egyik pl. ötpercenként üvöltve és kalimpálva ugrált fel, hogy "jajj a kurva bogarak", de ezt úgy képzeljétek el, hogy mint a négy végtagja másfelé ment ilyenkor. Kicsit beljebb menve találtunk egy nyugodtabb helyett, kiskacsákkal, mindennel, rá is gyújtottunk a sörre, amikor is a fentebbi trió újra megérkezett. Mi egy hosszabb, kidőlt fatörzsön ültünk, erre mit csinálnak? egy méterrel arrébb ők is ugyanott foglaltak helyet. Itt már kitört belőlem egy "ezt most komolyan?" kérdés, mire kicsit arrébb mentek. Itt mát látszott, hogyan kallódik a fiatalság manapság (mennének haza internetezni, vagy valami), először is proli-hifi módban léptették végig napjaink főbb slágereinek első tíz másodpercét, majd aztán a két hím mintha párzási harcot vívott volna, különböző vélt, vagy valós harcművészeti rúgással próbálták egymást eltalálni, több-kevesebb sikerrel. Végül a jelek szerint a magasabb köcsög nyert, és eltávoztak mindhárman. Ezen a ponton már biztos voltam abban, hogy A) ebből blogpost lesz B) az összes hülye ezen a napon ezt a helyet választotta.

Hazafelé az út eseménytelen volt ilyen szempontból, azt leszámítva, hogy volt egy ajtónálló a Fogason, aki a bicósokat rendezgette, mi persze azt hittük, hogy ellenőr, ezért a cájglinak is lyukasztottunk jegyet. Azután kiderült, hogy nem az, itt megbántuk a dolgot, a Szent Jánosnál a hátsó kocsiba felszállt egy ellenőr, itt megint örültünk, majd nem jött át az első kocsiba, itt megint megbántuk, majd a Svábhegynél leszállva legurultunk az amúgy félelmetesen meredek Mártonhegyin (és a féken is kell majd állítanom, mert a hátsó nagyon harap, és ha csutkára ráhúzom, akkor már blokkol, és nem egyszer majdnem elszálltam emiatt), konstatáltuk, hogy a nép megint megbolondult a kétnapos ünnep előtt, és teljesen felvásárolta a Tesco Express-t, majd hazatértünk, és én személy szerint egy órán belül már aludtam is. Happy days.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.