Délelőtt volt. Az elágazásnál még gondolkodtam, merre menjek, de aztán a bal mellett döntöttem. Ferenccel, vagy anélkül, nekem most mindegy volt. Kifordultam a Duna partjára, melyet földhalmok szegélyeztek. Útfelújítás volt, szembe pedig egy hatalmas betonkeverő érkezett. Más senki nem járt a napnak ezen órájában erre. A hideg szél miatt összébbhúztam volna viseletes felöltőmet, ha van, de hiányzott. Kapucnimat hátravetve végigjárattam a szememet a budai oldalon, majd tekintetem visszatért a kavicsos sétányra. Több padot is megvizsgáltam, míg az egyik, melynek csodálatos módon a támlája is megvolt, jónak tűnt. Akkurátusan levetettem hátizsákom, s viseletes felöltőmet (se), majd pedig előhúztam, és aztán a cipőt is, a Republicból, vagy nem. Ráálltam, és levettem a nadrágomat...

Rég írtam, nincs idő, nincs élet. Komolyan filózom, hogy lehetne kicsit bepörgetni a bizniszt, mert perpill ez az írás csak mástól veszi el az időt, és semmit sem hoz, alig olvassátok, és sajnos nekem ebből semmi előnyöm nem származik, viszont hátrány igen, a fentebbiek miatt.

Úgy tűnik 300 napig bírtam a dohányzásmentességet, az elmúlt két hétben kétszer is beleszippantottam cigikbe, bár emlékeim szerint egyszer sem szívtam el végig, valamint szar is volt. Felhozhatnám, hogy még a megszokottnál is foskészebb voltam, de ilyen már máskor is volt, szóval agyban keresném a gondot. Na azok meg vannak.

Holnap megyek félmaratont futni. Na ez is kurva érdekes lesz, mivel a bowlingozás miatt a lábamban izomláz lett (???), és egy hete semmit sem futottam. Eddig a max. lenyomott téma 12 klick, szóval nagy diadal lesz a dolog. Ha meg nem, akkor jöhettek Siófuckra sírt látogatni.

Az első évad remek volt, de a második valami egészen fantasztikus, feelgood, mellek, sztori, végre beindul Cam és Ben élete, a többiekéről nem is beszélve. Zeneileg zseniális, itt például egy kurva jó mixtape, aki szerette az Entourage-t, annak kötelező. Azért szólok, hogy itt vannak elbaszottabb pillanatok is, úgy látszik a keleti parton nehezebb érvényesülni.

Méghogy csak mi utazunk!? Mtomi külföldön járt, és rögtön gasztrópostot írt - most már tényleg nincs visszaút!?

Sosem hittem volna, hogy valaha étterembeszámolót fogok írni erre a blogra, de mivel az alábbi írás inkább lesz sztorizás, mint gasztronómiai értekezés, és biztosan nem tartalmaz majd olyan kifejezéseket, mint "konfitált kacsazúza göngyölt gyömbérrel", "libamájhab gránátalmás carpaccioval" és "Lucullus Bt.", vállalhatónak tűnik a dolog.

Úgy történt, hogy október végi ciprusi nyaralásunk egész hetében élveztük a félpanzió minden áldását, napközben egyszer betolva valamit az átlagos tengerparti fish&chips, saláta és kebab körből válogatva, de az utolsó este azért szerettük volna megkóstolni a meze nevű helyi jellegzetességet egy autentikus étteremben. A mezéről előzetesen csak annyit tudtunk, hogy egy tapas-szerű összeállítás húsból vagy halból, esetleg vegyesen mindkettőből, de utóbbi kevésbé jellemző. Az éttermek ajánlatait böngészve az is kiderült, hogy egyik helyen sem készítenek csak egy adagot, legalább két főnek kell egy asztalnál mezét rendelnie ahhoz, hogy azt a szakács hajlandó is legyen elkészíteni. Mivel ez alapvetően igényes működésre utalt, gond nélkül tudomásul vettük.

Az Eating Out nevű rendkívül modoros nemzetközi guide ("in the Cypriot restaurants leave your Bermuda shorts behind, think business casual, and you'll be fine" - anyád) Ayia Napán a Napa Taverna nevű helyet ajánlotta a témában, de a nagy és kevéssé hangulatos üres hodálytól elsőre elment a kedvünk. Inkább továbbsétáltunk település turistaözöntől távolabb eső domboldalán, hátha találunk vonzóbbat. Az első szimpatikus helyen a pincér már az utcafronti kerítésen át nagyon meggyőzően ajánlotta a mezéjüket, de mivel két főre 45 euró lett volna csak az étel, ezt végül elvetettük. Van az a határ, amin felül számomra ésszerűtlen pénzt adni kajáért, hány lélegeztetőgépet lehetne ebből venni, haha. Szóval közöltem a pincérrel, hogy ez az ár nekünk sajnos nem megfelelő, amire ő barátságosan átnyújtotta a hely szórólapját azzal, hogy semmi gond, ez Ayia Napa legjobb étterme, hátha egyszer még arra járunk. Speed kedvéért a hely neve: Limelight Taverna (köszi!- a szerk).

Innen tehát továbbálltunk, és a következő utcában egy hangulatos taverna mellett haladtunk el, ahol viszonylag sokan ültek, és nem görögös zenével akarta bevonzani a turistákat. Ez alapból jópont volt, és az étlapon a meze ára fejenként 17 euróban volt megjelölve, így be is tértünk. A középkorú, jóvágású pincér rögtön megkérdezte honnan jöttünk, majd hozta az étlapot. A meze ugye nem volt kérdés, ahogy az sem, hogy a drága palackozott borokat mellőzzük, a 6 euróért kínált fél literes house wine bőven meg fog felelni nekünk az alkalomra. A pincér hamar visszatért, meglepetésünkre lazán leült hozzánk az asztalhoz, és így vette elő cetlijét a rendelés felvételére. Bepróbálkoztunk, hátha lehet egy hal és egy húsos mezét kérni, de közölte, hogy "the cook goes crazy", ha ilyen rendelést venne fel, így végül engednünk kellett, és a két adag húsosban maradtunk. Italként viszont már ő maga ajánlotta az általunk is kinézett kimért bort, ami rögtön szimpatikus húzás volt, nem akart sommelier-t játszani, és azt is hozzátette, hogy akár vöröset, akár fehéret iszunk, senki nem fog itt kinevetni minket, a húsos mezéhez egyébként is megy mindkettő. A vörös mellett döntöttünk és kértünk még mellé egy palack ásványvizet is. Közben láttuk, amint pincérünk a mögöttünk egyedül üldögélő orosz lányt fűzi, majd a vendég maradék borát lazán felhörpinti, szóval minden a legnagyobb rendben volt.

Kisvártatva kezdett érkezni az étel: először három mártás (tzatziki, csicseriborsó és egy ahhoz hasonlító ízű azonosítatlan harmadik), egy nagy tálban görögsaláta, és pita kenyér. Ezután jött az első tétel, pár szelet halloumi nevű tradicionális ciprusi sajt grillezve. Ez utóbbi fantasztikus ízű és igazán egyedi dolog volt a kínálatban. Ezután szép sorjában (a szakács csöngetésére) hozta ki a pincér a húsokat: először sertést, majd omlós puha bárányt (ez is remek volt), aztán marhát, fasírtot, csirkét. A meze összességében jó ételsor volt, de a különleges ízt elsősorban a mártások adták, a húsok fűszerezése nem volt semmi extra. A végére mi teljesen megteltünk, az utolsó adagból csak kóstolni maradt erőnk. A bort is kellemesen elkortyoltuk, amire megjelent ismét kedvenc pincérünk, és letett egy újabb üveg bort az asztalra, azzal, hogy ez „free”.

A szomszéd asztalnál közben két helyi hajótulajdonos fűzött egy német lányt, majd minket is megszólítottak, és az egyik örömmel dicsekedett azzal, hogy járt már hazánkban, nagyon tetszett neki "Szántándrá" és a gulash soup, ami a legjobb leves a világon. Mivel mégiscsak igazi ciprusi szigetlakóról volt szó, jólestek a szavai, ahogy az is, amikor pincérünk egy kis kakaós piskótát hozott nekünk desszert gyanánt, szintén ajándékba. Amikor ezzel is végeztünk, megjelent a harmadik üveg borral, amire már kegyelemért esedeztünk, hiszen nem volt célunk komolyabban berúgni a másnap reggeli repülőút előtt. Megköszöntünk a nagylelkűségét, de a harmadik üveget nem fogadtuk el, és kértük a számlát.

Az egyre kapatosabbá váló pincér kijött a cetlijével, mondta, hogy a két meze 34 euró (nem is tudtam, hogy a focis cuccait is rátok sózta- a szerk.), és kérdezte, mennyi bort ittunk. Mondtam, hogy egyet kértünk, de kettőt ittunk. Erre ő: "one is nothing", 34 euró lesz. Azonnal adtam neki két húszast azzal, hogy köszönjük szépen, és nem kérünk vissza, de ő jelezte, hogy a visszajáró nélkül nem léphetünk ki az ajtón, így épp 34 eurót hagytunk ott, pedig Cipruson is elfogadott a 10%-os borravaló. Közben még láttuk, ahogy a pincér a két hajótulajdonossal összefogva becsábít két orosz nőt az utcáról, ezek után gondolom őket már ingyen etették, de mi sem jártunk rosszul a finom meze és a grátisz elfogyasztott bor, süti és víz után. A hely neve Moonlight Taverna, és ha bárki Cipruson járna a közeli vagy távoli jövőben, okvetlenül nézzen be.

Bájosan kezdetleges honlapja: http://www.btinternet.com/~paul.watty/paul/moonlight/

Pros:

• A grafika eléggé gyönyörű. Sajnos a gépem nem tudta már a közepes szintet sem, ez valószínűleg a GTS250-es vidkari miatt van, anno a 20 ronggyal drágábbat kellett volna választani. A Frostbite 2 motor nagyon szépen muzsikál, a szembevilágító, és elvakító zseblámpafények, méginkább a lézerirányzék teljesen olyan, mint a valós életben (rohadtul kellemetlenül is érzed ám magad emiatt). Nálam pl. az árnyékok rondák voltak, viszont az egész összhang mindenképp szép, és reális.
• Nagy bejárható terület. Sok küldetésen mennyi felé tudtunk már menni.
• A vadászrepülés kurva jó volt, ilyen én még máshol nem láttam, nagyon állat!
• A városi pályák adták, ugye minimális Párizs, és NY, ilyenből lehetett volna több is.
• A zene el lett találva, nem a MW féle nagyzenekaros, hanem teljesen modern (Johan Skugge & Jukka Rintamaki követte el), és a legjobb pillanatokban indulnak be. El se akartam hinni, hogy ennyire jó lett mindenhol.
• A verekedések is kegyetlenül életszerűek. Nem is szeretnék belegondolni, hogy ezeket a valóságból mintázták, főleg, amikor mi halunk meg.
• Az orosz szál is nagyon bejött, főleg, hogy végig oroszul is beszéltek, szóval ha lekéstél az angol feliratról, bizony nem értetted meg, mit mondtak.
• A showdown-ban a körülöttünk álló bámészkodó tömeg. Lehet más ezt észre sem veszi, de engem megütött rendesen.
• Végre a szereplők ugyanúgy néznek ki, mint a hangjuk, így találunk ismerősöket simán (már ha otthon vagyunk a filmes-sorozatvilágban).

Cons:

• Sajnos nem elég epikus a játékmenet. Érezni mikor akartak megható pillanatokat, de ezek súlytalanok. Vicces módon, máskor, a nem ennyire sugalmazott dolgok, a zenével karöltve durván jók.
• A küldetések sokszor unalmasak. Én például a tankozást nagyon rühelltem már a végefelé, akármennyire is élethű, meg minden.
• A checkpoint-rendszer az utóbbi idők legrosszabbja. Egy csomó olyan pont volt, ahol elsőre tuti megpusztultál, mert nem tudtad mit kell csinálni, de nem előtte mentett, hanem még visszament vagy pár perc unalmas résszel, vagy 10-15 megölendő ellenféllel. Felesleges, minek kellett ezt?

Konklúzió: noha közben sokszor kívántam, hogy legyünk már túl részeken, az egészet lezárva, egyben nézve kábé ugyanaz, mint az új MoH-nál: jó volt, de nem lesz újrajátszás.

Trixi kijött egy remek kis zenével (ugye ő+Pazta=KK Krú), nem gyengén teszi alá a végén.

Beerseewalk, a más alapra tolás kicsit so 2005, de a flow jó.

Siska verze 1:30-tól, nagyon komoly, amúgy egy nagy szar, nem is értem a featet...

Dipa from DSP - ez sem gyenge

Ez pedig BS Sisi Hidegkútról, akivel először még Gazsival meg már nem emlékszem kivel találkoztam a Közgáz Pincében, aztán utána rottyon bandázás az Ötben, a helyzetet jellemzi, hogy az Astoriától a Dohányba való hazamenetel helyett, átmentünk kajálni a Jupát büfébe a Moszkvára, ahol amúgy az anyukája volt az eladó, és azt hiszem, fogyasztottam egy remek bécsis zsemlét majonézzel és csalamádéval.

Feltettem az új mókát, és bárki bármit is mond, nekem ez annyit adott hozzá a telóhoz, mintha kaptam volna 50%-ban egy újat. Egyrészt az iMessage kurvajó, mivel nem telefonálos SIM-em van benne, de így az SMS-ezés öröme megmaradt, fantastic. 

Van a lehúzhatós notification, oda is jönnek cuccok, csakúgy, mint a lockolt home screenre, jópofa, hogy pl. egy 4sq vagy FB rögtön beküldi az infót. Ami még kafa (ezt komolyan leírtam?), az, hogy meg tudja találni a telódat online, valamint ha más accját is hozzáadod, akkor láthatod, hogy az merre jár. Én Otlecz kollégát tudom például nyomon követni, hogy hétvégén melyik kocsmában iszik éppen. 

Az icloud.com-on ezeken felül megtalálható még pár felhőbe feltolt cucc is, ez is nagyon szépen megcsinált oldal, bár néhány funkciót még elviselnék. Az alkalmazásokat is elvileg ide tolja mindig fel, az AppStoreban is látszik, mi az amit már megvettünk valaha, és mi van fenn konkrétan. Érdemes kicsit nézegetni a beállításokat is, hogy mit és hogyan szeretnénk szinkronizálni.

3GS-em van, és bár előre félő volt, hogy belassul, azt kell mondjam, hogy egészen tűrhető a sebesség. Konkrétan alig vehető észre, néha kicsit lassabban reagál, mint előtte, de vegyük észre, hogy ez egy két éves telefon, a legújabb verzióval, úgyhogy szerintem ez még belefér. SIRI meg nincs, azért könnyeket hullatunk.

Kéne-e az új? Kéne, de sajnos még nem vagyok abban a paygrade-ben, hogy ezt megengedhessem magamnak, abba meg a szívem szakadna bele, hogy egy ilyen kibaszott drága telefonnak baja essen. Addig is marad ez, és mindenkinek ajánlom továbbra is.

"Találtam egy oldalt, ahol tök jó csajok vannak. Csak egy baj van velük: halottak" 

http://www.gyertyagyujtas.hu

Részletezve a dolgot: valami zseni kitalálta, hogy mivel marha nép az ember, megcsinál valami iszonyat ronda honlapot, halottak napja környékén nyom bele egy kis pénzt marketingre, és a barmai pedig jönnek majd virtuális animgif gyertyát vásárolni a halott rokonoknak (és állatoknak). És nem is drága, hiszen "egy különleges gyertya ára csupán 260 forint áfával". Mivan?

Képekkel, és a lehető legocsmányabb, hotdogot idéző animációkkal felvértezve böngészhetünk az oldalon. Félelmetes. Ha még nem lenne elég, láthatjuk, hogy kereshetünk is. MINEK????

Legyen tiszta: nem a halottak emlékét akarom meggyalázni, hiszen azt megtették a rokonok, akik erre a szarra pénzt adtak. A listavezető Gabcsika, másnéven Jeep85, akiért idáig 2001 különleges gyertya gyúlt. Végezzünk egy kis számítást: 2001*260=? Megvan?

520260.

Fél millió forintot adtak ki erre a fosra, hogy egy ocsmány honlapon kibaszott ronda virtuális gyertyák égjenek, amik ráadásul hét nap után el is alszanak. Ennyi erővel csináltathattak volna egy rézszobrot is a sírra. Ezen a ponton azt hiszem jár egy óriási virtuális gratuláció a készítőknek. Mi már azon is gondolkozunk, hogy veszünk magunknak előre gyertyákat, meg helyet, hogy ha netán váratlanul megfinganánk, akkor induljon be a gépezet, és egy ügyvédi letétbe helyezett meghatalmazással értünk is égjen egy különleges gyertya.

Ennél már csak az a jobb- szőtte tovább a gondolati fonalat Márk- amikor vidéken azt látod, hogy emberek megveszik a saját sírhelyeiket, és azt gondozgatják, kapálják - előre. Vágod, megvan, hová fogják temetni, ha majd egyszer meghal, és szabad idejében azt csinosítgatja a néni. Na ez a beteg még.

Az egész halottak napja dolog ugyanolyan amúgy, mint bármelyik ünnep: ha egész évben basztál rá, ott a lehetőséged, hogy jóvátedd. Ezért bolondul meg mindenki ilyenkor is, temető, gyertya, virág, satöbbi. Nem tudom más is van-e így ezzel, de én mindig szarul érzem ilyenkor magam, mert arra gondolok, hogy máskor miért nem jövök ki, miért csak most?

Persze ennek ott a másik oldala, hogy (főleg a hamvasztásos-urnás témánál) akár keresztbe is húgyozhatnánk a sírokat, a halottaknak már mindegy, ők sem ettől, sem attól nem fognak visszatérni. Ezen a ponton jön be a vallásosság kérdése, szóval nem is feszegetem tovább, mindenki csinálja azt ami neki, és a lelkiismeretének a legjobb.

Mellesleg mi már dolgozunk a karácsonyi verzión. Márk ötlete először egy szilveszteri pezsgőpukkantós site volt, de azt elvetettük, mivel nem elég érzelmes. Így kapott teret az én ötletem, melyben a kis Jézus fog virtuális ajándékokat adni egy SMS fejében, sőt, még FB-re is kipostolja őket a szentem. Mindez a virtuálisan lemodellezett Vörösmarty téren fog lezajlani, és a háttérben az öreg Móci bácsi kintornázza a Csendes Éjt. Persze ahhoz, hogy annak hangja is legyen, további hozzájárulások lesznek szükségesek.

(disclaimer: az oldalt Márk ajánlotta, feltüntettelek kistáska, remélem boldog vagy)