Az első futás szerdán volt, egy kör lightosan, majd bekérdezte DK Geri, hogy úgy nézek ki, mintha egész jól bírnám, nyomunk-e egy gyors kört, basszunk oda a Just30-as PB-nek. Oké mondom, erre a következő körben úgy megindult, mint egy elszabadult gőzmozdony, itt látszik meg, hogy elbohóckodom szépen 6'14"-es kilikkel, vagy kiadom magamból a maximumot 5'13"-mal. Gyengébbek kedvéért ez annyi, hogy egy percet faragtam le kilométerenként, melynek meg is lett az eredménye: új szigetkör PB 27'25"-tel, melyet Geri meg is énekelt a saját blogján is. Ezúton is köszönet illeti, mert kurvajól húzott végig, biztatott, minden, ennél többet nem is kívánhattam volna.

Ebből is kiderül, mennyire egy rohadt "összetett" sport ez, és a legdurvább, hogy a lábam fáradt el a legkevésbé. Egyrészt tüdőileg szar vagyok, kapkodom a levegőt, mint egy elbaszott francia bulldog 40 fokban, lihegek, harákolok, és csak a fizikai adottságaim vittek el így a célig (értsd: nagy lábak). Másrészt fejben iszonyat geciségek mennek, a folyamatos hangok, hogy "állj meg", "lassíts", "nem bírom", és ilyenek. Annak, hogy mindezek ellenére végigmentem, nagyon remélem, hogy van jellemfejlesztő hatása is, mert ha ez nem használ, akkor semmi. Mindemellett kinyílt a csipám is, és beneveztem a novemberben lévő félmaratonra, ha már lúd, legyen hozzá libamáj és lilahagyma alapon. Ott legalább még hideg is lesz.

A második futás szó szerint forradalmi volt, október 23-án. Volt egy kiírás, miszerint a KFKI parkolóból indul egy "laza" 15-ös, de miután az erkélyről úgy nézett ki a házak teteje mögött, hogy ott már nincs semmi; és mivel élénken élt az emlékezetemben, hogy márpedig van, így úgy döntöttem, hogy a zsírúj LunarGlide 3-at nem dagonyával avatom fel, hanem nyomok egy magányos futást. Eredetileg 15-öt terveztem, zenék leszed, indul.

Az első gebasz már a ház előtt bejött, a tetves szifontokban nem tudtam jól belőni a zenét, a műhold sem volt meg, eső ugye esett, fasza kezdés. Lekeveredtem a Városmajorig, a szar indulásnak köszönhetően a vállam is szúrt, hát bassza meg. Budagyöngye a bicóúton, kábé egy lélek sincs, vasárnap délután kettő felé jár, tuti a buli. A Kelemen László után elértem oda, hogy balra a Hűvösvölgyi út, jobbra az 56-os, itt már éreztem, hogy szar ment a levesbe, nem megyek én itt ki, akkor viszok basszunk oda neki - irány balra felfelé. Itt jöt be az első powersong, erre a zenére képes vagyok megtáltosodni.

Félúton visszakanyarodtam. Tegyük hozzá, filmbe illő jelenet volt, majdhogynem E1/T3 nézet között váltogattam, eső közepesen esik, fákról hullik lefelé, köd, szél, száguldó, elmosódó autók - ami csak kell. Leérve a vili mellé visszakanyar, lejtő, beindul az a gép. Visszaérve majdnem az előbb említett elágazásnál mondtam, akkor Guettából elég, jöjjön Hoti Bónuszos szettje, ha már lemaradtam róla. Az első tracket ismét powersongnak fogadtam, íme.

A Nagyajtainál lestoppoltam, mert befájdult a lábam (első vízhólyag, szevasz), itt már hisztis picsa voltam, egy megállót simán lemehettem volna még, mindegy. Majdnem egy tizest toltam, az 59-esre felszálltam, jó volt, hogy ment a fűtés, közben a világ vén barmait is megnyertem útitársnak, de az már egy más sztori. Örültem annak is, hogy pénzt elfelejtettem hozni, így legalább kaját se tudtam venni a kedvenc hambisnál, hát ez van, nem volt egy bajnok futás, de azért vagánynak éreztem magam, hogy ünnepnapon, esőben, délután letoltam. Jó volt, na.

"Bisztronómia az a szó, amely talán a legjobban írja körül, azt a tevékenységet amit folytatunk. A bisztró a városi vendéglátás alapköve és meghatározó jelensége. Elérhető áron kínál újdonságokat, klasszikusokat, változatokat, kisérletezést. Egyszóval az élettel teli nyüzsgő vendéglátás szinonímája."

(Bisztrówiki)

Október vége, péntek este, nyilván megint Lucullusos rendezvényen jártunk. Farkaséhesen értünk oda fél nyolcra, és bár a gyomrunk korgott, a környező látvány, a szép lányok, és a diszkógömb teljesen elfeledtette velünk éhségünket. Na jó, ebből egy nem igaz, de annyi biztos, hogy remek kis hely ez az U26, amit idáig csak kívülről szemléltünk meg, mivel nem engedtek be a legutolsó Killakikitt lemezbemutatóra. Most pedig indítsátok el ezt a zenét, majd lentebb megírom, miért.

Kezdésképp gyorsan rendeltünk is egy sört, addig is körbenéztünk. Az egész hely nagyon trendi, a szónak a jó értelmében. Aki szerint egy étteremben legyen világos, és csönd, annak ez nem fog bejönni, mert itt pont az ellenkezője történik. Ugye induláskor (mint azt később az egyik tulajdonos el is mesélte) még a djuice-szal közösen indult a biznisz, ők kiváltak, maradt a Clubshop, és a bisztró része. A korábbi ügyfélszolgálat részen amúgy hamarosan borbár fog nyílni, szóval ha valakit érdekel, elmehetünk majd megnézni. A falon vetítés, hátul DJ nyomatja, a kezdetben még lightos jazz-zene tíz felé kezdett átmenni a remélhetőleg mindenkinél háttérben szóló muzsikák stílusa felé, szóval a kaja után akár bulizni is lehet. Fényekből sincs túl sok, ez a fényképeken sajnos meg is látszik, ennyit tudott a 3GS kihozni a dologból. A konyha egy üvegfallal van leválasztva, innen érkeztek ki a fogások negyed kilenc felé.

Az üdvözlőfalat szárnyasokból készült kolbászkarika volt, rajta (talán) parmezánchips, és alatta kis paradicsomos valami. Érdekes ízhatás volt, kicsit talán a disznósajtra is emlékeztetett a darabossága miatt.

Következett egy hideg paradicsom-mousse (dermesztett hab), a közepén petrezselyem espumával (a pannon pumával ellentétben ez is egy krémhab), és napraforgós ropogóssal, pici olajjal alatta. A ropogós lehetett volna mondjuk tízszerannyi, nagyon jó volt, és a mártogatók is, bár a végén magukra maradtak.

A kitekintés Ázsiába egy csípős chilis édesburgonyaleves volt, kókuszhabbal, és darabkákkal. A legelején volt a legjobb az élmény, amikor a csípősség találkozott a hidegebb kókuszhabbal, így volt a legkomplexebb az íz Később összekeveredve inkább a csípős érzet a dominált a kókuszos ízzel szemben, a ropogós darabkák pedig külön jólestek benne.

Első főételünk egy szuvidolt (vákum alatt, hosszan készített) kacsamell volt. Már ez megér egy ódát, hiszen az íze fantasztikus volt, helyenként ízben minimálisan májszerű, és egy vékony zsírréteg, ejtsd szalonna is volt az oldalán, ami olyan zseniálisan finom volt, hogy a szavam is elakadt. Ehhez sült szilvát adtak, ennek is volt talán a lepirításnak köszönhetően egy baromi jó ízfelhangja, valamint egy iszonyat intenzív rozmaringolajba lehetett tunkolni - maximális extázis.

Következőnek sem jött gyengébb, egy melange (cukros oldatban pácolt, hosszan főtt) marha érkezett. A külső kérgében valóban benne volt a cukrosság, a hús szétomlott már a vágás következtében, és az íze is pontosan azt az élményt hozta, amit vártunk ez alapján. A köret zelleres francia burgonyapüré volt, kicsit a szokottnál szilárdabb halmazállapotban, és az egészet megkoronázta az aláöntött jus (pecsenyelé), így ha mindhárom falatból egy a szájba került, ismét előjött a fentebbiekben említett beszédmentes állapot. Ja és a zellerchipsből is elfogadnék egy zacskóval.

Majd elfelejtettem, a kettő között még jött egy meglepetésfalat, kis pohárban cékla csokoládéreszeléssel. Körbenézve úgy tűnt, a céklával sokaknak problémájuk van, de ahogy a zenében, az ételek között is sokrétű az ízlésem, tehát ebből az itemből kettőt is elfogyaszthattam. Meglepően jól passzolt amúgy a cékla ízéhez a csoki, ezt én is ki fogom próbálni, az tuti.

Desszertként csokimousse érkezett, ropogós csokipapír kéregben legfelül angolkrém, amit egy kissé habosnak kell elképzelni, alul pedig egy elég tömény kávésodó volt, mindez sós karamellel, ami szintén meglepően jól passzolt az édeshez - komolyan elgondolkodtam a tányér kinyalogatásán.

A végén beszéltünk pár szót T. Gáborral is, aki pont estére, a vacsik közepére érkezett vissza a balkáni gasztró-rallyról, úgyhogy kicsit fáradt volt, de ez persze nem tartotta vissza a mesélésben; valamint a helyszínen volt chocome Gábor is, csak most csokoládék nélkül.

Ez a vacsora valami oknál fogva nekem nagyon bejött. Egyrészt a helyszín iszonyat jó és hangulatos (csajjal simán lehet menni, tuti be fog jönni), másrészt pedig a kaják is kiválóak, árban megengedhető az egész, akár evésről, akár ivásról van szó. Meglepődnék, ha nem térnék vissza. Ja és a számla autentikus szardíniásdobozban érkezik, de azt sajnos nem lehet hazavinni.

Megjelent a címben szereplő kiadvány, és én pont annyira leszoktam a papír alapú újságokról, hogy úgy döntöttem, ezt most megveszem. Damage egyszerűen csak a magyar Wirednek titulálta (kölcsönvettem a képet Főnök), és bár ez utóbbihoz még nem volt szerencsém, de abban igazat kell adjak neki, hogy kurva jó kis cuccot hoztak össze. Van benne cikk például tőle, Váncsától, Doranskytól, és baromi érdekes dolgokról szól, sok természetvédős cucc van ugyan, de akad kajás, netes, tanulásos, és még csak a felénél tartok. 800 forint, de frankón megéri az árát, akit érdekelnek az effajta dolgok.

Hát ezzel a narratívával megint belerúgtak egyet az amúgy a héten a gyökereihez visszatérő EMT-be, mi ez már? Lookin sharp, top kock... beszarok a formán.

A fentebbi írást egy Blikk, vagy mi címlapján láttam, és már akkor felírtam, hogy vazzeg, ez jó lesz nekem kulcsmondatnak, ugyanis a nyáron a BKV  vicces kis játékot kezdett el játszani... de bővebben talán itt a levél, amit nekik írtam még a szezon végén.

Tisztelt BKV,

Az elmúlt egy hónapban kerékpárral kezdtem járni a Fogaskerekűn, és az alábbiakra lettem figyelmes. Még július végefelé zajlott a szezon, a biciklisek számolatlanul mentek felfelé, néha a tizenkettedik kerékpárnál egy-egy éppen arra lévő BKV-s beszólt, hogy többet már nem kéne, és ennyi, vidáman kapaszkodtak a fogaskerekek felfelé. Augusztus közepe-vége felé jött az a trend, hogy az ellenőrök/biztonságiak (semmi számot nem szoktam látni, csak a kék egyenruhát) szigorúan négyesével ott állnak, cigiznek (noha ki van téve a pénzbüntetéses tábla, vagy ez rájuk nem vonatkozik? ha nem, miért nem?), és nyolc biciklinél többet nem engednek fel, mivel ez a szabályzat. Ez rendben is van, amennyiben egyrészt nem szidnák a kerékpárosokat (nyilván ez megy vice versa), valamint következetesek lennének, és nem az lenne, hogy egyik nap "csak nyolc", másik nap "na menjél fel te is" és kilenc.

Arról nem is beszélve, hogy három-vagy négy megálló után, ahol leszálltak, nem egyszer volt olyan, hogy a következő megállóban szálltak fel még hárman, így lettünk tizenketten. Jogosan merül fel a kérdés, hogy nekik mivel volt több joguk utazni a BKV hibás ellenőrzési rendszere miatt, mint nekem, aki előző nap lennmaradtam, érvényes bérlettel, kerékpár-matricával. Igen, mert időnként, ezt is ellenőrzik, időnként nem (mint például tegnap és ma, ugyanazon őrök). Megint más kérdés, hogy miért pont a biciklisekre szállnak csak rá, és más utasoktól nem is kérik a jegyeket-bérleteket. Itt merül fel az a kérdés, mely a lakótársammal esett meg, miszerint az elmúlt fél évben kb. ötször próbált meg jegyet venni, és hol nem volt a biztonságiaknál/ellenőröknél (jó lenne ezt a státuszt is tisztázni), vagy annyit mondtak, hogy majd elrendezik a kalauzzal a dolgot, sőt, két héttel ezelőtt még az is elhangzott, hogy "nem kell lyukasztani, csak arra ügyelek, hogy maximum nyolc bicikli legyen". Fantasztikus összhang.

Ma 16.58-kor értem oda, benn állt két fogas, és egyikre sem fértem fel. Úgy érzem, nem ezért veszem a 9800 forintos bérletet, és hozzá az 500 forintos matricát pluszban, hogy Buda szívében negyven percet várjak emiatt arra, hogy hazajussak.

A fő probléma a nyolcban maximalizált bicikliszámmal van. Egyértelműen látszik, hogy kb. tizenkettő-tizenöt bringa is elfér hátul a direkt erre kialakított helyen, ami amúgy egy holttérként funkcionál, utasok ott nemigen vannak, még a legnagyobb csúcsforgalomban sem. Nem tudom, ez a szám milyen kutatások alapján jött létre, de sok panaszt és elkeseredett várakozást meg lehetne azzal spórolni, ha felemelnék valamivel, ugyanis semmi nem indokolja az ilyen alacsony számot. Hely van, a fogas nem hinném, hogy nehezebben jutna fel ennyi plusz súllyal. Ajánlatom egy esettanulmány végzése, akár a hétvégén, akár hétközben, az emelt számú kerékpárok felengedésével, hogy kiderüljön, mennyire járható az az út. Én, és a lakótársam mindenképp nyitottak vagyunk erre, szóval ha kell megyünk, és teszteljük a rendszert.

Válaszukat előre is köszönöm.

Pár hétre rá megérkezett a válasz, elég leterelő azt hiszem.

Tisztelt speed!

Hivatkozva a Társaságunkhoz 2011. szeptember 12-én érkezett elektronikus levelére tájékoztatjuk, hogy az abban leírt észrevétel kivizsgálása megtörtént.

A vizsgálat során megállapítást nyert, hogy a Fogaskerekűn az utóbbi időben jelentősen megnövekedett a kerékpárt szállító utasok száma és ezzel együtt a szabálytalan kerékpárszállításra vonatkozó bejelentések száma is. A szabálytalan kerékpárszállítás megelőzése érdekében Társaságunk fokozott ellenőrzést vezetett be. Az ellenőrzést biztonsági őrök és jegyellenőrök végzik.

A kerékpárszállítást a Fővárosi közgyűlés 22/1993. (VI.25.) sz. Önkormányzati rendelete illetve vasúthatósági előírás szabályozza, amelyek értelmében:

· Kerékpár csak díjfizetés ellenében szállítható azokon a tömegközlekedési járműveken (kocsikon) amelyeknél a kerékpár szállítására utaló jelzés (piktogram) kívülről jól láthatóan elhelyezésre került.

· A kerékpár szállítás díja azonos a vonaljegy árával.

· Csak a kijelölt helyen és számban lehet kerékpárt szállítani a járművön.

A Fogaskerekű Vasúton a kerékpárok szállítására a vezér kocsi hátsó részében kialakított hely van kijelölve és kerékpár szállítására utaló jelzéssel ellátva, ahol egyidejűleg maximum 8 db kerékpár szállítható. A Fogaskerekű Vasúton - jelenleg - több kerékpár szállítása nem lehetséges. Az engedélyezettnél több, vagy szabálytalanul elhelyezett kerékpár veszélyezteti a közlekedés biztonságát. A Fogaskerekű Vasút elsősorban személyszállítási feladatokat lát el, jelenlegi körülmények között, az időszakonként jelentkező, megnövekedett kerékpár szállítási igények kielégítésére nincs lehetőség.

Tájékoztatjuk, hogy a megnövekedett kerékpár szállítási igényeket figyelembe véve Társaságunk növelni szeretné az egy járművön szállítható kerékpárok számát, a kerékpárral, illetve anélkül utazók közötti feszültség megszüntetése érdekében. Ehhez azonban a járműveken átalakításokat kell végezni, amelyhez hatósági engedélyek is szükségesek. Türelmét és megértését kérjük, amíg a járműveink alkalmasak lesznek a nagyobb számú kerékpár szállítására.

Tájékoztatjuk továbbá, hogy a bejelentésében a biztonsági őrök szolgálatvégzésére vonatkozó észrevételek konkrét időpontot, illetve a kifogásolt viselkedést elkövető biztonsági őr(ök) személyére vonatkozóan információt nem tartalmaznak, ezért egyéni felelősségre vonás alkalmazására nincs lehetőség. Az észrevételeket figyelembe véve a beléptetéses jegyellenőrzést végző biztonsági őrök munkáját a jövőben illetékes munkatársaink fokozottan ellenőrizni fogják.

Annak érdekében, hogy a meglévő viszonteladói, illetve automatából történő jegyvásárlási lehetőségen kívül, a biztonsági őröknél is lehessen jegyet vásárolni Társaságunk illetékes szakterülete intézkedéseket tett.

Kérjük megértését és tájékoztatásunk szíves elfogadását.

Ha jobban megfigyeljük, pár kérdésre nincs válasz, a hangnem korrekt, csak mégis... amúgy a jelek szerint nem szolgáltattam konkrétumot? Akkor nesztek srácok, itt van pár képecske, szeptember 17. a dátum, mind a bagózás, mind a kerékpár-túltengés megfelelően látszik, a képeket bárkinek szívesen elküldöm eredetiben.

How do you like me now bitch?

Már megint végignyomtam az MW 1-2-t, és még mindig fantasztikus, a szereplőket folyamatosan olyan helyzetekbe nyomják, ami érzelmileg kihat a játékosokra, annak ellenére, hogy reálisan belegondolva tényleg alig ismerjük őket. Soap, Price, Ghost, Roach, mindegyikkel együtt izgulunk, hogy mi lesz velük, és ebben nem kis szerepe van Hans Zimmer komolyan mondom zseniális zenéjének. Az egy dolog, hogy kőkemény mészárlás folyik, dehát ez a háború, és mégis... Remélem mindenki felkészülve várja harmadik részt mind ebből, mind a Battlefieldből. Én pedig ha kint van mindkettő, kiveszek egy szabadnapot, mert ezt máshogy nem lehet bírni.

A többéves szünet után idén visszatérő Guano Apes nyáron már megmutatta magát a hazai közönségnek a Hegyalja Fesztiválon. Most a Club 202-ben "léptek fel", és ahogy a címből is kiderül, ez a megfelelő megfogalmazás.

A Linkin Parkon és Avril Lavigne-on nevelkedett mai tizenévesek számára talán nem magától értetődő, hogy miért tudott ez a mostani szemmel nem túl eredetinek tűnő banda nagy nemzetközi sikereket elérni a 90-es évek vége felé. Pedig egyszerű a magyarázat: Németországból indulva a crossover hullám kezdetét sikerült meglovagolniuk, és írtak pár hibátlan, generációsnak nevezhető deszkáshimnuszt (Open You Eyes, Lords Of The Boards), melyek hangzása akkoriban még igenis eredeti, az énekes Sandra Nasic pedig figyelemreméltó jelenség volt. Nem csoda, hogy abban az időben nemigen lehetett olyan házibulit találni, ahol ne hangzott volna el legalább egy Guano Apes szám.

Bár a kiugró sikerek az ezredfordulóra már elmaradtak, a 2003-ig megjelenő három sorlemez egyikére sem lehetett panasz, és a 2011-es visszatérő Bel Air lemez sem rossz, csak kicsit poposabb a hangzás. A dalszerzői potenciál tehát még mindig ott van, az érdeklődés azonban mérsékeltebb. A Bel Air lemez turnéját ennek ellenére nem nosztalgiaműsornak szánta a csapat, ami a setlist.fm-en fellelhető összeállításokból is kitűnt: a turnén sosem játszanak 5-6 számnál többet a régiek közül, míg az új lemezt szinte végigtolják.

Az aránylag magas jegyárak (6900/7900) mellett nem volt meglepő, hogy a szebb napokat sosem látott, nemrég átkeresztelt rockklub csak közepesen telt meg. A 22 nevű norvég előzenekarra nem is kell sok szót vesztegetni, nekem pl. csak a fél szemmel figyelemmel kísért műsor végére esett le, hogy a kopasz énekes nem nő, hanem férfi, és ez talán mindent elmond arról, mennyire lekötött a nyivákolós produkció. Inkább vártuk az igazi nő Sandra Nasicot és bandáját.

A Guano Apes mindenféle intro nélkül indított a Quietly-val, a kezdő rifftől végig kellemes emlékeket felidézve. Majd máris egy új szám következett, mely elhozta a kegyetlen igazság pillanatát: Sandra a refrénnél a közönség felé tartotta a mikrofont, és csodák csodájára az éneksáv ugyanúgy szólt tovább. Playback! - mondtuk ki a halálos ítéletet, és nem akartunk hinni a szemünknek, fülünknek. Nem arról volt szó, hogy a zenészek egyáltalán ne zenéltek volna igazából, mint az RTL Klub rosszemlékű Reggeli c. műsorában - még egy kiegészítő turnégitáros is pengetett hátul - , de énekben egyértelműen ment hátulról a markáns rásegítés. (Hangsúlyozom, nem a manapság már megszokott autotune-os kiigazításról volt tehát szó, hanem arról, hogy a main vocal ment csaknem teljes hangerővel a pultból.) Hmm, gáz.

Így telt tehát a program, és a You Can't Stop Me, Open Your Eyes, Pretty In Scarlet slágerek után csupa új következett egy hétszámos blokkban. Ez jó választásnak bizonyult, mert az új dalok diszkósabb dobalapjuk miatt a régiekkel váltakozva biztosan zavaróan hatottak volna, így viszont az egész blokk egységes és furamód táncolható volt. Közben viszont már olyat is látnunk kellett, hogy az egyik verze (!) alatt Sandra a mikrofont leeresztve a gitárossal beszélgetett, az éneke azonban ekkor is zavartalanul hallatszott tovább. Tehát nemcsak a refrén és nemcsak a csordavokál. Döbbenet. És főleg azért az, mert ez a banda képes jól zenélni, ezt is tették, még egy kisegítő turnégitáros is tisztességgel pengetett a háttérben. Érthetetlen. (Arról nem lehetett szó, hogy Sandra be volt rekedve, mert a felkonfok hibátlanul mentek neki, szóval ez koncepcionálisan volt így megoldva.)

Egyébként nem úgy tűnt, hogy a közönségben ezt sokan észrevették volna, jelentős visszatapsolás előzte meg a ráadásblokkot is, mely egy állat instrumentális jammel kezdődött, majd jött a Big In Japan, végül a kötelező Lords Of The Boards. Ez már mindenkit kellően megmozgatott, ráadásul a félplayback felfedezése óta a koncertet hátulról duzzogva követő Géza barátunk azt is megfigyelte, hogy erre a pár számra kiiktatták a meg nem engedett segítséget: a gitárok karcosabban szóltak, Sandra éneke pedig éppen annyi volt, mint ami a mikrofonba bement – gyengébb, de élő. Az a bosszantó, hogy ha az egész koncert így megy, akkor ez egy csillagos ötös produkció. Így viszont nem, mert ami egy Britney Spears show esetében belefér, az egy Guano Apes klubkoncerten nem, itt senki nem várt volt el stúdióhangzást a színpadon sokat mozgó Sandra Nasictól. Más kérdés, hogy mindezek ellenére is abszolút jókedvűen jöttünk el, biztos csak a jó számok és a vidám hangulat miatt. No meg – még ha nem is annak szánták - az a fránya nosztalgia...

A fényképek a szerző felvételei.

Egy hete véget ért a pokol, de úgy gondolom, egyrészt tartozom némi beszámolóval utána is, valamint ez a pénteki nap tökéletes arra, hogy nyomonkövessük a változásokat. Kezd erős lenni a gyanúm, hogy itt a Hegyvidéken kibaszottul nem normálisan mennek a dolgok, ma például az egyik farkaskutyából egy pamacsos fülü whippet lett, majd vissza, és ráadásul gyerekhangon vonyított.

Szóval a program. Bár nem volt komolyabb kijelölt cél, csak úgy a 83 kiló, az végülis simán meglett már olyan 35-40 nap környékére, így ott akár abba is lehetett volna hagyni a dolgot. Még egyszer leírom, a program kábé öt hét után be is fejeződhetett volna. Nem faszom lószar diéta, idióta baromság, hanem egy kis ésszel és akarattal összehozott fogyás. Aki idáig nem vette volna le, a lényeg két dolgon volt: kaja csökkentése, mozgás növelése. Elhagytam a piát teljesen (nem haltam bele), a desszertet és az édességet, mindenből kb a 2/3-adát-felét ettem, gyorsétteremben csak salátát, vagy tortillát, vízzel, krumpli nélkül. Ez szerintem egy felnőtt ember számára egyáltalán nem tarthatatlan, aki ennyit sem bír ki, úgy, hogy komolyan gondolja, az egy szar alak, aki nem is érdemli meg a fogyás örömét, már ha örömnek lehet azt nevezni, hogy a nadrágjaidat baszhatod ki, mivel úgy lógnak rajtad, mint tehénen a gatya.

Tény, hogy nem egyszerű, főleg az első hetekben. Én úgy oldottam meg, hogy vasárnap lefőztem a hétfő-kedd ebédet, szerdán ugye gyorskaja (fentebb), csütörtök péntek pedig munkatársakkal valami menü. Ebben is segítek: leves oké, ha nem gyümölcs, kaja oké ha nincs agyonbaszva cukorral, liszttel, lehetőleg legyen benne valami csirke, vagy hús, és persze újfent: desszert nuku. Gyros simán jó, kínaiból fél adag, és nem az olajban sült rettenet, plusz szósz nélkül, és kábé le is fedtük a lehetőségek nagy részét. Este vacsorára valami saláta, vagy ilyesmi. Attól se kell befosni, hogy mi lesz, ha beülünk valahová, limonádé (cukor nélkül, ha lehet), és ennyi. Akinek a társaságát meg nem bírod pia nélkül, azzal minek mész bárhová, nem?

Mozgás, ez a nehezebb része. Kurvára nem lesz elég, ha leesz a fene az edzőterembe, bohóckodsz a futópadon, majd egy hét múlva félig lenyomorodva feladod, ugyanez igaz a súlyokkal is. Én ugye a melóba oda-vissza bicózással kezdtem, aki 10km-en belül lakik, az szerintem simán megpróbálkozhat ezzel, persze nem most ősszel-télen, mert kezd hideg lenni. Ezután jött a futás, ezt sem most kezdeném el, de amúgy is, ha idáig nem fogytál le, akkor vagy most csinálj valamit, vagy karácsony előtt már ne bohóckodj ezzel, mert semmi értelme. Nagy a pofám igen, de én nyár közepén 94 kiló voltam, most meg alig érem el a nyolcvanat (friss adat a hírügynökségtől), és ha valaki, én aztán szeretem a kaját, meg a lustaságot. Így volt heti 300 perc bicó, és 90-120 perc futás maximum. Ez olyan sok? Ha igen, akkor sincs gond, csak lassabb lesz a fogyás.

Ami még jött, hogy sokan mondják, egyrészt, hogy lefogytam, másrészt, hogy tök jó, hogy futok - ezeket mind köszönöm, soha nem is sejtettem, hogy valaki azért fog megdícsérni, mert sportolok, állat nagyon. A konklúziók kábé ezek voltak fentebb, egyrészt nem volt ez olyan kemény, mint amilyennek tűnt, másrészt, ha valaki ezek után nyíg nekem, hogy nem tud lefogyni, akkor olvassa el ezt, és kézcsók.

Következő jogosan felmerülő kérdés, hogy innen hogyan tovább. Nos, ma este megejtettem a Mennyország első napját, kis pálinka, kolbász, miegyéb, házifesztivál. Noha abban korábban egyetértettem mtomival, hogy a kurva nagy izmok nem feltétlen jók, mégis arra jutottam, hogy valami kéne így télire, mert azért mégiscsak. Rendeltem egy jó kis pólót is, abban meg úgy nézek ki, hogy kész röhej, a karjaim vastagsága szánalmas (sajnos ezt ki kell mondani). Lehet, hogy majd eljön az a kor is, hogy ezt elfogadjam, egyelőre még úgy gondolom, hogy lehet különösebb gondok nélkül javítani a testképemen. Ha meg nem, akkor tavasszal újra lefogyok, de látva ezt a mostanit, nem lesz itt többet óriáspizza, meg táblacsoki, az is kurvaélet. Első körben pedig jövő nyár elejére megcélzok egy jófajta Johhny Quid formát.

Ehhez persze edzés kell. Amit néztem, funkcionális, ott úgy tűnik nem kell a pénzem, mivel már a második, különböző címeken történő emailváltás akad el, én pedig nem fogok könyörögni (és nem is kis terem, sőt); csak nem értem mi lehet a háttérben. Szóval nagyon úgy fest, hogy a megoldás az lesz, amivel már régóta szemezgetünk Márkkal, mégpedig a klasszikus Flex Gym itt mellettünk. A terv a következő: heti három futás, kétszer olyan másfél óra teljes testes átmozgató jellegű edzés, és heti egy úszás. Ha ez összejönne, már kibaszott boldog lehetnék. Persze emellé kell egy normális kajálás is, de erről majd később.

Itt vagyunk most, innen megyünk tovább. Következik tehát minimum öt hónap ebből, aztán meglátjuk, merre tovább. A saccolt súlyom márciusban legyen olyan 85-87, ha ennél több, az már gáz. Köszönöm a figyelmet.