Forradalmi futások

Az első futás szerdán volt, egy kör lightosan, majd bekérdezte DK Geri, hogy úgy nézek ki, mintha egész jól bírnám, nyomunk-e egy gyors kört, basszunk oda a Just30-as PB-nek. Oké mondom, erre a következő körben úgy megindult, mint egy elszabadult gőzmozdony, itt látszik meg, hogy elbohóckodom szépen 6'14"-es kilikkel, vagy kiadom magamból a maximumot 5'13"-mal. Gyengébbek kedvéért ez annyi, hogy egy percet faragtam le kilométerenként, melynek meg is lett az eredménye: új szigetkör PB 27'25"-tel, melyet Geri meg is énekelt a saját blogján is. Ezúton is köszönet illeti, mert kurvajól húzott végig, biztatott, minden, ennél többet nem is kívánhattam volna.

Ebből is kiderül, mennyire egy rohadt "összetett" sport ez, és a legdurvább, hogy a lábam fáradt el a legkevésbé. Egyrészt tüdőileg szar vagyok, kapkodom a levegőt, mint egy elbaszott francia bulldog 40 fokban, lihegek, harákolok, és csak a fizikai adottságaim vittek el így a célig (értsd: nagy lábak). Másrészt fejben iszonyat geciségek mennek, a folyamatos hangok, hogy "állj meg", "lassíts", "nem bírom", és ilyenek. Annak, hogy mindezek ellenére végigmentem, nagyon remélem, hogy van jellemfejlesztő hatása is, mert ha ez nem használ, akkor semmi. Mindemellett kinyílt a csipám is, és beneveztem a novemberben lévő félmaratonra, ha már lúd, legyen hozzá libamáj és lilahagyma alapon. Ott legalább még hideg is lesz.

A második futás szó szerint forradalmi volt, október 23-án. Volt egy kiírás, miszerint a KFKI parkolóból indul egy "laza" 15-ös, de miután az erkélyről úgy nézett ki a házak teteje mögött, hogy ott már nincs semmi; és mivel élénken élt az emlékezetemben, hogy márpedig van, így úgy döntöttem, hogy a zsírúj LunarGlide 3-at nem dagonyával avatom fel, hanem nyomok egy magányos futást. Eredetileg 15-öt terveztem, zenék leszed, indul.

Az első gebasz már a ház előtt bejött, a tetves szifontokban nem tudtam jól belőni a zenét, a műhold sem volt meg, eső ugye esett, fasza kezdés. Lekeveredtem a Városmajorig, a szar indulásnak köszönhetően a vállam is szúrt, hát bassza meg. Budagyöngye a bicóúton, kábé egy lélek sincs, vasárnap délután kettő felé jár, tuti a buli. A Kelemen László után elértem oda, hogy balra a Hűvösvölgyi út, jobbra az 56-os, itt már éreztem, hogy szar ment a levesbe, nem megyek én itt ki, akkor viszok basszunk oda neki - irány balra felfelé. Itt jöt be az első powersong, erre a zenére képes vagyok megtáltosodni.

Félúton visszakanyarodtam. Tegyük hozzá, filmbe illő jelenet volt, majdhogynem E1/T3 nézet között váltogattam, eső közepesen esik, fákról hullik lefelé, köd, szél, száguldó, elmosódó autók - ami csak kell. Leérve a vili mellé visszakanyar, lejtő, beindul az a gép. Visszaérve majdnem az előbb említett elágazásnál mondtam, akkor Guettából elég, jöjjön Hoti Bónuszos szettje, ha már lemaradtam róla. Az első tracket ismét powersongnak fogadtam, íme.

A Nagyajtainál lestoppoltam, mert befájdult a lábam (első vízhólyag, szevasz), itt már hisztis picsa voltam, egy megállót simán lemehettem volna még, mindegy. Majdnem egy tizest toltam, az 59-esre felszálltam, jó volt, hogy ment a fűtés, közben a világ vén barmait is megnyertem útitársnak, de az már egy más sztori. Örültem annak is, hogy pénzt elfelejtettem hozni, így legalább kaját se tudtam venni a kedvenc hambisnál, hát ez van, nem volt egy bajnok futás, de azért vagánynak éreztem magam, hogy ünnepnapon, esőben, délután letoltam. Jó volt, na.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.