Moonlight Taverna éttermi kaland (Ciprus, Ayia Napa)

Méghogy csak mi utazunk!? Mtomi külföldön járt, és rögtön gasztrópostot írt - most már tényleg nincs visszaút!?

Sosem hittem volna, hogy valaha étterembeszámolót fogok írni erre a blogra, de mivel az alábbi írás inkább lesz sztorizás, mint gasztronómiai értekezés, és biztosan nem tartalmaz majd olyan kifejezéseket, mint "konfitált kacsazúza göngyölt gyömbérrel", "libamájhab gránátalmás carpaccioval" és "Lucullus Bt.", vállalhatónak tűnik a dolog.

Úgy történt, hogy október végi ciprusi nyaralásunk egész hetében élveztük a félpanzió minden áldását, napközben egyszer betolva valamit az átlagos tengerparti fish&chips, saláta és kebab körből válogatva, de az utolsó este azért szerettük volna megkóstolni a meze nevű helyi jellegzetességet egy autentikus étteremben. A mezéről előzetesen csak annyit tudtunk, hogy egy tapas-szerű összeállítás húsból vagy halból, esetleg vegyesen mindkettőből, de utóbbi kevésbé jellemző. Az éttermek ajánlatait böngészve az is kiderült, hogy egyik helyen sem készítenek csak egy adagot, legalább két főnek kell egy asztalnál mezét rendelnie ahhoz, hogy azt a szakács hajlandó is legyen elkészíteni. Mivel ez alapvetően igényes működésre utalt, gond nélkül tudomásul vettük.

Az Eating Out nevű rendkívül modoros nemzetközi guide ("in the Cypriot restaurants leave your Bermuda shorts behind, think business casual, and you'll be fine" - anyád) Ayia Napán a Napa Taverna nevű helyet ajánlotta a témában, de a nagy és kevéssé hangulatos üres hodálytól elsőre elment a kedvünk. Inkább továbbsétáltunk település turistaözöntől távolabb eső domboldalán, hátha találunk vonzóbbat. Az első szimpatikus helyen a pincér már az utcafronti kerítésen át nagyon meggyőzően ajánlotta a mezéjüket, de mivel két főre 45 euró lett volna csak az étel, ezt végül elvetettük. Van az a határ, amin felül számomra ésszerűtlen pénzt adni kajáért, hány lélegeztetőgépet lehetne ebből venni, haha. Szóval közöltem a pincérrel, hogy ez az ár nekünk sajnos nem megfelelő, amire ő barátságosan átnyújtotta a hely szórólapját azzal, hogy semmi gond, ez Ayia Napa legjobb étterme, hátha egyszer még arra járunk. Speed kedvéért a hely neve: Limelight Taverna (köszi!- a szerk).

Innen tehát továbbálltunk, és a következő utcában egy hangulatos taverna mellett haladtunk el, ahol viszonylag sokan ültek, és nem görögös zenével akarta bevonzani a turistákat. Ez alapból jópont volt, és az étlapon a meze ára fejenként 17 euróban volt megjelölve, így be is tértünk. A középkorú, jóvágású pincér rögtön megkérdezte honnan jöttünk, majd hozta az étlapot. A meze ugye nem volt kérdés, ahogy az sem, hogy a drága palackozott borokat mellőzzük, a 6 euróért kínált fél literes house wine bőven meg fog felelni nekünk az alkalomra. A pincér hamar visszatért, meglepetésünkre lazán leült hozzánk az asztalhoz, és így vette elő cetlijét a rendelés felvételére. Bepróbálkoztunk, hátha lehet egy hal és egy húsos mezét kérni, de közölte, hogy "the cook goes crazy", ha ilyen rendelést venne fel, így végül engednünk kellett, és a két adag húsosban maradtunk. Italként viszont már ő maga ajánlotta az általunk is kinézett kimért bort, ami rögtön szimpatikus húzás volt, nem akart sommelier-t játszani, és azt is hozzátette, hogy akár vöröset, akár fehéret iszunk, senki nem fog itt kinevetni minket, a húsos mezéhez egyébként is megy mindkettő. A vörös mellett döntöttünk és kértünk még mellé egy palack ásványvizet is. Közben láttuk, amint pincérünk a mögöttünk egyedül üldögélő orosz lányt fűzi, majd a vendég maradék borát lazán felhörpinti, szóval minden a legnagyobb rendben volt.

Kisvártatva kezdett érkezni az étel: először három mártás (tzatziki, csicseriborsó és egy ahhoz hasonlító ízű azonosítatlan harmadik), egy nagy tálban görögsaláta, és pita kenyér. Ezután jött az első tétel, pár szelet halloumi nevű tradicionális ciprusi sajt grillezve. Ez utóbbi fantasztikus ízű és igazán egyedi dolog volt a kínálatban. Ezután szép sorjában (a szakács csöngetésére) hozta ki a pincér a húsokat: először sertést, majd omlós puha bárányt (ez is remek volt), aztán marhát, fasírtot, csirkét. A meze összességében jó ételsor volt, de a különleges ízt elsősorban a mártások adták, a húsok fűszerezése nem volt semmi extra. A végére mi teljesen megteltünk, az utolsó adagból csak kóstolni maradt erőnk. A bort is kellemesen elkortyoltuk, amire megjelent ismét kedvenc pincérünk, és letett egy újabb üveg bort az asztalra, azzal, hogy ez „free”.

A szomszéd asztalnál közben két helyi hajótulajdonos fűzött egy német lányt, majd minket is megszólítottak, és az egyik örömmel dicsekedett azzal, hogy járt már hazánkban, nagyon tetszett neki "Szántándrá" és a gulash soup, ami a legjobb leves a világon. Mivel mégiscsak igazi ciprusi szigetlakóról volt szó, jólestek a szavai, ahogy az is, amikor pincérünk egy kis kakaós piskótát hozott nekünk desszert gyanánt, szintén ajándékba. Amikor ezzel is végeztünk, megjelent a harmadik üveg borral, amire már kegyelemért esedeztünk, hiszen nem volt célunk komolyabban berúgni a másnap reggeli repülőút előtt. Megköszöntünk a nagylelkűségét, de a harmadik üveget nem fogadtuk el, és kértük a számlát.

Az egyre kapatosabbá váló pincér kijött a cetlijével, mondta, hogy a két meze 34 euró (nem is tudtam, hogy a focis cuccait is rátok sózta- a szerk.), és kérdezte, mennyi bort ittunk. Mondtam, hogy egyet kértünk, de kettőt ittunk. Erre ő: "one is nothing", 34 euró lesz. Azonnal adtam neki két húszast azzal, hogy köszönjük szépen, és nem kérünk vissza, de ő jelezte, hogy a visszajáró nélkül nem léphetünk ki az ajtón, így épp 34 eurót hagytunk ott, pedig Cipruson is elfogadott a 10%-os borravaló. Közben még láttuk, ahogy a pincér a két hajótulajdonossal összefogva becsábít két orosz nőt az utcáról, ezek után gondolom őket már ingyen etették, de mi sem jártunk rosszul a finom meze és a grátisz elfogyasztott bor, süti és víz után. A hely neve Moonlight Taverna, és ha bárki Cipruson járna a közeli vagy távoli jövőben, okvetlenül nézzen be.

Bájosan kezdetleges honlapja: http://www.btinternet.com/~paul.watty/paul/moonlight/

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.