Már gimnáziumban sem én voltam a legnagyobb Iron Maiden rajongó az osztályban - bár M. B. kirúgása után azért előrébb léptem a rangsorban -, az irántuk való érdeklődésem kimerült a Piece Of Mind és a Fear Of The Dark kazetták rongyosra hallgatásában, a Guns N' Roses és a Metallica pozíciói nem igazán forogtak veszélyben. Arra azért így is jól emlékszem, hogy elsőben (amit nálunk kilencediknek hívtak) egy matekórán véletlenül beindult a Walkmanem a farmerdzsekim zsebében, és a magas hangok túlsúlya miatt tisztán hallhatóan megszólalt az Afraid To Shoot Strangers gitárszólója, amit a tanár kevéssé díjazott, mégsem kaptam újabb bejegyzést az ellenőrzőmbe. (Ez még éppen a Golden Years előtt volt ugyanabban a gimnáziumban, ahová szerzőtársam járt...)

Aztán jóval később, a 2000-es évek vége felé kapott el először a Maiden-nosztalgia, amikor az akkori szobatársammal felfedeztük a Childhood's End Visegrádra szabott Youtube-verzióját:

Ekkor már az sem volt kérdés, hogy ott a helyem a 2008-as Sziget nulladik napján rendezett Maiden-koncerten, amit viszont úgy tönkrevágott a katasztrofálisan halk és kásás hangzás meg a nagyszínpad előtti teret ellepő turisták tömege, hogy a következő szigetes koncertjükre már eszembe sem jutott kimenni. Az egyébként állítólag még rosszabb volt.

Amikor aztán idén februárban bejelentették, hogy a 80-as évek dalait turnéztató Maiden England turné végén a Budapest Sportarénát is megcélozzák, még nem éreztem késztetést a jegyvásárlásra. Az utóbbi napokban azonban mégis megjött a kedvem, hogy végre normális hangzással is meghallgassam élőben a The Troopert.

A koncertre teljes lelki nyugalommal érkeztünk meg 8-kor, a jegyen ugyanis ez volt kezdési időpontként feltüntetve. Aztán amikor fél 9 körül megfelelő hangulatba kerülve az előzenekar Anthrax színpadra lépését vártuk, megrökönyödésünkre az Iron Maiden intrója, a Doctor Doctor indult el. Az Anthraxről tehát sajnos lekéstünk, úgyhogy lehet szavazni, hogy mi vagyunk a lúzerek vagy a szervezők érdemelnek inkább egy vasszűz-kezelést, esetleg mindkettő.

Szomorkodni viszont sem időnk, sem okunk nem volt, mert az Iron Maiden etalon koncertet adott a teltházas Arénában. Voltam én már jónéhány koncerten itt, de ilyen egységesen jó hangulatot sosem tapasztaltam: a hátsóbb sorokban is ment végig az éneklés, senki sem bámult passzívan maga elé, mint oly sok sztárzenekar előadása közben. És bécsi koncertélményeim alapján abban is biztos vagyok, hogy az Iron Maiden sem sok helyen éli át azt európai turnéja során, amit itt, hogy egy teltházas csarnok egy emberként énekli végig az összes számot és gitárszólót.

Ahogy arra számítani lehetett, csupa klasszikus szám hangzott el, a Moonchild és a Can I Play with Madness eleve erős kezdés volt, és mire az egyébként remek, de kevésbé koncertszám Revelations kissé leültette volna a hangulatot, érkezett is a The Trooper, és igen, épp úgy szólt, ahogy kellett. Utána következett a kötelező Number Of The Beast, aztán a Run To The Hills után újabb csúcspontként a hibátlan Wasted Years, majd a középpontban lévő Seventh Son Of The Seventh Son album címadó dala. A hangzás tökéletes volt, a színpadkép pedig Iron Maiden-mércével klasszicizáló módon Eddie-t jelenítette meg mindig más és más alakban. Bruce Dickinson rohangált ezerrel, közben szépen énekelt, a hősies ikerszólók visítottak, a közönség üvöltött és lelkesedett.


A Fear Of The Dark már a rendes program végét jelezte, és erre a számra volt talán a legnagyobb megőrülés, de az addigiakat is alig lehetett már fokozni. Az Aces High - The Evil That Men Do - Sanctuary ráadás ehhez már nem is tudott sokat hozzátenni, de ekkor sem indult el senki hazafelé, hogy megelőzze a tömeget. Ilyet is ritkán látni, ismét nem győztünk csodálkozni.

A konklúzió, hogy Magyarország szereti az Iron Maident, az Iron Maiden pedig szereti Magyarországot, úgyhogy több tiszteletet a magyaroknak! Meg is jött a kedvem a szombati Pokolgép koncerthez, éljenek az ikergitárok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Halálosztó Babgulyás 2014.06.08. 05:11:45

Hát öregem, ilyen fos hangzást egy kezdő punkzenekar sem produkál, mint ami itt volt.

Válasz erre 

netiltsálle 2014.06.10. 13:54:14

"Az Anthraxről tehát sajnos lekéstünk, úgyhogy lehet szavazni, hogy mi vagyunk a lúzerek vagy a szervezők érdemelnek inkább egy vasszűz-kezelést, esetleg mindkettő."

Egyértelműen ti vagytok a lúzerek! 2014 van, itt a kibaszott internet, meg lehet nézni!

Válasz erre 

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet.

Mégsem

Kimoderálom ezt a kommentet. Nem moderálom a kommentet. Kimoderálom a kommentező összes kommentjét.

A kommentezőt nem tiltom ki. A kommentezőt kitiltom egy napra. A kommentezőt kitiltom egy hétre. A kommentezőt kitiltom egy hónapra. A kommentezőt kitiltom örökre.

Megjegyzés: