Dang Muoi megnyitó – Lucullus BT
2013.03.26. 21:03
Régen jártunk már Lucullusos rendezvényen, ideje volt hát ezt pótolni. Ráadásul olyan helyre érkezett meghívás, ami egyrészt már korábban híres lett a józsefvárosi piacon, másrészt pedig mi is voltunk itt pár héttel ezelőtt, ezáltal tudtam, hogy a hírnév bizony megérdemelt.
A vacsora elején Gábor röviden bemutatta az éttermet üzemeltető családot, valamint beszélt pár szót arról is, mi inspirálta őket arra, hogy ide, a kilencedik kerület dinamikusan fejlődő részére költöztessék az üzletet (illetve ez nem teljesen igaz, a piacos részleg is párhuzamosan üzemel); valamint beszélt a vietnami konyha jellegzetességeiről is.
Az első fogás rögtön a zászlóshajó Pho leves volt (phở bò), tekintettel a későbbi fogásokra, csak a normál adag felével, de még így is rettenetes adag, benne bőkézzel marhahús-szeletek, koriander, tészta, opcionálisan pedig csípős és savanyú kerülhetett bele.
A következő fogás szintén nem ismeretlen számunkra: tavaszi tekercs (nem rán), vastagon töltve darált hússal. Annyiban is különbözik ez a konyha mondjuk a kínaitól, hogy itt nem pakoltak mindent fel egyszerre az asztalra, hanem szépen egymás után érkeztek a fogások; ezek után elsőnek a sült csípős kacsa (vịt xào cay), hagymával, zseniális szafttal, melyet a kis, gömbölyű tányérba szedett ragacsos rizzsel tudtunk elfogyasztani. Ezzel egy időben jött a saláta is, ami papíron karalábé volt (nộm su hào), mondjuk ez nekem annyira nem jött le belőle.
Békacombot (đùi ếch satế) még sohasem ettem, de most ennek is eljött az ideje! Ami meglepett, az az volt, hogy mennyivel kisebb, mint én azt gondoltam volna; ízre pedig teljesen hasonló a csirkecombhoz. Annyi biztos, hogy nem fogom visszasírni, de egynek jó volt.
A végére jött a második csúcs a leves után, mégpedig a szalonna, kis karikákban, ropogósra sütve. Nos, ez annyira finom volt, hogy meg bírtam volna enni az egészet, ha nem lett volna egyben iszonyú tömény is, így pár falat után úgy döntöttem, nem akarok éjszaka a sárkányokkal hadakozni.
Desszertként vietnami puding érkezett (Chè), amiben azt hiszem rizs volt, de egy olyan rettenetesen füstös mellékízzel, ami egy szénégetőnek is a becsületére vált volna. Emiatt az emberek nagy része húzta is a száját, de én úgy voltam vele, hogy pont ezért nem a Mekibe mentem vacsira, szóval hősiesen letoltam, tanítva ezzel az ízlelőbimbóimat.
A verdikt a Dang Muoiról mindenképp az, hogy erősen ajánlott, mivel az adagok nem annyira drágák, ellenben nagyon nagyok, van olyan barátom, aki csak levesezni megy oda, és annyival jól is tud lakni, cirka 1100-ért, szóval itt tényleg nem viccelnek (de említhetném a múltkor látott egészben sült halat, ami mind nagyságában, mind kinézetében a törpék mesebeli főztjére hasonlított A hobbitban). Találkozunk az Ernő utcában!
Elérhetőség: https://www.facebook.com/dangmuoibufe
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
TitokJolán 2013.03.27. 13:03:13
a Zamboni nem egy tészta 2013.03.27. 13:22:40
(Pho-t mindenkinek minimum egyszer kötelező lenne, ha rajtam múlna)