mtomi ismét évet értékel

A tavalyihoz hasonlóan újra itt egy szubjektív összeállítás az év legjobb koncertjeiről.

1. Metallica (Novarock)

A Mastodon és a Slayer remek felvezetése után (a borzalmas Nightwisht hagyjuk) a Metallica a Novarockon az év koncertjét adta: a fekete album 20. évfordulóján eljátszották a lemez valamennyi számát fordított sorrendben tökéletes hangzással, ezen felül olyan csodákkal örvendeztettek meg minket, mint a Fight Fire With Fire teljesen hiteles gyűlölködős átéléssel előadva. Mindezt nyáreleji hangulatban élhettük át az osztrák-magyar határon, ahol még magyar térerő is van a telefonon. Hibátlan. (Ami meglepő, hogy a koncert a jelenkori Metallicát módszeresen fikázó Lángoló Gitárok toplistáin is előkelő helyen szerepelt, ez azért tényleg nem semmi!)

2. Korn (Sziget)

Az év meglepetése: a korábbi beszámolók alapján nagyobb várakozások nélkül készültünk a koncertre, de Jonathan Davis-ék érezhették, hogy most nem hibázhatnak, és emlékezetes koncertet adtak, best of műsorukba szervesen illesztették be az új lemez dalait is. Életem első olyan szigetes headliner koncertje, amely jól szólt, és még a közönség sem csak ácsorgó érdeklődőkből állt, középtájt is volt circle pit és vidámság, a műsort záró Blind után alig tértünk magunkhoz. Hipszteréknél biztos nem menő a Korn (mondjuk a lista egyik helyezettje sem), de hogy nyáron jobb ilyen koncerteken lenni, mint a Kazinczy utca mélyén divatbemutatót tartani, az tuti.

3. Sunrise Avenue (Dürer kert)

Idei tudományos szórakozásunk csúcsműve: tudtuk, hogy a zseniális Hollywood Hills-t hallanunk kell egyszer élőben, és ennek teljesítése meg is hozta az elvárt frenetikus hatást. Emellett egész este jól muzsikáltak a finnek, és szerencsére messze nem olyan tinglitangli a színpadi produkciójuk, mint amire a magyar rádióbarát bandák képesek. Remek este volt, igazi fasza klubkoncert hangulatban.

4. Ektomorf (A38)

Elementáris erejű koncert a félházas hajón, Farkas Zoli és csapata az új lemezzel és a régi gitárossal ismét csúcsformában - index címlapot is megjárt beszámolónk itt

5. Lostprophets (VOLT)

Az idei VOLT általam leginkább várt koncertje nem okozott csalódást, és a kötelező Last Summer is megvolt, ha már a tavalyi Szigetet kihagytam. Bár egy kisebb színpad (vagy nagyobb közönség) jobban állt volna nekik, nem lehet belekötni a műsorukba.

6. Hopes Die Last / Fall Against Fate / Claps For Caroline (Dürer kert) 

Egy olasz, egy angol és egy magyar. A három hardcore-közeli banda hozzáállása együttesen járult hozzá ahhoz, hogy az év klubkoncertes meglepetését okozza, a Dürer kisterme rég láthatott ilyen jó keddi bulit - beszámolónk itt olvasható.

7. KFT (Hévíz)

A kakukktojás: nem is koncertre mentünk, mégis ott ragadtunk a KFT ingyenes nagykoncertjén. A tanulság: a KFT 30 év után is a magyar könnyűzene egyik legnagyobb értéke, szövegeik most is legalább annyira aktuálisak, mint a hazai new wave hajnalán, emellett az új számaik sem izzadságszagúak. És meglepően jól zenélnek. Bónusz élmény: a Balatoni nyár a Balaton mellett, nyáron.

8. Sportfreunde Stiller (A38)

Hangulatos klubkoncert javarészt német nyelven német közönségnek. Itt amúgy tényleg ennyi német erasmusos van? Na mindegy, én mindig szerettem a Sportfreunde Stiller zenéjét, de ezt az estét még a nyelvet nem beszélők is élvezték: nyolcadik hely.

9. Beatsteaks (Sziget)

Rossz Beatsteaks koncert valószínűleg nem létezik, én legalábbis még nem láttam olyat, holott ez volt a negyedik a sorban. A délutáni nagyszínpados bulik legjobb pillanatait hozta az ezúttal két dobossal felálló banda, változatlanul tudnak gagyi nélkül szórakoztatni sokféle zenei ízlésű embert, ezúttal is sikerrel jártak.

10. Animal Collective (Balaton Sound)

Alig páran voltak csak kíváncsiak a Balaton Sound egyik kisebb színpadán fellépő, máshol simán headliner amerikai különcbandára. (Oké, Zamárdi messze van a Vittulától, de azért akik évekig erre élvezkedtek a tumblr blogjaikban, azok igazán eljöhettek volna.) Én megnéztem, és egyes véleményekkel szemben nem puszta szemfényvesztés, amit Panda Bear-ék művelnek. Az biztos, hogy ilyesmit még nem láttam, és minden csúcspont nélkül is jól lehetett szórakozni.

+ Jó volt még majdnem az összes idei Haunebu koncert (egy tavalyiról beszámoló itt), igazán szarul csak a Toldiban szóltak, de ott csak úgy lehet. Szintén jól éreztük magunkat az őszi corvintetős Amber Smith-en (beszámolónk itt), viszont a korábbi hazai koncertjeikhez képest felejthető volt a szigetes Placebo (2009-es bécsi beszámoló itt). A VOLT-on főműsoridőben gombokat nyomogató Skrillexről vagy rosszat vagy semmit, ezúttal maradjunk az utóbbi lehetőségnél. Kár, hogy a decemberi Everlastre nem jutottunk be, a Red Hot Chili Peppers meg még mindig nem bírt idelátogatni, pedig milyen jók voltak tavaly Bécsben.

2013-ról elöljáróban csak annyit, hogy Billy Talent és Slash már rögtön februárban (jegyek a zsebben), és remélhetőleg ezúttal nem csak a 30 Seconds To Mars lesz az összes hazai fesztivál húzóneve. A lényeg, hogy jövőre is hallgassatok élő zenét!

A fényképek a szerző felvételei.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.