Opus Jazz Club

Nem is olyan régen volt szerencsém meglátogatni, és bővebben megismerkedni az Opus Jazz Clubbal, illetve annak étterem részével. Szakmai blogunkon hamarosan megtudhatjátok, milyen ott a burgerek élete, de addig is elmesélem, milyen az, amikor nem burgerről van szó.

Az Opus Jazz Club a Budapest Music Center része, ami a Mátyás utcában található. Vicces, mert már akkor járkáltam ott drága ex-kollégáimmal, amikor nemhogy az, hanem még az új Corvinus sem épült fel. Ahhoz képest a hely full modern lett, de erről mindjárt.

Az Opus a klasszikus 2-in-1 modellel rögtön egy étterem és egy koncerthelység is egyben, ahol a vacsora elköltése közben tudsz jófajta jazzet hallgatni. A fő hívószó itt a smart food, ami nem másként testesül meg, minthogy egy pohárban tálalják az ételt, rengeteg lehetőséget adva ezáltal a tálalás és az ízek kombinációjára. Ja meg egészséges is, úgyhogy itt valószínűleg nem lesz rántott hús hasábbal. No nem mintha az nem lenne egészséges, csak nem úgy.

Fontos tudni, hogy nagyon megy a marketing, lévén egy új helyről beszélünk, így a közeli irodaházak lakóinak, csakúgy, mint az egyetemistáknak, akciók, meg minden okosság várható. Az is jó, hogy nem csak egy felsőbb szintre pozícionálják magukat, hanem például a szomszédos kávézóknak is konkurenciaként akarnak állni, ráadásul mindenfajta telefonhoz is van töltőjük, úgyhogy ha lemerülnénk, az sem gond, újrachargeolva nyomhatjuk a jófajta check-int.

Eddig volt a bölcsesség, most beszéljünk a kajáról. Amit kóstoltam, az quinoa volt bébi zöldségekkel, valamint egy konfitált báránycomb kaliforniai paprikamártással, mandulás burgonya golyóval és bébi parajjal. Huh. Előbbi elő, utóbbi főétel, just sayin.

A quinoa a disznóparéjfélék, korábban libatopfélék, családjába tartozik. Dél-Amerikából származik, ahol 6.000 év óta az egyik fő táplálékforrás. Mustármag nagyságú magja összetételében hasonlít a gabonafélékhez. Gluténmentes álgabonának is nevezik.

Hát igen. Nem vagyok benne biztos, de egy kezemen meg tudom számolni, hányszor ettem én ilyet, és most újra eljött az ideje. Kis szemű, hasonlítani talán a kuszkuszhoz tudnám, de ez csakis külsőleg értendő. Ízre nagyon jó, majdhogynem ropogós érzetet hoz, és a hozzáadott zöldségekkel együtt ez már annyira egészséges, hogy lássuk be, nehéz lenne túlszárnyalni.

A második kis pohárhoz először nem is tudtam hogyan nyúljak hozzá, és már ez jópofa volt, mert ha egy ételt nem tudsz hogy elkezdeni, ott már nagy baj nem lehet aztán (remélhetőleg). Végül kihalásztam a nyársra húzott golyókat (ezt még leírni is rossz volt), aztán beletúrtam a szószba, aminek az alján lapult a hús. Ja igen, ehhez még egy szelet tökmagos kenyér is járt, ezzel remekül lehetett tunkolni.

A bárány tökéletes, omlós volt, jól passzolt a paprika kicsit édeskésebb (már-már paradicsomszósz-szerű) ízéhez, és a mandulás ropogós pedig... hát, ropogott, zseniális cucc, tudnék belőle enni még úgy ezret. A paraj szolgáltatta a zöldség részt a fogásban, ezeket is belegeltük - és míg normálisan egy ebédben lenne harmadik fogás is (ja igen, menüzni is lehet délben), rám ezek után burgerek vártak, de erről majd odaát.

Pár szót mondani kell a helyről, a Budapest Music Centerről is, mert az építészet és az ötletek remekül kombinált elegyéről van szó benne. Különlegesség például az üvegbeton, amiből egy logózott darabot ajándékba kaptak. Ezenfelül van egy hatalmas könyvtárszoba, telis-tele mindenféle műfajú lemezekkel, ami ráadásul magángyűjtemény, de bárki bemehet hallgatni (figyeljétek csak a hangfalakat, elképzelni nem merem, mi lehet akkor, ha azok megszólalnak). Ja és természetesen minden szoba egyedileg hangszigetelt, tehát nem fordulhat elő az, hogy amig az egyikben jazzopuszok szólnak, a másikból beköszön némi lakossági drum'n'bass.

Vannak kisebb előadószobák, ahol lehet próbálni, illetve van még az Opuson kívül is egy egészen nagy előadóterem, ami szintén kétszintes. És ha még ez mindig nem lenne elég, egy olyan tetőterasz is tartozik az egészhez, ahol eszményi nyári partikat lehetne rendezni, fejben már be is rendeztem: a túlvégen a koktélpult, jobb oldalon a grill, balon a DJ, felettünk meg a csillagos ég, gyere babám, koccintsunk...

Miután véget ért a körbejárás, rágyújtottam még egy desszertre, aminek a fényképezését sajnos elbutáztam (eddigre már talicskával kellett tologatni körbe), de egy nagyon könnyed, frissítő ananászos-zöld teás-kekszes kókuszos joghurtos édesség volt. Ez egyrészt tényleg nagyon ananászos volt, másrészt pedig a zöld tea minimális keserűsége tök jól passzolt így a kidurranásközeli hangulatom elodázásához.

Egy szó, mint száz, az Opus és a BMC nagyon jó kis hely, ugyan pár hete nyílt, de szerintem fényes jövő áll előtte. Azt mondom, ha van rá érdeklődésetek, próbáljátok ki, mert mind hangulatra, mind minőségre ott van a topon. És ugye a burgerekről még nem is beszéltünk...

A post hamarosan folytatódik Magyarország kedvenc hamburgeres blogján...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.