Sörcikkgyűjtés avagy szent őrültek szombat délután
2012.06.23. 00:32
Noha Orbán Viktor már évekkel ezelőtt megígérte, hogy egy söralátéten is be lehet nyújtani majd az adóbevallást, ez a mai napig nem történt meg, így kénytelenek voltunk mi a kezünkbe venni a történet irányítását. "A 20. Magyar Sörcikk-gyűjtő Klubnak a Dreher Sörgyárak ad otthont" - így kezdődött az a meghívó, amit Hávdú Judu küldött át, régi ismeretségünkre való hivatkozással (anno én reppeltem, ő szaxizott, persze, hogy a !hfhg! együttesben), de aztán nem is sejtettem, hogy a szerencsével is lehet túlzásba esni...
A kalandban Norb.es volt társam, akivel már a reggeli uszodás jelenetben Robert Langdonként megbeszéltük, hogy ez az egész event lehet a magyar AnimeConja a sörcikkgyűjtésnek. Erre a gondolatra erősített rá pár órával később az is, hogy elértünk a Maláta utcába, majd kiderült, hogy rossz irányból kerültünk, így öt helyett tizenöt percet sétálhattunk a bejáratig. Nem baj, legalább hideg volt, és fáztunk is.
Már majdnem elértük a bejáratot, a teherportánál jártunk, amikor is megláttuk, hogy az egyik beállóhoz nem lehet tolatni... Rögtön felmerült a kérdés, megjegyzem jogosan, hogy bezzeg ha egy platónyi kurvával tolatnának oda, azt valószínűleg senki sem nehezményezné. Vágás után bejutottunk, beszéltünk pár szót a szervezővel, kissé elveszettnek éreztük magunkat a sörpadok és az ezernyi üveg, cimke, plakát, doboz, korsó, és tető között, amikor is találkoztunk Lacával, és bebizonyosodott, hogy mindenhol vannak cserkészek.
Vele még a Szigetcserkészes koromban ismerkedtem meg, és mint kiderült, hatalmas sörcikk-gyűjtő fanatikus, mennek mindig mindenfelé, és olyan sztorikat nyomott le, amin csak pislogtunk, pedig addigra már az ajándék sörök csapolását is megkezdték. Elmondta például, hogy vannak akik egyszerűen csak lenyúlják a kocsmákból a nekik tetsző relikviákat, de nem ilyen az idősebb korosztály; ők nem lopnak, inkább leveleznek. Volt arra is példa, hogy egy villamoson utazó csövesnél láttak meg egy olyan cuccot, ami elég sokat ért számukra, így aztán vele is csereberéltek - kupak, korsó, jöhet minden!
Olyan dél felé kezdődött a tombola, amire Laca biztosított, hogy mindenképp részt kell vennünk rajta, egy jegy száz vagy kétszáz forint volt, maximum ötöt lehetett venni, úgyhogy mi sem teketóriáztunk, bele is húztunk. Én konkrétan annyira, hogy 5 jegyből néggyel nyertem, ezzel körülbelül példátlan szerencsefaktort mondhattam magaménak, az öreg rókák gyanakodva méregettek, Laca egyrészt anyázott, másrészt trófeaként mutogatott, hogy fogalmatlanul idejöttem, és van képem learatni a babérokat. A dolog amúgy úgy nézett ki, hogy elő voltak pakolva a nyeremények (kézműves sörök, korsók, táblák, díszek, poszterek), mindegyikhez volt egy szám rendelve előre, és amit kihúztál, azzal a számmal pároztatták össze. Én például nyertem egy CD-tokot, valami képet (ezt elajándékoztam), meg 4,5 lityi sört.
A móka után lementünk az épület aljában lévő sörmúzeumba, majd búcsúzkodás, és gohome. A Fekete Ászok, és társa még mindig a hűtőben várja az elfogyasztását, mert megbeszéltük, hogy majd összekóstoljuk - remélem még nem romlott meg!
A bejegyzés trackback címe:
https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr854605786
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.