Cserpes tejivó
2012.06.04. 08:47
Tulajdonképpen adta is magát az ötlet, hogy a budapesti tejnagyhatalom, a Cserpes végre megcsinálja azt, ami Szegednek a Boci, egy olyan helyet, ahol friss tejtermékeket, szendvicseket, péksütiket,és egyéb jó falatokat lehet kapni. Mivel rajta tartom az ujjam az internet ütőerén, így természetesen hozzám is eljutott az infó, hogy pár napja megnyitott a Cserpesnek is a tejivója, mégpedig egy elég központi helyen, a Sütő utcában a Meki mellett.
A nyitás utáni másnap reggel már ott kezdtünk, és az előző esti Főzdefeszt predesztinálta azt, hogy étvágyunk az volt. Belépve egy nagyon jól dizájnolt, és minden elemében előre megtervezett koncepciót kapunk, ami a legmodernebb trendeknek is megfelel: keresztrejtvény-szerű falfestések, különböző infógrafika-szerű képek, nagy hirdetőtáblák, és az óriási utcafronti ablakoknak köszönhetően sok sok fény mindkét szinten, hiszen felül is ki lett alakítva ülőhely. A hely amúgy emlékeim szerint előzőleg egy zöldséges volt, de így sokkal jobban sikerült a helyet kihasználni véleményem szerint.
Lenn a hölgyek a pultban többször is hangsúlyozzák, hogy minden helyi tejtermék egyrészt friss, másrészt Cserpes, nosza választunk is párat, bal oldalon a pultban vannak a péksütemények, jobbra pedig a szendvicsek figyelnek. Egyedül a melegszendóra kell várni pár percet, addig felmegyünk és helyet foglalunk.
Odafenn kicsit úgy érzem, mint J ügynök a giliszták lakásában a Men in Black II-ben, azaz a 192 centimnek kissé alacsony a beltér az átjáróban, dehát ez legyen a legnagyobb problémám, a gerincsérvet meg majd megbeszélem az orvosommal.
Kezdésnek belekortyolok a klasszikus tejszínhabos, kívánság szerint hideg vagy meleg kakaóba (nem egyszerre természetesen), tökéletes minőség, csak nehéz kinyerni a nedűt a habréteg alól anélkül, hogy nyakon ne borítanám magam vele. A menüben (390 ft) hozzá kért kakaós csiga a kisebb, puhább verzió, a személyes preferenciám inkább a vékony, ropogósabb, de ez is nagyon finom, teljesen rendben van.
A következő résztvevője a reggelinek a körözöttes szendvics (160 ft), ebben is teljes mértékben sikerült hozni az otthoni ízeket, tényleg mintha csak otthon enném 20 évvel ezelőtt.
Időközben lenn betértek munkások is, ők is ezt támasztják alá, amint azt a beszélgetésből kihallom, mármint a nosztalgikus ízvilág tekintetében (lásd pl. Túró Rudi); és ennek a lehető legpozitívabb vonzatát értve. A helynek már most van egy összehozó légköre, hiszen maga a miliő nem indokolná, hogy pl két munkásember, buszvezető, vagy egyéb a Deákon áthaladó tranzitforgalom itt fogyassza el a reggeli péksüteményét, vegyen joghurtot, de ebből látszik, hogy ezzel talán sikerül közelebb hozni a felsőbb, munkába menő, főként irodistákat a kétkezi munkát végzőkkel – és ami jó, hogy az ár teljes mértékben az utóbbiaknak is kedvez, azért is írom oda mindenhozá, hogy már most lássuk, nagyon jó kis színvonalat sikerült létrehozni ilyen téren.
Visszatérve a reggelihez, a következő amit kóstoltam a pultos leány ajánlatára, a tormás-sonkás szendvics (390 ft), itt madársaláta és könnyű, ámde pont megfelelően markáns ízű tormahab adta a díszítést az amúgy is kiváló, kicsit kalácsszerű molnárkában lévő sonkához.
Időközben megérkezett a melegszendvics is, ebből is volt több fajta, mi a pikáns-csirkéset kértük. Itt egy melegszendvicskrémet kell elképzelni (menüben nagy latte macchiatoval 790-ért) alapként, kellemes mind méretre, mind ízre, bár nekem a kóstoltak közül ez adta legkevésbé, nem volt benne semmi külön kiemelendő.
Miután elfogyott a reggeli, nem is meglepetés, hogy le kellett vadászni a kétbetűs kitérőt, úgyhogy két szinttel alászálltam, és egy erősen kivilágított folyosóra jutottam, pár “privát” feliratú ajtóval – ezen a ponton kicsit kezdtem X-Aktákba illően érezni magam, hiszen az ufók keresve sem találhatnának jobb emberi példányt egy másnaposan magát telefalt egyednél, aki ráadául jó hangulatban készül meditálni egy kicsit. Szerencsére nem így történt, vagy aznap reggelre már megvolt az alany, de bejutottam a mosdóra, ahol egymás mellett van a piszoár, a férfi, és a női kabin, ráadásul a képen láthatjuk, hogy az alagsorban sem hanyagolták el a dizájnt, ez a vödörből kialakított mosdókagyló például mennyire jó már.
Bár sajnos manapság már nem sokszor vezet az utam a Deák felé reggel, lehet néha mégis ki fogok erre térni, mivel nagyon jók a kaják, egyáltalán nem drágák, és amilyen jó helyen van, ezekkel mind együtt nem lesz nehéz jól működnie. Sok szerencsét, Cserpes tejivó, nagyon kellett már a városnak egy ilyen, és sanszos, hogy az elkövetkező egy-két hétben még sok ehhez hasonló írás fog születni – de most az Utolsó Éjjelé a premier.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
