Fuss Budapest Trio - egy nap távlatából
2011.09.06. 09:44
Szombat este, amikor Márkkal kinn ültünk az erkélyen, nem tudtam mi lesz. 37,5 fokos lázam volt, mindkét lábfejem hasogatott, dacára a háromfajta kenőcsnek, amivel addig kenegettem, folyt az orrom, és fájt a torkom. Éppen a Neocitranomat kortyolgattam, és a másnapi, 8,2-es távra gondoltam, arra, hogy ennyit még soha nem nyomtam le egyben, és, hogy ez lesz a 17. futásom, mióta elkezdtem. Eléggé partos volt akkor a megítélése annak, hogy mi lesz, mivel ennél nagyobb szopáshalmot nehezebb lett volna felhalmozni. Akkor még nagyobb szavaknak tűntek a következők, mint most utólag, miszerint: "ez lesz az átlépés a férfiéletbe a fiatalkorból, most fog eldőlni, hogy merre fogok továbbhaladni". Hát, eldőlt.
Vasárnap reggeli ébredés, könnyű szénhidrátos reggeli, pirított zsömle, csirkemellsonka, paprika, tea. Zuhany, cuccok összepakolása, majd indítás át anyámékhoz, ugyanis a régi basepoint a Balassi Bálint utcában van, a váltóponttól olyan 50 méterre. Odaértem, elkezdtem szerelni a felszerelést, Köcsögös pólóra a rajtszámot (a Trionkról itt olvasható el a bemutatkozás: Mariann, Livi, jómagam, köszi Gergő), egyik teló a karpántra, zenék rá, másik teló kézbe, zsebkendők, inhalátor, a végére meg már úgy néztem ki, mint egy kibaszott technokrata utcai szamuráj a Shadowrunból, akinek viszont nem volt pénze drótozásra, így csak külső hardverekkel tudta megoldani a problémát. Háromnegyed tizenegy körül elindultam, benyomtam egy algopirint, mert azért hőemelkedésem még reggel is volt, a lábamon annyi jégzselé, mint egy hupikék törpikének, jobbon fásli, rá a cipő, és go.
Leérve hamar meglett a váltópont, lightos bemelegítés (de tényleg rohadt lightos volt, csapnám pofon magam), és vártam. Időközben találkoztam munkatársnőmmel is, dvorcsakl is odaüvöltött, hogy szevasz Jani, de a reakcióidőm a béka segge alatt volt. Elindítottam a jófajta technomixemet, és amikor Mariann befutott, chipcsere, pacsi, és kezdődött a kaland.
A futást különösebben nem részletezném, sok izgalmas nem volt, az első három klicket lenyomtam szépen, utána a frissítőknél, még később már csak amikor kivoltam, volt kis séta is, egy a szerencse, hogy az adottságaim miatt tudtam olyan tempóban sétálni, ahogy mások lassan kocogtak, bár jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor ez fordítva miért nem ment. A Dózsától már újra visszatértem kocogósba, aztán a befutó is simán megvolt, bár eléggé kivoltam a végén, szevasz 35 fok. Átvettem a csomagot, találkoztam Livivel meg Mariannal, chip visszaad, többiek lokalizál.
Itt jön a következő fasza rész, mert tök jól sikerült összeismerkedni egy csomó emberrel, akiről eddig csak neten olvastam, most meg élőben... hülyén hangzik, de tök jó élmény volt, hogy itt is kezd kialakulni egy társaság, amibe tartozhatok, mert jó egyedül is futni, de azért csak jobb szocializálódva. Ennek szellemében fotózkodtunk is egyet, utána meg lementünk a Vagonhoz, a Közlekmúzeum oldalába egy jó sörre/ kólára/ citrusmixre jéggel/ viceházmesterre/ virslire/ zsíroskenyérre, megnézzük kit hagyok ki: Livi, Ulrik, Laci, Enci, Gergő, Sanyosz, Gabi, Jani, Laci. Utána még csak áttértünk a Pecsa Caféba is, hogy maximalizáljam magamban a kólafogyasztást, ha már nem ihatok, majd Gergő eldobott a Jászaira, thx ezúton is. Ezek után gurulás a fogasig, majd go home, estére pedig szinte menetrendszerűen érkezett a láz, majd alvás.
A DK-s pólós futás jó volt, bár rólam valamiért senki sem hitte, hogy 123 kg-ról indultam (nem úgy, mint a többiekről), de azért így is kaptam hajrákat. A kellemetlen a futásban a folyamatos orrfolyás volt, köszi betegség. A lábam is faszán bírta, amúgy semmi gáz nem volt szerencsére. Ami para volt még, hogy a Nike+ a szifonon konkrétan meghülyült, és 9,8 kilit mért, na azt hogyan. Itt van lentebb a térkép, meg lehet nézni, hol cseszte el. Az időm egy óra volt, valamint itt van fentebb a csapat összideje, faszák voltatok lányok!
Ez volt az első versenyem és váltóm is egyben, a hangulat baromira tetszett és megfogott már a pesti alsó rakparton, mindenki szurkolt, és bár magamra nézve annyira nem érzem ezt utólag nagy teljesítménynek, azért örülök, hogy minden rendben ment, és a záróbusszal sem találkoztam (pedig volt!). Büszke akkor leszek igazán, ha meglesz az egy illetve két megállás nélküli szigetkör, valamint a rém gyenge, 7 perces kilométereimen javítok (na ezekről fingom nincs, hogy fog menni, de valahogy csak lesz), addig is pedig gyakrabban kell lejárni a Futóklubba (mint például holnap, meg pénteken, amikor átveszem a Futóblogos pólómat, meg cipőt tesztelek). Ez az igaz történetem, kérem kapcsolja ki.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
iramszarvas 2011.09.06. 11:13:59
Engem meg a Nokia GPS tett át Pestről Budára, így sikerült több, mint 25 km-t futni... Ahhoz képest nagyon jó is lett az időm!
Jancsa Jani · http://burger.blog.hu 2011.09.06. 11:17:07
Eperszemke · http://sportmano.blogspot.com/ 2011.09.06. 11:19:21
Gratulálok, ügyi voltál, remélem jobban vagy. Egyet árulj el! Miért kell két külön telefon? :)
Ami a tempót illeti nem kell rajta különösebben görcsölni, ahogy egyre gyakrabban futsz, úgy javul.
Jancsa Jani · http://burger.blog.hu 2011.09.06. 11:22:05
@Eperszemke: okés, igyekszem vigyázni magamra :) telórejtély: iphoneon van Nike+, de nem lehet vele hívni, mert csak netes kartya van benne (fuggetlenites para, bonyi), a masikról meg szólt a zene (ehhez volt jó agybadugós fülesem, mert kulon kis mp3 lejatszom meg nincs), vmint Gergot errol szandekoztam hivni a verseny utan; mondjuk mas kerdes, h nem vette fel... :D
Eperszemke · http://sportmano.blogspot.com/ 2011.09.06. 11:25:27
Volt amikor, Garmin + Ipod touch + teloval mentem :)
