Bíró Lajos - Sok vagyok

Nagy hiányosságom, hogy nem voltam még a Bock Bisztróban, de mentségemre legyen mondva, sokat böngészem az étlapot, hogy mit is ennék onnan. Ha idáig nem is juthattam el oda, a könyvet legalább az elsők közt megszereztem, így kapva képet arról, hogy Bíró Lajos (aki ugye a fentebb említett étterem séfje) milyen szakácskönyvet állított össze.

Azt már a beharangozóban is írták, hogy elég öntörvényű ember, nem igazán lehet neki megmondani semmit, és a saját feje után megy. Megteheti mindezt, hiszen hazánk egyik legjobb szakácsáról van szó, aki már nem egy helyen otthagyta a keze nyomát. A könyvben ez a kép teljesen alátámasztásra kerül, de nekem ez pozitívan jött le. Egy olyan ember képe rajzolódik ki előttünk a minden fejezet elején lévő kis anekdotázásokból, leírásokból, aki könyörtelenül a maximalizmusra törekszik, és tisztában van saját tudásával, noha nem fél bevallani, ha hibázott. Ez utóbbira példa az egyik recept a könyvben, ami bennvan, annak ellenére, hogy az étteremben egy adag sem ment el belőle.

Ugyanígy megtalálhatóak a klasszikus magyar ételek (főzelékek, tarhonyás hús, paprikás krumpli), mint az extrább dolgok (nekem elsőre az abált polipon akadt meg a szemem, noha belegondolva abban sincs semmi olyan extra, csak itthon az abálás mellé maximum a szalonnát szokta meg a szemünk). Természetesen fellelhető az ökörpofától kezdve a big bock burger is, de ha valaki szeretné, elkészítheti otthon a dohányfagyit is. A nyelvezete a könyvnek nagyon laza, teljesen azt érzékelteti, hogy bárki el tudja készíteni ezeket a fogásokat, és ugyanilyen egyszerűséggel van bedobva a pacojet meg a thermomix is, mint szükséges eszközök - bár ilyenkor általában hozzá van téve, hogy mivel lehet helyettesíteni, de látszik itt is, hogy nem fog mást írni, ha így kell, hát így kell.

A könyv végén vagy egy “spájz” kategória, itt vannak leírva egyes, elől nem részletezett dolgok, illetve egy fogalom-magyarázattal zárul. Majd minden oldalon találunk gyönyörű színes képeket is, az egész könyv jól mutat a polcunkon. Személy szerint kb. egyharmadát tudnám elkészíteni, ennyi tetszik belőle, úgyhogy a közeljövőben majd ha találkoztok egy-két recepttel innen, akkor ne csodálkozzatok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.