A vécében rekedve - Első rész

Éppen a fürdőszobában voltam, amikor hallottam, hogy nyílik az ajtó, és bejön valaki. Mivel tudtam, hogy Spikey és neje éppen házon kívül tartózkodnak, egyre kíváncsibb lettem, hogy vajon ki az, aki az amúgy drága pénzen felszerelt überfasza pántos záron úgy keresztüljött mint hasmenéses Casper James Harvey ajtaján. Hallgatóztam kicsit, visszafogtam magam, csöndben ültem egyre inkább terhessé váló helyzetemben. Mihelyst megvoltam, kilestem a frissen beszerelt szellőztetőn (ami végre nem csak arra volt jó, hogy az ominózus szagokkal keveredő friss tavaszi erdő illata az egész lakásban érezhető legyen), és egy telefonáló jóembert láttam.

Oui- mondta, majd letette a készüléket.Hmm, gondolkodtam el, lehet, hogy francia? A következő pillanatban oldaltáskájából elővett egy Walther PP-t, és ekkor elbizonytalanodtam. Ezután kitett még az asztalra egy iszonyat hülyén kinéző fegyvert, és megnyugodtam: valóban francia. Mi más is lehetett volna, mint a jó öreg P90-es. Ekkor jutott eszembe a rakott krumpli.

190 fokon lassan már háromnegyed órája sült szépen, és az illatok kezdték betölteni a lakást. Kis barátunk közelebb ment a sütőhöz, megnézte mi van benne, majd csettintett egyet, megnyalta a szája szélét, és elkezdte nyitogatni a szekrényeket. Végül megtalálta amit keresett, és szépen megterített magának. Ezek után előhúzta csúcskategóriás mobiltelefonját, majd a hangok alapján elkezdett játszani egy olyan (amúgy remek) játékkal, melyben a főszereplő életcélja annyiban kimerül, hogy hatalmas spirális mintával ellátott nyalókákat juttason el egy kis zöld szörny szájába. Gerardnak (hívjuk így) a jelek szerint ez nem sikerült maradéktalanul, mivel hangos kurvaanyázásban tört ki, és elkezdte iszonyat mód csapkodni a gázrugós konyhaszekrény ajtaját.

Ez így nem lesz jó- gondoltam- az a szekrény azon felül, hogy nem is volt olcsó, ha elrontja, Spikey kurva mérges lesz, na az meg végképp nem lesz jó senkinek. Úgy döntöttem, idáig tartott a mitológiai feszültségkeltés, fogtam magam, és a kellemes tavaszi erdő lágy illatából kiléptem, hagyva elég időt barátunknak, hogy ha besokkolva éppen belém juttatna egy repülő nyalókát (noha nem vagyok se kicsi, se zöld), akkor előtte a lehetőségekhez képest át tudja gondolni. Gerard azonban a vártnál jóval józanabb reakcióra volt képes: előhúzott egy harmadik, általam idáig nem ismert fegyvert, és azzal integetve közölte, hogy bizony menjek vissza a fürdőszobába...

(folytatása következik...)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.