Valami nem stimmel, mivel mostanság az olvasottság nagyon visszaesett, de vajon miért? Unjátok a kajás postokat? Nem izgalmas ami megy? Mindenki nyaral? Át kell gondolnom ezt kissé, főleg most, hogy négy dolgot kéne egyszerre csinálnom. Gáz. Mára ennyi, holnapra mókás versike, aztán folytatjuk.

Tegnaptól szerdáig Gyöngyöstarján közelében keressetek, elmentem cserkészni. Három nap adásszünet, csütörtökön térünk vissza a Philippe-féle belga vacsorával.

Ifjú telemarketinges hívott,
rövidtávú megtakarítást ajánlva
nekem
De nem tudta, hogy a pénzem
a nullát súrolja
azt is
alulról.

Kicsit lihegett a telefonba, biztos
izgult nagyon.
Leány volt, de
hangja mögött egy rövid hajú leszbikus rejtőzött -
ebben biztos vagyok
mert hang alapján felismerem
az ilyet

Te leány, hiába a 30% állami
támogatás nyújtása.
Nekem nincs pénzem, elbúcsúztunk
szomorúan, letörten,
pénztelenül, mert ezek
után ő is
az lett.

"You know, I believe the true focus lies somewhere between rage and serenity."

Emlékeim szerint az X-Men első része a korai moziban megtekintett filmjeim között volt (olyan szép listában, mint a Pitch Black, The Matrix, vagy a zseniális The Cell, akkori szerelmemmel, J. Lo-val). Noha a második, a harmadik, valamint az első Origins is bejött, mégis azt kell mondanom, hogy ez az az epizód, ami olyan szinten odabasz ismét, amilyet rég láttunk. Michael Fassbender, és James McAvoy barátsága gyönyörűen bontakozik ki a film másfél órája alatt, ami tökéletes alapot nyújt a többi filmnek azok ostoba inkonzisztenciája ellenére is, mivel én jobban el tudom fogadni ennek a történését, hogyan került Xavier tolószékbe, mint a többi filmben, amikor még 40-50 évesen is csak úgy mászkál.

Tele van a film amúgy is mutánsokkal, de mivel a hatvanas években vagyunk, ők úgy-ahogy a később megismert szereplők felmenői, mindenesetre köztük is akadnak ötletesek bőven. A film egészen legvégéig már-már nekünk is hihetetlen Xavier emberbarátiságát látni még a legnagyobb veszedelemben is (amit én a mai napig nem is értek), és itt értjük meg, hogy miért viszonyul Magneto és X Professzor a későbbiekben egymáshoz úgy, ahogy. Találkozunk Mystique-kel is, de sok későbbi tárgy, és szereplő is feltűnik, figyeljük csak meg szépen.

A zenét Henry Jackman írta, és megfelelően nagyívű a bizonyos pontokon, tökéletesen illik az eszkalálódó konfliktushoz az emberek és a mutánsok között. A végén úgy álltam fel a film elől, hogy ez az év idáig tökéletesen zajlik képregényfilmek szempontjából, először a Thor, most pedig ez - csak ajánlani tudom.

Egy forró csütörtöki napon megérkeztünk a Csengery utcai Maharajaba. Természetesen nem véletlenül jöttünk, hiszen mindannyian jól tudtuk, hogy újabb Lucullusos vacsora lesz, mégpedig Trinidad & Tobagoról származó finomságokkal.

A szakács, a vagy öt nyelven beszélő "Kuki" (Jham Kulvinder Singh) egészen fantasztikus menüt kreált, amit mi Lucullusos vacsiktól szokatlan módon hamar be is termeltünk, így már tíz körül haza is értünk, de ne szaladjunk ennyire előre. Rögtön kezdésnek rendeltünk egy kobrát és egy jégmadarat, persze sör formájában, majd belekiváncsiskodtunk a már akkor az asztalon lévő mandarinos, illetve csípős szószba (chutney). Mindeközben Gábor mesélt a kinti élményeiről, valamint mindenkit bíztatott arra is, hogy ha van rá lehetősége, mindenképp érdemes kimenni, hiszen fantasztikus élmények érhetik az embert.

Első fogásként a helyiek által az utcán is gyakran fogyasztott doubles érkezett, ez két "dosti roti" kenyérlepény-szelet összetapasztva, belül csicseriborsóval. Na, már ezt jól megmártogattuk a szószban, amiből a csipős igen gonosz volt, mert hagyta, hogy a kedves vacsorázó jó sokat megegyen belőle, majd csak utána kezdett el csípni. Ezt én is jól benéztem, így az elején fölvettem a "faszagyerek vagyok, eszem a csípőset" arcot, melyet igen gyorsan felváltott a szipogás, és a könnyezés.

Ezután következett paralell a spenótcurry főtt krumplival (és mindenféle egzotikus nevű cuccal, mint például a shadon beni fűszer), a currys csirke (a szó jelentései, curry 1: növény, curry 2: fűszerkeverék, melynek minimum 40%-a kurkuma, curry 3: "szaftos étel"), pelau biryani bárányhússal (kvázi rizses hús), és egy rizs magában, szárított gyümölcsökkel, magvakkal. Mivel ekkorra már kezdett múlni a korábbi "szétcsaptam magam a csípőssel" érzés, Kuki kínálására (nyugodtan, én is ettem belőle az előbb, én nem haltam meg) ettem egy keveset a gyilkolós-csipősből is (sokat elmond, hogy nem volt ajánlatos kézzel hozzányúlni, noha most papírt nem kellett hozzá aláírni, hogy szabad akaratodból csinálod), ami szintén erőteljes khrrr-khrr hangok kiadására késztetett, habár nem volt annyira durva, mint amire számítottam.

A big shot csak ezután következett: cápaburger, szintén két lepény közt hagymával paradicsommal, és mentás szósszal körülötte. Érdekes módon, azonfelül, hogy ez izmos fricska volt ez Steven Spielbergnek, nem volt semmi különös, ezer közül megismerhető íze a halnak, sima, egyszerű tengeri jószág, kicsit talán tömörebb szerkezettel, de ennyi. Mindenesetre mi már elmondhatjuk, hogy most fordult a kocka, kishaver.

Desszertnek fagylalt érkezett rózsaszirommal, majd pedig Szántó Tibor T&T-i csokoládéból készült trüffelje zárta a sort.

Elfelé menet még gyorsan lecsaptam egy 100%-ig autentikus, Gábor által hozott curry-keverékre (ebből majd lesz főzés is, aki szeretne belőle kapni, most tegye fel a kezét), majd végül eltávoztunk. Arra már korábban is rájöttem, hogy a keleti konyha közel áll hozzám, és most az indiai-karibi is belépett a sorba. Szemmel láthatóan jól bírom, hiszen utána semmi otthon fetrengés nem volt, és a hasgörcs is kimaradt, pedig akik nem szokták ezt a konyhát, a nagyon összetett, és esetenként akár több, mint negyven összetevőből és fűszerből álló ételeket, azoknál simán előfordulhat ez. Csillagos ötös.

Egy kedves volt sulistársam, Kriszti invitálására mentünk el megnézni a darabot, úgy, hogy gyakorlatilag semmit sem tudtam róla, kivéve azt, hogy a korábban már egy más darabban megismert Katona László is szerepelt benne. A Szikra, ahol én idáig egyszer, a Sis-es buliban voltam, most egészen más képet festett, pár sor szék, színpadi díszletek, szevasz.

A darab elég ígéretesen kezdődött, de aztán átment valami olyanba, amit a hozzáértők elvont, vagy abszurd humornak neveznek. Nekem, véleményem szerint van humorérzékem, és nem is rossz, ebben mégsem találtam semmi vicceset. Mint előtte megtudtam, a darabban játszó színészeknek nagy rajongói köre van, így is lehetett az, hogy sokan már többedszerre nézték meg, és már a poén (?) elkezdtekor hangos hahotázásban törtek ki. Én állítom, a darab 50 százaléka nem volt vicces, maximum kínos.

Ez annál is fájóbb, mivel a színészek iszonyat jók voltak. Engem egyedül Csákányi Eszter idegesített nagyon, ő is valószínűleg a ráírt szerep miatt, Hegyi Norbert állati jól hozta a világ legunalmasabb embere figurát, a bölcsészes monológjaival, Katona László még mindig Sheldon Cooper, Felhőfi Kiss László pedig simán elmenne a magyar T-Bagnek a néhol idegbetegbe forduló játékával. Ne feledkezzünk meg Szemenyei Jánosról sem, aki általában egy zongora mögött ülve énekel, de neki is voltak ezen kívül is jó pillanatai, csakúgy, mint az előadásnak. Rossz belegondolni, hogy milyen jó darabot is ki lehetett volna ebből hozni, és mégsem sikerült, annak ellenére, hogy a szituációs poénok nagyon ültek, csakúgy, mint pár más jelenet is.

Tény, hogy nem vagyok beleőrülve a színházasdiba, és nem láttam ötven darabot sem még életemben, de nagyon szeretnék megnézni egy olyat, amiben ilyen jó kvalitású színészek valami iszonyat durvát hoznak össze, van benne akció, monológ, dráma, minden. Ti tudtok ilyet ajánlani?

Ezt a sztorit Michael mesélte, még kinn Bajorországban, fogadjátok sok szeretettel!

"Ez még akkor történt, amikor Münchenbe ingáztam, munka miatt. Volt egy kis kávézó a pályaudvar (Hbf) mellett, ott minden reggel ittam egy kávét, ettem egy sütit, ahogy azt kell. Időnként láttam egy öreg nénit, beszélgettünk is, meg ilyesmi. Általában ő tovább maradt, miután én már felszedelőzködtem, és mentem munkába.

Egy napon szintén bementem, a néni akkor is evett egy süteményt, és ivott egy kávét. Én kimentem a mellékhelységre, és megkértem, hogy addig figyeljen a cuccaimra. Mire visszatértem, a néni már sehol sem volt, de észrevettem, hogy a táskáját ottfelejtette. Mentem volna fizetni, de a pincér azt mondta, hogy a néni szerint én meghívtam őt a süteményére és a kávéjára, és mivel ő nem fizetett semmit, nekem kéne. Szívtam a fogam, és magyarázkodtam, de nekem is indulnom kellett, mivel a munka várt, szóval kifizettem, gondoltam, legközelebb majd megkérdezem tőle mi ez.

Ahogy kinéztem az ablakon, láttam a hátát eltűnni az egyik kanyarban, szóval felkaptam a táskáját, gondoltam utánaviszem, és elindultam arrafelé. Ahogy mentem, a néni megjelent távolról, és elkezdett kiabálni "rendőr, fogják meg, ellopta a táskámat". Hirtelen nem tudtam mire gondolni, a munkából kis híján elkéstem, kifizettem neki a fogyasztását, ráadásul elég hülyén is éreztem magam, kezemben a táskájával. Mindeközben feltűnt két rendőr is, és a néni harsány kiabálását hallva, futva elindultak felém. Ekkor már végképp nem tudtam mit csinálni, erre ha ez még nem lett volna elég, az egyik járókelő még a táskát is kiverte a kezemből a reggeli sietségben. A táska szája szétnyílt, és tudjátok mi volt benne...?

...hát nem más, mint ez a történet. Ez volt a táskában."

Egy kincs jutott a kezembe, és hamarosan lehet, hogy dühödt olvasók fognak az ajtón kopogtatni, hogy mégis mi ez, úgy döntöttem közzé kell tennem, mert ilyet még nem láttatok. A végletekig izgalmas sztorik, meghökkentő fordulatok, ízléses fotók - ez a Magyar Melegek Lapja! (ps: ha valakinek van még hasonló, az ne habozzon elküldeni)

Egy kis ízelítő:

Talán még nem írtam róla, de a Zeges balhén egyúttal szereztem egy 3GS szifont is, Davetől, aki pedig beruházott egy fehér 4-esbe. A telefon 16 gigás, gyönyörű állapotban van, úgyhogy fasza vétel volt mindenképp, az egyedüli szomorúságot az okozza, hogy a baseband verzió pont olyan az iOS 4.1-gyel, hogy nem lehet függetleníteni, hűség is van rá, szóval jobb híján vettem bele egy Domino Web kártyát. Külön vicc amúgy, hogy Tééknél vagy olyan a SIM, hogy lehet telefonálni, de csak fix adatmennyiséges, majd korlátozós mobilnet van (1 giga pl 2 rongy), vagy van ez, ami effektíve drágább, de nekem tökéletes, mivel szerintem havonta a 100 megát sem fogom elérni (itt sávos a díjszabás). Persze a kiscsaj a Tében megpróbálta belém beszélni, hogy milyen jó lenne nekem a kétezres csomag, hiszen ha véletlenül túllépem a keretet, akkor nem számláz tovább a következő csomagba, hanem csak lekorlátoz, de ezt az opciót meghagyom az idiótáknak, egy ideje feltalálták már a forgalommérő-programokat telefonra is.

Amúgy maga a készülék egyszerűen fantasztikus, itt olvashatjátok el, két éve a megjelenésekor mit írtam róla, itt pedig az iOS 4-es, programos részeket figyeljétek. Még mindig olyan élményt nyújt, amiben mostanában nem volt részem, iszonyat gyors, gördülékeny, egy Foursquare-ezés szöveggel, képpel, nem több, mint fél perc, ugyanúgy Facebook, weboldalak, emailezés, ami csak kell. A programok úgyszint hasznosak, az ember mindig arra gondol előtte, hogy oké, megveszem ezt a telefont, de vajon fogom tudni mire használni? Nos, ez ebben az esetben is kiderül, hogy a válasz a nagybetűs IGEN, mivel olyan egyszerűen beépül a mindennapokba, hogy utána már csak egyszer vesszük észre a dolgot: ha valamilyen okból kifolyólag nincs nálunk, és hiányzik. Nem bántam meg, semmiképp sem, és úgy néz ki, hogy ez az érzés csak növekedni fog a jövőben is.