Séfek és bloggerek a Halászbástyán

Vasárnap este lehetőségem nyílt Edit jóvoltából részt venni a címben szereplő vacsorán, ahol minden fogást más szakács, és mellésorsolt blogger készített el, ahogyan azt MCS már megírta az ő nézőpontjából. Az egész Halászbástya élmény nagyon elegáns volt, nyáron egyszer voltam itt napközben, esküvőn, de amúgy talán nem árulok el nagy titkot, hogy nem természetes lelőhelyem.

Beérkezéskor rögtön fogadnak minket, az asztalunkhoz kísérnek, ahonnan lopva merek csak nézelődni, mivel az egy fejre eső kristálycsillárok száma igen magas (na ezt fejtse meg mindenki úgy, ahogyan tudja). Hatalmas LCD tévéken keresztül megy a közvetítés a konyhából, egy kissé bő lére eresztett jópofáskodással, nyilván aki lenn volt, az azért izzadt, hogy legyen kaja a fentieknek. Mondjuk aki háttal ült a tévének, az sokat nem látott, maximum a vele szemben ülő szemének a tükréből nézhette.

Nulladik tételként érkezik egy céklafagyi jellegű kis valami, rajta kecskesajttal, ez remekül megágyaz az elkövetkező hat fogásnak, már csak a színével is.

Az első fogás rilette (darabos húskrém) kocsonya volt, pácolt citrommal, csípős-édes zöldséggel, az, hogy kitől, megtalálhatjátok a csatolt képen. Én a kocsonyát default nem igazán szeretem, itt sem jött be túlságosan, de most legalább megettem. A körítés, bár érdekes ízű volt, nem hagyott túl mély nyomot, így pár nap távlatából pedig végképp alig emlékszem rájuk. Ja igen, majd elfelejtettem, hogy üdvözlésképp mindenki kapott három szelet kenyérkét, vajjal, ami nagyon finom volt, és lássuk be nem is ártott a pezsgő+aperitivo kombó mellé.

A leves sült csirke velouté (bársonyos krémleves) volt karalábéval és friss korianderrel. Itt a prímet a levesben lévő, leginkább sült csirkebőrre emlékeztető valami vitte, ami ellenált a fizika és a kémia törvényeinek, és a lében sem puhult meg, háj fájv!

Ezután következett a meleg előétel, ami nem más volt, mint házinyulas rizottó sült medvehagymával, saját jus-vel. Nos, ez a nyúl, bár valamikor igen aranyos lehetett, így elnyert formájával sem volt semmi gondunk, sőt, le merném fogadni, hogy a végére mindenki el is felejtette az "aranyos állatok" betűhöz rajzolt képét az Ablak Zsiráfból.

Tőkehal szárított sonkával, briós kéregben, petrezselymes burgonyafőzelékkel, kaprival, marinált újhagymával - ez volt a hivatalos neve a következőnek, és ez bizony benne volt a top háromban: a hal puha és omlós, a kapribogyó is mindig jöhet, a körítés pedig kellemesen alátámasztotta a többi résztvevőt.

Kaptunk még pluszban egy azt hiszem citromos, frissítő jellegű gombócot is közben, bár erről ennyi az összes, ami rémlik.

Az utolsó előtti fogás, a húsos főétel nem más volt, mint borjúnyak 'Orloff' csicsóka gratinnel, mangolddal, paradicsomos jus-vel. Nos, a hús tökéletes volt, a csicsóka még mindig egy titkos befutó, a répa pedig már kinézetre is vitte a pálmát (nyilván azért maradt meg, mert a pár bekezdéssel fentebbi nyúl nem tudta már megenni...)

Desszertnek a már névre is bizarr zöldalma "kolbász" érkezett rétes morzsában, sós karamellhabbal. Bár a kolbi sem volt rossz (persze szigorúan hús nélkül), a morzsa+karamell kombinációból meg tudtam volna még enni kb egy tálcányit. True story.

A vacsi papíron hétkor kezdődött, de persze csúszás mindenhol van, így a legkorábbiak is csak olyan este tizenegy körül távoztak, a vacsorához párosított remek borok miatt pedig általában taxival, bár biztos volt olyan bátor is, aki megpróbált eltévedni a Várbusszal is. Remek vacsora volt, kiváló társasággal és hangulattal, ezúton is köszönöm, hogy a részese lehettem, és bízom benne, ez legközelebb is így lesz.

Hiszen bloggerekre mindig szükség van...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.