Perc alapú percepció
2011.08.09. 11:42
A hétvégén azt hiszem megvilágosodtam. Ennek több lépése volt, az egyik az, hogy leittam magam, de ebbe most ne menjünk bele. Fontosabb része az, hogy nézegettem a statisztikát, és finoman szólva is siralmas. Tavaly novemberben kezdtem el azt, hogy napi egy postot tolok, és egész jól is ment egy ideig, csakúgy, mint a Facebook, ahol majdnem 100 like van. Ezen a ponton viszont a szekér valamiért megállt. Az átlag napi 45-50 látogatót jelent. Ez jó, ahhoz képest, hogy előtte 5-10 volt. Ez rossz, ahhoz képest, hogy Facebookon 700 ismerősöm van lassan.
Egy biztos, be kell látnom, hogy nem vagyok egy Plastik Józsi, és abban sem vagyok biztos, jó-e az, ha minden kontentot egy kalap alá betolok (noha tény, hogy tolni kell!). Egyrészt simán lehet valami minőségi post alatt valami szar/pina/hányás tartalmú dolog, ami nem feltétlen odavaló, másrészt pedig akárhányszor visszaolvasom korábbi, 2006-2007-es írásaimat, arra döbbenek rá, hogy akkor még sokkal ötletesebb voltam, és nem darált be a korporét lét, a folyamatos zabálás, meg ilyenek (tényleg mtomi, mikor megyünk a Mandragórába? elbicikliztem mostanában néhányszor előtte).
Nincs más lehetőség, mint levenni a terhet a vállamról, és kicsit felszabadulni, mert sokszor érzem, hogy nincs kedvem írni, és ez pedig nem jó. Van két tematikus blog-ötletem, meglátjuk mi lesz belőlük. Addig is próbálom az öt évvel ezelőtti bejegyzéseket nézegetni, és elkapni, hogy bohó fiatalként miért ment még jobban a dolog. Más kérdés, hogy nemsokára negyedévszázados leszek (Tüsi örökérvényű szavaival már csak kétszer ennyit fogok élni, mint idáig), arra pedig tartogatok pár meglepetés a blog olvasóinak is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.