Vad Magyarország

Az utóbbi minimum tíz évben János és a természetfilmek két külön dolog voltak. Ez egészen addig tartott, míg Norb.es fel nem hívta figyelmemet egy blogra, ahol arról írtak, hogy az utóbbi esztendők legjobb, legnagyobb költségvetésű magyar természetfilmje készül. Innentől el is kezdtem figyelemmel kísérni a folyamatot, mely egészen odáig tartott, hogy hétfő este nyolckor az Urániában megnézhettük a Vad Magyarország című, majd egy órás természetfilmet.

Mint említettem, természetfilmek terén max vágyódgatok, hogy letöltsem a full HD NatGeos így készült a Föld, meg az állatok, természet, így-úgy sorozatokat; anno gyerekkoromban ugye láttam a részeg majmokat leesni a fáról, meg embereket végiggurulni az egykerekű tolóssal Magyarországon (másfélmillió lépés), valamint amiben az évszakok váltakoznak (na ennek nem jut eszembe a címe, Vivaldi négy évszaka volt a zenéja emlékeim szerint), meg ugye pár Attenborough-t. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem nehéz engem megvenni egy jó természetfilmmel, főleg ha manapság csak a Bear Grylls-féle verzióját látom, de az szerintem nem feltétlenül vehető annak, miszerint emberünk megy, és ha éhes, megeszi a természetet.

Szóval a film. Az Alföldön keződik, télen, és így ugrál hazánk főbb, jellemzően vízhez kötődő tájai között. Meglátogatjuk a Dunakanyart, a Balatont, a Zalát, a Tiszát, Mohács környékét, Gemencet, és még más helyeket is, amíg vissza nem érünk egy évvel később a kiinduláshoz. Főbb állataink, melyeket figyelemmel kísérünk a rétisas, a vidra, a halak, és a szürkemarha. Embert összesen kettőt látunk, őket is csak sematikusan, a halászt és a pásztort, narrátorunk Kulka János. Bevezetőnek ennyi elég, a többit pedig látni kell.

Bár a vászon ezt sajnos nem adta vissza, inkább csak sejteni lehetett, de a film egyszerűen gyönyörű. Maga a kameramozgások, és a tájak is fantasztikusak, de néhány beállítás annyira jól (persze hatásvadász módon, de egy természetfilmnél ezt minimálisan sem lehet felróni) volt megcsinálva, hogy majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet a szemem sarkában. Ez az egyik fele, a másik, hogy az állatoknak nem lehet megmondani, hogy "akkor most Bécikém ezt vegyük újra, mert belelógtál a másikba", hanem csak abból lehet dolgozni, amit a természet ad. Ergo érződik a filmen, hogy mennyi várakozással teli nap lehetett ebben az ötven percben, és amikor látunk egy egy iszonyat jó jelenetet, lövésünk sincs arról mennyi munka lehetett abban, hogy így elkapják, akár direkt, akár véletlenül. Egyik kedvencem amúgy a béka-kígyó-béka volt, annál zseniálisabbat én mostanában nem láttam (a fentebbieket figyelembe véve pedig végképp). Ha már írtam a képről, essen szó a hangról is: a zenék nagyon jól illenek a filmhez, a visszatérő madárka téma is, és a hangok (szárnycsapkodás, stb) is baromi jól átjöttek.

Ami még fantasztikus volt számomra, az az állatok viselkedése. Gondolok itt arra, hogy az állatok mennyire párválasztók, és megtartók nagyon sok esetben. Az öreg rétisas-párnál is ez látszott, hogy 12 éve együtt vannak, gondját viselik egymásnak, és a kicsiknek is; de sok más madárnál is ugyanez volt a helyzet, nem beszélve más állatokról. Ebből is látszik, hogy nagyon messze élek (élünk) a természettől, és egészen egyszerűen gyönyörű, ahogy a "buta" (természetesen nem az) állat egyszer párt választ, és amellett hogy kitart. Mindemellett vicces volt azt is látni, ahogy a vidra, vagy egyes vízimadarak nekiállnak játszadozni egy jégdarabbal, vagy bármi mással. Azt hiszem egészen bátran mondhatom, hogy én is, de biztos vagyok benne, hogy sokan mások is hihetetlenül nagy fogalmatlanságban szenvedünk a vadállatok terén.

Talán már a fentebbiekből is kiderült, nekem iszonyúan tetszett Török Zoltán filmje, hatalmas tiszteletet érdemel a stáb is, aki leforgatta, és csak azt tudom kívánni, hogy még sok ilyen film legyen. Én pedig azt hiszem, nekiállok a régieket újranézni, mert bár ott nincs HD, meg hasonlók, az állatok, és a természet ugyanaz.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.