Kiss Ádám - Szütyiő

Ha már Mr. KAP leszerepelt egy kicsit, és nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, gondoltam nem hagyom én annyiban ezt a stand-upos dolgot, elvégre jó a beszélőkéjük, akkor tudniuk kell jókat írni is. Ezen gondolatmenet közvetlen levezetéseként érkezett be hozzám az egyik kedvenc, Kiss Ádám könyve.

Azon azért kicsit megborultam, hogy mennyire vékony a kötet (ugye a 2D-s metrós képeken ez frankón nem látszik), aztán másodszorra azon is, hogy milyen vastag a margó, milyen nagyok a betűk, és hogy egy-egy oldalt mindemellett betölt egy-egy színes kép is. Sebaj, kezdjük olvasni, eszperente, fejjel lefelé íródott szöveg, a könyv közepén a tartalomjegyzék, vicces versike. Itt már kezdtem úgy érezni, hogy a könyv sokkal mélyebben alulmúlja még a fentebb említett úriember alkotását is. Szerencsére érkezett néhány mentő motívum, és vicces sztori is, előbbire példa a sörivós teszt, utóbbiban viszont sajnos megint bőven vannak olyan idézetek, amik már hallhatóak voltak korábban itt-ott.

A végére érkezik betetőzésképp a régi bulvárlapokban talán “kis színes”-eknek becézett pársoros szösszenetek, némelyik humoros, némelyik kevésbé, szóviccek, miegyéb. Összességében a könyv egy baromi nagy csalódás, mivel sokszor úgy éreztem közben, hogy mintha a szüleim humoros vicclapjait olvasgatnám a nyolcvanas évek stílusában. Ez még egy dolog is, de akkoriban az ilyenek pár forintba kerültek, nem több, mint háromezerbe, mint ahogy ez most. Két óra időtöltésért pedig ez egy kicsit sok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.