James Bond - Blood Stone

Ezt a játékot kábé három hete pörgettem végig, de be kell vallanom, hogy csak véletlenül figyeltem fel rá, mert a Geekzen belefutottam egy cikkbe róla. Utólag azt mondom, örülök, hogy így történt, mert egy korrekt kis játékot sikerült benne megismernem. Jameset Pierce Brosnan óta követem figyelemmel, az azelőtti filmeket nem is láttam, de nem is érdekelnek. Persze itt kiálthatunk ördögöt, de mivel a JB filmek mindig az aktuális (és leendő) technikai cuccokal vannak teletömve, így eléggé mókásan hat a hetvenes évek arzenálja mai szemmel. Ja és, hogy még inkább okot adjak a leszólásra, még Daniel “bunkó vagyok, faszom” Craig alakítása is bejön.

Ugyanígy szűz terület volt számomra a játékok piacán Bond, így ez volt az első olyan gamma, ami kezembe akadt ilyen névvel. A játék alapvetően egy olyan TPS, ahol kicsit balra tolva van az emberünk, ilyennel sem futottam még össze, és alapvetően konzolos érzetet nyújt, de baromi jó. A sztori a szokásos, embereket és cuccokat kell megkeresni, miközben ezeket egyes gonosz emberek elég nagy erővel próbálják megakadályozni. Járunk a világban mindenhol, kezdve Görögországot, Monaco, Szibéria, Bangkok, Burma, és tényleg hatékonyan részt is veszünk a rombolásban. Van lehetőségünk járművekhez is, autó, hajó, amit csak szeretnénk.

Az akciók úgy néznek ki alaphangon, hogy megyünk, és lövünk. Van egy fasza mobilunk, ez meg tudja mutatni, merre van az ellenség, infrán keresztül, szóval az időnk felében zöldes fényt fogunk látni, erre készüljünk fel. Ugyanígy ezzel tudunk technikai supportot is igényelni, szóval igazán hasznos a jószág. Ha konfliktuskezelésre kerülne a sor, akkor lövünk, de gondolva konzolos testvéreinkre, van benne egy iszonyat target-lockoló rendszer, amit x mennyiségű közelharc után tudsz begyűjteni. Ez utóbbi is jó, mivel nagy hatásfokkal tudod szétbaszkodni az ellent, ha épp közel vagy, és nincs nálad fegyver (ez is ritka mondjuk). Az auto targetet egyszer próbáltam ki, aztán hagytam is a fenébe, mert ez nem játék, hogy magától ráugrik az ellenség fejére a célkereszt. Ami még nagyon jó, hogy állatira érződik a játékból a dinamizmus, futás, bunyó, minden terén.

Szóval vannak a megyünk-lövünk részek, melyeket helyenként kettészakít valami interakció, általában üldözés jelleggel. Nos, ilyenkor durvul be az amúgy sem rossz grafika, mert amikor százhatvannal száguldasz valami befagyott folyó partján, közben üldözöl egy vonatot, és akkor még figyelj arra is, hogy milyen tájakon mész keresztül; na az lehetetlen. Ellenben valahol ott az agyad hátsó szegletében tudatosul, hogy bakker, milyen szép is ez a játék, de sajnos lelassítani nem lehet, hogy jobban szemügyre vegyük. Másik, amitől visítva tapsikoltam, az a zene. Bizony itt is a jó öreg klasszikus Bond zenék vannak, amik zseniálisan illeszkednek az akciókhoz, és száz százalékosan megadják az alaphangulatot. És ha mindez nem lenne elég, a szinkronok is eredetiek, szóval aki az angol-angolra gerjed, az is megkapja a magáét.

Ahogy az manapság szokott lenni, a játék nem túl hosszú, de ez nem is baj olyan esetekben, ahol az élmény átjön, és itt is ez a helyzet. A James Bond Blood Stone egy fasza TPS játék, minden akciót kedvelő kollégának szívből ajánlom, nem lesz elvesztegetett a vele töltött idő.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.