Közösségépítés

Van egy igen komoly problémám, miszerint megvan már a Facebookon a blog kicsiny, ámde annál elhivatottabb rajongói köre, de nagy baj, hogy hiába postolok oda bármit, az nem látszik. Nagy nehezen rájöttem, hogy ez azért lehet, mivel ide is kell egy úgynevezett kvóta, tehát x ember alatt csinálhatok bármit, nem fog látszani overall. Ez nem is gond, megleszünk hamar, de addig is írni szeretnék egy, a közelmúltban történt érdekes kísérletről.

Az etterem.hu oldalnak van egy Gasztrókommandó blogos oldalága, ahová is embert kerestek, negyedik írónak. Nocsak, gondoltam, keresve sem találhatnának jobbat nálam, gyerünk, jelentkezzünk. Sajnos, mint utóbb kiderült, a jó öreg közönségszavazás módszerét választották, érthetően piaci alapokra helyezve a dolgot, így aki a legtöbb likeot kapta Facebookon, azé lett a negyedik pozíció.

Még itt sem kellett volna problémának lennie, hiszen van vagy 500+ ismerősöm, secperc alatt beszavaznak. Nos, ebben egy óriásit tévedtem, és itt jutunk el a tanulságos részhez. Hiába vannak ismerőseid, azok természetszerűleg jutottak el hozzád (mivelhogy az ismerőseid), és nem valamilyen szelekció alapján. Ergo hiába kéred meg őket szépen, nem fognak szavazni. Persze ezen a ponton kell eljutnunk ahhoz a felismeréshez is, hogy lehet, hogy csak utálnak, és ezért ignorálnak. Semmi sem kizárható, viszont ha mindent kizártunk, a maradék lesz a megoldás, mégha oly hihetetlen is (legalábbis Sherlock Holmes szerint).

Szóval annyi volt a dolog, hogy likeolni kellett egy képet a fentebb említett tulajdonos oldalán, viszont trükk volt, hogy a képre volt a direkt link, ellenben amíg nem likeoltad magát a főoldalt, addig nem tudtad a képet sem. Ez már kifogott néhány emberen, bár néhányan segítség nélkül is rá tudtak jönni (igen, itt elhibáztam, mivel nem írtam ezt az apró momentumot ki). Ezt kiírtam háromszor FB-re (mit érdemel, aki ezt a postot likeolta, és a képet pedig nem?), és egyszer pedig üssetek, iwiwre is (tudom, milyen dolog, de kellett). Ja, és mindezek mellett még egy hatvanas címlistájú email is kiment, természetesen nem spam-jelleggel, hanem csak olyanoknak, akiket személyesen is jól ismerek.

A vége az akciónak elkeserítő lett: ~550 emberből kábé 25 bírta belájkolni a képet, és természetesen nem is nyertem (az első lett olyan 180 lájk, a második meg valamivel alatta). Természetesen a konzekvenciákat levontam, ennél a sikerhez több kell. Szomorú, hogy nem sikerült a dolog, de ami még inkább elgondolkodtató, hogy vajon mi hiányzott volna? Azért nem lett meg, mert hétvége volt, és ismerőseim inkább hét közben neteznek? Azért nem, mert alapvetően szartak az egészre? Miért?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.