Panaszlevél

Tisztelt speed!

Kártérítési igénnyel fordulunk Önhöz, a legutóbbi hosszú hétvégén elkövetett ámokfutásával kapcsolatban. Reméljük, hogy (amúgy jogos) kérésünk megértő fülekre talál így, és a szeretet ünnepéhez közeledve nem kell polgári peres igényünket a bíróságon is benyújtanunk.

Már ott gyanús lett kamerát kezelő embereinknek, amikor hosszas válogatás után kikérte a legdrágább wagyu-marhát, amit kifejezetten a Nobuból hozattunk át. Bár lássuk be, elég hülyén fest a sok tízezer forintos árcímke a saját zöld-eco csomagolópapírunkon, ez akkor sem igazolja azt, hogy Ön pultosunkat sértegetve mindet el akarta vinni, majd a felét sematikus boci-formába gyúrva odarakta a Lego “Timmy vidéki kalandjai” dobozába. Ez lett volna még a kisebb gond, de a további tételek mellé a háromszáz méter hosszú hosszabbítódob, valamint a háromlábú sütőállvány (melyet Ön a későbbiekben elnevezett igen frappánsan parasztgrillnek) igen furának hatott.

Gyanakvásunk akkor sem csökkent, amikor Ön, kedves uram fogta és (elnézést, de nincs rá jobb szó) felbaszta a grillállványt a műfüves minigolfpályánkra. Odaérkező kollégánk kérdésére pedig csak a fűbe köpve annyit felelt, hogy “megtesztelem a cumót, köcsög”. Munkatársunk ekkor elindult a főbejárathoz a biztonsági kollégákért, de Ön nagy valószínűséggel tudta, hogy ekkor van őrségváltás, és pár perc késlekedésre lehet számítani.

A kamerát üzemeltető kollégánk a következő percekben szem elől tévesztette, ekkor történhetett az, hogy a hosszabbítót csatlakoztatta a pénztárgépek főelosztójához, melynek következtében mind a huszonöt kapásból megdöglött, és egy kisebb káosz alakult ki a kijáratnál.

Szintúgy fájó pont volt, amikor a marhahúsba Vegetát kevert (paraszt), és azokat egyenként hat kisebb pogácsába formázta, majd (elnézést újfent) odakúrta a grillre, mely időközben kellemes hőmérsékletűre melegedett. Már majdnem készen is volt (a hús medium állagából erre következtetett az éjszakás brigád, aki végül megette az egészet, mindemellett ezúton szeretnék ők is reményüket kifejteni azirányban, hogy ugye nem akarta tovább sütni?), amikor Ön szerint Kopasz és Tufa becenévre hallgató két kollégánk megjelent Ön mellett, és udvariasan, ámde határozottan arra kérték, hogy távozzon. Minden bizonnyal elkerülte munkatársaink figyelmét az az előre preparált kis BMX, melyre Ön ekkor felpattant, és elkezdett a csemegepult irányába kerekezni, meglepett vagyonvédelmi kollégáinkat hátrahagyva. Ezzel még nem is lett volna semmi gond, ha nem viszi magával a háromszáz méteres hosszabbítót, a grillsütőt, valamint a még mindig hihetetlen módon megvegetázott marhát.

Szerencsére az első sikánban Ön megborult, mint a büdösbogár, és magára tekerte az egész eszcájgot is. Itt sietett vagyonvédelmi munkatársaink segítségére (szintén Önt idézem) Fasz, Szopó, Csoki, Kuki, és Puki is, akik együttes erővel olyan belátásra térítették Önt, hogy ideje lenne huszonöt és fél kilométer/órával a nyolcas kassza felé fáradni. Szomorú esemény, hogy eközben levert négy Jack Daniels Gentleman Rare Tennessee Whiskeyt, mely árának kiegyenlítésétől sajnálatosan szintén nem tudunk eltekinteni.

Mindannyiunk előtt rejtély, hogy miután már majdnem záróvonalon kívülre került, hogyan jutott vissza a sajtosztályra, és miért dobta fejbe Kukit egy negyvenöt dekás, enyhén zsíros, félkemény, érlelt, köményes sajttal, valamint, hogy Tufa erre fel miért kezdett el Önhöz baszkodni Csabai páros kolbászokat; mindenesetre biztosíthatom, hogy részünkről az ügy mindenképp kivizsgálásra kerül. Még kevésbé világos, hogy a rotációs kapa miként kerülhetett feszültség alá, és tűnhetett úgy, hogy elszabadult (habár Szopó, akit így megkergetett, esküszik rá, hogy Ön állhat emögött is). Szerencsére néhány meddő kör után Önt elkapták, és a hátsó kijáraton keresztül eltávolították.

Örömteli esemény hazánk kultúrális fejlődésében, hogy a régi közmondásokat még nem felejtették el a fiatalok, így Ön is sikerrel alkalmazta a “ha kidobnak az ajtón, visszajön az ablakon” mondást; és ha emlékezetem nem csal, egy Fiat Tempra-ban (másnéven halottaskocsi) tette ezt, a volánnál egy Putyi nevű fiatalemberrel, aki őrülten röhögött, és meg sem állt az energiaitalos pultig. Elképesztő volt azt látni, hogy mint kés a vajon hatolt át az üzleten, gondosan kialakított polc-sorainkat semmi perc alatt leamortizálva, csak azért, hogy lelopja a száz forint alatti energiaital-készletünket.

Úgy vélem ezek után jogos részünkről a fentebb említett kártérítési igény. Sajnos pontos összegel még nem tudunk szolgálni, de mihelyst meglesznek a részletes számok, mindenképpen visszatérünk Töfivel, Pöfivel és Kakival kiegészülve (ahogy Ön azt elfelé haladtukban, negyven bevásárlókocsit láncban maguk után kötve gúnyosan kérte).

Ps: hogy lássa, mennyire urak vagyunk, a kitépett keréknyomásmérő szelepeket, csöveket, és magát a komplett állomást nem számítjuk fel, pedig az sem két fillér volt.

Üdvözlettel!

A Tuskó vezérkari brigádja (névszerint Fingó és Köcsög, az Ön által adott elmés keresztségben, amikor az egész kalandot büszkén kitette még a blogjára is)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.