Starcraft 2

Mint mindenki tudja, a héten jelent meg a Starcraft 2 nevű remekmű, amit aztán aznap már én is beszereztem. Az első részével elkezdtem játszani, jópofa is volt, míg aztán néhány pálya után az egyik misszónál elkedzett egy ponton befagyni, engem pedig nem motivált a dolog annyira, hogy újrakezdjem egy másik verzióval.

Szóval feltettem a második részét, fel is mászott szépen, és elkezdtem játszani. Mind a játék, mind az átvezetők nagyon szépek, de mondjuk a Blizzardtól mi mást is vártunk. Az első este, meg másnap reggel lenyomtam néhány pályát... és azóta is ennyiben vagyok. Mostanában az egyszerre egy játékot játszunk elvet követem, de itt meg is álltunk, mivel battle-teni sincs kedvem. Hogy miért?

Erre jöttem rá az előbb a Szent Trónon üldögélve: ezek a játékok nem nekem valóak. Kurvára nem izgat az, hogy fél órán belül építünk, fejlesztünk, közben imádkozunk, hogy az ellenség (zergek, szaracénok, hárömcsöcsű alienek) nehogy N+1 számban támadjon a bázisunkra, ahol még csak N számú katona van. Ezután jön az a rész, amikor rámegyünk az ellenre, és megpróbáljuk szétcsapni a fejét, és aztán ez ismétlődik tetszés szerinti számú ciklusban - hopp, elment egy pályával egy óra.

Ez engem untat. Nem újkeletű, régen sem szerettem annyira sem az Ageo 2-t (egyszer Talgerék kibasztak egy online menetből, mert kipróbáltam be lehet-e hozni cheatkóddal a piros ferrarit - be lehetett). Amivel talán még játszottam, az a KKND volt, de aztán semmi. Most pedig próbáltam magam felpörgetni a lázra, de ez is csak idáig sikerült. Inkább zúzom a Quake 3-ra, mert ott legalább nem kell fél órát a semmivel eltölteni azt várva, hogy ki lesz a jobb.

Újabb próbálkozásom tehát a stratégák közé való beilleszkedésre ismét kudarcot vallott, de legalább magam előtt is beláttam, hogy felesleges erőltetni. Bár erős a késztetés, de mégsem lehetek mindenben kurvajó, úgyhogy ezt a terepet meghagyom más szerencsés kollégáknak; akik nem tudhatják mekkora érzés Hans Zimmer zenéjére egy motorcsónakban ülve üldözni a hatalmat árulással átvevő tábornokot miközben helikopterből szórják rád az áldást...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.