Day and Night - Bergamo/Madrid/Portó - Első rész

Az utazás, mely majdnem anyagi csődbe döntött. A kirándulás, melynek ideje alatt a leghosszabb időt töltöttem Magyarországon kívül ever. Első rész, szeptember tíz, csütörtök.

Hajnali indulás. Mindig van egy bája az ilyen dolgoknak, főleg ha fél négy körül kell kelni, netán még korábban. Még inkább, ha előző este nem sikerül elaludnom, csak a Canabaltot nyomni. Persze azért sikerült a kelés, az éjszakain a Stadionokig valami elképesztő mennyiségű jó, ámde kissé fáradtnak tűnő csaj volt, majd ottvolt a Tataxi, és TJ felvétele után teljes létszámban robogtunk kifelé. Még a reptéren összefutottunk Eve-vel is (ez azért hír, mert kb. három éve nem láttuk egymást, most meg véletlenségből csak úgy a check-innél), aztán a szokásos várakozás után indult a Wizz gép Bergamoba, éles balos a Sörgyárnál, és go.

Target egyre olyan fél nyolc körül érkeztünk, majd elhagyva a repteret megvártuk a buszt amivel Bergamoba érkeztünk. A város nincs messze, de annyira pont, hogy gyalog ne legyen érdemes menni, valamint a kétlábas közlekedés sem igazán megoldott. Bergamo két részből áll, egy alsó, és egy felsővárosból. Mi az utóbbin keresztül közelítettük meg az előbbit, mégpedig a Funicolare nevű elmés jószággal (a busz végállomásánál), mely a fogaskerekű és a sikló egy érdekes keveréke volt. Öt perc alatt fennvoltunk, majd indult a városnéző túra, negyed kilenckor. A kirakatokban ezernyi finom falat, csak sajnos még minden zárva, újra hozzászoktunk az euro-forint konvertibilitás fájdalmasságához, majd pedig a templomok és régi épületek közt lavíroztunk egy kisebb parkig (egyik suliban még évnyitó is volt), hol reggel kilenc felé elfogyasztottuk reggelinket.

Innen mentünk tovább az elképesztően hangulatos kis francia-olasz feelinget sugárzó városkában: mindenki ráér, padon olvasgatnak, nyugalom, sok biciklis - hát igen. A háttérben hegyek körbe, mi pedig visszairányoztuk magunkat, csak kissé sajnos másfelé mentünk, így a funicola' aljához értünk. No para, néhány megálló busszal, aztán pedig egy alkalmas helyen egy jó üveg Peroni sör elfogyasztása vált esedékessé. Ekkor már olyan fél tizenkettő felé jártunk, így a szemben lévő kirakodós piac, és az erkélyről integető Ronald McDonald után visszabuszoztunk a repülőtérhez, még kicsit shoppingoltunk az Orio Centernek nevezett baszottnagy, ámde szerintem olyan hatalmas kínálattal nem rendelkező centerben, míg végül irány volt a security a reptéren, lévén az online check in itthon már megtörtént.

Itt történt meg azon csúfos eset, hogy a köcsög reptériek elkobozták a tripodomat, mondván, not allowed. Szép szó, meggyőzés, kérlelés, mit sem használt, feladhattam volna drágábban, mint maga az állvány volt, szóval gyanítom valamelyik baromarcú boldogan használja az állványomat, hogy helyezze fel rektálisan, ha eltaláltam. Ezen incidens után következett első utam a Ryannel (more fapad), ablak melletti tekintés a hispán tájra, s érkezés a Barajas komplexumba, minek az volt a nevezetessége, hogy leszállás után (nem viccelek) negyed órát sugárhajtóműves sprinteltünk az üldözd a nyulat kiváló játék keretein belül. Kiszállás után megkerestük a metróterminált, megvettük a háromnapos jegyünket (mely nem a vételtől számítva él, hanem adott naptól, jó tudni). 45 perc metrózás után (baszott sok a jó nő, ide is jövünk élni, ez most már eldőlt, szevasztok) kiszálltunk a Gran Via-n (majdhogynem NYC), és hamar meg is lett a Calle de la Estrella, ahol csökkentett áru motelünk volt található. A környék (bár egy utcányira volt a sugárúttól) érdekes keveréke volt sokmindennek: mediterrán fless, csomó kínai, nem feltétlen bizalomgerjesztő, de nem is gáz. A házinéni sajnos csak spanyolul beszélt, így alkalma nyílt TJ-nek fitogtatni, hogy nem az Ecserin vette a spanyol nyelvvizsgáját. A szoba kicsi volt, de fasza, három ágy, egy miniatűr erkély (melyből be lehetett menni a mellettünk levő szobába), plusz fürdőszoba.

A beköltözés után indultunk első megtekintendő helyünkre (sacc este hat lehetett, dögmeleg), mely a Santiago Bernabeu Real Madrid stadionban egy túra volt. Ide vettünk egy ún. Madrid Cardot, ami kb. az összes olyan helyre ingyenes belépést nyújtott, amit érdemes volt megtekinteni, szóval ilyen szempontból egy Tour de Stockholm 2-t láttunk. Én most voltam életemben először ilyen focistadionban, hatalmas volt, csomó kiállítással, éremmel, serleggel, kupával, valamint Puskás Öcsit is nagyon szerették és tisztelték (mondjuk érthető is). A végén eljutottunk a szuvenír shopba, ahol máris elszaladt a ló, az ujjak mocorogni kezdtek az Amexen, és egy-egy Realos korsóval gazdagabban indultunk tovább.

Mindeközben egy másik szálon Orsival megbeszéltem (aki még régi, Hildes osztálytársam volt, és három éve kinn él), hogy este összefutunk, és mutat pár dolgot. Kicsivel fél kilenc után találkoztunk is az Operánál, aztán mentünk tovább a királyi palotához, városháza, Calle Mayor, Puerta De Sol, mindenféle jó kis helyet láttunk, amiért így utólag is hatalmas nagy köszönet neki (és még 5800-ája is volt, külön jópont). Megtudtam pl. azt is, hogy kénytelen leszek spanyolul is tanulni, mert jó kevesen beszélnek angolul (valamiért mindegyik azt hiszi, hogy világnyelv az övék...), meg azt is, ami már látszott este tíz fele, hogy brutális az éjszakai élet, még több jó nővel. Atyaég.

Orsitól a nulla kilóméterkőnél nagy nehezen búcsút véve rájöttünk, hogy enni is kéne valamit, így beültünk egy helyre paellát tolni, csak épp a kiszolgálás nem volt a tetőfokán, a csávó kicsit kész volt, dehát a helyenkénti balfaszság vele jár ezek szerint az életstílussal. A tenger gyümölcseis rizses cucc amúgy finom volt, kicsit lassan lett meg, dehát istenem, nézelődtünk. Az esti élet az utcákon is megmutatkozott: ezernyien voltak, mindenki ment valamerre, bárokba hívtak be mindenkit, nagyon bejött az egész életstílus - az már kevésbé, hogy amikor sört akartunk venni, az már nem sikerült, mert késő volt, így anélkül tértünk haza, és tettük el magunkat, olyan hajnali egy körül.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.