Húsvéti menü az Onyxban

A nyúl előtt egy nappal látogattunk el az Onyx étterembe, hogy az aktuális menüajánlatot bevizsgáljuk. Rólam tudni kell, hogy a tavalyi év során egész egyszer voltam étteremben (az is a veszprémi Olivában volt), azelőtt meg... hát valamikor még gyerekkoromban talán. Egy szó mint száz, eddig nem igazán hódoltam az ilyesfajta kulináris élvezeteknek, de ahogy mostanában kezdek megöregedni, rájöttem, hogy az életnek vannak ilyesfajta szépségei is, és nem csak a pénzhajhászatnak élünk.

Azért túlságosan nem szaladt el velünk a ló elsőre, és nem valami durván drága degu-sztációs folyamatba vetettük bele magunkat, hanem csak simán a hétköznapi déli menüt kértük. Aki nem tudná: van egy ilyen (amúgy kiváló) lehetőség is, hogy három fogás kávéval háromezerért, hétfőtől szombatig 12-15-ig. Igazán remek lehetőség ez a szűkebb pénztárcájúak számára is, és nem az itthon talán már fel sem tűnő "keveset fizet, akkor keveset is kap" szlogen jegyében. Külön pozitívum, hogy az ajánlatok pontosan frissülve hétről-hétre fent vannak az étterem oldalán is.
Kezdésnek kétfajta házikenyeret kaptunk, az egyik talán mozzarellás, a másik pedig zöldfűszeres, házivajjal. Mindkettő nagyon finom volt, a vajban viszont semmi extrát nem találtam, de hozta a minőséget simán.
Az első szekcióból marhanyelvet rendeltem sonkával főtt tojással valamint mindenféle zöld növénykével. A húsvéti hangulat teljesen rendben volt, a húsok is kellően ízesek voltak, kis pirított kenyérszeletekkel körítve.
Következett kvázi a főétel, ami vitte a bankot: borjúmáj rösztivel és sárgabarack-kompóttal. Kezdjük ott, hogy a máj pont a megfelelő mértékben volt átsütve, az íze pedig mennyei volt magában is, DE a befőttel még inkább dominált mindkettő ízvilága. A röszti pedig (számomra meglepő módon, de én vagyok proli) egyben volt sütve, és egy teljesen új szintet mutatott nekem ezen a téren is.
Ezek után már csak a desszert volt hátra, és a szintet ugyanúgy tartottuk mint ahogy az előző fogással felemeltük. Túrógombóc volt fahéjmártással, és utóbbi ismét eddig még nem ismert perspektívákat nyitott.
Az étkezés végeztével érkezett a kávé kívánság szerint, a pincérek végig maximális odafigyeléssel tették a dolgukat, folyamatosan figyelték nehogy valamiben hiányt szenvedjünk (tegyük hozzá délidőben érkeztünk, és mi voltunk az egyedüli vendégek, még a szakácsnőt (?) is láttuk kikukkantani a konyhából). Ár/érték arányban mindenképp megéri az Onyx déli ajánlata a pénzét, így egyáltalán nem kizárt, hogy még visszatérünk kalandozásaink során ide is.

A képek telefonnal készültek, ezért a gyenge minőség. Sorry, amíg nem szerzek be valamilyen zsebrevágható kütyüt, addig marad ez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.