Itt a tavasz…

Már megint ott tartunk, hogy vasárnap délután pötyögöm a heti elmaradt postokat magyarázó postot, de sajnos ez van, nem tudunk mit tenni, alant máris kifejtem, hogy miért. 

Először is sikerült lebetegednem egy kicsit, a torokfájós-köhögős bacis izé kapott el, ami közepesen rohasztott le, de sajnos pont annyira, hogy ne tudjak sem edzeni, sem más aktív dolgot csinálni. Sokat aludtam, gyógyultam, aztán sikerült kikeveredni belőle három-négy nap alatt. 

A már korábban regélt szerveremet is sikerült végre (VÉGRE!) megszerelni, úgy néz ki működik is, most összeszerelve ismét bent röfög. Persze a hordozható keretben még a szerver előző, mostantól backup kinevezett vinyója van, azt pedig fogom, lefóliázom, és megy a szekrény mélyére. Reméljük most ezzel egy időre az adatvesztések is véget érnek. 

A melóhelyen én leszek a helyi török szupermen, mert négy hét alatt a negyedik munkakört csinálom. Volt a legacy PDF upload, aztán elektronikus számlázás, utána a jó öreg hagyományos könyvelés, most meg global vendor comms volt terítéken a héten. Baromi jó, hogy ennyi mindent megismerek, és ezáltal bevethető vagyok mindenhol, csak agyilag sajnos nagyon lerohasztó az egész. Holnap megint jön valami új cucc, már készülök rá. Ja és persze amekkora stréber vagyok, mindenféle projektekbe is belemászom, mert mindenben benne kell lennem. 

Péntek este lementünk a Közgáz pincébe, de már megint jó szar volt, ihattál négy long drinket egy ezresért, oké, de a buli madafakk volt. Azután lementünk a Moszkvára (mondanom sem kell, hogy nekem ugye baromira nem volt irányban), ott a Jupát non-stopban nyomtunk egy remek sült kolbászt (a kiszolgáló nő annyira be volt tompulva, hogy félelmetes). A közönség, mint az egész Moszkva tér ismét megért volna egy szociológiai tanulmányt, a harmincon túli, kiélt kurva kinézetű (alliterál gecccaa!) barnával meg szőkével, akik utánam rendeltek és úgy sütött róluk a flegmázás, hogy csak na. A másik faszi meg előttünk rendelt a csajával, de olyan undorító tenyérbemászóan puha stílusa volt, hogy csak bazmegeltem magamban. Nem is értem mit keresett egy relatíve jó csaj egy olyan balfasz mellett, de mint tudjuk, és a példa is mutatta: a nőknek sok esetben aztán baromira mindegy... 

Szombaton Tüsi megkapta a diplomáját, és próbáltam az előző este után magamhoz térni (ja igen, utána még lementünk Csirióba is, és úr voltam, mert vettem háromccáötvené egy Coronitát, hazafele meg még lett egy (m)Ászok is az útra, szóval szép volt. És még a buszon sem voltak sokan, üldögéltem, iszogattam, keresztül az Erzsébet hídon). Este jöttek a jónépek, betöltöttünk és elmentünk a Capellába (szombat=heteróbuli). Az az igazság, hogy megint sikerült egy jófajta memory erase status-t produkálnom, úgy benyomtam, de majd a többiek elmesélik, hogy mi volt. Addig is azt mondanám, hogy érdekes hely, de nagyon új az egész még nekem, szóval egyrészt még vissza akarok térni, másrészt meg azért para volt, amikor egyszer a wc-ről visszafele eltévedtem... 

Most pedig ülök, írok, olvasok, és sütni fogok kijevi csirkemellet, valamint örülök, hogy senki sem vágta még le a tökeimet, mert sem a team buildingünket, sem a főzősulit nem írtam még meg. Valamint kell majd még egy ringyóz reinstall is, amit a jövő hét elején meg kell mindenképp ejteni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.