2009.02.08. – Vasárnap esti "vidámság"

Az elmúlt héten olyan mértékben hajszoltam magam a kimerültség felé, hogy alig jutott időm ide alkotni. Egyedül a mai délután volt olyan, hogy egy kicsit ráérek, de még mindig a dolgok egyharmadánál sem tartok, szóval hosszú lesz az éjszaka. 

A fülem már három hete fáj, és ez egy nagydoboz antibiotikum után sem lett másképp. Ezzel egyedül azt értem el, hogy sikerült egy-két más dolgot lekillelni a szervezetemben, szóval jövő héten újra vissza az orvoshoz, hátha már sikerül valami jót is adnia. 

Elkezdődött a harmadik félév a hallgatóbarát főiskolán, ollé. A másodikból csak egy makrót vittem magammal, így most tizenegy tantárgyam lesz. Az operációkutatás, illetve a statkettő már magában is mennyei csemegének tűnik, szóval szerintem nem túl nagy tévedés lesz azt állítani, hogy az eddigiek között mindenképp a legnehezebb félévem következik. 

A pénzügyi csodaexcelemben kénytelen voltam hozzáadni két oszlopot, mert a bankszámla+kápé egyenleg valahogy nem akarja kiadni mostanában a valóságot, és ez eléggé idegesítővé vált. Létrejött tehát a folyószámláról kivett, illetve betett pénzek egyenlege, melyek ugye a jól megszokott gyakorlat szerint rögtön jóvá is íródnak, vagy a készpénzes (ATM felvétel), vagy pedig kártyás vásárlás esetén rögtön egy kiadási rovatban; így nullára végződnek. Ezt még gyakorlatban be kell járatni, de mindenképp az lesz a lényege, hogy a számlás sor alja mindig az aktuális egyenleget mutassa. 

A múlt héten elkezdődött az egészségbajnokság idei fordulója is, az izomláz mostanra lement, szóval az elkövetkezendő héten talán már érdemi edzés is lesz. A kaja rendberakása még nem száz százalékos, de legalább elkezdődött valami. 

A ma reggeli veszprémi eseményeket pedig nem szeretném kommentálni... egyszerűen félelmetes, ami manapság errefelé (értsd: az országban) történik sajnos. Szívenszúrás, megnyomorítás, 15-30 fős bandában??? Mi ez???

A szomorú pedig az, hogy a szűklátókörű emberek jó csoportja pedig hajlamos a tényeket letagadni, és inkább azt elkenve nem észrevenni (a hegyről kérem nehéz is lelátni a völgybe); bár mondjuk jelen esetben úgy néz ki, ez kivágta a biztosítékot a legtöbb helyen. Ennyit mára az aktuális dolgokról, de ezt nem bírtam szó nélkül hagyni. Ahogy mtomi mondta az előbb: feltámadunk, vagy elpusztulunk. 

Mindezek után még megválaszolom a leveleimet, és szép lassan utolérem magamat talán. A jövő hét sem lesz egyszerű, meetingek, edzés, szocializálódás, és mindezek után pedig a hétvége...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.