Azt hiszem ezzel a posttal fogok visszaszállni a ringlispílre, hiszen az elmúlt napok termelékenysége nem igazán ide koncentrálódott. Szóval térjünk vissza időben egy héttel, amikor is a másnapi céges kis karácsonyi ünnepségre készültem egy ajándékkal. Mivel a kiírás szerint a hangsúly inkább legyen a handmade ajándékon, úgy gondoltam, sütök valamit! 

Az ötletet Ízbolygótól vettem, az elkészítés közben felmerült nehézségekről pedig az alábbi videóban mesélek, ide most csak a receptet pakolom ki. 

Mese a cantucciniről from Jason Bourne on Vimeo.

Kell hozzá 25 deka liszt, ezt összekeverem 12 deka cukorral, és 12 deka mindenféle magvakkal. Amint az a mozgóképen is látszik, egyrészt a lisztet nyugodtan lehet emelni, különben elképesztő harcokra lehet számítani a tésztával, másrészt pedig a mazsola oda tud égni, szóval csak csínján vele. 

Kell még öt gramm sütőpor, két tojás, négy deka vaj, citromhéjat is reszeltem bele, de azt annyira nem is éreztem, és végül egy fél zacskó mézeskalátsch fűszerkeverék. Ha ez megvan, egy bazi nagy tálba küldjük bele az egészet, és indulhat a buli. Addig kell gyúrni (extra hozzáadott liszt árán is), amíg a rohadék el nem engedi a kezedet, és tudsz belőle tetszőleges számú (ennyi alapanyagból kettő jött ki) hosszú, három-négy centi vastag hengert formálni (tepsibe sütőpapírra ofkóz). 180 fokon kábé fél óráig kábé sütjük, aztán kivesszük, és megnézzük milyen. Fel kell vágni, és fémdobozba rakni, különben két óra múlva már elkezd kiszáradni, és bár így is finom, jó fogak kellenek ahhoz, hogy elbánjunk velük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.