Egy Placebo-státuszú banda esetében már mindig kérdés, hogy mikor jön el az a lemezük, ami már egyértelműen és mindenki által érzékelhetően jóval gyengébb és fantáziátlanabb, mint a korábbiak. Ami után már leszálló ágról beszélhetünk. Nos, a négy évvel a Battle For The Sun után most megjelent Loud Like Love még mindig nem az az album a Placebo életében.

Placebo-Loud-Like-Love1.jpg

A Placebo zenei stílusa koránt sem volt végig egységes, míg eleinte az alternatív rock, indie-vonalon mozogtak, később egyre inkább összetettebbé vált a kép, és a melankólia kezdett dominálni. A 2000-es évek albumai közül a Meds már talán túlságosan is borúsra sikeredett, és remek témái ellenére nem sok napfényt hagyott átcsillanni a felhős égbolton. A Battle For The Sun hozta, amit a címe is ígért: kicsit több lazaságot és megcsillanó reményt. Amit aztán a most megjelent Loud Like Love sem taszít már a mélybe, de a teenage angst vezérelte védjegyszerű témák itt is megmaradtak. A lemez valahogy mégis egységesebb, mint elődje, kevésbé megterhelő hallgatni, könnyebb elveszni a lazán szőtt dallamokban. Ehhez persze az is kell, hogy kevesebb legyen rajta az instant sláger, emellett nincs annyi nagyívű refrén és bombasztikus kiállás sem, utóbbiak leginkább a címadó nyitódalban jelennek csak meg. (A védjegyszerű riffel induló Loud Like Love egyébként az egyetlen olyan szám a lemezen, mely egyértelműen emlékeztet a Battle For The Sun megoldásaira.)

res-IMG_4719s.jpgPlacebo @ Budapest Sportaréna, 2010. szeptember 15. - (c) utolsoejjel.blog.hu

Az eredmény összességében ismét egy, a Meds-hez hasonlóan meditatívabb, de mégsem annyira sötét tónusú anyag, ami a nyugodt dallamvezetésnek, szellősebb, harmonikusabb megszólalásnak is köszönhető. A dalszövegek témavilága változott a legkevesebbet: a szerelem mint programadó központi elem körül forogva ismét előbújik az elidegenedés, csak itt már a számítógép és az okostelefonok okozzák (Too Many Friends), megjelenik a megszokott meg nem értettség (Hold On To Me és Million Little Pieces), valamint a hiányérzet okozta vágyakozás kötelező drogos utalással (Exit Wounds). Az utóbb említett két dallal éri el a csúcspontját a lemez, a Million Little Pieces a Placebo legjobb számai között van, Molkonak még mindig elhisszük az olyan sorokat, mint az "All my dreaming torn in pieces now". A folytatásban a Begin The End kissé ellaposodik, de ekkor már csak a zárótétel van hátra: a Bosco a Presser-féle Te majd kézen fogsz és hazavezetsz toposzának Placebo-szerűen kifordított, ellentmondásos és mérsékelten zaklatott változata, mely igazán emlékezetes, bár kissé hatásvadász befejezés.

A hangszerelési megoldások a Battle For The Sunhoz képest nem változtak, az akkor a bandába üdítően friss dobtémákkal berobbanó Steve Forrest itt is kitesz magáért, Brian Molko hangját és énektémáit egy vak süket komondor is felismerné, a basszusfutamok betöltik a teret (és a jól hangosított szobát), a vonósok, billentyűsök, samplerek visszafogottan és indokoltan jutnak szóhoz, egyedül a néhol feltűnő tapseffekt az, ami teljesen fölösleges. Összképre még a keményebb részek is lágyan szólalnak meg, és nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez ebben az esetben jó. Most éppen jó.

Lehet, hogy a Placebo már nem fog sok újat mondani a dalszövegeiben, és az is igaz, hogy a Loud Like Love tematikája ismét megfelel a rajongók által támasztott elvárásoknak, de az egész mégsem tűnik biztonsági játéknak. Kiegyensúlyozottabbá vált a melankólia, nincs szó teljes önismétlésről, a lemeznek az előzőektől meghatározhatóan eltérő zenei karaktere van. Az pedig kifejezetten örömteli, hogy kényszeres slágergyártás helyett mertek egy igazán egységes albumot csinálni, amellyel a Placebo még mindig képest hatást gyakorolni a figyelmes és befogadó hallgatóra – főleg így ősszel. Érdemes tenni vele egy próbát.


A bejegyzés trackback címe:

https://utolsoejjel.blog.hu/api/trackback/id/tr785539928

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása