ChocoMe Évadzáró 2012/2013

Emlékszünk még tavaly őszre, amikor ünnepélyesen felavatták az új Chocome üzemet? Ha nem, segítünk, de nagyon ne mélyedjünk bele, mert most bizony lezárult az az évad, sok sikerrel, és még több eladott táblával. Ezt mentünk megnézni tegnap este, és mint mindig, most is remek élményekkel, és finom csokikkal távozhattunk.

A Lucullus BT - Chocome vonal már mióta megismerkedtünk, remek élményeket nyújt, és egy ilyen kezdődött tegnap este fél hétkor is, amikor megérkeztünk a Szent László-Kisgömb sarkára, mely igazán bájosan adja be a 13. kerületi életérzést, főleg amikor belépsz az udvarba. A múltkor szőnyeg + fáklya volt, most pedig felszintezték az udvart, és fehér, hajtogatott székek és asztalok voltak, utóbbiak később színváltóssá is lettek, de ne szaladjunk ennyire előre.

A befutás pillanatában Mészáros és Turóczi Gábor éppen befejezték az elmúlt háromnegyed év értékelését, amelyről ezáltal szépen lemaradtunk, de mint később kiderült, végülis csak a szokásosról volt szó: elképesztően megy a szekér, növekednek a számok, sok az export, és meghódítják Californiát is. Ennek örömére gyorsan be is csaptunk pár remek kis falatot, volt itt lazackrém olívával, réteskosárban, mozzarellás-paradicsomos falat, és kakukkfüves gombakrémes is.

Nyilván a falatokra meg is szomjaztunk, erre jöttek jól a Gere borok, mint például a Fekete Járdovány, amiről én még életemben nem is hallottam (mondjuk ez nem sokat jelent), de ízre nagyon finom volt. Szépen haladgattam a kóstolgatással, és amikor este nyolc felé már a 2009-es Kopár került elő, ott látszott hogy bizony megint nem játszadozni jöttünk ide.

Eddigre persze előkerültek az este fénypontjai is, a csokoládék, melyben a feltétek közül az abszolút újdonság a panyolai liofilizált szilva volt. Aki nem tudná, a liofilizálás az a folyamat, amikor a gyümölcsöt hirtelen lehűtik, majd magas nyomáson, ahol már kábé 20 fokon beindul a forrás, "elpárolják" belőle a vizet, így lesz belőle ilyen különleges élmény. A mogyorót is lecserélték, Piemonte-ira, ebből is tömtem befele rendesen, nagyon jó volt.

Olyan kilenc körül Gábor bevitte a második kört is egy gyárlátogatásra - ugye én már láttam ezt is, meg az előzőt is, ahol a klasszikusokhoz híven márványlapon készült még kézzel a csokoládé - de ettől függetlenül még mindig érdekes hallani a készítésről, ráadásul olyan átéléssel, ahogy Gábor beszél róla. Ezután végképp kötetlen beszélgetés és iszogatás indult, melynek végén már másnap értem haza egy kedélyes kis éjszakai buszozással, de azt kell mondjam, ez mindenképp megérte.

Szeptemberben valami nagy durranás lesz - vetítette előre Gábor, de azt is hozzátették, hogyha elmondanák, akkor minimum meg kéne öljenek, ha kimegyek azon a kerítésen, de szerintem elaboráltabb megoldás lenne, ha csokoládéba öntenének, mint Han Solot a Felhővárosban. Az biztos, hogy akkor visszatérünk, addig pedig a csokoládé legyen veletek. (Ja igen, és reméljük a vécé lefotózása miatt nem dobnak ki legközelebb minket, mint az indexet Szárszóról)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.